Ujság, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

Budapest, 1927 kedd, február 1 Ára 16 fillérR illi­at nyann, ik szám Érvényes 1927 április 30-ig 8 fillér értéken fogadják el ezt a jutalékszelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cégek a bolti áron számított összegek mindenkor megállapí­tandó százaléka erejéig. Ezido szerint 10°/o Törv. védve. ÚJSÁG EFVStwarT577 április 30-ig 8 fillér­­ értékben fogadják el ezt a jutalékszelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cégek a bolti áron * számított összegek mindenkor megállapí­tandó százaléka erejéig. Ez idő szerint kO°/o Törv. védve. Olvassuk Zsitvay Tibor és Wlassics Gyula báró beszédét és szívesen állapítjuk meg: a fény, mely az országgyűlés ünnepi megnyitá­sán a magyar pompa díszében ragyogott föl, az elnöki szózatokban a magyar lélek ragyo­gásában folytatódott. Ezek a beszédek nem­csak azért jöttek magasból, mert a hely, ame­lyen elmondattak, magas, hanem mert ember, lélek, érzés és gondolat szintén e hely magas­ságába emelkedtek. Aki úgy érzi, hogy mun­kája a nemzet örök életének felelős,­­ jó helyen áll, mennél magasabbra állították. * A kiválóságokat, akiket Desselwffy Aurél gróf a jogfolytonosság elvén reklamál a felső­­háznak, ezen a jogcímen túl még más jog­címen is szívesen látnék ott mi is. De ezekre az értékekre, itt a vigasztalás, hogy megvan­nak a nemzet élete és munkája számára, ha nem is a felsőházban. E tornyok harangjai itthon zengik a jogfolytonosságot, de vannak tornyaink, amelyeknek harangjai idegen leve­gőbe sírják...* Hogy a háziurak is megtehessék, az ellen még testületileg tiltakoznak, de bizony egyé­nenként maguk a kereskedők már megkezd­ték az üzlethelyiségek fölszabadítását. A vá­ros legjobb negyedeiben is látsz már üres boltokat, amelyek zárva vagy zárva, de vár­ják azt, aki gazdájuk legyen. A kormány, úgy látszik, éles szemmel állapította meg a gazda­sági erők­ immár bekövetkezett kiegyensúlyo­­zódását. Az erőset már nem kell fékezni, mert mikor a felek kiállnak a porondra, kiderül: bajos az egyiknek olyan gyöngének lenni, hogy­ a másik még gyöngébbnek ne bizonyul­jon. ROV££ ­ pénzügyi egyensúly Annyiszor mondták, annyiszor érez­tették a zsebünkkel, annyit demonstrál­­tunk ellene mi, hogy most már az ország a maga egészében riadozás nélkül fogadja, mint a ló az automobilt, mihelyt meg­szokta. A dogmáról van szó, hogy minden gazdasági, szociális befektetésnek és min­den életbeli könnyebbségnek a lehetőségét és mértékét megszabja az állam pénzügyi egyensúlya, melyet semmi körülmények között veszélyeztetni nem szabad. Első hallásra is, de pláne annyi ismét­lés és érvényesítés hatása alatt eltompulva, ennél természetesebb elv nincs is. Nem azért teremtettük meg súlyos szenvedések árán ezt az egyensúlyt, hogy hamarosan kockára tegyük. Azonban kicsit mélyebben utána gon­dolva, elsősorban egy nagy adag joginfa­­nityt találni benne. Mert az államnak kö­telezettségei vannak, az állammal szemben követelések állanak fenn s a tartozásaival szemben az állam hatalmi álláspontra he­lyezkedik, nem teljesítem kötelezettségei­met, mert veszélyeztetik egyensúlyomat. Teszi pedig ezt a helyesség és meggyő­ződés oly súlyával és természetességével, mintha sohasem hallotta volna, hogy a hitelezőnek jogai vannak és senki nem szabadul a tartozásától azzal, hogy rosszul járna, ha teljesíti őket. Az egyik adós fizet és tönkremegy, a másik tönkremegy és nem fizet, de mind a két esetben érzi, hogy jogilag semmi védelme, támasza nincs. Más az állam. Ez azt mondja: nincs és nem fizet. Majd azt mondja: van, de ha fizetek, akkor nincs, ez pedig nekem rossz. Ti : — fizi". Perelni