Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

Mai s­zámunkban híRai#l//sgg Budapest, 1927 kedd, augusztus 2 Ára 16 fillér, III. évfolyam, 173. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.89 pengő Egy hóra — 4.— pengő ausztriában egy hóra • 1.­­ 6 Schilling Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap - - 16 fillér vasárnap - 32 fillér ausztriában hétköznap ... 30 Groschen vasárnap ....... 40 Groschen Megjelenik ünnep után) napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császársát 34. szám TELEFONSZÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 a nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 207­ 55 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Royat-épü­let) Telefonszám: József 316-28 __KOVÁ5: Mi, ha kívánjuk, készséggel elhisszük, hogy a Rothermere lord akciójának semmi ko­molysága. Ebben az esetben csak nem értjük, miért féltik tőle az európai békét? Hasonló készséggel elhisszük, hogy ez az akció ve­szélyezteti az európai békét, melynek alap­pillérei a párisi szerződések. De ebben az esetben mondják meg nekünk, mely államok készek háborúba menni egy magángentleman komolytalan szavára. Ha erre a két kérdésre komoly feleletet kapunk, akkor igen komo­lyan készek vagyunk megnyugtatni a komo­lyan nyugtalankodókat: ha Rothermere lord néma marad, mint a hal, a levegő akkor is tele lenne az új háború lidércével, így talán mégsem a párisi békék árnyéka biztosítja a világnak a békés álmot. * Igazán nem engedhetjük meg magunknak az elégedettség luxusát, hogy a nagykövetek tanácsa beleszól a bécsi szocialista rendőrség ügyébe­n követeli annak feloszlatását. Min­denképpen külső beavatkozás belügyekbe, ha van is hozzá szerződésadta jog. Kívánatosabb lett volna, ha attól a veszedelmes pártrendőr­ségtől Bécs maga szabadítja meg magát, mert tőle szabadulni — nem tagadjuk — nekünk is jelent megkönnyebbülést. * Kizárás — sztrájk ... Baljóslatú villongá­sok, akármelyik fél marad fölül, tömérdek kár tetején örülhet sikerének. Az időt, mely a munka szünetelése közben elmúlt, az örökkévalóság sem hozza vissza. A gyár ki­bírja, a munkás kibírja, voltaképpen azonban egyik sem bírja, mert nincs annyi, hogy ezt a hiányt meg ne érezze. Elsőrendű komoly szociális veszedelem ez, melynek elhárítása érdekében egy negyedóra tartamára sem hi­heti senki, hogy még ráér. „Rothermere lord érvelése megcáfolhatatlan" Rendkívül meleghangú cikk egy olasz lapban — Benes lapja gyűlölettel ír Rott­ermere lordról Róma, július 31. A A római Impero *Kö­­zépeurópa mozaikja* címmel G. B. jelzéssel foglalkozik Rothermere lord akciójával. A lap megállapítja, hogy Rothermere kijelentései csodálkozásra adhatnak okot, de nem merülhetnek kö­zönyösségbe, mert ha analizáljuk ezeket a kijelentéseket, arra a meggyőződésre kell jutni, hogy Rothermere lord érvelése határozott és megcáfolhatatlan. Csehszlovákiában a határ mentén lévő zárt magyar nyelvterületen 911.000 magyar, 82.000 német és 121.000 rutén él 395.000 tóttal szem­ben. A román határ mentén lévő zárt nyelv­­területen 551.000 magyar és 36.000 német él 350.000 románnal szemben, amihez hozzá­számítandó a Székelyföld a régi magyar ha­tártól egész Marosvásárhelyig, amelyen 514.000 magyar és 12.000 német és 124.000 románnal szemben, valamint a Székelyföldtől a h­atármenti zárt nyelvterületig­ terjedő kor­ridor 372.000 magyarral és 178.000 némettel. A jugoszláv határ mentén 264.000 magyar, 60.000 német és 50.000 más nemzetiségű él 79.000 jugoszlávval szemben. — A magyar sajtót — írja a lap — egé­szen áthatotta a békeszerződés revíziójá­nak eszméje. Benes 1918-ban a Matinban írt cikkében azért javasolta Szlovákia ka­tonai megszállását, hogy Európát a bolse­­vizmustól megmentsék. De ha hibákat kö­vettek is el a múltban, Magyarország ma a legrendezettebb és legnyugodtabb álla­mok