Ujság, 1926. szeptember (2. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

­ Budapest, 1926 szerda, szeptember 1 Ára 2000 korona ^9^ 2000 ’K- értékben fogadják el 'víj ' ezt a jutalékszelvényt az­­ UJSAG-ban felsorolt cégek e bolti áron számított összegek min-­­ denkor megállapítandó^ százaléka erejéig. 9^ Ezidö szerint 10% Terv védve ÚJSÁG - 0*4 EL évfolya ELÖFiZfi - n­aI ÁRAKs Negyedévre .. .. .. .. .. ..135.000 korona Egy bóra ............ 50.000 korona Ausztriában egy bóra .. .. .. .. 6 SchaUUng Jugoszláviában egy bóra.......... hu Dinál Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 20P0 korona vasárnap...................... .. .. *000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. SOGroschen vasárnap......................... .. SOGroschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. * Dinár vasárnap .. •• •• •• •• .. .. •• 6 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap He tovább az igazságnál Újságcikkekkel nem polemizálunk "Abból indulunk ki, hogy a gondolat­szabadsághoz tartozik még a szerintünk helytelen felfogás szabadsága is. Másrészt az ellenkező nézetnek csak ugyanazon a helyen és ugyanazon közönség előtt lehet tisztító hatása. Mi itt csak az Újság olva­sóját világosíthatjuk fel egy tévedésről melybe másokat ejtettek. Ennek semmi célja nincs. A szocialisták lapja más. Ott nem egyéni, hanem osztálynézet talál kifeje­zésre. S vele szemben igenis helyén­való a nem ebbe az osztályba tartozók, hanem megtámadottak, olykor megrágalmazot­­tak felfogásának a kidomborítása. Ennek szükségét a kispesti katasztrófa esetében nagyon is érezzük. Munkások halálán érzett fájdalomhoz dehogy is nyúlnánk, hisz ez a mi fájdal­munk is. Az Újság, képviselvén a maga polgári meggyőződését, sohasem került szembe a munkássággal, még a munkás­­kérdésben sem, ahol anyagi érdekek üt­köznek össze. A gyászos eset hatása alatt még a túlzást is természetesnek, sőt jogos­nak tartjuk. De nem vehetik az érzelmek sértésének, mikor a túlzásokra rámuta­tunk. Nem vállalhatjuk, hogy a kispesti ka­tasztrófa a kapitalizmus gyümölcse volna íme, a kapitalizmus piszkos haszonért embervérből is táplálkozik. A kapitaliz­mus csak a profitot nézi, embertelen. Talán mégis inkább propaganda ez, mint őszintén emelt vád. A kapitalizmus nem szentimentális, de a szocializmus sem az. Ezért nem beszélünk a szívről, mely­nek a politikában soha sincs szava, csak az észszerűségről. Nem állítható még en­nél a borzalmas esetnél sem, hogy a vál­lalkozó azt mondta volna: haljanak meg a munkások, nekem profit kell! Hiszen a munkások halála elvitte a profitját is. Sőt annál is többet. S megint szív nélkül be­szélve: a munkások halála sem érdeke a vállalkozásnak. Nem akarunk elébe vágni az igazságszolgáltatásnak, de ha ténynek derülne is ki, hogy bűnös, akkor is meg­gondolatlan, könnyelmű, kapzsi és lelki­­ismeretlen lehetett,­­ ami a katasztrófát okozta, de mindez csakis abban a feltevés­ben, hogy nem lesz belőle katasztrófa. Hogy mégis lett, az egyénileg sújthatja azokat, akiket egyéni felelősség terhel, de nem a kapitalizmust. Mellékes, de mégis felemlítendő. A proletárdiktatúra ellen ezer és egy argumentum hozható fel, csak egy nem: hogy ama emlékezetes vörös május napján összedült egy faemelvény és megölt egy újságírót. Ezt az emelvényt nem a kapitalizmus építette, hanem a munkásuralom. S nem építette úgy, hogy emberhalál legyen belőle, de mégis lett. Csakúgy, ahogy a mai kapitalista világban megesett, minden összefüggés nélkül a kapitalizmus természetével. Ellenben ami törvény, rendelet ma van,­ azt valóban a kapitalista alapon álló mai rend hozta. S ezek a törvények, ren­deletek olyanok, hogy még szocialista részről felhányják elavult túlzásait, copfos bürokráciáját, amivel útját állja a kiadó­­sabb építőmunkának s a lakáskérdés em­berségesen gyors rendezésének. Váltig halljuk, hogy sehol a világon