nem lehet, mert ren­delet és törvény, mely a bírót köti, az ál­lam alkotása abban az ügyben, melynek ő egyik érdekelt fele. Igaz, az állam mindnyájunkat jelent s inkább menjen tönkre egy társadalmi rész,, mint az állami egész. Csak azt akar­juk megvilágítani, hogy jog és igazság eb­ben nincs. A pénz stabilitása fontos érdek volt. Ha stabilizálták volna, mint bejelen­,­tették, 0,015-ön, akkor minden nyugdíjas­nak, hadikötvényesnek kétszer annyira volna, mint ma. De stabilizálták 0,0072-en és ezért nyugdíjasnak, hadikötvényesnek fele van annak, amit szántak neki. Csak úgy, mellesleg, szó nélkül, rájuk való gon­dolás nélkül. Az állam ma azt mondja, nem valorizálhat s nem is gondol rá, hogy már valorizált, mikor ezeknek a kategó­riáknak a járandóságát leértékelte s a differenciát a maga egyensúlyának kiépí­tésére felhasználta. Hajlandók vagyunk elismerni, hogy az államot nem terhelik a háborús vesztesé­gek s ezeknek igazságos elosztása is leg­alább kétes. Az egyik életét vesztette, a másik kezét, lábát, a harmadik épen ke­rült ki belőle, így a hadikötvényes, ha töb­bet vérzett, mint a földbirtokos — ezt az állam nem nivellálhatja. De a háború után ami történt, azt már nem a háború okozta, hanem a kormány csinálta — az állam számára. A korona elértéktelenedését a háború okozta. A stabilizáció már a kor­mány cselekedete. Itt már joggal felmerül a kérdés: ennek a cselekedetnek szabad-e az egyiket tönkretenni a másik javára? A stabilizálás! Feltétlenül állami érdek és mindnyájunk érdeke. De stabilizálás lett volna a Hegedűs Lóránté, aki előbb öt centimé­ ra akarta feljavítani a koronát s stabilizálás volt, ami 0,0072-en történt. Mindegy ez a nyugdíjasnak, hadikötvé­nyesnek? Itt eltolódás történt rettentő mértékben ugyanannak a szónak fedezete alatt. A borzalmasan lesülyesztett pénz­lábnak nagy profitját az állam zsebre­­vá­dó s nagy veszteségét az illető kategó­riákra sózta. Nem illenék a nyerőfélnek valamikénen osztozkodni az ártatlanul vesztessel? Ha ez veszélyezteti a pénzügyi egyen­súlyt, akkor merjük állítani, hogy ez az egyensúly nincs meg. A papiroson ki le­­het rontntn­ úgy, hogy ezt a tehertételt be nem állítják, de csak beállítva nincsen. Kállayékhoz csatlakoznak Ehrlich G. Gusztávért Az Erzsébetvárosi Kör ma elhatározta kilépését a független nemzeti demokrata pártból — Az Igazgatóság határozata felett vasárnap dönt a Kör közgyűlése — Bárczy István Ehrlichékkel tart — Sándor Pálra is számítanak Országos­­liberális pártot akarnak Bárczy, Ugron Gábor, Kállay, Sándor Pál, Dési Géza és Szegesen József vezérletével Ma este­ nagyon jelentős esemény történt annak az áldatlan harcnak a hatásaképpen, amely a demokrata pártban Pakots József kettős mandátuma miatt a választások után megindult. Erről az alábbi értesülést szerez­tük: Az Ehrlich G. Gusztáv vezetése alatt álló Erzsébetvárosi Kör már a jelölések idején meglehetős idegenkedéssel szemlélte azt a küzdelmet, amelyet a független nemzeti de­mokrata párt vezetősége a jelölőlisták össze­állítása körül folytatott és már akkor az volt a helyzet, hogy az Erzsébetvárosi Kör kebelé­ben tömörült liberális polgárság kálomistával indul a képviselőválasztási küzdelembe és a lista élére Bárczy Istvánt és Sándor Pált állítja. Akkor Rassay Károly óriási erőfeszítések­kel dolgozott a liberális demokrata egység fentartásán és áldozatokra is hajlandó volt azért, hogy a reakció ellen egységes listával vegye fel a küzdelmet az a párt, amelyet Vá­­zsonyi Vilmos teremtett meg s az a polgár­ság, amely a liberalizmus és a demokrácia nagy elvi kérdéseiért vívja a harcát. — Csak az utolsó pillanatban, a választá­sok előestéjén