közé tartozik. — A magyarok országa — fejezi be a cikk­író — nemzeti és kulturális egységet jelent. Ezt nem állíthatjuk a kis-entente országairól, amelyeknek szorító gyűrűje meg akarja foj­tani a magyar nemzetet. .. magyar kérdés, ha nem is az ajtón, de az ablakon át belépett bi­zonyos hivatalos irodákba. A végleges rende­zés­ és annak a tévedésnek a kiküszöbölése, amelyet a trianoni béke tájékozatlan alkotói követtek el, útban van. Magyarország tudja, hogy ez a revízió nem következhetik be 24 óra alatt. Ez nem is fontos. Magyarország ér­deke az, hogy az ég horizontján feltűnjék a hajnal, amelynek első sugara Olaszországból jött: Olaszország értékes, felbecsülhetetlen ba­rátsága. A lap magyarázó térképet is közöl, amely a nemzetiségi viszonyokat tünteti fel. London, augusztus 1. A Saturday Review­ a Rothermere és Benes közötti polémiához fűzött megjegyzésében sajnálatát fejezi ki a fedett, hogy az utódállamok az angol kor­mányt sejtik a Daily Mail magyarbarát kampánya mögött. — Tagadhatatlan —írja a lap —, hogy Magyarországgal szemben igazságtalanul visel­kedtek, ezen azonban nem lehet újságcikkek­kel segíteni, amelyek csak a magyar irredenta mozgalmat bátorítják. Rothermere lord aligha várta, hogy, akcióját ilyen komolyan veszik. Benes lapja durva hangon ír Prágában még mindig nagyon idegesek és rendkívül erőfeszítéseket tesznek arra, hogy ártsanak a világszerte megnyilvánuló magyar­­rokonszenvnek. Hazug érveket sorakoztatnak ­ Az adóprobléma írta Balázs József dr., ügyvéd A­­forgalmi adót alacsonyabb kulcs szerint állapították meg újból, mégis végeredményben több lett az adó. Ez évben is dacára annak, hogy a jövedelemadó kulcsa alacsonyabb, a fellebbezések egész tömege fekszik a bizott­ságok előtt. Furcsa tünet és a közönség alig tudja meg­magyarázni magának. Mindenki tudja, csalha­tatlan adatok bizonyítják, hogy 1926 volt a legsúlyosabb gazdasági év. Ez évben, amidőn értékállandósulás következett be, minden ke­reskedő és iparos boldog volt, ha áruját be­szerzési áron eladhatta. Tehát tiszta jövedelem­ről 1926-ban alig lehet beszélni. Miképen lehetséges mégis, hogy dacára en­nek a ma már a köztudatba átment állapotnak a pénzügyi hatóságok, nagyon sok esetben még a tavalyinál is magasabb adót vetettek ki. A hiba a kivetés módjában van. Valamikor az adót nem a pénzügyi hatóságok előadta, hanem az adókivető bizottság vetette ki. Az adókivető bizottság tagjai rendszerint ismerték a feleket és rövid tárgyalás után megkötötték a kincstárral az egyezséget. Fellebbezés abban az időben ritkaságszámba ment. Ami természe­tes is. Az adózó mindjárt a kivető bizottság elé vitte bizonyítékait, a bizottság tagjai ismerték a helyi viszonyokat és így módjukban volt — az államkincstár érdekeinek megóvása mellett — minden úgynevezett pénzügyi ismérvet, mely a kivetésnél tekintetre volt veendő, figye­lemmel tartani. Közvetlenebb volt az érint­kezés a hatóság és az adózó között. Ma egészen más a helyzet. Ma a kivetést az adófelügyelőségek és pénzügyigazgatóságok végzik. Oly kevés adat alapján, hogy csodálatos lenne, ha sikeres adókivetést tudnának produ­kálni. Aki közelebbről ismeri a pénzügyi ható­ságok belső szervezetét, tisztában lehet azzal, hogy ily rendszerű kivetés mellett ily csekély számú személyzettel alapos munkát végezni nem lehet. A kivetési munkálatok ideje alatt a tiszt­viselők több napon át reggeltől a késő esti, sőt éjjeli órákig dolgoznak a legidegölebb, legszá­razabb munkálatokon, mely a hivatalos életben létezik. Az adózók nem kismértékű indolen­ciája oly felületes adatokat bocsát a kivető tisztviselő rendelkezésére, hogy a legjobb aka­rat mellett sem tudja a helyes alapot eltalálni. Bár minden tisztviselőben többé-kevésbé meg­van a kellő szakismeret, annyi még sincs, hogy minden útbaigazítás nélkül igazságos kivetési munkát