nem kíván­nak olyan vastag falakat s a vastag fala­kon oly alacsony építményt, mint miná­­lunk. Ezt valóban már a mai rend csinálja, de ami maradiság, antiszociális gazdaság­­talanság benne van, az nem a profitot szolgálja, hanem a humanitást. Hogy ne dűljön össze a ház, hogy biztonságban le­gyen az emberélet, hogy a munkások élete munka közben meg legyen óva s a lakók ne legyenek kizsákmányolva. Hadd mutassunk rá erre, nem pole­mizálva, hanem felvilágosítóan, engeszte­lően. Még soká tart, míg gazdasági el­­maradtságunkban a polgárok és a mun­kások bajai ellentétesek lehetnek. S még tovább tart, míg mind a kettő olyan pa­naszokra szorul, melyekben nincs igazuk. KOVA! A jugoszláv sajtó könnyen hallgathat a kormányzó úr őfőméltósága szenzációs nyi­latkozatáról, mert külföldi eseményről van szó, mely nem kötelezi hozzászólásra mind­addig, amíg a saját külügyi politikájának ve­zetőjétől nem kap útmutatást, mi legyen a véleménye. Nekünk azonban hozzá kellene szólnunk s amellett nem szabad, mert nem lehet. Nálunk e nevezetes esemény megtörtént és semmi hivatalos tájékozást nem kaptunk. Veszedelmes volna nagyon lelkesedni, mert annál nagyobb a kudarc, ha esetleg vissza­utasító a visszhang, minél lelkesebben helye­selt a magyar közvélemény. Az ellenkezője még kellemetlenebb lehet. S a magyar közvé­lemény semmi tájékozást nem kap. Kormány­akcióról van-e szó, előzményei vannak-e, me­lyek a hatást biztosítják, vagy kezdeménye­zésről, próbáról, amelynek hasznossága csak ezután fog kiderülni. Mi elvégre értjük, hogy a diplomácia műhelye titkos, de ami a mű­helyből kikerült, az már kerüljön eleven kap­csolatba a nyilvános közvéleménnyel. ★ Ha botrány és emberkár a barak, ha szükséges és lehetséges még két dunai híd és mindaz, amit a főpolgármester eleven gazda­sági és szociális érzékkel a kormányelnöknek előadott s ha az utóbbi magáévá tette ezeket a közhasznú ideákat, akkor meg fognak va­lósulni, akár Ripka lesz a polgármester, akár más. Mert ezek a dolgok nem függnek a vá­lasztástól, ezek magukban véve szükségesek és hasznosak s a kormány sem mondhatja, ha nem az ő jelöltje győz: hja, most már nem szükséges és nem hasznos, amit már annak elismert.* Az első Smith-telen Smith-jelentés már mutatja a magyar királyi kormánykaraktert. Közli a számokat, amiket közölnie kell, de nem ad semmi tájékoztatást, magyarázatot. Tessék tudomásul venni, fölösleges a megértés és az okoskodás. Bud pénzügyminiszter első jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről Indokolás nélkül közli a számadatokat a jelentés . Az augusztusi bevételek júliushoz képest tizenhatmillió pengő emelkedést mutatnak Ma került nyilvánosságra Búd János pénz­ügyminiszter első jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről. A jelentés­, mely külső­leg hasonló a Smith Jeremiah népszövetségi főbiztos ismeretes havi jelentéseihez, közli azo­kat a­ változásokat, melyek július hóban az or­szág gazdasági életében történtek. Lényegében az új és a régi jelentések között más különb­ség nincs, mint az, hogy eltérően a népszövet­ségi főbiztos szokásától, a pénzügyminiszter nem tartotta szükségesnek a jelentés adatai­nak indokolását. Ezúttal hiányzik a jelentés­ből a magyarázó rész. Az augusztusi nettó költségvetés adatai sze­rint az augusztusi bevételek júliushoz képest majdnem tizenhétmillió pengővel magasabb összeget irányoztak elő. Ez az egyenes­­adók negyedévi esedékességével van összefüggésben. A kiadások júliushoz képest mintegy hétmillió pengővel növekedtek az augusztusi lakáspénz­szükséglet miatt. Júliusban befolyt 27.5 mil­lió pengő, a zárolt számlákon 23.7 millió pengő, összesen tehát a bevételek júliusban 51.2 millió pengőt tettek ki, így a bevétel az előirányzott összegnél 1.75 millió pengővel kedvezőbb. Megemlíti a jelentés, hogy a vármegyék út­építési és egyéb céljaira 2.250.000 angol font kölcsönt vettek fel, amit húsz