Ujság, 1928. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1928-08-01 / 198. szám

Budapest, 1928 szombat, szeptember 1 Ára 16 fillér Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hátköznap._ 16 fillér vasárnap— ________ 32 fillér Ausztriában hétköznap— — 30 Groschea vasárnap _______ 40 Groschea Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK R@jyadom ______ 10.80 peng* Egy hóra _______ 4.0 peng* Ausztriában egy hára _ _ 0 SehilUng II. évfolyam, 198. szám SZERKESZTŐSÉG És kiadóhivatal: V. Vilmos császár-ut 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Encsébet-kttrut 43 (K­oyal-épfltol) Telefonszám: József 316-28 Zsákutcában Tehát holnap dönt titkos ülésben a nép­­szövetség afölött, napirendre tűzze-e jelen ülésszakára az optánskérdést. A tengeri kígyó­hoz kezd hasonlítani ez az ügy. Amely pedig kezdettől fogva egyszerű és világos volt. Az Erdélyből Magyarországba költözött erdélyi birtokosok földjeit a román kormány elko­bozta, anélkül, hogy a trianoni szerződés ér­telmében kárpótlást adott volna. A román kormány a maga földbirtokreformja ürügyén tagadta meg ebbeli kötelezettségét. A magyar kormány — ugyancsak a trianoni szerződésre hivatkozva — a népszövetséghez fordult, me­lyet alapszabályai köteleznek ily konfliktusok elintézésére. A népszövetségi tanács meg is tette az első lépést. Kötelességszerűleg ki­küldte a döntésre hivatott három birót. A ro­mán kormány erre visszahívta a maga által kiküldött birót, megtagadta a népszövetség kompetenciáját. A népszövetségi tanács ahelyett, hogy kötelességszerüleg a maga köré­ből küldött volna ki pólói­ól a román helyett, vargabetűvel megkerülte saját határozatát, ki­búvókat keresett kötelességteljesítése alól s bár világosan látta, hogy a két fél békésen nem fogja elintézhetni a kérdést, egyre-másra tár­gyalásokra utasította a feleket. Sőt tovább ment. Egy ízben megpróbálkozott oly mars­­rutát adni, amely már magában foglalta volna a bírói döntést. Amihez pedig semmi joga nem volt. S amikor ezzel nem ért célt, a legutóbbi ülésszakán egy igen furcsa trükkel a tanács elnöke olyan kijelentést tett­, mintha az ügyet a népszövetség részéről befejezettnek tekin­tené. Csak természetes, hogy a magyar kor­mánynak ez ügyben kiküldött képviselője, Apponyi Albert gróf nyomban írásban tiltako­zott ez ellen. A magyar kormány, mely tánto­ríthatatlan kitartással, párját ritkító tárgyi­lagossággal és békesütéssel vívta a maga igaz­­zát, megpróbálta a lehetetlent. Tárgyalásba bocsátkozott a román kormánnyal. Persze eredménytelenül. Most teh­át újra a népszövet­ség elé járult, végleges döntést kérvén a bíró­­kü­ldés dolgában. A helyzet tehát az, hogy a magyar állás­ig pont az egyedül elképzelhető, feltétlenül jogos­­ eljáráshoz ragaszkodik. A népszövetséget alap­szabályai kötelezik a döntőbíróság kiküldé­sére. A népszövetség első határozata is ezen az állásponton jött létre. A román kormány mesterséges gátakat emelt s emel állandóan a szabályszerű eljárással szemben. Legújabban azzal próbálkozik, hogy szerinte a békés tár­gyalásokra még nyitva az út. Holott a ma­gyar kormány legutóbbi válaszjegyzéke semmi kétséget nem enged az iránt, hogy ezek a tár­gyalások eredménytelenek maradtak. Most aztán kiváncsiak lehetünk, miként határoz holnap a népszövetségi tanács? Napirendre tűzi-e a kérdést vagy ismét ürügyet talál az elhalasztásra? Elismerjük, hogy a népszövetségi tanácsot roppant kényes helyzetbe hozta a román biró visszahívása. S itt rávilágitnak a tanács visel­kedésének hátterére. Ú­gy ítéli a helyzetet, hogyha kiküldi kötelességszerüleg a harmadik birót, Románia esetleg kilép a népszövetségből s ha a döntőbiróság az optánsok javára dönt, Románia megtagadja a döntés elismerését. Minthogy sem a népszövetségnek, sem a döntőbíróságnak nem áll eszköz rendelkezé­sére, hogy a bírói döntésnek érvényt szerezzen, az egész népszövetségi