sikerült az egységes lista megvalósítása . így az Erzsébetvárosi Kör külön akciója — amelyet már a nyilvá­nosság előtt is tárgyaltak — leszerelő­­dött. Magában a választási kampányban azon­ban az Erzsébetvárosi Kör már nem vett részt azzal az agilitással és lelkesedéssel, ami az előző választások, különösen pedig a város­házi választások alkalmával jellemezte. A kör tagjai között igen sokan voltak olyanok, akik sehogyan sem tudtak megbarátkozni a függet­len nemzeti dem­okrata párt gondolatával, elé­gedetlenkedtek a pártvezetőségnek egyes kér­désekben tanúsított felfogásával és távol tar­tották magukat azoktól az eseményektől is, amelyek feldúlták a független nemzeti demo­krata párt békéjét és valósággal két pártra sza­kították Vázsonyi Vilmos politikai örökségét.­­ Most, hogy a Pakots József kettős man­dátumának az ügye kulisszái mögül a nyilvá­nosság elé kerülve, egyre jobban foglalkoz­tatta a közvéleményt és a déli mandátum sorsa személyes üggyé fejlődött, az Erzsébet­városi Kör tagjai teljesen visszahúzódtak a demokratapárti eseményektől és elhatározták, hogy a független nemzeti demokrata pártban dúló háborúság következtében revideálják ed­­­digi politikai álláspontjukat és ennek tettek­kel adnak kifejezést. . .4" Erzsébetvárosi Kör, amely sok ezerre menő liberális polgárt vall tagjának, ma esti igazgatósági ülésén behatóan foglal­kozott a Gál Jenő és Hajdú Marcell között folyó viaskodás ügyével s végeredményben arra az elhatározásra jutott, hogy a kör kiválik a független nemzeti demo­krata párt kötelékéből és a polgárság ér­dekeinek védelmét a Bipka Ferenc veze­tése alatt álló községi polgári párt és a Kállay Tibor vezetése alatt álló nemzeti polgári párt kebelében keresi. A feltűnést keltő igazgatósági döntés — beavatott információnk szerint — annak a megfontolásnak az eredménye, hogy az Er­zsébetvárosi Kör polgársága fontos létérdekei­nek biztosítását nem látja megvalósíthatónak­­ a független nemzeti demokrata pártban ma­­ uralkodó viszonyok közepette, mert úgy érzi, hogy a független nemzeti demokrata párt je­lentősen gátolja működését, sőt azt megaka­dályozza az a most már teljesen személyi tu­sakodássá fajult küzdelem, amely a Pakots József kettős mandátuma ügyében hetek óta folyik. — Az Erzsébetvárosi Kör liberális polgár­sága — mondotta informátorunk — nem harcokat akar szemlélni, hanem azt kí­vánja, hogy az érdekeinek a képviseletére megválasztottak egész emberként törődje­nek a polgárság ügyeivel, bajaival. Megbízható értesülésünk szerint az Erzsé­betvárosi Körnek a független nemzeti de­mokrata pártból való kilépését már napok óta beható tanácskozások előzték meg és ezek­nek a tárgyalásoknak az eredménye a kör mint tehertétel megvan. Franciaország még könnyebben állíthatta volna helyre pénzügyi súlyát, mondván, hogy adóssá­gait polgáraival szemben nem fizeti, de esze ágában sem volt. Deklarálta a pénz­ügyi válságot azért, mert az esedékes pol­gári követelésekre nem volt fedezete és szanálta magát úgy, hogy erre is legyen. A diktatúrás Olaszország is csak kitolta az adósságai esedékességét 1931-re, de egy centisimót sem irt belőlük le a pénzügyi egyensúly nev­ében. Minálunk? Talán még­sem olyan nagyon világos és egyszerű ez a pénzügyi egyensúly, mint Moloch, mely­nek mindent fel lehetne áldozni! Kóbor Tamás igazgatóságának a mai döntése. Az igazgató­­ság vezető férfiai Ehrlich G. Gusztávon kívül Magyar Bertalan és Ledermann Mór. Miután most már majdnem bizonyosnak látszik, hogy az Erzsébetvárosi Kör a Kállay-, illetőleg a Ripka-pártban fog tagjaival elhe­lyezkedni, érdekelt bennünket az is, hogy 8. kör igazgatósága kikre számít a liberális