év alatt kell tör­leszteni. • A külkereskedelmi forgalom javult. A be­vitel és a kivitel egyaránt tiz­­ százalékkal emelkedett s igy a­ passzívum nyolcmillió aranykoronával nőtt meg. A Nemzeti Bank tényleges jegyforgalma 28.9 millió pengővel nőtt, a rögtön lejáró tar­tozások összege azonban 16.6 millió pengővel csökkent. A tényleges aranykészlet 20 millió pengőértékkel emelkedett, a deviza- és ezüst­készlet pedig 13.4 millió pengővel csökkent. Július végén a betétek állománya 135.8 milliárd koronát tett ki. Júliusban a betevők száma 1333-mal, 1.252.263-ra gyarapodott. A postatakarékpénztár júliusi összforgalma 14.108, zálogforgalma 19.4 milliárd volt. A korona értékelése az aranyvalutákhoz viszo­nyítva júliusban nem változott. A tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyamalakulása sem változott jelentékenyen. A nagykereskedelmi indexszámok, valamint az önfentartási költ­ségek indexszáma lényegtelenül emelkedett. Elvetették az osztrák kormányt vád alá helyező indítványt Nem a Zentralbank érdekében lépett közbe annak idején a kor­mány, hanem közbelépésével egész sor veszedelmet elhárított Zajos jelenetek között fogadták a szavazás eredményét Bécs, augusztus 31. A nemzetgyűlésnek a kancellár elutazása előtt összehívott mai ülése, amelyen a szociáldemokratáknak azt a javasla­tát tárgyalták, hogy a kormányt a Zentralbank ügyében tanúsított eljárása miatt helyezzék vád alá, azzal végződött, hogy a javaslatot a keresz­tényszocialistákból és nagynémetekből álló több­ség az alkotmánybizottság javaslata értelmében elvetette. A többségi előadó hangsúlyozta beszédében azt a tényt, hogy Ausztriában először tárgyalnak ilyen javaslatot­ és azt a törvényben megszabott igazolást hozta fel a kormány mellett, hogy a ké­sedelemben veszedelem rejlett. Ugyanezt­ a­ momentumot részletesen megvilá­gította Ramnek kancellár. Ha a kormány nem se­gített volna a bajon, akkor támadt volna, mégpedig nemcsak a Zentralbankban, hanem minden takarékpénztárban és hasonló intézetben. Ezt a Nemzeti Bank elnöke is megerősítette. Közbelépésével a kormány egész sor veszedelmet hárított el: az ország hitelének, a külföldi biza­lom csökkenésének, a valutának m ily kép az egész nemzetgazdaságnak veszedelmét A kormány akciója tehát nem a Central­­bank, hanem a dolgozó és takarékoskodó lakosság érdekében történt. A kormány közbelépésének elmaradása katasztró­fát idézett volna elő. Az indemnitásnak törvény­ben előírt kérése a Zentralbankról szóló törvény és más javaslatok benyújtásával megtörtént. A kormány meg van győződve arról, hogy helyesen járt el és a törvényt nem szegte meg. Ugyanez a véleménye az egész belföldi közvéleménynek, sőt minden külföldi mértékadó tényezőnek is. Ha a kormányt ma azzal a váddal illetnék, hogy nem tett semmit, akkor az ország és a nép járt volna rosszul. • Hogy ezt a kormány elkerülte, ez leg­jobb igazolása. Ezután Austerlitz (szociáldemokrata) a kisebb­ségi vádindítványt okolta meg. A kormány megsértette a törvényt. Még ha el is ismernők, hogy a kritikus napon a kor­mány a Zentralbank javára kiadott 20 mill­ árdra nézve nem kérdezhette meg a parlamen­tet, nem ismerhetjük el ezt a további 40 mil­­liárdra nézve. A kormány most, hogy a 60 milliárd előleget be­hozza, kénytelen az adókat felemelni, amint azt az új italadójavaslat bizonyítja. Ezután Seipel volt kancellár támadta a vád­javaslatot. Ellentétben a vita eddigi nyugodt fo­lyásával, beszéde állandó, gyakran lármás közben kiáltásokkal megszakított csatározás volt a szo­ciáldemokratákkal, akiknek Seipel szemére hányta, hogy indítványuk nem komoly. Seipel után Renner, a köztársaság első kancel­lárja szólalt fel, aki a vita elnapolását javasolta addig, míg a Zentralbank­ ügyében a vizsgálat eredményét előterjesztik. A nagynémetek nevében Dinghofer a vádat jogosulatlannak és az ellenzék magatartását könnyelműnek minősítette. Az ezután