Ujság, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2 Bethlen újévi cikkében a magángazdaság ígéri A kormány kibővíti a beruházásokat • Bethlen megmagyarázza mit értett a „fordulópont“ alatt szécsényi programmbeszédében Bethlen István gróf miniszterelnök tollából cikk jelent meg A szanálás mérlege címen a kormánypárt esti lapjának mai számában. Bevezetőül megemlíti, hogy egyes ellenzéki támadások súlyos veszedelemnek, nemzeti megaláztatásnak hirdették a külföldi kölcsönakciót. — Rossz prófétáknak bizonyultak — folytatja a miniszterelnök. — Állami szuverenitásunk, nemzeti büszkeségünk nem aláztatott meg s a pénzügyi ellenőrzés, amelynek jelenlétét a közvéleménynek éreznie sem volt alkalma, azóta teljesen meg is szűnt. Egy csapásra eltűnt a költségvetési deficit, megszűnt az állam pénzügyi vitelében az állandó bizonytalanság, stabilizálódott a magyar pénz, amely ma Európa valutái között igen előkelő pozícióval bír. Teljesítményeink olyan megbecsülést és tekintélyt szereztek a magyar nemzetnek, hogy még irigyeink és rosszakaróink is meghajtották az elismerés lobogóját előttünk. A szanálás erkölcsi számlája tehát hatalmas plusszal zárult. De ugyanezt a képet mutatja a gazdasági számla is. Amint nem volt igazuk az aggodalmaskodóknak a nemzeti szuverenitás féltésében, úgy bebizonyult most már az is, hogy az állam pénzügyi jogrendjének és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása a magángazdaság épületét sem ingatta meg komolyan, sőt a maga erejének kisugárzásával energiáit sok tekintetben megifjította és ellenállóbbá tette. Visszaadta hitét és bizalmát és ezáltal megérezte számára a fejlődés összes termékenyeőségeit. A tények beszélnek. A magyar pénz becsülete és tekintélye kifelé jelenti a lefelé a vállalkozási kedv fellendülését, jelen; az uj kereseti és munkaalkalmakat s czalni az életviszonyok megszilárdítását, vájjon a,a(]na..e magyar ember ebben a hazában, aki v.zakívánkeznék a három-négy év előtti állapotokra s az inflációs gazdálkodás posványaira és ■, zürichi lázmérőről óhajtóim leolvasni az ország egészségi állapotának katasztrofális romlását; kormány helyesen tagadta - — • -•jjc j : ugyanu*1.- jir ti most. R * f ■ Juszdr. A közvélemény ismeri a pénzügyminiszternek e tekintetben kifejtett álláspontját, amely szerint nemcsak a közterhek mérsékelése, hanem a hitelpolitikának mind szélesebb alapokon való kiépítése, az állami és községi beruházások programmjának kiszélesítése, előnyös kereskedelempolitikai szerződések megkötése és végül a gazdasági életnek az átorganizálás révén való alkalmazkodása a változott életviszonyokhoz, azok a tényezők, amelyek a magángazdaságot nemcsak a múltban elért színvonalhoz juttathatják, hanem biztosíthatják számára az azon túl való emelkedést is. Ha állam és társadalom e célból összefognak, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, sőt a kultúra is, nézetem szerint, már belátható időn belül érezni fogják e közös munka előnyös hatásait s újra reprezentálni fogják azt az erő- és értékbeli állapotot, amely megbecsültté tette őket egész Európában. — A szanálás erkölcsi, pénzügyi és gazdasági mérlege is tehát aktív. Nézzük most, milyen a politikai mérlege? — Szécsényi programmbeszédemben kijelentettem, hogy a magyar politika fordulóponthoz ért Akkor sokan tették szóvá ezt a megállapítást, a legkülönbözőbb kommentárok hangzottak e, s