Ujság, 1926. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

Budapest, 1926 vasárnap, augusztus 1 Ára 4000 korona, II. évfolyam, 172. szám­­­b­­­A • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre •• •• •• .. •• *.135.601­ korona Egy Hóra ................................. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes szám­ára B­udapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2010 korona vasárnap................................. •• 4000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. 30Groschen vasárnap .. .................... •• 40Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap •• .« .. .. •• •• •• •• •« 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok­ kivételével minden nap ROVÁR Hadik János gróf ma az Ujság­ban nagy elismeréssel nyilatkozik Bod János pénzügy­­miniszter úrról. Mégsem hisszük el, hogyha ő lett volna a pénzügyminiszter, ugyanazt cse­lekedte volna. Nem vitte volna a szanálás utján gyors romlásba a magángazdaságot, hogy azután iparkodjék lassú tempóban ki­húzni belőle. Nem gyűjtött volna fölöslegeket az államnak, amik természetszerűen eredeti helyükön aktív vagyona és tulajdonai voltak a magángazdaságnak. S nem kellett volna egy másik Hadik Jánosnak őt figyelmeztetnie, hogy fordítson gondot a kereskedelemre, ha­nem megtette és így tárgytalanná tette volna a figyelmeztetést.♦ Az eredeti magyar dráma francia fordítás­ban, legalább így hat ránk a frank válság pá­risi tárgyalása. Minden szót már hallottunk, de a francia fordító nem tudja az elején még a végét. A korona belértéke nagyobb, mint a­ jegyzése, szólt a kormány és nem fogadta el a koronát a magasabb belértéke szerint. Bízni kell a koronánkban, prédikálta a magyar kor­mány is, mint most Poincaré és minden esé­sénél emelte­ a maga árait, azaz nem bízott a koronában. Poincaré is emel­i kívánja honfi­társaitól, hogy bízzanak abban a frankban, melyet ő holnap nem hajlandó elfogadni mai értékében. Ha arra a bizalomra épít, melyet maga nem dokumentál, a francia fordításnak sem lesz nagyobb sikere, mint a magyar ere­­'’-Vre'k.* - A vádlott s nemsokára elitélt ■ Vágival mi nem politizálnánk, de nem vesszük, rossz né­ven, ha ő megteszi. Elismerjük, hogy egyet­len védekező módja a politizálás. De ügyesen vagy még ügyesebben: el kell ismernie, hogy bolsevisztikusan politizálva, megerősíti a vá­dat. A polgári társadalomnak szent joga a maga törvényeivel elsősorban a maga létét biztosítani. És Szovjet-Oroszországban ha­csak így védenék a szovjet létét, már régen megszűnt volna létezni. Háry András lett Nemes Albert római követ utóda. Róma, július 29. (Az Újság római tudó­sítójának távirata.) Mint az Újság elsőnek jelentette, Nemes Albert gróf római quirináli követ a korhatár betöltése miatt megvált állá­sától. A L’Italie című lap ma hivatalosan közli, hogy az olasz király Nemes gróf utódá­nak, Háry András belgrádi követnek római követté való kinevezéséhez hozzájárult. Az új követ néhány hét múlva foglalja el hiva­talát. Szerbia és Görögország tárgyalásai. Belgrád, július 31. Gavrilovics athéni jugo­szláv követ, aki ezidőszerint Belgrádban tartóz­kodik, ma hosszas tanácskozást folytatott Nin­­csics külügyminiszterrel. Politikai körökben nyo­matékkal rámutatnak arra, hogy Athén és Belgrád tárgyalásai a szalonikai zónáról és ennek a szerb határal való közlekedéséről a nyugalom és biza­lom atmoszférájában folynak. A tárgyalások célja, hogy tisztázódjék valamennyi vitás kérdés a ju­goszláv állam és Görögország között. Rakovszky Iván is megkezdte szabadságát. A kormányzó Rakovszky Iván dr. belügy­miniszternek augusztus 1-től 31-éig szabad­ságidőt engedélyezett és ennek tartamára a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Pestiig Pál dr. igazságügyminisztert bízta m­eg. A Nemzetek Szövetségének jövője, írta The Right Honorabie Ramsay