Ujság, 1926. szeptember (2. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 Mérnöki diplomát követel minden vasbeton­­építkezésnél a Magánmérnökök Szövetsége Hosszú ideig tart, amíg elkészül a szakértői vélemény a kispesti építkezési szerencsétlenség ügyében . Letartóztatták mindkét építési vállalkozót Mára bizonyossá vált, hogy a kispesti sze­rencsétlenséget súlyos gondatlanság idézte elő­ .Tegnap és ma kihallgatták a szemtanukat és szakértőket és vallomásuk alapján tegnap őrizetbe vették és m­a letartóztat­ták Bálint Zsigmond és Bálint László építési vállalkozókat, valamint Német Albert főpallért. Ma délelőtt hatósági kiküldöttek és mű­szaki szakértők bejárták a romokat és igye­keztek pontos okát megtalálni a szerencsét­lenségnek. Ez azonban nehéz feladat, mert amíg az alapépítményt ki nem ássák, addig nem lesz pontos szakértői vélemény, amely­­nek elkészülése egyébként heteket fog igénybe venni, mert a cementanyagot laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, hogy pontosan meg­állapítható legyen, vájjon az anyag keverése az előírásnak megfelelő volt-e? A szakértői bizottság bekéri az építési szerződéseket, az építkezési naplót és a rendőrségtől a kihallga­tási jegyzőkönyveket is. Szakértői kijelentések szerint a bűnösség megállapítása nagyon nehéznek látszik, mert ilyen baleset eddig ritkán fordult elő. A gyanúsítottak kihallgatását tulajdonkép­pen ma kezdték meg. Német Albert pallér a kispesti rendőrségen Juhász József rendőrfo­­galmazó előtt részletes vallomást tett. Kijelen­tette, hogy őt Bálint Zsigmond, az építés ve­zetője unszolta, hogy minél korábban készül­jenek el az építkezéssel és követelte tőle, hogy az úgynevezett zsalukat hétfőn délelőtt bon­tassa le. Német figyelmeztette Bálintot, hogy még nem száradtak meg a vasbetongerendák és igy nem ajánlatos azokról lebontani a fa­burkolatokat és a zsalukat. Német szerint ekkor Bálint Zsigmond haragra vált arccal ordított rá: — Az én pénzemért én parancsolok, fel­tétlenül bontassa le a zsalukat. Bálint Zsigmond viszont egészen másként adja elő a tényállást. Nem érzi magát bűnös­nek. Az építkezésnél szakál ásít­ásokat nem adott. Bálint hivatkozott arra, hogy az összes terveket Kispest város mérnöki hivatala át­vizsgálta, a terveket egy egyetemi adjunktus készítette, aki Magyarország legelső beton­­szakértője. Végül még Bálint Zsigmond mentségéül hozva fel kijelentette, hogy Kispest homokos talaj és könnyen lehetséges, hogy az utóbbi idők gyakori esőzései meglazították a talajt és így történt, hogy a talajvíz elterjedt az épület alatt, földcsuszamlást idézve elő ... Kispest polgármestere, Váry Gyula, a sze­rencsétlenség napján nem tartózkodott a vá­rosban, mert Mohácson képviselte hivatalo­san Kispestet. Ma reggel, amikor a kispesti polgármester megérkezett az állomásról, azon­nal a szerencsétlenség színhelyére sietett. A polgármester a szerencsétlenséggel kapcsolat­ban ezeket mondotta: — Mély megdöbbenéssel értesültem a sze­rencsétlenség híréről és azonnal megteszem a halottat­ eltemettetésére és gyorssegélyek ki­osztására történő intézkedéseimet. Három ha­lott rokonsága azt kérte, hogy a halottakat vidékre akarják szállíttatni, hozzátartozóik­hoz, ezt természetesen meg fogjuk engedni. A város vezetőségét semmiféle mulasztás nem terheli. Mi minden építkezést lelkiismeretesen ellenőrizünk. A borzalmas kispesti szerencsétlenség a közvélemény érdeklődésének pergőtüzébe ál­lította az építőmestereket: Bálint Zsigmondot és fiát Bálint Lászlót, akiket a gondatlanság megállapítása után ma letartóztattak. Bálint Zsigmond tekintélyes építőmester évtizedek óta Újpesten. Néhány esztendő előtt maga mellé vette társul vállalkozásához László fiát, aki prosz huszonhét esztendős. Bálint Zsigmond tizennyolc esztendeje vál­lal építési munkálatokat és ez idő alatt több jelentékeny munkát végzett. Régebben a Sichreiber Gyula építkezési vállalatnak volt a vezető embere. Ő építette az újpesti városházát. Neve legutóbb akkor szerepelt, amikor az újpesti közmunkákat kiírták és arra a többi pályázó között ő is rendkívül előnyös aján­latot tett, de a munkálatokat a Ciklop r.