po­litikusok közül. Informátorunk azt a határo­­zott választ adta kérdésünkre, hogy az Erzsébetvárosi Kör belépésével egy­idejűen Bárczy István is belép a Kállay Tibor vezetése alatt működő nemzeti polgári pártba, illetve a Stipka-féle köz­ségi pártba. Számítanak rajta kívül a most külföldi tanulmányúton lévő Sándor Pál csatlakozására is. Tervek szerint egy nagyszabású liberális polgári párt kialakulásának lenne kezdő mo­mentuma az Erzsébetvárosi Körnek a kor­­mány pártjaihoz való csatlakozása. Bizonyosra­ veszik, hogy a pártban nagy szerephez jut U­gron Gábor, Dési Géza, Vészi József és Sie­­gescu József, akiknek vezérlete alatt Bárczy­­val és Sándor Pállal együttműködve, sikerülni fog egy nagy mérsékelt liberális pártot meg­szervezni. Az Erzsébetvárosi Kör vasárnapi közgyű­lésén véglegesen döntenek a kilépés és a csat­­­lakozás kérdésében. Debrecen memoranduma Búd törvényjavaslata ellen Mint ismeretes, a magyar városok kon­gresszusa, továbbá Szatmár, Ugocsa és Bereg megyék már állást foglaltak a pénzügyminisz­ternek a törvényhatóságok fokozottabb ellen­őrzéséről szóló törvényjavaslata ellen. Bad János pénzügyminiszter javaslata ugyanis ki­mondja, hogy szükség esetén a belügyminisz­ter vagy a pénzügyminiszter maga, vagy kö­zegei útján átveheti a törvényhatóságok teljes gazdálkodását s kötelezően intézkedhetik a személyzeti ügyekben. A törvény 49-ik para­grafusa felhatalmazza a kormányt, hogy a kereseti adójövedelmet állami jövedelemnek nyilvánítsa és maga ossza szét a törvényható­ságok között. Debrecen városának jogi és pénzügyi bi­zottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a tör­vényjavaslat ügyével és memorandumba fog­lalta kifogásait. A memorandum szerint a tör­vényjavaslat teljesen megsemmisíti a törvény­­hatóságok autonómiáját s a kereseti adónak állami bevétellé nyilvánítása is súlyos sérel­met jelent. A bizottság azt kéri memoran­dumában, hogy a kormány törölje el a javas­lat kifogásolt szakaszát s ehelyett alkossa meg a törvényhatóságok, városok és községek háztartásáról szóló törvényt. SZILÁGYI LAJOS BELÉPETT A RIPKA-PÁRTBA Szilágyi Lajos dr. fővárosi törvényhatósági bizottsági tag és országgyűlési képviselő, aki eddig nem vett tevékenyebb részt a törvény­­hatóság munkájában, ma levelet intézett a községi polgári párt elnökéhez és bejelentette a párthoz való csatlakozását. Szilágyi Lajos az országos politikában­­ ezentúl is pártonkívüli programmal fogja végezni munkáját. HÓHY ANDRÁS RENDKÍVÜLI KÖVET RÓMÁBA UTAZOTT­ Belgrád, január 31. Háry András rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter va­sárnap délután Rómába, új állomáshelyére utazott. A távozó követ búcsúzásánál az állo­máson megjelentek a Belgrádban akkreditált követekkel élükön a követségek tagjai és a jugoszláv politikai, gazdasági és társadalmi élet számos képviselője. MAYER JÁNOS MINISZTER MEGTARTJA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI MANDÁTUMÁI Hódmezővásárhely nagyobb küldöttsége tisztelgett ma Mayer János földművelésügyi miniszternél s arra kérte, hogy ne a kápolsai, hanem a hódmezővásárhelyi mandátumát tartsa meg. Mayer János miniszter válaszá­ban kijelentette, hogy a miniszterelnöktől függ a döntés. A küldöttség később felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt és neki is előadta Hódmezővásárhelynek azt az óha­ját, hogy a földművelésügyi miniszter tartsa meg a hódmezővásárhelyi mandátumát. A miniszterelnök azt választotta, hogy az ő óhaja is találkozik Hódmezővásárhely keret­­ével. Ilyen előzmények után nem kétséges, hogy Hódmezővásárhely I. kerületét a földi művelésügyi miniszter fogja képviselni e parlamentben.

Next