működés a tehetetlenség bélyegét kénytelen viselni. Tekintélye, hivatása annyira megcsorbul, hogy hitelét veszti. Itt van előttünk a nyílt beismerés. Lord Cushendan, aki a beteg Chamberlain helyett képviseli Angliát a népszövetségben, egy interv­júban ki­jelentette, hogy az optánsügyhöz hasonló kér­déseket a népszövetség a türelmes kritika s nem a kényszer útján iparkodik megoldani s­­ez után akar tovább is haladni, mert minden kísérlet az elhamarkodott kényszerre, kockára tenne, a népszövetség hitelét, anélkül, hogy a szövetség érvényt szerezhetne akaratának. Ez nyílt beismerése annak, hogy a népszövet­ség presztízskérdést csinál egy jogi kérdésből s politikát csinál igazságszolgáltatás helyett. Ezzel kétségtelenné vált, hogy a népszövetség amikor legelső, korrekt határozatától eltért s kötelességteljesítés helyett a kertelések és ki­búvók ingoványára lépett, önmagát hozta ké­nyes helyzetbe. Az első határozathoz ragasz­kodva, megőrizhette volna legalább presz­tízsét, mert a nemzetközi szerződés és a jog alapján maradt volna. Nyitva állt előtte a te­kintély és saját hitele megóvásának útja. Az első lépés, amellyel ez útról letért, természet­szerűleg zsákutcába juttatta. S ma ott van. Mi pedig folytatjuk igazunkért a harcot a meg­kezdett egyenes után. —ROVÁS. Szeptember elseje: kezdődik az új tanév. A múlt év óta a tudomány alig haladt vala­mit, de a tankönyvekben akkora a változás, mintha kétszer kettő már nem négy, hanem öt lenne. Vagy visszafejlődött volna a tudo­mány és a tankönyveket ezért kellett az új elméleteknek megfelelően átírni? A szülő a tudomány nagy felfordulásáról alig hallott valamit s ezért nem is érti, hogy miért kell évről-évre más és más könyveket vásárolnia s miért nem használhatja fiatalabbik gyer­meke az idősebb fiú könyveit, ha átlép abba az osztályba, amelyből az idősebbik egy fel­sőbb osztályba avanzsált. Egy ország szellemi nívójának emeléséhez nemcsak iskolák, ha­nem tankönyvek is kellenek. Jó és olcsó tan­könyvek. De lehet-e jó véleményünk arról a könyvről, amelyet tavaly bevezettek és az idén már kimustrálnak az iskolából? Úgy tudjuk, hogy az elmúlt iskolai év rossz ered­ménnyel zárult. Nem csodáljuk. A tanulónak is van magához való logikája: nem oly os­toba, hogy jól tanulja meg azt, amit rosszul tanítanak Hat­ hónapra felfüggesztik a kukorica be­hozatali vámját. Nagyon helyes. A sertésről tehát gondoskodtak már. És mi lesz az em­berrel? Mert az ember élelmezési problé­mája még nincs ezzel elintézve. A sertés jól fog lakni és az ember továbbra is nélkülözni fog, mert nálunk csak felfelé mennek az árak, de lefelé soha. Már­is azzal rémítenek, hogy nagy szerencse lesz, ha a drágaságot meg tudják állítani. Ez pedig azt jelenti, hogy olcsóbbodásra nincs remény, akármi­lyen bőkezűséggel gondoskodnak a sertés testi jólétéről. Ezt a jólétet különben sem fenyegette nagy veszedelem: hivatalosan megállapították, hogy a kukoricatermés nem is oly silány, amilyen hangos a jajveszékelés. Egyes vidéken jó, másokon gyenge. Nem lehetne ezt úgy kiegyenlíteni, hogy a bőség­ben lévő vidékekről szállítanának a nélkü­lözőknek? Nem. Mert ezek a vidékek sokkal messzebb vannak egymástól, mint Amerika Magyarországtól. És ezért könnyebb Ameri­kából mint Magyarországból kukoricát szál­lítani Magyarországba. * Háromezren akarnak beiratkozni az egye­temekre és csak hétszázat szabad felvenni. Mi lesz a kintrekedt kétezerháromszáz ifjú­val? A hivatalos emberszeretet nem akar be­lőlük szellemi proletárokat nevelni és csupa emberszeretetből eltorlaszolja előlük az egye­tem kapuit, így boldogabbak lesznek? Nem hisszük. Sokan vannak itt, akik nem lépték át a boldogtalanság küszöbét és mégis bol­dogtalanok. Ezeken hogyan segítenek? Ugyan kérem, az ember nem állat, hogy a takarmá­nyáról gondoskodjanak. azokkal az állításokkal, amelyek Antóniáda levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy, a