Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
Budapest, 1926 vasárnap, augusztus 1 Ára 4000 korona, II. évfolyam, 172. számbA • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre •• •• •• .. •• *.135.601 korona Egy Hóra ................................. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2010 korona vasárnap................................. •• 4000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. 30Groschen vasárnap .. .................... •• 40Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap •• .« .. .. •• •• •• •• •« 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap ROVÁR Hadik János gróf ma az Ujságban nagy elismeréssel nyilatkozik Bod János pénzügyminiszter úrról. Mégsem hisszük el, hogyha ő lett volna a pénzügyminiszter, ugyanazt cselekedte volna. Nem vitte volna a szanálás utján gyors romlásba a magángazdaságot, hogy azután iparkodjék lassú tempóban kihúzni belőle. Nem gyűjtött volna fölöslegeket az államnak, amik természetszerűen eredeti helyükön aktív vagyona és tulajdonai voltak a magángazdaságnak. S nem kellett volna egy másik Hadik Jánosnak őt figyelmeztetnie, hogy fordítson gondot a kereskedelemre, hanem megtette és így tárgytalanná tette volna a figyelmeztetést.♦ Az eredeti magyar dráma francia fordításban, legalább így hat ránk a frank válság párisi tárgyalása. Minden szót már hallottunk, de a francia fordító nem tudja az elején még a végét. A korona belértéke nagyobb, mint a jegyzése, szólt a kormány és nem fogadta el a koronát a magasabb belértéke szerint. Bízni kell a koronánkban, prédikálta a magyar kormány is, mint most Poincaré és minden esésénél emelte a maga árait, azaz nem bízott a koronában. Poincaré is emeli kívánja honfitársaitól, hogy bízzanak abban a frankban, melyet ő holnap nem hajlandó elfogadni mai értékében. Ha arra a bizalomra épít, melyet maga nem dokumentál, a francia fordításnak sem lesz nagyobb sikere, mint a magyar ere'’-Vre'k.* - A vádlott s nemsokára elitélt ■ Vágival mi nem politizálnánk, de nem vesszük, rossz néven, ha ő megteszi. Elismerjük, hogy egyetlen védekező módja a politizálás. De ügyesen vagy még ügyesebben: el kell ismernie, hogy bolsevisztikusan politizálva, megerősíti a vádat. A polgári társadalomnak szent joga a maga törvényeivel elsősorban a maga létét biztosítani. És Szovjet-Oroszországban hacsak így védenék a szovjet létét, már régen megszűnt volna létezni. Háry András lett Nemes Albert római követ utóda. Róma, július 29. (Az Újság római tudósítójának távirata.) Mint az Újság elsőnek jelentette, Nemes Albert gróf római quirináli követ a korhatár betöltése miatt megvált állásától. A L’Italie című lap ma hivatalosan közli, hogy az olasz király Nemes gróf utódának, Háry András belgrádi követnek római követté való kinevezéséhez hozzájárult. Az új követ néhány hét múlva foglalja el hivatalát. Szerbia és Görögország tárgyalásai. Belgrád, július 31. Gavrilovics athéni jugoszláv követ, aki ezidőszerint Belgrádban tartózkodik, ma hosszas tanácskozást folytatott Nincsics külügyminiszterrel. Politikai körökben nyomatékkal rámutatnak arra, hogy Athén és Belgrád tárgyalásai a szalonikai zónáról és ennek a szerb határal való közlekedéséről a nyugalom és bizalom atmoszférájában folynak. A tárgyalások célja, hogy tisztázódjék valamennyi vitás kérdés a jugoszláv állam és Görögország között. Rakovszky Iván is megkezdte szabadságát. A kormányzó Rakovszky Iván dr. belügyminiszternek augusztus 1-től 31-éig szabadságidőt engedélyezett és ennek tartamára a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Pestiig Pál dr. igazságügyminisztert bízta meg. A Nemzetek Szövetségének jövője, írta The Right Honorabie Ramsay Macdonald, M. P. Angolország volt miniszterelnöke. Copyright az Ujság. A