-t. új­pesti fiókja kapta meg. Bálintéknak gyönyörű villájuk van Új­pesten, a Vasút-utcában, a villát maga Bálint Zsigmond építette a legnagyobb fényűzéssel és semmi költséget sem kimérve. Bálintét az idők során mindjobban terjesz­kedtek, egyre gyakrabban jutottak jelentősebb megbízásokhoz és amellett az épületfa-keres­­kedésük is gyümölcsözően jövedelmezett. A­­külső Váci-utón levő nagy telepük is sok mun­­­kást foglalkoztatt . Kevesen tudják, hogy az újpesti stadion motorkerékpárpályája is részben Bálint Zsigmondék tulajdona. Amikor nemrégiben a motorkerékpározás di­vatja fellendült, Bálint Zsigmondék ügyes üz­leti érzékkel rájöttek arra, hogy motorkerék­pár-versenyek rendezésével jelentős jövede­lemre lehetne szert tenni. Az újpesti stadion­nak ők adták a motorkerékpár-pályát és ezért a motorkerékpár-versenyek bevételéből egy rész őket illeti meg. Bálint Zsigmond mai vallomása során el­mondotta, hogy ő csupán építőmester, az épí­tésnél szakrendelkezéseket nem tett s mindig arra törekedett, hogy a fia, Bálint László mér­nöki diplomát szerezzen és ő vezethesse az építkezéseket. Ezzel szemben meg kell állapí­tani azt a tényt, hogy nemcsak Bálint Zsigmond, de Bálint László sem rendelkezett mérnöki diplo­mával. Bálint László épp úgy, mint édesapja, a négy polgári iskola elvégzése után felsőipariskolát végzett és így lett építőmester. Ma kinn jártunk Újpesten, ahol Bálintok a város közismert polgárai és ahol rendkívül kínos feltűnést keltett az építőmester-dinasztia két tagjának letartóztatása. Sokféleképen kommentálták a letartóztatás­­ tényét, Bá­­lintékat mindenki ismeri Újpesten, hiszen ren­geteg munkát végeztek ott, legutóbb az újpesti kislakások építését is ők kapták A viszonyokkal ismerősök azonban elbeszélik, hogy a Bálint-féle építkezési vállalat már két év előtt egy pestszentlőrinci gyárvállalat épít­kezésénél gondatlanságával szintén szeren­csétlenséget idézett elő. Állítólag a munka­bérek megtakarítása miatt akkor is gyorsan A kispesti szerencsétlenség hét áldozatá­nak holttestét ma délután boncolták fel. A boncolás megtörténte után az áldozatokat ki­adták családtagjaiknak és intézkedés történt a temetésre vonatkozóan. A szerencsétlenség hét áldozatát szerdán délután helyezik örök nyugalomra. Kispest városa saját halottjainak tekinti őket és ilyen irányban történt intéz­kedés a szerdai temetésre is. Az őrizetbe vett Bálint Zsigmondot, Bálint Lászlót és Német Albertet ma délután átkísérték a budapesti főkapitányságra, hol ügyükben tovább folyik a nyomozás. Bálint Zsigmond és fia, Bálint László védelmében ma megjelent a főkapi­tányságon Rajna Dezső dr., aki a védelem álláspontját a következőkben adta elő: Bálint Zsigmond ellen semmiféle büntető­jogi felelősség meg nem állapítható, miután ő csak a vállalat finanszírozója volt és az épít­kezésbe nem folyt be. Letartóztatása tehát jog szerint nem állja meg a helyét. Büntetőjogi szempontból csak a felelős építő ellen lehet eljárni, ez pedig fia, Bá­lint László. akarták befejezni az építkezéseket, de szeren­csére akkor emberéletben nem esett kár. A letartóztatott Bálint Zsigmond és László építkezési nagyvállalkozókat, valamint Német Albert főpallért ma délelőtt behozták a buda­pesti főkapitányságra. A letartóztatottak a fő­­kapitányságról az ügyészség fogházába ke­rülnek.