Ujság, 1927. május (3. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

2 alatt izzó zsarátnokra, vagy m­íg a tűz tüzelő­anyag híján magától ki nem alszik. Hogy végül is m­i történik majd Kínában, arra nézve nem igen lehet kétség. Az egyik, vagy a másik győztes veresége alatt olyan mértékben merül majd föl a hínár­ból, hogy második, de annál is félelmete­sebb Japán lesz belőle. Minden polgári vezetője nyugati ideákban ne­velkedett férfiú. Teljes tudatában vannak annak, hogy lehetetlen Kína függetlenségének megerősítése, ha népüket a Nyugat módszerei és ideái szerint ki nem képezik és ha .Nyugat eszközeivel — az ipariakkal és a katonáikkal — föl nem szerelik. Íme néhány jellemző mondat a Kuomintangnak abból a kiáltványá­ból, amelyet nemrég küldött Angliának: «Kina nacionalistái nem­­térnek vissza a múlt sötét­jébe . . . Kina teljes tudatában van annak, hogy el kell sajátítania a Nyugat minden tudo­mányát és technikáját... Nem szándékunk elfordulni tőlük. Ellenkezőleg, az az óhajtá­sunk, hogy tűhegyünk használatukban Nyugat nemzetein.)) «Az az ezernyi kínai diák, ki az utóbbi évek folyamán Nyugat szemináriumai­ban kapta kiképzését, az illető országok­nak csodáival eltelve tértek vissza hazájukba.)­ De hogy mekkora mértékben megtanulták a kínai hadsereg katonái Franciaország , harcterein a hadviselést, erről a tényről eddig alig esett szó. Egy kiváló brit tábornok, ki a nagy háború folyamán parancsnok volt Franciaországban, beszélte a minap: , «A kantoni hadsereg fegyelmezettségc­­■' nek igazi oka abban a tényben van, hogy a hadsereg magvát azok a munkás-zászló­­­­aljak teszik, melyek a legutóbbi háborúban­­ a brit sereggel harcoltak Franciaországban, Ilonkongból és Shanghaiból kerültek át­­ Európába és brit tisztek voltak az oktatóik. ’ Amit a­kkor a hadsereg-szervezés tudni­valóiból megtanultak, azt nem felejtették el,­­ és a kínai nacionalista hadsereg azért nagy is Török- és Görögországba Triestből a „STELLA D’ITALIA41 ” óceánjáró luxusgőzösön Jv/ május 24-tőL Jl ivBOL június 11-ig jHN­A Részvételi dk­^ W1 teljes elsöraDSu ellátással ^IIííéééL 75°- p*nsö •» Prospektust küld: COSULiCH LINE, BUDAPEST VII.. Thökiüy-ut 2. (Telefon1.314—13) IVTM VAcI-utca 29. (Telefon T. 128—18] mértékben a brit hadsereg rendszerein és szokásain épült föl. ,,A nacionalista hadsereg összetétele tel­jesen más, mint a hajdani kínai csőcse­­lék-hadseregeké. A kínai munkászászló­­sufrak jól megtanulták Franciaország­ban, hogyan kell bombaálló fedezéke­ket építeni, drótakadályokat elhelyezni, és mindazt, amit a háborúban megta­nultak, később hazavittek magukkal Kínába.» A Nyugat ipari tőkéje nagyra fejlesztette Kína iparát... Elkerülhetetlen volt ez, me­rt Kínában egyre növekszik az árukeres­let és a helyszínen van rendelkezésre a világ legelemibb és legolcsóbb munkaereje. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy városok­ban, melyeknek tengerük és szállító eszkö­zeik vannak mindenfelé, a földből pattantak ki almalmok és a gyárak. Ez a magyarázata annak is, hogy Kínában a szakszervezetekbe­­csoporto­sul munkások száma felül van az egy­­­millión. Ez a ma. Hogy milyenné alakul Kína tá­voli jövője, az is bárki megjósolhatja. De milyen lesz a közeljövője, milyen a legköze­lebbi tizenkét hónapja vagy öt esztendeje? ÚJSÁG VASÁRNAP, 1927 MÁJUS 1 Nyolc egyetemi hallgató botránya az Oktogon-kávéházban Megtámadták és inzultálták a kávéházban beszélgető páneurópaista vezető embereket Szombat délután három órakor az Oktogon kávéházban megjelent nyolc fiatalember és a ká­véházon keresztül a hátsó helyiségek felé tartot­tak. A kávés megkérdezte a fiatalembereket, hogy kit keresnek. Erre a fiatalemberek közül az egyik, aki feltűnően aggresszíven viselkedett s amint ki­sfiú később, ő volt a csoport vezére is, nyersen rá­szólt a kávésra, hogy akit keresünk, azt meg is találjuk. A kávés előzékenyen érdeklődött, hogy