levél olyan ténybeli és megítélésben tévedé­seket tartalmaz, amelyekre részletesen rámu­tat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, melyek ezekből a téve­désekből folynak. Románia kérte, hogy ne tűzzék napirendre az optánsü­gy tárgyalását Mai zárt ülésén dönt róla a tanács Genf, augusztus 31. A magyar—román op­­tánsü­ggyel a tanács szombaton reggel zárt ülésben fog foglalkozni. A tanács holnap nem érdemben fogja a román—-magyar optánsügyet tárgyalni, csakis azt fogja megbeszélni, hogy az optánsügyet ki lehet-e tűzni a napirendre vagy sem. Románia Indokolatlan kérelme Genf, augusztus 31. A Nemzetek Szövetségének főtitkára egy közleményt adott át a genfi magyar képviseletnek. A közlemény címe: A tanácshoz és a magyar kormányhoz intézett kommüniké. A köz­leményben a főtitkár Románia képviselőjének ké­résére közli Antoniádénak az optánsü­gyre vonat­kozó levelét. A főtitkárhoz címzett levélben An­­toniade kijelenti, hogy a román kormány csodál­kozással fogadja a magyar kormány ama lépé­sét, hogy az optánsü­gy napirendre tűzését kéri a jelen ülésszakban. A román­ kormány fentartással fogadja, vájjon a magyar kormánynak ezt a kí­vánságát el lehet-e fogadni, mert hiszen szerinte olyan kérdést vet fel, amely felett a tanács június nyolcadikán véglegesen döntött, kijelentve, hogy eláll a kérdés tárgyalásától. Antóniádé rámutat ezután arra, hogy Titu­­lescu a június nyolcadiki tanácsülésen felolvasta azt az ajánlatot, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válasz­­jegyzék, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát. Antóniádé szerint ez az utóbbi jegyzék nyitva hagyja a további tárgyalá­sok lehetőségét a magyar kormány részére. A magyar kormány — folytatja Antóniádé le­vele — augusztus 23-án válaszolt és válaszában elutasította a román kormány álláspontját. Ami­kor a magyar követ Bukarestben ezt a magyar jegyzéket átnyújtotta, közölték vele, hogy augusz­tus 28-án fog rá választ kapni a román kormány­tól. A magyar kormány mindazonáltal nem várta be ezt a választ, hanem a tanács elé vitte isme­retes kívánságát. Antóniádé felhívja ■ a tanács figyelmét arra a jegyzékre, amelyet augusztus 29-én adtak át a magyar kormány bukaresti követj­­ének. Ebben a jegyzékben a román kormány meg­állapította, hogy a magyar kormány elutasítja a románoknak azt az ajánlatát, hogy nevezzen ki delegátusokat és azok lépjenek érintkezésbe a román delegátusokkal abból a célból, hogy bizo­nyos megsz­abott körű tárgyalások folyamán meg­állapítsák a magyar optánsoknak nyújtandó el­lenértékét. Ezeket a tárgyalásokat már augusztus 5-én felajánlották, ennek következtében a román kormány csak sajnálkozással fogadhatja, hogy a magyar kormány elutasította a gyakorlati meg­állapodás egyetlen lehetőségét. Mindazonáltal a román kormány — folytatja Antóniádé levele — nem tekinti végleg lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy kezdjék meg minél előbb teljes jóhiszeműséggel ezeket a megbeszéléseket, mert nem hiszi, hogy a végletekig ragaszkodni lehetne ahhoz a makacs magatartáshoz, amely a népszövetség legutolsó tanácshatározatával is ellentétben áll. Amennyi­ben a magyar kormány kijelentené, hogy minden baráti megegyezés lehetetlen, vállalja is ezért a kijelentéséért a felelősséget. A jelenlegi helyzetben a román kormánynak az a nézete, hogy ha a tanács a kérdést napirendre tűzné, ez egyet jelentene annak elismerésével, hogy minden békés megegyezés útja el van zárva a két kormány között. Ez azonban nem felelne meg a valóságnak s annyival súlyosabb megítélés alá es­nék, mert a tanács maga is elismerte, hogy a vi­szály elintézésének egyetlen lehetősége az, ha a két fél közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik egy­mással. A levélhez Antóniádé csatolta a bukaresti kor­mány augusztus 29-én kelt jegyzékét. Apponyi levele Genf, augusztus 