♦ Mérnöki körökben a kispesti szerencsétlen­ségről az a vélemény alakult ki, hogy a gyár­­beomlást az okozta, hogy az építkezést nem mérnök, hanem építőmester végezte. Erre vonatkozóan a Magánmérnökök Or­szágos Szövetsége ezzel a felvilágosítással szolgál.­­ A Magánmérnökök Országos Szövetsége megállapítja, hogy az összeomlott vasbetonszerkezetű épület építésvezetője Bálint László nem mérnök, hanem felsőipariskolát végzett építőmes­ter. Nemcsak a nyugati kulturállamok­ban, hanem a Balkánon is a vasbeton­­szerkezetű építmények építésére kizáró­lag technikai szakiskolát végzett okleve­les mérnökök és okleveles építészek jo­gosultak. Ez a megdöbbentően sajnálatos eset is alátámasztja a mérnöki kamarának a ke­reskedelmi miniszter úrhoz nemrégiben intézett sürgős felterjesztését, amelyben kéri a minisztert, hogy rendeletben in­tézkedjék az iránt, hogy ama mérnöki munkálatokat, amelyek a közbiztonság szempontjából magasabb technikai képe­sítést igényelnek, kizáróan műegyetemi oklevéllel rendelkező egyének végezhes­sék. Hasonló szerencsétlenségek megismétlődésé­nek elkerülése végett ilyen rendelet kiadása a közérdek szempontjából nagyon sürgős lenne. Remélhető, hogy a kispesti szerencsétlen­ség végre gondolkodóba fogja ejteni a keres­kedelmi minisztert és ki fogja adni rendeletét, hogy fontosabb építkezési munkákat csak mérnökök végezhetnek. Talán, ha ez a rendelet korábban megjelenik, akkor ma nem sima nyolc halott özvegye és árvája tragikusan el­hunyt kenyérkeresője után. Bálint László viszont az előírások betartásá­val járt el mindenkor, mert az építkezési ter­veket előzetesen beterjesztette a városi ta­nácsnak, amely azt teljes mértékben elfo­gadta és az építési engedélyt meg is adta. A vizsgálat során a védelem reméli, hogy redelkezésre tud bocsátani olyan adatokat, amelyekkel bizonyítani tudja Bálint László ártatlanságát és így remélhetőleg rövid időn belül úgy Bálint László, mint atyja, Bálint Zsigmond, kit büntetőjogilag nem lehet fele­lősségre vonni, szabadlábra is kerülnek. A védelem máris beadvánnyal fordult a vizsgálóbíróhoz a két Bálint szabadlábra­­helyezése érdekében. Bálint Zsigmond és Bálint László a főkapi­tányságon töltik az éjszakát. Mindkettő tekin­télyes polgára Újpest városának és a város virilisei között szerepelnek. Régi és ismert fakereskedő-családból származnak s mindk­et­­ten a fővárosi fakereskedőszakma igen becsült tagjai voltak. Beadvány a vizsgálóbíróhoz Bálinték szabadlábra helyezése érdekében ) msm SZERDA, 1926 SZEPTEMBER 1. NÉMETORSZÁG „SZERVEZETEI" A KÖZTÁRSASÁGI ÉS A MONARCHIKUS SZERVEZETEK — HARCI KÉSZÜLTSÉG — A „KISKALIBERŰ FEGYVEREK" Berlin, augusztus 29. (Az Újság tudósító­jától.) Nem akarok sokat mondani, de legalább ötszáz úgynevezett „hazafias szervezet" működik ezidő szerint Németországban. Az újságok csak­nem nap-nap után foglalkoznak velük, mert vere­kedés nem esik nélkülök. Vagy egymást verik, vagy a „Reichsbaillsen"-szövetség republikánusai­val állnak harcban. Elmondható, hogy a nagy német birodalomnak nincsen olyan kicsi cen­truma, melyben valamely helyi hazafias szerve­zet, vagy valamely nagyobb szervezetük egy-egy csoportocskája működnek. Működésük a szövetségesközi katonai ellen­őrző bizottságot is nem egyszer fogalkoztatta. Több ilyen szervezetet, például az „Olympiá“-t és a „Viking“-et föl is oszlatták, részint az entente-nak, részint maguknak a német államok­nak, s köztük főként Poroszországnak a sürge­tésére. De a feloszlatott szervezetek más alakban és más néven újra összeállnak és ott folytatják, ahol abbanhagyták. Alapjában véve három cso­portra oszthatók ezek a szervezetek, olyanokra, melyek legalább látszólag a weimari alkotmány alapján kívánnak maradni, melyekben a katonai működés a lényeges és harmadszor olyanokra, melyeknek eszközük, de minden gondolatuk is a