Ujság, 1928. november (4. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

Mai számunkban apest, 1928 szombat, november 30 FIZETÉSI ÁRAK évra —__________ 10.80 pangór a _______ 4.— pangóban egy hóra____5 Schilling , szám ára Budapesten, vidéken audvarokon hétköznap.. IQ fillér ip--------------------------------- 32 fillárdban hétköznap.. _ 30 Groschen ip_ _ ___________ 40 Groschen alk vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap teljes /hefi rádióműsort Ára 16 fülés R IT. évfolyam?* SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: V. Vilmos császárral 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (IVovat-épület) Telefonjaim : József 316 -28 sza István gróf!só gondolatai etűnt tiz év messzeségéből jól esik most nünk annak az óriási államférfiúnak aki, ha ma nem a geszti sírboltban hanem még mindig a bársonyszékből nő Magyarországot, sok minden, ma minden máskép menne . .. . voltak Tisza István utolsó mondatai? Azokat értjük, amelyeka gyilkos fogvogás között hagyták el az ajkát, húzókat, amiket ez a parlamenti élettel , addigi magyar államférfiúnál jobban írott államférfi, a képviselőház 1918 után és ősz elején megtartott utolsó mondott el, s amelyek neki szinte szegrendeletei. 1918 július 31-én megtartott ülésen ut azt látjuk, hogy a szegény népességnek egy része tud kenyeret keresni azzal, napszámba áll be és kenyeret kap, ahol jobb birtokos, vagy nagyobb gazda tud feladni, vagy pedig élelmezi magát, a jó Isten az égi madarakról gondosúgy, hogy mondhatom, hogy az a szénamelyet éhség tekintetében a falusi fáinak tetemes része kiállott az egész elején és tavasszal, nemhogy megszűnt de ott, ahol megvan, sokkal élesebb ... ig teljesen gazdátlanul maradt és az a dés, amelyet előre jeleztem, amelyre a tér úr figyelmét előre felhívtam, lájd alekövetkezett, fájdalom, fennáll ma is, hogy a megfelelő intézkedések megek volna. íme Tisza, akiről azt hirdetienségei, hogy nem barátja a népnek, gondolataival is a nép igazi barátja augusztus 7-iki ülésen az elnök meg-y neki, hogy a napirend tárgyáról is elnyilatkozhassék. Ekkor mondotta a következőket: «Mélyen sajnálom tegnap a vitába olyan kérdés vonatot, melynek a rokkantügyhöz semmi köze ilynek szellőztetése és általános jelszóellett való pertraktálása, igénytelen né szerint semmi irányban üdvös eredme nem vezethet. Én azt hiszem, közbeondok és alig hiszem, hogy ebben a tben nézeteltérés legyen a Háznak száz részei között, amidőn minden autizmust határozottan és feltétlenül el- Elítélem először is azért, mert ha rendülmények között is veszélyesnek tarbármint ilyen szétválasztó, agitáló útot belevinni a magyar társadalomba agyar nemzet közéletébe, a mai hábekben ezt kétszerre veszedelmesnek es is tartom. Helytelenítem és elitélem a az antiszegitizmust azért is, mert bán véve helytelen és igazságtalan, egyesek felett a saját egyéni értékük kell ítéletet mondani és akár vallásért, akár faji alapon nem szabad álraegyforma megítélés alá vonni bármely íznek, vagy bármely fajnak tagjait, is abban a helyzetben vagyok, hogy a gyönyörű ezredben, amelyhez tarzerencsém van, két igazán a vakmerőátor, kiválóan derék zsidó tiszt szolgált , akik valóban a magyar katonának magyar tisztnek legmagasabb mértékét. Ebben a tekintetben tehát véletlenül ntum ad hominemmel rendelkezem, írom, hogy a legnagyobb mértékben talanság volna általában pálcát törni polgártársaim viselkedése felett.“ október 17-iki ülésen mondotta: «Én az első, aki figyelmeztettem arra, Ausztriában olyan jelenségek merülnek , az osztrák közállapotok olyan forda esznek, amelynél fogva mi esetleg nem többé szemben találni magunkat azz?,arák állammal, amelyikkel a dualizmus kapcsolatban állunk. Fájdalom, erekségek azóta nemcsak ismétlődtek, de mértékben súlyosbodtak, hogy a dualizatartását teljességgel lehetetlenné te- Ennek az osztrák helyzetnek kények- ___KOVA 5. A Magyar Hét meg fogja lepni a magyar társadalmat. Ez nem tudja, hogy küzködő nyomorúságában a magyar ipar milyen gazdag. Mi mindent állít elő, amiről azt hiszik, csak a külföld lát el bennünket. Itt nem térítőakció szükséges, hanem felvilágosítás. A gyakorlat fogja egy hét folyama alatt a közönséget tájékoztatni, hogy a magyar termelés sok olyat nyújt, amiről nem tudott s e termelés minősége, hogy nem hoz semmi áldozatot, ha magyar munka termékét szerzi be. Ha a közönség ezt már tudja, a magyar kereskedelemnek már könnyű lesz nyújtani is a közönségnek s megkedvelteim vele, amit a magyar munka előállit. A külkereskedelmi mérleget a tájékoztatás jobban szolgálja, mint a drágítás luxusadók utján. * Nem akartak Tisza Istvánra hallgatni s ebből forradalom, fegyencdiktatura és Trianon lett. Van-e oka Zsitvay Tibornak klaszszikus megállapításánál múlt időben beszélni? Ma már megteszik, amit akkor elmulasztottak? Megvan már ma a lelkek tisztasága és megalapozták már azt a nemzeti egységet, melyet a múlt tanulsága ránk diktál? A Bethlen-kormány politikája folytatja-e a Tisza Istvánét?