következő szavazás az elnapolási indítvány elvetése után a fentebb jelzett ered­ménnyel végződött. A szavazás eredményét a sűrűn megszállt karzatok „pfuj“-kiáltásokkal és Ramek abcugolásával fogadták. A zaj meg-meg­­újult és a többségben méltatlankodást keltett, amikor néhány képviselő észrevette, hogy a kar­zaton egy ember kést vett elő és fenyegetően a kancellár felé emelte. A terem csak lassan ürült ki. A nemzetgyűlés holnap is tart ülést, amelyen az italadójavaslatot tárgyalja. Hlinka az autonómiáról Prága, augusztus 31. Az esti lapok ismertetik Hlinkának azt az intervjúját, amelyet a cleve-i landi Hlas számára adott. Hlinka kijelentette, hogy a tót néppárt a Felvidék autonómiájának megvalósítását csak fokonként, nem pedig egy­­szerre kívánja. Az utóbbi a Felvidék kárára volna, mert ilyen autonómia számára nincsen semmi előkészület. Az autonómia esetén Hlinka csak a tótoknak juttatná a hivatalos helyeket, a cseheket elbocsátaná és csak annyit tartana meg közülök, amennyire éppen szükség volna. Hlinka végül az állam és az egyház elválasz­tásáról is nyilatkozott és kijelentette, hogy a tót néppárt, továbbá a tót katolikusok nem félnek az egyház és az állam elválasztásától, sőt örülné­nek neki. Ezt a szétválasztást azonban ma még nem lehet megvalósítani, mert a mai gazdasági válságban a nép nem bírná el az adók mellett azokat az egyházi terheket is, amelyeket az elvá­lasztás reá róna. Mozgalom Amerikában a háborús adósságok eltörlésére Newyork, augusztus 31. (Wolff.) Az Evening Post jelenti Paulsmithsból, hogy Bakernek az a kezdeményezése, amelynek értelmében a háborús adósságok törlendők, Coolidge elnököt nem fogja eltéríteni attól a követelésétől, hogy az európai adósoknak teljesíteniök kell kötelezettségeiket. Coolidgehez közelálló körökben Baker fellépését demokratikus választási manővernek tekintik. Paris, augusztus 31. Mellon, az Egyesült Álla­mok kincstári államtitkára, ma délelőtt látogatást tett Briand külügyminiszternél és körülbelül ne­gyedóráig tanácskozott vele. Estefelé Mellon ta­lálkozott Poincaré miniszterelnökkel is, aki több­napi szabadságáról ma tért vissza Párisba. Mellon és Poincaré találkozásával, amelyre a mai tőzsde is barátságosan reagált, valamennyi lap élénken foglalkozik. Ha komolyabb jellegű tanácskozá­sokra és elhatározásokra nem is kerül sor, számí­tanak arra, hogy a két államférfl tanácskozása a kölcsönös nézetváltozásokra kedvező hatással lesz. A hivatalos kommüniké szerint Mellonnakl Briandnál és Poincarénál tett látogatása csak ud­variassági aktus volt. Briand és Poincaré ma fogadták Hughest, az Egyesült Államok volt államtitkárát is. Primo de Rivera távozni akart London, augusztus 31. (Wolff.) Mint az Eve­nttul News San­ Sebastianból jelenti, S­nyolország­­ban a politikai helyzet nyugodt. A király még mindig Santanderban van. Tekinti­­te­ a Primo de­ Rivera és a tüzér-, illetve low -lisztek köz­konfliktusra, azt várják, hogy a hadügy uin­­'er’ lemond és helyébe Sarro tábornok lép, aki a spa­nyol csapatokat az algezirasi kikötőben való partraszállásuknál vezette. Hire jár, hogy maga Primo de Rivera is felajánlotta lemondását, de a király megkérte, hogy a nemzeti fegyelem ér­dekében maradjon meg a helyén, míg a tiszti előléptetéssel összefüggő konfliktus elintéződik. Madrid, augusztus 31. (Havas.) A tangeri kér­désre vonatkozó francia és angol jegyzéket ma adják át Primo de Riverának. A két jegyzék­ azonos szellemű, de úgy látszik, Chamberlain jegy­zéke inkább ellene van a nemzetközi konferencia összehívásának, mint a francia jegyzék, amely azt hangsúlyozza, hogy Franciaország és Spanyol­­ország Marokkóban évek óta együtt dolgozik­,­­anélkül, hogy a madridi kormány a tangeri kér­dést felvetette, volna és hogy ez a kérdés nem­ merült fel azokon a megbeszéléseken sem, ame­lyek a háború óta a francia és spanyol állam­férfiak közt számos ízben folytak.

Next