Macdonald, M. P. Angolország volt miniszterelnöke. Copyright az U­j­s­á­g. A Nemzetek Szövetségének, csakúgy, mint a nyilvánosság előtt szereplő egyéneknek, az a hibája, hogy sikereit sokszor észre se veszik, míg fogyatékosságait a nagy nyilvánosság előtt tárgyalják. Teljesen hiábavaló dolog volna,­ a Nemzetek Szövetségétől azt várni, hogy egy nap, vagy akár egy év alatt is jóvá­­tegye a múltnak minden tévedését és hibáját s hogy olyan állapotokat teremtsen, amelyek­ben szabadon munká­lkodhassék anélkül, hogy elveit kompromittálná s a kényszerítő körül­ményeknek kelljen engednie. Hiszen a Nem­zetek Szövetsége ma is csak feltételes életet él. Ellenséges államok összeroppanthatják, ha dacolnak vele és a látszólagosan barátságos államok beleeshetnek abba a kísértésbe, hogy hűtlenül kihasználják saját politikájuk esz­közeként. A Liga egyetlen céljának annak kellene lennie, hogy a háborúskodás okait egyszers minden­­korra megszüntesse s hogy a nemzetek védelmét ne a fegyverek hatalmára támaszkodva biztosítsa, hanem jó­zan és elfogulatlan ítélettel. Ha ez nem sike­rül, akkor megbukott az egész intézmény. Ha sikerül, akkor nagyszerű változások előtt állunk. Közvetlenül a háború után ez sokkal könnyebben lett volna keresztülvihető, de most már minden újra tovatűnő esztendővel valószínűtlenebbé válik a probléma. Az aggresszív államok világából aggresszív nemze­tek emelik fel fejüket és arra kényszerítik a többieket, a­ nyugalmasabbakat, hogy példáju­kat kövessék. Az imperialista alapokon nyugvó nacionalizmus — melynek egyetlen igazsága a saját akarata s a nagyságról való egyetlen fogalma a saját hatalma — szinte kizárja azt a reményt, hogy a világ még valaha szabadságot és nyugalmat élvez­hessen és megbuktat minden arra való törekvést, hogy a Nemzetek Szövetsége végérvényesen megvalósuljon. A Ligának fenmaradása elsősorban is attól függ, mennyiben készek a keretében szövet­ségre lépett államok politikai és erkölcsi ellen­állást fejteni ki, azzal az aggresszív nacionalista politikával szemben, amely mindenkor hábo­rúhoz vezetett. A nemzeteknek nem lenne sza­bad megijedniök attól, hogy az ilyen harcias államokkal szemben tartózkodóbban viselked­jenek, mint azokkal, amelyek békés politikát hirdetnek. De ma nem ez történik. A Ligának saját erkölcsi tekintélyének alapján kell állnia. Itt ismét csaknem egyéni szerep vár reá. Ha akár a Tanács, akár a Liga közgyűlése (Council) odaadja magát ahhoz, hogy fortélyos fogások harcmezejévé és politikai fatuskók görgetőjévé váljék, akkor nem bírja majd megőrizni azt a tekintélyt, amelyre szüksége lenne arra, hogy végérvé­nyesen fenmaradhasson. Ez esetben lesülyedne a nagyhatalmak függelékévé, melyet azok saját érdekeik megóvása szempontjából tartanak ellenőrzés alatt s saját céljaikra használnak ki. A múlt évi decemberi génuai gyűlés, a mód, ahogy ott a dolgokat kezelték (még in­kább, mint maga az eredmény) valósággal tragikus volt. Ott és akkor a Liga elvesztette tekinté­lyét, melynek visszaszerzése hosszú időbe fog kerülni, mert olyan munkarendszert vezetett be, mely ellentétbe került szellemével és megtámadta létjogát. Teljes lelkemből vallom, hogy igenis, a Ligát még meg lehet menteni. S csupán az államférfiak bölcseségétől függ, hogy meg­maradjon. Ha ők meg nem értik, hogy ehhez mire van szükség, akkor maguk rombolják szét a maguk alkotta épületet. A Liga jövőjére nézve teljesen közöm­bös, belép-e Amerika a Népek Szövetség Utánnyomás még kivonatosan is tilos, gébé vagy sem. Fontos, hogy Németor­szág bekerüljön és ha Oroszország ki­marad, akkor a Liga munkája nagyon meg lesz nehezítve. Ha azonban a Liga reprezentatív ereje elég ahhoz, hogy hatalma megmaradjon, akkor jövője meg van állapítva mindaddig, amíg a Nemzetek Szövetsége minden nemzet szeny­­nyese és egymással való versengése fölött állva, elfogulatlan bíróként