Ujság, 1928. december (4. évfolyam, 273-295. szám)
1928-11-01 / 273. szám
Budapest, 1928 szombat, december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK fbgyalem ___________10.80 pangA Egy hóra _______ 4.— pangA Ausztriában agy hóra _ _ 5 Schlillig ■ gyaa számára Budapaton, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér Vasárnap.. ____ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Greschen vasárnap _______ 40 Greschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Ára 16 fillér. 4 JT. évfolyam, 23. szám ■ 1928 december 1 hú. számú szelvény Huszonöt ilyen szelvény beküldése ellenében a MINDENT TUDOK albumot Ingyen és bérmentve küldi meg AZ ÚJSÁG KIADÓHIVATALA WSSM 12 Márkázott exportőr Nyilatkoztak szakszerűbben is a tegnapi agrárbiok ülésén az exportról, de jellemzőbben egy sem úgy, mint Gömbös Gyula honvédelmi államtitkár úr, aki szerint nem az árut kell márkázni, hanem az exportőrt. Hogy mit jelent ez, nem kell megmondani. Legfeljebb konstatálni: a márkázás nem üres kívánság, nagyjában már meg is van. Biz ez gazdasági antiszemitizmus megint. Bod János gazdasági miniszter úr szerint a két exportszervezet nem akar hivatalt jelenteni és új állásokat, de ugyebár szervezet mégis csak hivatallal jár és hivatal állásokkal. Jól mondja Bod János, fürge szervezet kell, de ugyebár a szervezet csak akkor lehet fürge, ha az emberei azok. Ám fontos, hogy az exportőr márkázva legyen, szervezeten belül,a szervezeten kívül. A márkázott exportőr fürgeség szerint lesz-e márkázva? Közelebbről nézve: szervezetekben eddig sem szűkölködtünk és mind márkázva volt. A Futura is márkázott szervezet, a különböző értékesítési szövetkezetek is márkázva voltak. És export nincs és veszteség a szervezetekben van. Mindez felér a márkázással, noha a kereskedelmi mérleg nem igen látja hasznát. Búd János a minap mást is mondott: nem sétáló urfiakat akar látni, akik újsághíreket ollóznak és küldenek be. Ezt félreértően a konzulátusokra értette a közönség . Búd nyomban helyesbítette: nem ezekre gondolt, hanem egy szervezetre, melynek emberei ne legyenek sétáló urfiak. Helyes, sőt nagyon helyes. Ezek kereskedőklegyenek, emberek, akik üzletek után néznek és üzleteket kötnek. Ha Magyarországon nem volnának kereskedők eddig is, most teremteni kellene. De hát mit tesz Isten? Vannak. Sőt megállapítottan fölös számmal, túltengő számban, árdrágító számban, csődbe, öngyilkosságba ment számban. Mi sem lenne természetesebb, mint kereskedőket használni fel ott, ahol kereskedői teendők vannak. Hány kereskedő akadna, aki boldogan becsukná tengődő boltját és segítene exportálni. Hányan vannak, akiknek már nincs boltjuk és nincs betevő falatjuk, de kereskedelmi tudásuk és kereskedői hivatottságuk csorbítatlanul és terméketlenül megvan. Hány nagyszerű eredményekkel dolgozott bankigazgatót és tisztviselőt építettek le, aki mind fel tudná építeni a romokban fulladozó kivitelt ! Micsoda szociális gyógyulással kapcsolódhatna egybe a kivitel szolgálása, ha ezeket az arra való embereket gyűjtenék össze a feladat számára, melyre termettek! Igen, de nincsenek márkázva. Legalább mind nincs márkázva. S lesz egy szervezet, melynél a minőség épp oly mellékes, mint Gömbös Gyula szerint a magyar árunál, ellenben a márka meg van állapítva. Természetes, csak a honvédelmi államtitkár nyilatkozott így, a fajvédő politikus az agrárbiok tanácskozásán, de tanulságos, hogy kereskedelemről lévén szó, az első politikai megbeszélést az egységes párt agrárblokjával tartják meg és a miniszter urak között egy sem tartotta szükségesnek, hogy álláspontját az exportőr márkázásával szemben tisztázza. Pedig nagyon fontos lett volna a félreértést tisztázni, ha félreértés és nem megértés. Bod