31. Apponyi Alb­ert gróf ma levelet intézett a népszövetség főtitkárá­hoz. A levélben elismeri, hogy átvette a főtit­kárnak a magyar delegációhoz intézett köz­leményét, amely Antoniade román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegy­zéket tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni Mély benyomást keltett Genfben a kisebbségi konferencia határozata Genf, augusztus 31. Népszövetségi körökben mély benyomást keltett a Genfben ülésező kisebb­ségi nagygyűlésnek az az egyhangú határozata, mely éles szavakkal rója meg a népszövetségnek a kisebbségi panaszokkal szemben tanusított magatartását s megállapítja, hogy a népszövetség nem teljesítette idáig azt a feladatát, amely a kisebbségek védelme körül reá hárul. E határozattal foglalkozik ma William Martin a Journal de Geneve-ben írt vezércikke s bizonyos mértékben megokoltunk mondja a kisebbségek­nek a népszövetséggel szemben elhangzott kritiká­­ját. Tarthatatlan a mostani állapot — írja William Martin —, amikor formaszerű kifogásokkal és túlzott bürokratizmussal elütik a kisebbségeket attól a joguktól, hogy panaszaikat a népszövetség elé vihessék. Bizonyos kormányok hajlandók bűn­cselekménynek tekinteni azt, ha a kisebbségek fel­emelik hangjukat. Különös, hogy rendszerint ama népek kormányai viselkednek így, amelyek ezelőtt elnyomatásról panaszkodtak. Ez a felfogás tart­hatatlan. Amikor a kisebbségek védelmét meg­teremtették, ez nem, azért történt, hogy a kisebb­ségek kedvében járjanak, hanem azért, hogy biz­tosítsák a békét. Jó lenne — végzi cikkét William Martin —, ha ezt nem felednék el. Francia repülők a mórok fogságában Páris, augusztus 31. Az Intransigeant jelen­tése szerint a mórok fogságában levő Regnie és Serre repülőkről tegnap a Latecoere repülő­­társaság révén hír érkezett. A repülők jól vannak, a mórok­ elég barátságosan bánnak velük s a sűrű helyváltoztatás alkalmával azt is megengedik, hogy tevehátra üljenek. A re­pülők azonban arról panaszkodnak, hogy fog­­ságbaesésük óta, vagyis már két hónapja nem mosakodhatnak és sokat szenvednek a férgek­től. A francia sajtó állandóan követeli a repülők sürgős kiváltását. Zichy János gróf ellenzi Gömbös államtitkárságát Zichy János gróf, a kormányt támogató kereszténypárt vezére, pénteken reggel párt­jának lapjában hosszasabban nyilatkozott az időszerű politikai kérdésekről. Részletesen fej­tegette, hogy a Kellogg-paktumnak Magyaror­szág részére reparáció nélkül nincsen különö­sebb jelentősége, majd rátért Gömbös Gyula honvédelmi államtitkárságának kérdésére is. Erről a következőket mondotta: — Hallomásból és a lapok közlései alap­ján értesültem Gömbös Gyula honvédelmi ál­lamtitkárságának híréről. Megvallom, hogy a kormánynak ezt a szándékát nem tudom megérteni. Nem tu­dom elképzelni, milyen különös okok játszhattak közre, hogy éppen a honvé­delmi tárca politikai államtitkári állá­sába, ebbe a nagyfontosságú pozícióba a szabad királyválasztás propagandája mel­lett annyira exponált közéleti férfiút akarnak belehelyezni. Ha emögött szándékosságot kellene feltételez­nem, akkor meg kellene állapítanom, hogy merev ellentét van e tény és a miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozata között. Nekem kü­lönben még erről a kinevezésről pozitív érte­sülésem nincsen és a cselekvésre vonatkozó minden elhatározásomat szabadon fentartom magamnak. A gazdasági, úgynevezett főminisztérium felállításával kapcsolatban ezeket mondotta Zichy János gróf:­­— A gazdasági tárcák egyesítését határo­zottan szerencsés gondolatnak találom. De ön­kénytelenül felmerül bennem a kérdés, nem volna-e helyes, ha a kinevezendő miniszter közvetlenül rendelkeznék az alája helyezett minisztériumokkal, amelyeknek élén nem mi­niszter, hanem egy-egy államtitkár képviselné a szakszerűséget. Nem értem, miképpen fog­ják itt az alkot­mányos felelősség kérdését meg­oldani.

Next