ítélkezik a nemzet­közi biztonság, béke és egymáshoz való biza­lom fölött. A Liga magva megsűrűsödik, ha tényleg a Nemzetek Szövetsége lesz, amely minden nemzetet magában foglal, de nem fog sikereket felmutathatni, sem fenmaradni tudni, ha mindenik nemzet a saját javára akarja kiaknázni azt. íme, ez a locarnói rendszer elveinek veszedelme egy olyan világban, amely csupa aggresszív nacionalizmusból áll. Van még ezenkívül egy másik veszedelem is és ez Tanácsot képviselők rejlik, osztályozásában Teóriában minden ország reprezentánsa egyen­jogúnak látszik lenni a Nemzetek Szö­vetségében, a valóságban azonban megkülön­böztetést kell tenni a nagyhatalmak és a kis államok között. Anglia és Franciaország a Ligát olyan szövetségesnek — és csak szövet­ségesnek — tekintették, amelyet saját cél­jaikra használhatnak ki­s szerencsétlenségükre Xienfben, 1925 végén, engedtek annak a kí­sértésnek, hogy eltöröljék a gyakorlatban lévő megkülönböztetéseket és megengedjék, hogy a kis államok reprezentánsai is állandó helyet foglaljanak el a testületben.­­ Ha ezt a politikát továbbra is érvényben hagyják, ebből nagy bajok származhatnak a l­igára, mert abban a percben, amelyben a nagyhatalmak és a kis államok a gyakorlatban is egyenjogúsíttatnak, megkezdődik a végnél­küli követelések, sértődöttségek, mellőzött­ségek, elégedetlenségek és széthúzások áradata. Szerény véleményem szerint az volna az egyedüli megoldás, ha a kis államokat akként csoportosítanák, hogy minden csoport két reprezentánst küldhessen a Tanácsba. Ez a terv látszólagos nehézségekbe ütközik, de biztosan hiszem, hogy ha kitartanának mel­lette, végül mégis dűlőre hoznák azt s ezzel megszabadulnának a Ligának egyik legkelle­metlenebb problémájától. Időközben a Ligát próbára teszi a lesze­relés és a kisebbségek kérdése feletti döntés. Mindkettő nehéz és bonyolult feladat. Az első kérdést illetőleg türelemmel várhatunk — mihelyst meggyőződtünk arról, hogy ko­molyan kezelik azt s nem terelték mellék­­vágányra. A második kérdést illetőleg azon­ban igen határozott állásfoglalásra van szük­ség és semmiféle mentséget sem szabad elfogad­nunk azon kötelezettségek be nem tar­tására nézve, melyeket olyan államokra róttak ki, amelyek a különböző békekon­ferenciák révén idegenajkú kisebbséget kaptak. Ha e kötelezettségek szigorú betartása mel­lett végérvényesen állást foglal a Liga, óriási­­lag emelkedik majd tekintélye és hírneve az összes államok, de főleg a közeli Kelet sze­mében. Ha a Nemzetek Szövetsége fogyatékossá­gokat mutat fel és gyengének fog látszani, ha hibákat vagy tévedéseket követ el, ez jóvá­tehetetlen hiba lesz. Nagyban és egészben Európa már amúgy is kezd türelmetlen lenni a Liga iránt és a múlt decemberi génuai ered­mények sem járultak hozzá ahhoz, hogy nép­szerűségét emeljék. A nagybeteg még meg­gyógyítható, de igen nagy felelősség nyugszik azoknak a férfiaknak vállán, akiknek módjuk­ban áll ellenőrzést gyakorolni munkálkodása fölött, a következő néhány hónapon át. Harmadfélalliárd frankra van szüksége Princarénak. Naponta tizenhatmillió frankot veszít az állam, ha a javasolt adókat nem szavazzák meg. Auriol a munkások felkelését jósolja. A kamara nagy többséggel az egész pénzügyi terve­­zetet elfogadta. Páris, július 31. (Havas.) A kamara 380 sza­­vazattal 150 szavazat ellenében elhatározta­­—­ miután a kormány felvetette a bizalmi kérdést —, hogy rátér a pénzügyi törvényjavaslat részletest vitájára. Az ülés elején Cadim (kommunista) a tár­gyalás elhalasztását indítványozta, de ezt elvetet-t ték. Chappedelaine, a pénzügyi bizottság elő­,­adója, aki a radikális baloldalhoz tartozik", fel­­szólította a miniszterelnököt, hogy fejtse ki jöv­­vendő terveit, mert sok képviselő felfogás® szerint­­ a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem­­ elegendő a pénzügyi helyzet helyreállítására. ) Egyébként