Nemzetek Szövetségének, csakúgy, mint a nyilvánosság előtt szereplő egyéneknek, az a hibája, hogy sikereit sokszor észre se veszik, míg fogyatékosságait a nagy nyilvánosság előtt tárgyalják. Teljesen hiábavaló dolog volna, a Nemzetek Szövetségétől azt várni, hogy egy nap, vagy akár egy év alatt is jóvátegye a múltnak minden tévedését és hibáját s hogy olyan állapotokat teremtsen, amelyekben szabadon munkálkodhassék anélkül, hogy elveit kompromittálná s a kényszerítő körülményeknek kelljen engednie. Hiszen a Nemzetek Szövetsége ma is csak feltételes életet él. Ellenséges államok összeroppanthatják, ha dacolnak vele és a látszólagosan barátságos államok beleeshetnek abba a kísértésbe, hogy hűtlenül kihasználják saját politikájuk eszközeként. A Liga egyetlen céljának annak kellene lennie, hogy a háborúskodás okait egyszers mindenkorra megszüntesse s hogy a nemzetek védelmét ne a fegyverek hatalmára támaszkodva biztosítsa, hanem józan és elfogulatlan ítélettel. Ha ez nem sikerül, akkor megbukott az egész intézmény. Ha sikerül, akkor nagyszerű változások előtt állunk. Közvetlenül a háború után ez sokkal könnyebben lett volna keresztülvihető, de most már minden újra tovatűnő esztendővel valószínűtlenebbé válik a probléma. Az aggresszív államok világából aggresszív nemzetek emelik fel fejüket és arra kényszerítik a többieket, a nyugalmasabbakat, hogy példájukat kövessék. Az imperialista alapokon nyugvó nacionalizmus — melynek egyetlen igazsága a saját akarata s a nagyságról való egyetlen fogalma a saját hatalma — szinte kizárja azt a reményt, hogy a világ még valaha szabadságot és nyugalmat élvezhessen és megbuktat minden arra való törekvést, hogy a Nemzetek Szövetsége végérvényesen megvalósuljon. A Ligának fenmaradása elsősorban is attól függ, mennyiben készek a keretében szövetségre lépett államok politikai és erkölcsi ellenállást fejteni ki, azzal az aggresszív nacionalista politikával szemben, amely mindenkor háborúhoz vezetett. A nemzeteknek nem lenne szabad megijedniök attól, hogy az ilyen harcias államokkal szemben tartózkodóbban viselkedjenek, mint azokkal, amelyek békés politikát hirdetnek. De ma nem ez történik. A Ligának saját erkölcsi tekintélyének alapján kell állnia. Itt ismét csaknem egyéni szerep vár reá. Ha akár a Tanács, akár a Liga közgyűlése (Council) odaadja magát ahhoz, hogy fortélyos fogások harcmezejévé és politikai fatuskók görgetőjévé váljék, akkor nem bírja majd megőrizni azt a tekintélyt, amelyre szüksége lenne arra, hogy végérvényesen fenmaradhasson. Ez esetben lesülyedne a nagyhatalmak függelékévé, melyet azok saját érdekeik megóvása szempontjából tartanak ellenőrzés alatt s saját céljaikra használnak ki. A múlt évi decemberi génuai gyűlés, a mód, ahogy ott a dolgokat kezelték (még inkább, mint maga az eredmény) valósággal tragikus volt. Ott és akkor a Liga elvesztette tekintélyét, melynek visszaszerzése hosszú időbe fog kerülni, mert olyan munkarendszert vezetett be, mely ellentétbe került szellemével és megtámadta létjogát. Teljes lelkemből vallom, hogy igenis, a Ligát még meg lehet menteni. S csupán az államférfiak bölcseségétől függ, hogy megmaradjon. Ha ők meg nem értik, hogy ehhez mire van szükség, akkor maguk rombolják szét a maguk alkotta épületet. A Liga jövőjére nézve teljesen közömbös, belép-e Amerika a Népek Szövetség Utánnyomás még kivonatosan is tilos, gébé vagy sem. Fontos, hogy Németország bekerüljön és ha Oroszország kimarad, akkor a Liga munkája nagyon meg lesz nehezítve. Ha azonban a Liga reprezentatív ereje elég ahhoz, hogy hatalma megmaradjon, akkor jövője meg van állapítva mindaddig, amíg a Nemzetek Szövetsége minden nemzet szenynyese és egymással való versengése fölött állva, elfogulatlan bíróként ítélkezik a nemzetközi biztonság, béke