terror. Az első csoportba tartozik a Jungdeutscher Orden, rövidített alakjában a „Jungdo". Ennek a szervezetnek jelentékeny politikai súlya van, mert többszázezer fiatalembert sikerült zászlaja alá gyűjteni. A szövetség vezéreinek számítása sze­rint a legközelebbi választási küzdelemben körül­belül nyolcszázezer tagjával vehet majd részt. A „Jungdo" — s ez igen érdekes körülmény — elei­től fogva hangoztatta a Franciaországhoz való közeledés szükségét. A „Jungdo" programra­. pontjai közt szerepel a közgazdaságnak az állam által való ellenőrzése. Egyebekben a szövetség ellenese a diktatúrának is, a mon­archiának is. A német nép lelki tulajdonságai­nak a lehetőség határáig való fokozása, a lova­giasság érzésének, az ellenség megbecsülésének kifejlesztése a célja. A „Jungdo" antiszemita, de módjával, tizenötezer német centrumban vannak csoportjai és alcsoportjai, külön lapjai és nyom­dái is vannak. A m­ásodik csoportnak, már mint a katonás rendűeknek legfontosabb szervezete a Stahl­­helm, vagyis az „acélsisak". Még 1918-ban ala­kult, a Hohenzollernek bukása után, hogy „meg­mentse a megmenthetőt". Szabályai szerint tagjai csupán volt harcosok lehetnének, de a köztársa­sági sajtó szerint tagjainak nagyobb része színét sem látta a frontnak. A „Stahlhelm“-szövetségnek csaknem valamennyi volt tényleges katonatiszt tagja s különösen készséggel sorakoznak zászlaja alá a jómódú parasztgazdák fiai, mert a helyi csoportoknak a földesurak fiai állnak az élén és mert a „Stahlhelm“-hez tartozás annyit jelent, mint a helyi „jó társaság" tagjának lenni. Leg­alább háromszázezer tagot számlál ez a szövetség s hogy mik a céljai, arról félre nem érthető mó­don beszélnek lapjai. A Stahlhelm című újság legutóbbi számában például azt írta, hogy „Né­metország szabadságának útja csak a­ weimari al­kotmány holttestén át vihet". Standarte című másik hivatalos lapja pedig a nemzeti eszme vér­tanúi közé sorozza az 1923-iki Hitler-féle puccs­­ban elesett szociálnacionalistákat, továbbá Kernt és Fischert, Rathenau orgyilkosait, kik utóbb Saaleck-vár tornyában öngyilkosok lettek s a ne­vezetes Th­vlessent és Se­hulzot, Erzberger hírhedt intifü­lm ÉlésteterTalán­ készen kapható. Elegáns férfiruhát mérték után készítek. WIDDER férfiszabó, IV, Városház­ utca 20. Telefon: 93—76 gyilkosait. „Az ő tetteik — írta a Standarte becsesebbek nekünk mindannál, amit a­ parla­­­ment jobboldala az utóbbi években cselekedett". A harmadik csoportba tartozik az „Erhardt-­ szövetség", az „Olympia" stb. Ezek foglalják ma­gukban a legszélsőségesebb elemeket, kik semmi­féle erőszakosságtól sem riadnak vissza politikai céljaik érdekében. Még a gyilkosságtól sem. Látnivaló, hogy a „Jungdo" kivételével vala­mennyi többi hazafias „szervezetinek destruktív céljai vannak:­a weimari alkotmány eltörlése és bosszúháború Franciaországgal a versaillesi szer­ződés, Olaszországgal Déltirol, Lengyelországgal a korridor és Csehországgal a német kisebbség el­,­nyomása miatt. Hogy milyen államforma következzék a meg­semmisített köztársaság helyén, arra nézve na­gyon szétágaznak a vélemények. Sokan újra mon­archiát szeretnének. De milyen dinasztia álljon az élén? Mások nemzeti köztársaságot kívánná­nak, s azt sem bánnák, ha az elnöki székbe va­lamelyik trónjától megfosztott német herceget ül­tetnének. Vannak persze hívei a Hohenzollernek­­nek és a Wittelsbachoknak is. Mindezeknek a törekvéseknek ellensúlyozá­sára alakult a Reichsbanner nevű szövetség. A programmja igen egyszerű: a köztársaság megvé­dése. Harmadfél milliónál több tagjával ez a szer­vezet valamennyi német szervezet között a leg­népesebb, a legtömörebb, a legfegyelmezettebb. Legalább is az volt eddig. A legutolsó időben azonban a meghasonlás jelei mutatkoztak ebben a