János még előzőbben kijelentette, hogy a kereskedelmet be akarja kapcsolni a külkereskedelembe s fellélegzettünk, végre felfedezték, hogy a kereskedelem a kereskedőnek való. Most két szervezetről van szó, ami nem volna ellenmondás, ha hozzátennék, hogy természetes — a kereskedelemnek szervezeteiről. Ehelyett azt halljuk, hogy a kereskedelem már békében sem tudta az exportot szolgálni, tehát most még kevésbé. Minden másról ha szó van, a háború, Trianon stb. az oka. Az exportnál tisztán a kereskedelem. Ne adja isten a külkereskedelmi mérleg érdekében, de attól tartunk, az összes hozzáértők között a laikus honvédelmi államtitkár találta fejért a szöget és az exportőrt márkázni fogják. 17 1928 DEC. 1 ' —ROVÁS A Gaal Gaston dicséretét zengi ma az egész ország és különösen minden politikus. Egy kicsit félreállunk az útból, hogy magunk is őszintén zenghessük dicsérete dalát. Mert ez az együttes egy kicsit olyan, mintha nem olyan volna. Ahogy a fukar házigazda dicsérné a vendégét, akinek nincs étvágya. Ahogy a vizivót dicsérik a vizet prédikáló borivók. Nekünk ez a kedves úr azért tiszteletreméltó, mert van étvágya, de nem megy vendégségbe és vizet iszik, noha van bora elég. Az isten éltesse s tartsa jó egészségben összes tévedéseivel együtt. * Debrecenben az ország már megérett nagyobb közszabadságra és Budapesten a sajtóról nem veszik le előbb a kivételes hatalom bilincseit, míg a törvény bilincsei nincsenek ráverve. Jelentkezzék, akit ez a fordulat váratlanul ér! * Négy lába van a lónak, mégis botlik. Ha az okos ember bolondot mond, akkor a bolond sem vetélkedhetik vele És ha Bernard Shaw szívesebben lenne magyar-cseh, mint cseh-magyar, akkor Shaw úr megint diadalmaskodik: ekkora bolondot még a cseh-cseh sem mondhat. Haragudni azért nem kell rá. Mert még az ő okos mondásait sem veszik komolyan, hát még az ostobaságait! Aláírták a magyar-lengyel békéltető- és választottbírósági szerződést „Az igazságosság elve volt egyik záloga az évszázados magyar-lengyel barátságnak. Az igazságosság elve legfontosabb záloga az európai békének is“ — Walkó Lajos magyar külügyminiszter Varsóban Varsó, november 30. A magyar—lengyel békéltető- és választottbírósági szerződés okmányait és az okmányok kicserélésére vonatkozó jegyzőkönyveket ma délután hat órakor a külügyminiszter dolgozószobájában ünnepélyes formák között aláírta magyar részről Walko Lajos dr., lengyel részről Zaleski külügyminiszter. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak: a külügyminiszter helyettese, a budapesti lengyel követ, a politikai osztály, a sajtóosztály, a középeurópai osztály és a szerződések osztályának vezetője, a diplomáciai protokoll főnöke, a magyar referens és még több főtisztviselő. Magyar részről megjelentek Belitska Sándor varsói magyar követ és a követség tagjai, a politikai út és a sajtóosztály vezetői, a miniszter kabinetjének főnöke és a miniszter titkára. Ünnepi vacsora a magyar külügyminiszter tiszteletére Walko Lajos külügyminiszter Matuszewski Ignác budapesti lengyel követ társaságában kíséretével együtt ma délután fél négykor érkezett Varsóba. A külügyminisztert, aki elé a lengyel külügyminisztérium az első lengyel határállomásra külön tisztviselőt küldött, a pályaudvaron Zaleski lengyel külügyminiszter személyesen fogadta. Jelen volt a varsói magyar követség valamennyi tagja, élén Belitska Sándor rendkívüli követtel, meghatalmazott miniszterrel. A lengyel külügyminisztérium részéről Jackowski, a politikai osztály vezetője, továbbá Romer gróf és számos magasabb rangú tisztviselő jelent meg. Ott volt a lengyel-magyar kereskedelmi kamara elnöksége is, úgyszintén a krakói tiszteletbeli magyar konzul, valamint a sajtó számos képviselője. Walko