végezhessen. Az érdekképviseletek közreműködéséről nem is akarok beszélni, mert azok nem igen törődnek behatóbban az üggyel. Az agyonnyomorított tisztviselő mi­hamarább kivetőgéppé alakul át, kinek a ren­delkezésre álló idő szerint a különféle nyomta­tott szövegek alkalmazásában merül ki a ki­­vetési munkája. Súlyosan érinti az adókivetési munkálatok objektivitását az a ma még mindig fennálló sajnálatos körülmény is, hogy a tisztviselők nagy része úgy véli, hogy a legmagasabb pénz­ügyi politika * minél magasabb* adókat kivetni és ezáltal a kormánynak minél nagyobb jöve­delmet biztosítani. Tehát hiába a pénzügy­miniszter minden igyekezete, kedvezőbb adó­kat vetni ki, ha a kedvezőbb kivetésre irányuló rendeletek és törvények holt betűin keresztül a tisztviselők nem látják meg és nem törődnek a legmagasabb pénzügyi faktor intenciójával, hanem a maguk kis látkörének behatása alatt cselekszenek. Sajnos, megszűnt az az idő, midőn a kincs­tár és az adózó között megvolt a megfelelő összhang és még sokáig fog ez az állapot tar­tani. Akkor simán ment a kivetés és a pénz­ügyminiszter könnyen előteremtette az elő­irányzott kiadásokat. Ma a pénzügyi tisztviselő minden adózóban csalót és gazembert vél látni, kinek egyetlen törekvése a kincstárt megkárosítani. Mellette elmegy az élet minden zavaró momentum nélkül és nem látja meg azt, hogy a kereskedő, iparos és a többi adózó­­polgár életének legválságosabb időszakát éli, hogy minden adózónak éppen most van a leg­nagyobb kiméletre szüksége az állam részéről. Ennek az eljárásnak másik oldalán azután az a következménye, hogy az adózó is bizal­matlan a kivető közeggel szemben és így hiány­zik az alapfeltétel ahhoz, hogy a kivetés igaz­ságos legyen és a legnagyobb igazságtalanságok történnek ezen a téren. Köztudomású tény, hogy a­ felszólamlási tárgyaláson alig jut eredményre az adózó. Itt a kincstár képviselője majdnem abszolút súly­­lyal bír. A bizottság ritkán helyezkedik szembe az előadó véleményével. Ily körülmények között természetesen érdemleges eredményt nem is lehet várni. Rendszerint elutasíttatik a fellebbező az­zal, hogy a kiadásokat semmivel sem tudja igazolni és ha pedig vesztesége volt, még ke­vésbé tudja azt kimutatni. Ez az eljárás éppen a legkisebb exisztenciákat érinti, kik nem ve­zetnek rendes üzleti könyveket és forgalmi adóikat is általányban fizetik. A forgalmi adó­ban feltünteti évi összeget mint hivatalos eredményt elfogadja az előadó, de egyéb bizonyítékait a fellebbezőnek mint nem igazol­tat elveti. Sőt oly esetben is, midőn szabály­­szerű veszteség- és nyereségszámlát produkál a fél, nem fogadja el a kincstár előadója, hanem egyszerűen arra a kényelmes álláspontra he­lyezkedik, hogy az adatokat nem fogadja el, hanem becslés útján összevetve hasonló foglal­kozási ágakkal veti ki az adót. Nemsokára ismét össze fognak ülni a fel­­szólamlási bizottságok. Felhívjuk a pénzügy­­miniszter úr figyelmét a fenti b­írt és fennálló anomáliákra. Hasson oda, hogy végre az adó­kivetés terén is konszolidálódjék a helyzet. Teremtse meg végre az összhangot az állami funkcionárusok és az adózók között.­Merthogy bármily komoly és tiszteletreméltó is törekvése a közterhek csökkentése terén, írott malaszt marad, ha a való életben a törvény intenciói nem hajtatnak végre. A felszólamlási bizottság tagjai pedig hely­zetük magaslatán álljanak. Mert ha szereplésük csak passzív közreműködésben merül ki, többet ártanak az adózó polgárságnak, mint bármely túlambiciózus pénzügyi tisztviselő. fel és attól sem riadnak vissza, hogy durva hangon írjanak Rothermere lordról, aki annyi álmatlan éjszakát szerzett és fog sze­rezni nekik. Erről beszédesen tanúskodik az alábbi távirat: Prága, augusztus 1. Benes Ede dr. kül­ügyminiszter lapja, a Ceské Slovo, vezércikké­ben a Rothermere-akcióról a következőket mondja: — A