szervezetben. Oka a „kiskaliberű fegyverek" kérdésének komolyra fordulása volt. Ismeretes, hogy a békeszerződés lövőfegyverek használatát csak a katonaság és a rendőrség számára engedi meg. Nem veszi lövőfegyverszámba az úgyneve­zett «kiskaliberű» puskákat, melyek sportcélokra szolgálnak. Az erősen katonai célzatú szerveze­tek, mint a Stahlhelm mellett a Wehrwolf, a Reichsflagge stb., eddig nem igen éltek a kiskali­berű fegyverek használatának jogával. Utóbbi időben azonban teljes erővel vásárolják az ilyen fegyvereket tagjaik számára. Már most a kiskali­berű puskákról mindenki tudja, hogy komoly háborúban semmi hasznukat sem lehet venni, mert az 5—6 milliméteres puskákkal jó, ha két­száz méterről lehet embert ölni, de négyszázon túl, komoly sebet ütni sem lehetséges. Arra azon­ban, hogy esetleges belső háborúban a fegyver­telen ellenséget le lehessen velük törni, elég jók. Erre az eshetőségre gondolva, sürgeti a kormányt a Reichsbanner olyan törvény hozására, mely le­hetetlenné tegye a kiskaliberű puskákkal való fegyverkezést és megnehezítse a hozzá való mu­níció megszerzését. Vannak a Reichsbannernek csoportjai, melyek azt követelik, hogy a maguk szervezeteinek tagjait is kiskaliberű puskákkal fegyverezzék föl. A józanoknak és a hereskedők­­nek az összekülönbözése esetleg a Reichsbanner felbomlásával is végződhetik. Annyi bizonyos, hogy a kormány egyelőre semmi kedvet sem mutat a kiskaliberű puskával való fölfegyverkezés meggátlására. Másrészt a harcias szervezetek fokozott buzgalommal fegy­­verzik föl és gyakoroltatják tagjaikat. Berzeviczy Albert és Lukács György a lefegyverzésről és a kisebbségi kér­désről terjesztettek elő Genfben javaslatokat Genf, augusztus 31. Az Interparlamentáris Unió­ — mint ismeretes — ebben az évben nem tartott konferenciát. Csupán interparlamentáris hetet ren­deztek, amelyre magyar részről Berzeviczy Albert, Lukács György és Radisich Elemér utaztak ki. A szakbizottság ülésén bizottságot küldtek ki a par­lamentarizmus krízisének megvizsgálására. Az et­nikai bizottságban a kisebbségi kérdést tárgyalták. Lukács György felszólalásában rámutatott arra, hogy ezt a kérdést a politikai világ közvéleménye elismerte. Quidde (német), Stern (Svájc) és Ma­­teiu (román) delegátus felszólalása után Lukács György előterjesztette a magyar javaslatot. Hang­súlyozta a legfőbb panaszt, hogy a kisebbségek­nek nem adják meg a jogot ahhoz, hogy sérelmei­ket illetékes fórum elé terjeszthessék, hogy nincs kontradiktorius eljárás, ahol a vádló nyíltan szembeszállhatna a vádlottal. A magyar javaslat a kisebbség védelmének mai rendszerét fejleszteni kívánja. Lukács György bejelentette, hogy a magyar kormány hasonló külföldi példák után hajlandó lesz a pa­ritásos bizottságok megalakítására. A bizottság több felszólalás után úgy döntött, hogy a végle­ges véleményt a következő konferencia elé ter­jeszti. A lefegyverezési bizottságban Berzeviczy Albert rámutatott arra a méltánytalanságra, amely a lefegyverzéssel kapcsolatban a legyőzött nemzeteket érte. A nemzeteket megillető jogok egyenlősége — mondotta — csak akkor biztosít­ható, ha megszüntetik a mai helyzetet, amelyben egyik fél állig felfegyverkezve áll szemben a leg­elemibb védekezés lehetőségétől is megfosztott másik féllel. Ha a népszövetség nem tudja meg­valósítani a tényleges lefegyverzést, legalább gá­tolja meg a megállapított korlátokon túlmenő fegyverkezést. VASS JÓZSEF HELYETTES MINISZTER­ELNÖK GYÖNGYÖSRE UTAZIK. Tass József dr. helyettes miniszterelnök szer­dán reggel Gyöngyösre utazik, hogy részt vegyen a kékeshegyi Vass-kilátó ünnepélyel felavatásán. Az ünnepségre Zsitvay Tibor, továbbá Bartos Já­nos, Bozsik Pál és Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselők utaznak el.

Next