a kormánynak haladéktalanul intéz­­kednie kell a spekuláció letöréséről. A pénzügyi bizottság kisebbségének nevében, Auriol ezzel kezdte felszólalását: A törvényjavas­lat, amely ellen síkra szálltunk, nem készíti elő a valuta stabilizálását, hanem ellenkezően kitolja. A kormány törvényjavaslata nem egyéb, mint a korábbi pénzügyminiszterek részéről már elő­terjesztett, de a kamara jobb oldala által elvetett ismert adóterhek összefoglalása. Auriol kifejezte­ azt az aggodalmát, hogy a munkásokat rövidesen felkelésbe hajszolják s a kormány kénytelen lesz a lázadásokat elnyomni. Poincaré miniszterelnököt, aki ezután szót emelt, a kommunisták, alig hogy beszélni kezdett, folytonos zajongással félbeszakították, mire kije­­­lentette, hogy a közbeszólásokra nem fog reflek­tálni, nehogy a vitát még jobban elnyújtsa. Arról van szó, hogy véget vessenek egy olyan helyzet­­nek, amelynek kiélezése a kommunisták érdeké­­ben fekszik. Most egyáltalában nincs alkalom a retrospektív szemlélődésre. Pártközi béke alapján álló kormány vette át a hatalmat, nehogy a vál­ság közepén újabb hibákat kövessenek el. A frank" stabilizálásának biztosítására átmeneti intézkedé­sekre van szükség, első­sorban a költségvetési egyensúly helyreállítása végett, másodsorban pe­dig azért, hogy a kincstári hivatalnak megszerez­­­ék a könnyebbséget. A szakértők kijelentései szerint­­ harmadfélmilliárd frankot kell rendelkezésre bocsátani, hogy az 1926. évi költségvetésben helyreálljon az egyensúly. Természetesen szükség van mindenre kiterjedő tervre. A most benyújtott törvényjavaslat ennek bevezetője. Ha a javasolt adókat nem szavazzák, meg, az álam naponta 16 millió frankot veszít. Páris, július 31. A kamara ma délután meg­kezdte az adójavaslatok részletes tárgyalását. A vita tisztán technikai természetű volt, mert tudva­lévően a kamara tegnapi határozata megfosztotta a­ pártokat attól, hogy módosító indítványokat te­gyenek. Este hét óráig a kamara a törvényjavas­­lat huszonnyolc szakaszából gyors egymásután, bán huszonötöt elfogadott. Páks, július 31. (Havas.) A kamara az egész pénzügyi tervezetet 291 szavazattal 188 ellenében elfogadta. Az ülésen a kommunisták állandóan obstruál­­­ak. Poincaré miniszterelnök háromszor vetette fel a bizalmi kérdést és mind a háromszor nagy többséget kapott. Poincaré ezután foglalkozott a december 3-áig esedékes 2,6 milliárdnyi kötelezettségek kérdésé­vel. Ha az állam a közönség előtt mint becsületes ember állana, a bonokat nem mutatnák be vissza, fizetés céljából. A miniszterelnök végül minden francia embert felszólított a közreműködésre. Az általános vita befejezése után 380 szavazattal 150 ellen kimondták, hogy ma­­ délután áttérnek a részletes tárgyalásra. A szavazás megkezdése előtt a kormány felvetette a bizalmi kérdést. ___ Páris, július 31. A kamarában az általános jö­­vedelmi adó mérsékléséről szóló szakasz vitája során szóharc támadt a szocialista Blum és Poin­caré miniszterelnök közt. Blum elhibázott eljárás­nak mondta azt, hogy az adófizetők kötelességei­nek csökkentésével akarják emelni az adóbevé­­telt, vagy pedig a nagyobb jövedelmek tehermen­tesítésével akarják elérni azt, hogy az elvándorolt tőkék ismét visszakerüljenek Franciaországba. Poincaré azt felelte, hogy igazságosan osztot­ták szét az adókat egyenes és közvetett adókra. Mindegyik kategóriától azt követelik, hogy ebben az évben kerek összegben 4 milliárd frankot te­remtsenek elő. A tanácskozás során elfogadták a parlament tagjai illetményeinek évi 27.000 frankról 45.000-re való felemelését, miután Barthou igazságügymi­­niszter a kormány nevében szintén a drágulás­­hoz való igazodás mellett szállt síkra. Végül el­­­fogadták a földmivelésü­gyi miniszter m­ellett nyál, hogy a külföldi gabona vámjának­jét augusztus 20-ig függesszék fel. A kamara ezután szerdáig elnapolta in­á­i

Next