* A művészet és irodalom felszabadításáért emelt szót az irodalmi és művészeti kongresszus, kikelvén a rendőrség erkölcscsőszködése ellen. Természetes, hogy e nem politikai kongresszus szorosan ahhoz tartja magát, amit rá vonatkozóan intézkednek s az erkölcs vegyelmének neveztek el. A kongreszszuson kívüli szempont ellenben ebben az intézkedésben az egésznek csak egyik részletét látja. Ugyanaz a politikai szellem, mely erkölcsöt véd az irodalomban és művészetben, kivételes hatalmat gyakorol a sajtó fölött, nyereségnek tart minden napot, melyen újság nem jelenik meg, szerkeszti a kihágási kódexet, mely százötvenéves rendelkezéseket elevenít fel, szerkeszt házszabályokat, melyek a képviselőket is elnémítják stb., stb. Amíg ez az egyetemes szándék fennáll, addig az irodalom és művészet sem számíthat arra, hogy nekik több levegőt juttatnak. 213.000 munkás kijárása a Ruhrvidéken A nem szervezett munkásokat érinti elsősorban a harc Berlin, november 2. A ruhrvidéki nehéziparban 213.000 munkást zártak ki. Ezzel olyan gazdasági harc kezdődött meg, amilyen már régen nem volt Németországban. Amikor a munkások ma reggel a szakszervezetek utasítása alapján megjelentek az egyes gyárak előtt, hogy megkezdjék a munkát, nem bocsátották be őket a telepekre. A gyárak megállították az üzemeket, kioltották a kazánokban a tüzet, sőt még a tanoncokat is szabadságolták. Az üzemekben még a szükségmunkákat sem végzik. A munkások tömegesen sereglettek össze a gyárakban és az egyes gyülekezőhelyiségekben; ez a csoportosulás egészen megváltoztatta az ipari negyedek utcáinak képét. Incidensekre nem került sor, mert a munkások alkalmazkodnak a szakszervezetek utasításához és igen nyugodt, megfontolt magaviseletet tanúsítanak. A szakszervezetek azt mondják, hogy a munkaadók ellenrendszabályai nem érintik őket, miután a nyugati kerületben a munkásoknak csupán egynegyede van megszervezve. A mostani válságos helyzet terhét elsősorban azok fogják viselni, akik nincsenek szervezve. A legutóbbi napokban az eddig nem szervezett munkások közül igen sokan jelentkeztek felvételre a szakszervezeteknél. A szakszervezetek felhívást bocsátottak ki, ebben ismét utalnak a helyzet komolyságára és felszólítják a munkásokat, hogy addig ne álljanak újból munkába, amíg nem rendezik törvényesen a vitás kérdéseket. Három fiatalember kirabolt egy taxisoffőrt és a határ felé szökött Egy taxisoffőr rablókalandja A rabló fiatalembereket elfogták. Gazdafi István a Bp. 18/058. sz. piros taxisoffőrje feljelentést tett a főkapitányságon, hogy csütörtökön este három fiatalember a Nyugati pályaudvarnál beült a kocsijába és azt az utasítást adták, hogy Budaörsre vigye őket. Gazdafi elindult velük. A sötét budaörsi után megállították és hosszú késekkel rátámadtak, elvették pénzét, fához kötötték és a száját betömték. A rablók ezután elmenekültek. A soffőrnek nagy nehezen sikerült sikerült kiszabadítani magát a kötelékekből, beült az autóba, visszajött Pestre és a főkapitányságon feljelentést tett. A főkapitányság értesítette az összes Budaörs környéki községek csendőrségét, valamint a Budaörs-Biatorbágy vasútvonal összes állomásait, mert az a gyanú merült fel, hogy a rablók ebben az irányban szöktek el. A széleskörű nyomozásnak délután meg is lett az eredménye. Kiderítették, hogy három fiatalember Biatorbágy irányában menekült. Itt elérték a bécsi vonatot, ezzel utaztak tovább egészen Hegyeshalomig. Itt leszálltak a vonatról és gyalogosan igyekeztek átjutni az osztrák határon. Időközben azonban az alarmírozott határrendőrség Levél község határában a személyleírás alapján megismerte a három támadót, elfogták őket és Hegyeshalomra kisérték. Az itteni határkirendeltség táviratilag jelentette a főkapitányságnak, hogy elfogták a budaörsi rablótámadókat. A főkapitányság intézkedésére a határrendőrség detektívjei gyorsvonaton Budapest felé hozták az elfogott támadókat. Budaörsön már várták rájuk a csendőrök, átvették őket ésBudapestre szállítottáák, ahol átadták az illetékes hatóságnak. véneleit a magyar állam függetlensége irányában, a perszonálunió irányában kell levonnunk. Magában kell foglalnia a hadsereg teljes különválasztását és magában kell foglalnia a magyar nemzetnek a külképviselethez való külön jogát is... Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a magyar nemzet érdekei a béketárgyalásnál megfelelő pozícióval és felhatalmazással bíró megfelelő magyar ember által képviseltessenek ... Feladatunk azt hiszem, pártkülönbség nélkül az, hogy az előirányzott békét lehetőleg előnyössé tegyük a magyar nemzetre nézve, hogy biztosítsuk a magyar állam területi integritását, amelyet a Wilsonféle 14 pont egyáltalában nem is támadott meg, de biztosítsuk a magyar állam egységét, belső kohézióját is ... Vakmerőbb hamisítását a tényeknek a történelem nem tudja felmutatni, mint a cseh-tót nemzeti vagy állami gondolatot. Ezrével jöttek haza orosz fogságból tótajkú honfitársaink, akik végigszenvedték a csehek részéről a legborzasztóbb bántalmazásokat, de a legnagyobb túlzásokkal sem lehetett őket arra kényszeríteni, hogy hozzájuk csatlakozzanak és a magyar nemzet ellen fogjanak fegyvert... Végzetes ballépést követ el az, aki talán nem is elég alapos ismeretével az ügynek, ma olyan irányú érintkezéseket keres az állam nem magyarajkú polgáraival, ma olyan jelszavakat hirdet a nemzetiségi politika és a nemzetiségek kielégítése terén, amelyek esetleg sokkal messzebb fognak bennünket elvinni a magyar nemzeti államnak elvi talajától, mint amennyire szükséges lesz... A monarchia és a magyar nemzet mindent elkövetett a béke fentartására, elment a béketűrésnek olyan hosszú útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyává kell lennie és csak akkor ragadott fegyverta kezébe, midőn a bizonyítékoknak egész sorozatából kellett arról meggyőződnie, hogy tervszerű munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután tönkretegyenek bennünket... Hogyan bántak a mii katonáink a kézitusa befejeztének pillanatában a sebesült ellenséggel, hogyan bántak nálunk a hadifoglyokkal, az ittmaradt idegenekkel? Hol van még egy nemzet, amely ezt a háborút nagyobb hősiességgel, ilyen lovagiassággal és ilyen emberi nemes érzelmekkel vívta volna meg? Ezek azok a nagy és üdvös igazságok, amelyeket unosuntalan hangoztatnunk kell, amelyeket igyekeznünk kell egyesült erővel bevinni az ellenséges államok köztudatába ...» Az október 18-i ülésen: «Mentül komolyabb a helyzet, annál parancsolóbban köve,teli meg a magyar nemzet érdeke mindanynyiunktól, hogy őrizzük meg nyugalmunnkat, őrizzük meg hidegvérünket, hogy őrizzük meg a törvényes rendet és tartózkodjunk mindenféle olyan jelenetek felidézésétől, amely csakugyan a débandade jellegével bírhatna, amely csakugyan súlyosbítaná a nemzet helyzetét®. Az október 22-i ülésen: «Ha valaki ma végignéz a képviselőháznak az ábrázatán, konstatálhatja azt, hogy a Háznak legalább kilenctized része a helyzet komolyságához, veszélyességéhez és az azzal kapcsolatos nagy felelősséghez és a nagy kötelességekhez méltó módon viselkedik. Nekünk, akik át vagyunk hatva az ország veszélyes helyzetéből folyó felelősünktől és kötelességeinktől, ezeket a kötelességeket teljesítenünk is kell és ha akadna egy kisded csoport, amely anarchia színterévé akarná tenni a képviselőházat, az kell, hogy minden becsületes magyar embert szemben találjon®. ★ Ezek voltak Tisza István gróf utolsó szavai a parlamentben. Az utolsó óráig, az indulatok fékevesztett tobzódásában sem vesztette el ez a parlamenti nagyság a maga lelki nagyságát. Merjük azt mondani, utolsó beszédei valósággal szóbeli végrendeletként maradtak a nemzetre. Aki ezeket az utolsó mondatokat olvassa, az látja Tiszát a maga végtelen fajszeretetében, tündöklő liberalizmusában, faji és vallási elfogulatlanságában s látja, hogy ez a hatalmas imperátor mit tudott volna művelni, ha az utolsó órákban félre nem taszítják és el nem teszik láb alól. De ezek a szavak, ezek az utoljára felhördülő mondatok még ma is mementók a nemzetnek, mert minden fülbe ezt kiáltják. Egységet és szeretetet.