bár kijelentéseim nem hagytak semmi kétséget hátra az iránt, hogy mit értettem a fordulat alatt, mégis, éppen a félremagyarázásokra való tekintettel, szükségesnek tartom, hogy erre a kérdésre visszatérjek. Igenis fordulóponthoz ért a magyar politika, mert a szanálás, az újjáépítés műve befejeződött. Ami eddig történt, az úgyszólván csak a romok eltakarítását s a nemzet megingott exisztenciás alapjainak megszilárdítását jelentette. Most már új kezdésnek, újstílusnak kell következnie. Új stílusnak, nemcsak a belső erőgyűjtésben, hanem a nemzeti élet egész egyetemének kialakításában is. — Ellenséges gyűrűtől körülvéve teljes elszigeteltségben állottunk itt önmagunkkal lehetetlenül s csak a káröröm, vagy a legjobb esetben a szánalom érzése volt ,az, amellyel szereplésünket és szomorú vergődéseinket a világ közvéleményében kísérték. Ezzel szemben ma azokból, akik eddig csak szánakoztak rajtunk, megbecsülő barátok lettek, ellenségeink érdes hangja pedig letompult, sőt nem egyszer a megértő szomszéd közeledésévé szelídült. A különbség, mely a három év előtti és mostani külpolitikai helyzetünk között mutatkozik, ennek lényeges javulásáról tesz tanúbizonyságot. Köszönhetjük pedig főleg annak, hogy erőinket organizáltan vittük harcba a kitűzött célért, hogy felemelkedésünkben nemcsak öntudatot, de méltóságot is mutattunk s bebizonyítottuk a külföld előtt, hogy történeti államiságunkban megcsonkítottan is képesek vagyunk imponáló erőkifejtésre. Ezért ez az erőkifejtés nem múlt el hatástalanul kifelé sem s a szanálás befejeztével elmondhatjuk, hogy nemcsak saját feladataink átértékelésében, de az európai népek megbecsülésében is valóban fordulóponthoz jutottunk. A miniszterelnök azzal a felhívással fejezi be cikkét, hogy mindenki szeretettel és bizalommal fogadja az új magyar pénzt, a pengőt, mint szimbólumát nemzeti függetlenségünknek és zálogát az öncélú magyar jövőnek. n.m nyual xkuzsous xivna Hill Áront napról-napra gyilkolta az élet. Már ott kezdődött a szörnyűség, hogy minden reggel befagyott a víz a mosdójában. Tél elején a vékony selyempapírszerű keményedést egy ujjúval játékosan beroppantotta és mikor mosakodni kezdett,estén olvadtak el a tühegynyi jegecskék. Később, úgy karácsony tájékán a kutya nagy hidegek vastagra fagyasztották a vizet, úgy, hogy a bádoglavór töredézett foltjai nem feketéllettek keresztül. Ilyenkor ököllel is alig lehetett betörni és olyan hideg volt a víz, hogy görcsösre fagyott ujjaival csak lazán tudta megkötni a cipőzsinórját. Alig lépett ki az ajtón, már felbontóivá úszott utána a vékony fekete madzag. Le-lenézett rá, mikor már megvastagodott a rátapadó hótól, hogy talán be kellene dugni, még megbotlik benne, elesik, de ettől az újabb havas hidegségtől visszarettent. Hadd lógjon ... A hivatalban mindennap egyforma fojtott nevetéssel néztek utána és a nyakánál kiugró kabátakasztóba tollszárat, vagy összesodort papirost dugtak, ő maga is érezte azt a nevetésre ingerlő valamit, amit a külseje kiugrasztott a kollégáiból. Nem is haragudott rájuk, hanyagságával csak még fokozta néha túlozta ügyetlenségét, úgy, hogy mikor az új gépírókisasszony udvariasan visszanyerte a mosolygását, Hill Áron tréfás mozdulattal mondta: — Csak tessék, ne zsenirozza magát. Engem így szoktak kinevetni mindennap. Engem lehet, jobb, ha már ma kezdi, holnar, holnapután úgyis megtenné, essünk túl