és egymáshoz való bizalom fölött. A Liga magva megsűrűsödik, ha tényleg a Nemzetek Szövetsége lesz, amely minden nemzetet magában foglal, de nem fog sikereket felmutathatni, sem fenmaradni tudni, ha mindenik nemzet a saját javára akarja kiaknázni azt. íme, ez a locarnói rendszer elveinek veszedelme egy olyan világban, amely csupa aggresszív nacionalizmusból áll. Van még ezenkívül egy másik veszedelem is és ez Tanácsot képviselők rejlik, osztályozásában Teóriában minden ország reprezentánsa egyenjogúnak látszik lenni a Nemzetek Szövetségében, a valóságban azonban megkülönböztetést kell tenni a nagyhatalmak és a kis államok között. Anglia és Franciaország a Ligát olyan szövetségesnek — és csak szövetségesnek — tekintették, amelyet saját céljaikra használhatnak kis szerencsétlenségükre Xienfben, 1925 végén, engedtek annak a kísértésnek, hogy eltöröljék a gyakorlatban lévő megkülönböztetéseket és megengedjék, hogy a kis államok reprezentánsai is állandó helyet foglaljanak el a testületben. Ha ezt a politikát továbbra is érvényben hagyják, ebből nagy bajok származhatnak a ligára, mert abban a percben, amelyben a nagyhatalmak és a kis államok a gyakorlatban is egyenjogúsíttatnak, megkezdődik a végnélküli követelések, sértődöttségek, mellőzöttségek, elégedetlenségek és széthúzások áradata. Szerény véleményem szerint az volna az egyedüli megoldás, ha a kis államokat akként csoportosítanák, hogy minden csoport két reprezentánst küldhessen a Tanácsba. Ez a terv látszólagos nehézségekbe ütközik, de biztosan hiszem, hogy ha kitartanának mellette, végül mégis dűlőre hoznák azt s ezzel megszabadulnának a Ligának egyik legkellemetlenebb problémájától. Időközben a Ligát próbára teszi a leszerelés és a kisebbségek kérdése feletti döntés. Mindkettő nehéz és bonyolult feladat. Az első kérdést illetőleg türelemmel várhatunk — mihelyst meggyőződtünk arról, hogy komolyan kezelik azt s nem terelték mellékvágányra. A második kérdést illetőleg azonban igen határozott állásfoglalásra van szükség és semmiféle mentséget sem szabad elfogadnunk azon kötelezettségek be nem tartására nézve, melyeket olyan államokra róttak ki, amelyek a különböző békekonferenciák révén idegenajkú kisebbséget kaptak. Ha e kötelezettségek szigorú betartása mellett végérvényesen állást foglal a Liga, óriásilag emelkedik majd tekintélye és hírneve az összes államok, de főleg a közeli Kelet szemében. Ha a Nemzetek Szövetsége fogyatékosságokat mutat fel és gyengének fog látszani, ha hibákat vagy tévedéseket követ el, ez jóvátehetetlen hiba lesz. Nagyban és egészben Európa már amúgy is kezd türelmetlen lenni a Liga iránt és a múlt decemberi génuai eredmények sem járultak hozzá ahhoz, hogy népszerűségét emeljék. A nagybeteg még meggyógyítható, de igen nagy felelősség nyugszik azoknak a férfiaknak vállán, akiknek módjukban áll ellenőrzést gyakorolni munkálkodása fölött, a következő néhány hónapon át. Harmadfélalliárd frankra van szüksége Princarénak. Naponta tizenhatmillió frankot veszít az állam, ha a javasolt adókat nem szavazzák meg. Auriol a munkások felkelését jósolja. A kamara nagy többséggel az egész pénzügyi tervezetet elfogadta. Páris, július 31. (Havas.) A kamara 380 szavazattal 150 szavazat ellenében elhatározta— miután a kormány felvetette a bizalmi kérdést —, hogy rátér a pénzügyi törvényjavaslat részletest vitájára. Az ülés elején Cadim (kommunista) a tárgyalás elhalasztását indítványozta, de ezt elvetet-t ték. Chappedelaine, a pénzügyi bizottság elő,adója, aki a radikális baloldalhoz tartozik", felszólította a miniszterelnököt, hogy fejtse ki jövvendő terveit, mert sok képviselő felfogás® szerint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem elegendő a pénzügyi helyzet helyreállítására. ) Egyébként a kormánynak