ő talán majd előhívja az illetőt, de a fiatalembe­­rek félretolták. A kávéház végében kis külön helyiség van, amelyben alig van pár asztal. Ebben a szobában egy órával korábban négy úr jelent meg, a pán­európai mozgalom magyarországi vezetői, közöt­tük a fiatal Hatvani báró s egy Lederer nevű úr és csendesen beszélgetve, uzsonáztak, amikor a nyolc fiatalember, akikről kiderült, hogy egyetemi hallgatók voltak, berontott a szobába. — Nem tűrünk semm­iféle páneurópai gyűlést — kiáltotta az egyetemi hallgatók vezére, közel­lépve az asztalhoz és az egyik ur alól kirántotta a széket. A szobában lévő urak felállottak és mél­tatlankodva kikérték maguknak ezt az eljárást. Az egyetemi hallgatók azonban zsidózni kezdtek és hazafiatlanoknak bélyegezték a jelenlevőket. Közben az egyik egyetemi hallgató a társaság legfiatalabb tagjának gomblyukából kirántotta a páneurópai jelvényt. A kávés, amikor látta a különös jelenetet, közbelépett és kérte az egyetemi hallgatókat, hogy távozzanak el a helyiségből. Az egyetemi hallgatók azonban továbbra is aggresszív módon léptek fel és egyszer csak elcsattant egy por. A követ­kező pillanatban a páneurópaisták és az egye­temi hallgatók dulakodni kezdtek és kölcsö­nösen hullottak a súlyos ü­d­egek. Az asztalon levő edények a földre zuhantak. A csörömpölés zajára a kávéház külső részében tartózkodók is berontottak és amikor látták, hogy egyetemi hallgatók verekednek, közülök egy-két markosaid­ márkakereskedő szétválasztotta a du­lakodókat. Majd többen rendőrért siettek. Amire azonban a rendőr megérkezett, már csak négy egyetemi hallgató volt jelen, akiket,, név szerint ismeri Nagy Im­re 24 éves joghallgató, Lex Kál­mán 20 éves orvostanhallgató, Szilágyi Kálmán 20 éves orvostanhallgató és Helfner Tibor 20 éves orvostanhallgató személyében előállították a mo­zsár utcai VI. kerületi rendőrkapitányságon. Az ügyeletes rendőrtiszt a rendőr jelentése alapján azonnal megkezdte kihallgatásukat. Közben mintegy 40 egyetemi hallgató, akik figyelemmel kísérték a kávéházinál lejátszó­dott eseményeket, csoportba verődve a kapi­tányság elé vonultak és tüntetést kezdtek elő­állított társaik érdekében. A kapunál szolgálatot teljesítő rendőrőrszem többször felszólította őket, hogy azonnal oszol­janak szét, amire el is távoztak. A négy egyetemi hallgatót pedig előállították a főkapitányság központi ügyeletére, ahol miután jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, el­bocsátották őket. Az eljárást folytatják ellenük. •Az esti órákban megjelentek­ a főkapitányságon a kávéházban inzultált páneurópista vezetők és könnyű testi sértés címén feljelentést tettek az egyetemi hallgatók ellen. Itt említjük meg, hogy az ifjúsági Nagybizott­ság, mint a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság egyetemes ügyeinek legfőbb irányító szerve, Szily Kálmán dr. elnökletével, Teleki Pál gróf, Mauritz Béla dr., Groh Gyula dr. professzoroknak, valamint a Turul, Mefhosz, Hungária, Katolikus Diák­­szövetség, Területi Szövetség és a Főiskolai Sport­szövetség ifjúsági kiküldöttjeinek részvételével ülést tartott, amelyen foglalkozott a páneurópai mozgalommal és állást foglalt e mozgalommal szemben, amely a trianoni határokba belenyu­godva, gazdasági ábrándképek festésével, a paci­­fizmus jelszavával akarja magát az ifjúság kö­rébe becsempészni, amely törekvést a Nagybizott­ság a nemzet jövőjére nézve kárhozatosnak tart­ja. Francia haditörvényszék tízévi fegy­­házra ítélt két német munkást Trier, április 30. (Wolff.) A francia hadi­törvényszék két trieri munkás ügyében ítélke­zett, akik árukat tulajdonítottak el a francia élelmezési hivatalban, ahol alkalmazásban ál­lottak. Amikor tettüket felfedezték, megszök­tek. A haditörvényszék tíz-tíz évi fegyházra ítélte a munkásokat. jSpMfl az az összeg, amelybe ennek az OVOMALTINE tápszer mindennapi használata, 500 gr.