rajta, jobb előbb, mint később — és legyintett — még egy ember, aki nevet rajtam. De azért a szeme szögletéből figyelte hogy nevet-e az új kisasszony és az nevetett. Üresen, könnyen, mint akit csiklandoz a lógó, havas cipőfűző, a ferdére csúszott nyakkendő és végignézte Hill Áront, akinek gúny húzódott meg a szemében és hirtelen ott megfordult, ujját a kintlógó kabátakasztó felé nyújtva. — Ez is! Ezen is szoktak! Csak megmutatom, hogy tudja, el ne maradjon a többitől. Aztán leült az asztalához és délig egy hangos szó nélkül irt: fáradhatatlan gyöngy betűit egymás mellé. Uzsonnánál sem intette magához a szolgá' aki míndenféle jóval megpakolva járta k.' r '. az asztalokat. A sonkászsfra,le friss szag! megcsiklandozta a* “"v wcii tántorodott a négyezer korona felé. Nagyot nyelt a pohár állott vízből, ami az asztalán gyöngyözött és undorodva köpte ki a legyet. Ezt sem felejtették ki még véletlenül sem a jó kollégák. Csak néha változatosig kedvéért gyufafejjel cserélték ki. Hill Áron szó nélkül szenvedte végig a délelőttöt. Kis pihenője volt az ebéé. Derék, vidékről bekerült zsidóasszony főzijét fogyasztotta, aki még ma ismerte a ponti furfallot és igazi libazsírt tett a töltöttkáposztába. Igaz, hogy utóbbi időben a Hill Áron főzelékjén mintha összébbzsugorodott volna a hús és a tésztán kevesebb lenne a porcukor, de ő ezt nem vette észre, azt sem hallotta, amikor a derék kifőzöm odasugta a kis cselédnek: — Hill úrnak adhat használt szalvétát is, olyan szerény, úgy sem fog kiabálni. Ilyen alakon az egész világ megrövidítette, nyütte, nevette, lopta, csalta Hill Aront. Karácsony előtt lehetett, mikor egy délelőttön nagy fenyőfákat vittek el a hivatal előtt. A Dunáról fuvarozta Jje jegy vörösképü ember és a kocsija tinl.A'á ja törtér'^aE^j^J^jivatal ablaka előtt. Mindenki az ablakhoz futott . . a fenyőt, a meztelen fát, de ráképzeli az ezer színes, szagos, édes, aranyos fim- t ennivalót, angyalhajat, csillagos gyifjtot, alatta meg a titkos skatulyákba dugót meglepetéseket. Jó volt férni. Jó még anyja is, aki nem kapott, nem várt semmit a karácsonytól. Eszébe jutott Hill Áronnak az egyedülisége, csak régen, mikor még kisfatolt, akkor ő is, igen ... akkor neki is égtek gyertyák,... csöngetésre beszaladt a nas szobába,... mennyi minden csudálatos dolgahozott a kis Jézus... Sok esztendő óta senkit sem. Tán az Isten is, elfelejtkezett róla, illan, de csak világ csúfjára, nevetésre, esh . 11- Hill Áron szeméből egy furcsa könnycsert ugrándozott le a padlóra. A többiek már mind a helinán ültek, a fenyő is elkocsizott, Hill Áron még mindig állt, bámult vissza a régi edült karácsonyokba! Az igazgató gúnyos iingjára rezzent össze: — Mi az, Hill úr, amellkáink? ... Hm? — és gúnyosan lógatta a cerust az orra előtt. Hill Áron végtelen szégyekezéssel ült az asztala mellé. Mikor az igzgató kilépett, hangos röhögéssel néztek rá a kollégák, akkor vált dühvé a szégyenkezve, így megszólítani őt, mint egy fiatal lányost, őt, Hill Áront, aki húsz esztendeje ül az asztala előtt, soha hibát nem csinál, sohannn mulasztóiméi, a háromnapos őszi náláját is ottröhögte el, mégis ő kapta a legkevesebb fizetést. Miért? Miért? Miért? Életében talán először elkezdett gondolkodni azon a rengeteg miérten, ami eddig sohasem jutott eszébe. Nem dolgozott semmit, csak maga elé bámult. A kollégák figyelték, nevették is eleinte, de ő olyan konok semmibevevés és bámult a levegőbe, hogy abbahagyták a gúnyolódást. Uzsonnánál a szolga elé öntötte a pohár legyes vizet és erős hangon mondta: — János, ha még egyszer lesz valami a poharamban, úgy a fejéhez röpítem, hogy ezer darabra törik! A szolga csodálkozva nézett ki és a kollégák hümmögtek. Most jut eszibe? — de már nem nevettek olyan hangosan. A kifőzőben, az ebérnél sneg cukrot kért a paradicsomlevest.