lordnak a csehszlovák köztársa­ság ellen intézett konok támadása nagy felsü­léssel járt (?) A lordot mindenünnen vissza­utasították és most már örökre rajta marad a tudatlanság és felületesség bélyeget?), nem is szólva egyéb motívumokról, amelyek a lordot előre meg nem fontolt tettére késztet­ték. Rothermere lord akciója nem ártott ne­künk, sőt bizonyos örvendetes tapasztalato­kat szerzett. Mindenekelőtt láttuk, hogy nem vagyunk elszigetelve és hogy az ilyenféle tá­madás ellenállásra talált Európa közvélemé­nyénél. Láthattuk, hogy amikor igazunk van, vagy amikor bántanak bennünket, nemcsak barátaink mozdulnak meg, hanem azok is, akikhez egyébként nem fűz különös érdek. Epizód volt az egész (?), de megmutatta, hogy Európa ma nem eshetik semmiféle szervezett gyűlölködő és felforgató akció áldozatául, amelynek nincs komoly alapja, csak gonosz törekvései (?) A belpolitika is reagált a Daily Mail kiadójának kampányára. Ez volt talán az első eset, hogy nem halmozták el egymást kölcsönös szemrehányásokkal és a dolgot nem pártpolitikai szempontból intézték el. Cseh­szlovákiában mindenki tisztában volt azzal, hogy a támadást egységesen kell visszautasí­tani. Éppen a köztársaságban élő magyarok állították ki a legszebb bizonyítványt arról, milyen bőre csalásnak esett áldozatul Rother­mere lord. (A cikk itt a prágai kormány szol­­­gálatában álló pozsonyi .A Reggeli megren­delt közleményére ■cél--.. A Kanadai Magyar Újság üdvözölte Rothermere lordot A Kanadai Magyar Újság olvasói és a brit területen élő magyarok­ nevében levelet intézett Rothermere lordhoz, amelyben a trianoni béke megváltoztatása és Nagy-Magyarország visszaállí­tása érdekében kifejtett akciója alkalmából a lordnak legmelegebb üdvözletét fejezi ki.­­A ka­nadai magyarok­ aláírással ellátott és mintegy százezer magyar nevében írt üdvözlőlevélben ki­fejtik legőszintébb hálájukat azért a nemes gesz­tusért, amellyel a lord a világ közvéleménye elé tárta azokat a hallatlan szenvedéseket és igazság­talanságokat, amelyen szerencsétlen hazánk a trianoni béke megkötése óta keresztülment. Biztosítják, hogy az angol birodalomhoz tartozó új hazájuk tiszteletében a lord nemes akciója megerősíti őket és sohasem felejtik el, hogy a legnagyobb szükség idején a leghatalmasabb és leggazdagabb ország sietett segítségére annak az országnak, ahol a kivándorolt magyarok bölcsője ringott. A levél tulajdonképpen első üdvözlése Rothermere lordnak Kanadából addig is, amíg a magyarságnak egész Kanadára kiterjedő szerve­zete megalakul. ­ Svájci „semleges" vélemény a Rothermere-akcióról Maurice Muret a Gazette de Lausanne július 28-iki számában az alábbiakat írja: — úgy látszik, hogy a versaillesi szerződés­nek nemsokára már csak emléke marad s a trianoni szerződésre is hasonló sors vár. Az angol sajtó egyik kimagasló vezéregyénisége, Rothermere lord vette nagy lendülettel védel­mébe a magyar nemzet ügyét s ezzel nagy szolgálatot tesz Magyarországnak. Ez az akció sok jóakerratu visszhangot kelt, de számos ellenséges érzületet is felkavar, hiszen magát Benest is egy reá nézve kínos polémiára kény­szerítette. Rothermere lord akciója felett nem lehet simán és közönyösen napirendre térni. Végeredményben valószínű­, hogy a hát­térben egy nagy angol államférfi keze mozgatja az akciót. A Daily Mail cikke elég naivan megjegyzi, hogy Anglia a nagy háború előtt csak jó érzü­lettel volt a magyar nemzet iránt. Tény, hogy a két nemzet arisztokratái között szoros baráti és családi kapcsolatok szövődtek a múltban s ámbár a háború szele alaposan megtépázta ezeknek a kapcsolatoknak a szálait, az utóbbi időkben mégis megtörténtek az első lépések a régi barátság felújítása felé. Nem nehéz azon­ban kideríteni Rothermere lord és a Daily Mail cikkeinek eredetét és okait. Rothermere lord összegyűjtötte néhány magyar nagybirtokos

Next