-os doboz vételénél kerül. Mindenki könnyen kiszámíthatja, hogy az OVOMALTINE eredményes hatásához képest, más szereknél mennyivel olcsóbb. Az összes nyugati államokban 27 év óta alkal­mazzák az orvosok, ismeri a nagyközönség az OVOMALTINE áldását. Mindazokban az esetek­ben, amelyekben a szervezet erőteljes feltáplálá­sáról, edzéséről, az egészség helyreállításáról, a munka- és életkedv fokozásáról van szó, az OVO­­MALTINE koncentrált tápanyagai és elismert tudósok abszolút megbízható kísérleteivel igazolt vitaminjei, rövid időn belül biztos eredményt hoznak. Úgy külföldön, mint nálunk, időnként felmerülnek csodaszerek, amelyekkel szemben azonban a berni, londoni, chicagói, milánói, pá­risi, bécsi és budapesti OVOMALTINE-gyárak, a világ elismert orvosi kitűnőségei és a sok millió hálás fogyasztó a legjobb bizonyítékai annak, hogy az ___ _____ OYOMMHNE jelszó változatlan aranyigazság marad. Kapható gyógyszertáraiban, drogériákban, fűszer- és csemege kereskedésekben. Kis doboz ára 1 pengő 50 fillér Magyarországon gyártja, mintát és ismertetést ingyen küld a DR. WANDER gyógyszer- és tápszergyár rt. Budapest, X. ker., Kereszturi­ út 30/b. sz. 100. postahivatal. és / 2222 r­egény írta DRASCHE-LÁZÁR ALFRÉD (72) — íme — szólt ismét magában —, megérettem a házasságra. A mai házasságra. Amely nem kellett Daisynek. Mert nem a gyermek utáni vágyból szüle­tett nálam a házasság gondolata. És most egyenesen azt kivánok Gladystől: gyermeket! Fiút, egyet, aki oly, okos, mint mi ketten, leányt hatot is, csak oly szépek legyenek, mint ő! Azért nem baj, ha mellette reám is hasonlítanak majd ... ! Gladys, életem párja, igenis az leszel...! Önkénytelenül ismét megnyomta a kilincset, de erre azután ráütött a saját kezére. — Elég volt! — utasította rendre önmagát. — Ha így folytatod, sohasem éred el a célod. Sem Gladyst, sem ... igen, a hatalmat! Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtaján. Morse volt és elfogódottan, majdnem félősen érdeklődött, hajlandó-e egy kis figyelmet szentelni Új-Zélandról tartandó rövid ismertető előadásának? — Örömmel­ — felelte Nikolájevics és ez igaz is volt. De ez az öröm nem az előadásnak, hanem annak a becsületes, tisztességtudó hangnak szólt, amelyre végre rászoktak az emberek. XXV. A «S­vift:» minden fennakadás nélkül felte meg a 90.000 km.-es tengerfeletti utat Eastportig, amely mintegy száz év óta Új-Zéland fővárosa volt és gyors fejlődése révén csakhamar háttérbe szorította az annakelőtte sokkal fontosabb Wellingtont, de még Ch­ristchurchot is. Easport mintaképe volt a máról­­holnapra épült városoknak, mint amilyen nem egy keletkezett éppen Új-Zélandban. Egy több ezer tagból álló londoni társaság egy szép napon kikötött az emlí­tett helyen és nyomban hozzálátott a város építéséhez. Magukkal hoztak mindent, amire szükségük volt: mű­­­kőkészítő gépeket, kész fa- és vasanyagokat, a meg­lévő tervek szerint emelendő köz- és magánépületek teljes berendezését, bútorokat, háztartási felszerelése­ket, könyvtárt, gazdasági gépeket, hónapokra ele­­­gendő élelmiszert és az összes egyéb szükségleti tár­gyakat, úgyhogy amikor a kor legújabb vívmányai­nak megfelelő, gyönyörű kertváros három és fél hó­nap alatt elkészült, lakóinak mindegyike máris meg­kezdhette a neki fentartott működést. Itt történt, hogy a kormányelnök, Plock Dorothy, egy szeretetreméltó idősebb hölgy, aki 115 éves kora dacára még ma is részt vett minden vitorlaversenyben és szenvedélyesen pólózott, meghívta a társaságot színházba, ahol a város alapítása óta soha hivatásos színészek, hanem csakis dilettánsok működtek közre. Valamikor, mint egészen fiatal leány — hisz maga is az alapítók között volt —, Plock Dorothy is fellépett a Viktória-színpadon és elragadtatta játékával, de elsősorban gyönyörű hangjával, Eastport közönségét. Nikolajevics, aki a sok előadás után, amelyeket útjában már eddig is látott s amelyek szerinte mind messze