*. kis cseléd elejtette a sót. — Nacesága, — hebegte — az a szolid Hill ur^^ -tt rám, hogy azt hittem rögtön IpofonA^^rol kért. ^ ' ^easmip a hivatalban hiába keresték a lógó cs_.t»füzet, az akasztó sem meredezett kint a i’.ahátgallérnál, nem volt többé nevetséges Hill Áron. Furcsállották, de tudomásulvették. Végre igaza van, ő is csak ember. Szilveszter előtt mindenki megkapta az ajándékot. Zárt boríték takarta a kis, nagy papírbankókat. Senki sem tudta, mennyi van a másiknak. A felcsillanó szemekben lehetett csak meglátni, ki kapott többet, mint amenynyit várt. Hill Áron felbontatlanul, számolatlanul ismerte azt a milliót, ami négy év óta feküdt a borítékban. Ha el nem költi egyik évtől a másikig, még azt hihetné, hogy ez a múltévei, vagy azelőtti, nem több, nem kevesebb négy esztendő óta. Emelkedtek ,vagy estek az árak, ő mindig egyformán kapta a milliót. A fizetést is akkor emelték, amikor épp eszükbe ütött az igazgatóknak és bizony ritkán jutó eszükbe, ő pedig nem szólt, nem is gondolt rá, de most valami vad kíváncsisággal fordult egyik kollégádhoz: K Kérem, legyen egyszer őszin?,? hozzám, menny? kapott? kolléga egyszerűen tartotta felé a levelet. — Négyet, természetesen dupláját a múltévnek! Hill Áron szorosnak érezte a gallérját és furcsán krákogni kezdett — hrm, hm,... krühüm ... — Igen, köszönöm — azután félhangos nevetéssel nézegette az Íróasztalon heverő könyveket. Megmarkolta az egyik gyönyörűen teleírt főkönyvet és sziszegte. — Ezért, hát ezért írtam én ilyen szá már majdnem a levegőbe emelte, odacsapta a pirosszújú kályhához, de leeresztette. Nem ez tehet róla, hanem az igazgató, a simaarcú igazgató, aki évek óta egyformán jutalmazta az ő fáradhatatlan szorgalmát. Feje zúgni kezdett Három év óta mindig ugyanannyi, míg a többieknek négy, talán öt is!... Szeretett volna egy nagyot ordítani, bele ebbe a csúnya, poros világba, az egész kicsúfolt életét beleordítani a hivatalszoba tellsercegésébe, de csak felnyögő hangok jöttek ki a száján, mint a falusi tehénnek, mikor nagy darab répa akad a torkán. Mhu .. . rau ... hmmm... — Szólt valamit, Hill? — kérdezte egyik kollégája, de ő csak megrázta a fejét. — Nem, csak nem dolgozom további. Mind ránézett. Nem, miért nem? A rámeredt szemektől egy pillanatra megrázkódott, de azért felállt. — Elmegyek, — mondta határozottan. — És mit mondjunk az öregnek, ha bejön? HiV kidobta öblös jobbkezét.' — Mit? Héimit akarnak, beteg vagyok, azt is mondhatják *//napot! — és döngve csapta be maga után az a Hajnalig szilvesztereztek jókedvű mulatók. Fogyott a délelőtt kapott ki apró-nagyobb ajándékba, *■ ^uiabáU ail gyerekeknek, uj gallér az r koszén, újévi sonka, kinek mi volt a besebb. inllák a A nőtlenek friss, nyakkendővel bunkókat a zsúfolt kávéház,bán, borba, ^ rába, ki mibe apasztotta a milliót s* ^esekre. Ilyenkor látni csak.