haladéktalanul intézkednie kell a spekuláció letöréséről. A pénzügyi bizottság kisebbségének nevében, Auriol ezzel kezdte felszólalását: A törvényjavaslat, amely ellen síkra szálltunk, nem készíti elő a valuta stabilizálását, hanem ellenkezően kitolja. A kormány törvényjavaslata nem egyéb, mint a korábbi pénzügyminiszterek részéről már előterjesztett, de a kamara jobb oldala által elvetett ismert adóterhek összefoglalása. Auriol kifejezte azt az aggodalmát, hogy a munkásokat rövidesen felkelésbe hajszolják s a kormány kénytelen lesz a lázadásokat elnyomni. Poincaré miniszterelnököt, aki ezután szót emelt, a kommunisták, alig hogy beszélni kezdett, folytonos zajongással félbeszakították, mire kijelentette, hogy a közbeszólásokra nem fog reflektálni, nehogy a vitát még jobban elnyújtsa. Arról van szó, hogy véget vessenek egy olyan helyzetnek, amelynek kiélezése a kommunisták érdekében fekszik. Most egyáltalában nincs alkalom a retrospektív szemlélődésre. Pártközi béke alapján álló kormány vette át a hatalmat, nehogy a válság közepén újabb hibákat kövessenek el. A frank" stabilizálásának biztosítására átmeneti intézkedésekre van szükség, elsősorban a költségvetési egyensúly helyreállítása végett, másodsorban pedig azért, hogy a kincstári hivatalnak megszerezék a könnyebbséget. A szakértők kijelentései szerint harmadfélmilliárd frankot kell rendelkezésre bocsátani, hogy az 1926. évi költségvetésben helyreálljon az egyensúly. Természetesen szükség van mindenre kiterjedő tervre. A most benyújtott törvényjavaslat ennek bevezetője. Ha a javasolt adókat nem szavazzák, meg, az álam naponta 16 millió frankot veszít. Páris, július 31. A kamara ma délután megkezdte az adójavaslatok részletes tárgyalását. A vita tisztán technikai természetű volt, mert tudvalévően a kamara tegnapi határozata megfosztotta a pártokat attól, hogy módosító indítványokat tegyenek. Este hét óráig a kamara a törvényjavaslat huszonnyolc szakaszából gyors egymásután, bán huszonötöt elfogadott. Páks, július 31. (Havas.) A kamara az egész pénzügyi tervezetet 291 szavazattal 188 ellenében elfogadta. Az ülésen a kommunisták állandóan obstruálak. Poincaré miniszterelnök háromszor vetette fel a bizalmi kérdést és mind a háromszor nagy többséget kapott. Poincaré ezután foglalkozott a december 3-áig esedékes 2,6 milliárdnyi kötelezettségek kérdésével. Ha az állam a közönség előtt mint becsületes ember állana, a bonokat nem mutatnák be vissza, fizetés céljából. A miniszterelnök végül minden francia embert felszólított a közreműködésre. Az általános vita befejezése után 380 szavazattal 150 ellen kimondták, hogy ma délután áttérnek a részletes tárgyalásra. A szavazás megkezdése előtt a kormány felvetette a bizalmi kérdést. ___ Páris, július 31. A kamarában az általános jövedelmi adó mérsékléséről szóló szakasz vitája során szóharc támadt a szocialista Blum és Poincaré miniszterelnök közt. Blum elhibázott eljárásnak mondta azt, hogy az adófizetők kötelességeinek csökkentésével akarják emelni az adóbevételt, vagy pedig a nagyobb jövedelmek tehermentesítésével akarják elérni azt, hogy az elvándorolt tőkék ismét visszakerüljenek Franciaországba. Poincaré azt felelte, hogy igazságosan osztották szét az adókat egyenes és közvetett adókra. Mindegyik kategóriától azt követelik, hogy ebben az évben kerek összegben 4 milliárd frankot teremtsenek elő. A tanácskozás során elfogadták a parlament tagjai illetményeinek évi 27.000 frankról 45.000-re való felemelését, miután Barthou igazságügyminiszter a kormány nevében szintén a dráguláshoz való igazodás mellett szállt síkra. Végül elfogadták a földmivelésügyi miniszter mellett nyál, hogy a külföldi gabona vámjánakjét augusztus 20-ig függesszék fel. A kamara ezután szerdáig elnapolta inái