elmaradtak a stagetowniak mögött, akár ott látta azokat, akár Alpha-sugarak közvetítésével, nem sokat várt az eastporti dilettánsoktól. De annál nagyobb volt az öröme és meglepetése, amikor meg­pillantotta a színlapot, amelyen Tolsztoj Alekszej gróf «Szmerty Ivana Groznavo» — Rettenetes Iván halála — című drámája szerepelt. — Lehetséges ez? — kiáltotta. — Egy XIX. szá­zadbeli író orosz műve, ma, egy újzélandi színpadon? •— Miért ne volna lehetséges? — felelte moso­lyogva a kormányelnök. •— A mi műsorunkon leg­inkább a régi orosz írók szerepelnek, mert műveikből legjobban és legegyszerűbben ismerjük meg az embe­riség történetét. De az ő kultuszuk még egyébbel is jár: nincsen az a színházlátogató, aki ha előadás után elhagyja a múzsák templomát, ne adna hálát a Min­denhatónak, hogy a mai világ gyermeke! És hogy a látogatásod tiszteleteibe éppen egy volt honfitársad darabját adjuk elő, ez csak némi figyelem az igaz­gatónk részéről, aki már hetek óta készült erre a meglepetésre... A nyert felvilágosítás után Nikolájevics vegyes érzelmekkel nézett elébe az előadásnak. De mégis érdekelte, hogy vájjon miképen fest majd ez a sze­gény dráma, amelyet egyébként csak egyetlenegyszer látott, amikor még nagyon fiatal volt —, ha mai embe­rek játsszák, a mai felfogásokkal? * Easterhouse egyáltalában szerencsétlen gondolat­nak tartotta, hogy éppen orosz darabot kerítettek elő a színpadi szerzők temetőjéből és magában nem ok nélkül félt is, hogy a dolognak nem remélt hatása lesz.­­ • •» ■■ ■■ • • ■ ■ -A függöny felgördült és Easterhouse idegesebb volt, mint maga Nikolajevics. A régi kosztümök már magukban véve alkalmasnak látszottak arra, hogy, fájdalmas emlékeket idézzenek fel az orosz szívében. De legnagyobb meglepetésére éppen az ellenkezője történt. Nikolajevics elmosolyodott, majd alig hogy visszatartani bírta a nevetést. Mert amit látott, az nem volt egyéb az ő szemében, mint a valóság leg­groteszkebb travesztiája. Azok a színes, aranysujtásos rongyok, amelyekben ezek a szerencsétlen emberek mint a félőrültek, össze-vissza hadonáztak, úgy lógtak rajtuk, mint valami isten háta mögötti faluban farsangi mulatságon, az ő idejében, a legügyefogyottabb pa­raszton lógtak. Lábbelijük olyan volt, mintha dagadt lábat borogatnának és a fegyver úgy festett a kezük­,­ben, mint a kuktáéban a nyujtója ...! De amikor a felvonás végéhez értek, Nikolájevics ismét komoly volt. Sőt, szomorú. Az ő világának ilyen módon való eltorzítása bántotta. Hisz tudta, hogy nem rosszakaratból történt, valamint, hogy ezek a sziné­i­szék egytől-egyig belevitték a játékukba egész tehet­­ségüket, csakhogy neki kedveskedjenek. És mégis akkora undor fogta el, hogy még Plock Dorothy is észrevette. — Látom, elszomorítanak a régi emlékek — mondta meleg részvéttel. —• Valóban sajnálom, hogy ezzel nem számoltunk. De a mi derék igazgatónk, aki rendes foglalkozására nézve paplangyáros, éppen ettől a darabtól várta­ a legnagyobb hatást! — Azt el is érte — felelte Nikolajevics a meg­győződés hangján, de villogó szemekkel. — És most már értem­ azt is, hogy miért hálálkodik a közönség, ha előadás után ép ésszel elhagyhatja a színházat, azért, mert nem a múltban született­ Easterhouse, de YWalker is kezdték magukat ké­nyelmetlenül érezni és sokért nem adták volna, ha minden további magyarázat nélkül ismét a­­Swift -en lehetnének. — Hogyan? — csodálkozott a kom­ányelnök. — Talán bizony rossznak tartod az előadást? Easterhouse önkénytelenül megérintette Nikolájev­vics vállát, hogy csitltgassa. De ő nem vett róla tudomást. —­­Bevallom, hogy ilyen rosszul sem háromszáz évvel ezelőtt, sem újjászületésem óta nem láttam _– pattantotta ki indulatosan. — A színészek játékához nincsen szavam. Azt nem értem. De az, amiről ti azt gondoljátok, hogy orosz, hát az egyenesen kéboly őrültség! Hisz itt minden a feje tetejére van állítva! t. (Folytatása következik.)

Next