|fc.Síry cu 1vesel lehet jól élni abból yretTgen^ mellé itt hivatalos,hrtásbvl. Jókedvvel, konynyehnyen költötték el a sok porszagu hétköznap, kiszüretelt sovány gyümölcsét. Csak Hilli Áron ült egyedül feketekávé mellett egy sarokasztalnál és nagyon elgondolkozott. Néha fel-felugrott, megrántotta a kabátját, mintha leckét mondana a tank előtt, vagy mintha ünnepi felköszöntőre készülne. A fekete rég kihűlt, de ő csak folytatta monológját Néha elfeledkezve a kint e lötte ülő emberekről, ki-ki dobott magából egy fél mondatot: — Ezt is ... mindent... lagy régóta ... csak hagytam nevetni őket , elég, tán én is csak ember ... — és igy továb, mig hajnalfelé nagyon elázott bortalan kzerüségében és könnyezve törülgette rendbe seút, szemét. „ ÚJSÁG SZOMBAT, 1927 JANUÁR 1 Letörik a pengődrágításokat Az állam és a főváros áremelései • Koronában kapták fizetésüket a nyugdíjasok A pengő cirkulációjában a mai napon két érdekes és említésreméltó esemény történt. Az egyik, hogy a közönség ellenállásán megtörik minden felfelé való kikerekítés, a másik pedig az, hogy bizonyos mértékig előállott az uj valuta hiánya. A fökanítanvqíiíftn loar.nn nírtHK /.rfalioj. letet tartót tó-i, r..-»1,n ré/tiv-i -1í - , ,, , i ináriának, u budapev.". ,k. u.r.sáelm.. és ipar• kéd a- nc-'j.-'vk '. 'Óid-,:, , átmeneti zavarokról van szó és büntető szankciók életbeléptetésére egyelőre nincs szükség. Az illetékes hatóságok azonban továbbra is élénk figyelemmel kísérik úgy a csarnokot, mint az összes piacokat és az élelmiszertizedes detektívek az egész pénzforgalmat ,■ figyelemmel kísérik, nehogy visszaélérténhesenek. Kialakult a határozott vér, hogy azok ellen, akik" » pengőszámltdrágulásra próbálják felhasználni, azt bíróság indítja meg az eljárást, vagy pedig csalás címén vonják őket felelősségre. Az iparosok, a kereskedők és az árusok, akik mostanáig a felfelé való kikerekítés lehetőségével éltek, erősen hangoztatják, hogy a rossz példával az állam és a főváros járt legelőt, amikor az átszámításoknál nemcsak, hogy felfelé kerekítette ki az árakat, hanem igen sok esetben az átszámított illetéket még fel is emelte és határozott drágaságot idézett elő. Mint már tegnap jelentettük, legelőször kerekített ki felfelé a posta, továbbá a népjóléti minisztérium lakásrendelete következtében a kapupénz, a liftpénz, a szemétgyűjtés díja és a rokkantsági adójárulék lett magasabb, nem is szólva egyes fővárosi fürdőkről, melyek huszonöt percenttel drágítottak, újabban pedig és ez a legutolsó felfelé való kikerekítés, megdrágult az A Hat kert is. A másik eseménye az új valutaszámításnak, mint mondottuk, az, hogy nagyon sok helyen kiderült, hogy kevés a pengő, így elsősorban az történt, hogy a postatakarékpénztár az állami nyugdíjasoknak a fizetését nem az új valutában, hanem koronában fizette ki, ami bizonyára pengőhiányra vall. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy a nyugdíjasok január elsején esedékes fizetését ezúttal kivételesen már december 31-én folyósították, nehogy a kötelező pengőszámítást keltjen életbelépteink A bankoknál is túlzottan fokozták az igényeket, ezt bankkörökben úgy magyaták nekünk, hogy a közönség egy rétege karácsonyra pengővel akart kedveskedni , dékul hozzátartozóinak, a karácsonyi gépekre azonban még nem juthatott az ujjhez. Új esztendőre most, amikor már eti 1pos forgalma van a pengőnek, mindenki , kezelt teljes pénzkészletét az új valutát cserélni és a karácsonyról elmaradt ajándékokat újévi meglepetésnek adják.