Lajos magyar külügyminiszter tiszteletére Zaleski gróf lengyel külügyminiszter ünnepi vacsorát adott. Zaleski gróf a vacsora folyamán a következő pohárköszöntőt mondta: — őszinte örömömre szolgál, hogy fővárosunkban Nagyméltóságod személyében annak a nemzetnek külügyminiszterét köszönthetem és üdvözölhetem, amely nemzetet körünkben olyan élénk rokonszenv övez. A két nemzet történetének voltak szakaszai, amelyekben a közös dicsőség idejét éltük és voltak idők, amikor egymás oldalán kellett harcolnunk függetlenségünkért. Századokon át a szerencsében épp úgy, mint a szerencsétlenségben, azoknak a csapásoknak ellenére, amelyektől a történelem nem kímélt meg bennünket, nemzeteink sohasem kerültek abba a helyzetbe, hogy fegyvereiket egymás ellen kellett volna fordítaniok. Örömmel állapíthatom meg, hogy a magyar barátság a lengyel nép nemzeti tradíciója. Ma a lengyel-magyar békéltetőés választottbírósági szerződés aláírásával az évszázados barátság láncába új szemet fűztünk. Megállapodtunk abban, hogy minden vitás kérdést, amely netán felmerülhetne a két állam között, választott bíráskodás útján rendezünk, összhangban a nemzetközi politika általános törekvéseivel. Azt hiszem azonban, hogy a gyakorlatban a lengyel-magyar kérdéseket, mint eddig, ezentúl is a rendes diplomáciai után oldhatjuk meg anélkül, hogy szükséges volna a választottbáróság eszközéhez folyamodni. Ha e meggyőződésem ellenére mégis buzgó híve voltam egy lengyel-magyar választott bírósági szerződés megkötésének, az elsősorban csak azért volt, hogy a világ előtt tanúsíthassuk azt, hogy viszonyunkat Magyarországgal az igazságosság elvére akarjuk alapítani, zálogul arra, hogy százados barátságunk ki fogja állani minden támadás próbáját és továbbra is az európai béke és rend tényezője marad. Emelett poharamat Magyarország főméltóságú kormányzójának tiszteletére, a lovagias magyar nemzet boldogulására és Nagyméltóságod egészségére. A lengyel külügyminiszter beszédére Walko Lajos külügyminiszter így válaszolt: — Mélyen meghatva Nagyméltóságod hozzám intézett szíves szavaitól, szívből köszönetet mondok azért a meleg fogadtatásért, amelyben a lengyel kormány részesített. A magyar nemzet rokonszenve a lengyel nemzet iránt a múltban és a jelenben egyformán állandó volt. Mi, magyarok mély csodálattal nézzük a baráti lengyel nemzetet, amely egyaránt hősies volt győzelmes küzdelmeiben és azokban a csapásokban, amelyeket a sors rámért, amely szerencsétlenség idején is magasan tartotta lobogóját és amely a hosszú megpróbáltatás alatt sem mondott le a nemzeti függetlenség eszméjéről. A lengyel nemzet dicsőséges múltját méltóan koronázza meg az a csodálatos fellendülés, amelyet az újjászületett Lengyelország kiváló államférfiai bölcs vezetésének köszönhet. A magyar nép, amelyet a sors sokszor olyan kegyetlenül sújtott, mindenkinél jobban tudjaértékelni azt a meglepő gyorsaságot, amellyel Lengyelország újból talpraállt. Lengyel-,ország ma nemcsak hatalmas és életerős állami hanem egyben az emberi kultúrának és a nemzetek közötti békés együttműködésnek is fontos tényezője. Ennek szimbóluma a ma aláírt szerződés. Az igazságosság elve — amint erre nagyméltóságod is rámutatott — egyik záloga volt százados barátságunknak. Szabadjon ehhez hozzáfűznöm, hogy az igazságosság elve, meg-.győződésem szerint, legfontosabb záloga az európai békének is, amelynek megteremtésében őszinte részt akarunk venni. Azt hiszem, hogy a közöttünk felmerülő kérdéseket, mint a múltban, ezentúl is barátságos eszmecsere útján fogjuk rendezhetni és barátságunk százados tradíciója lesz az a döntőbíró, amely a netán eltérő nézeteket összegyezteti. Emelem poharamat ő nagyméltóságának, a köztársaság elnökének tiszteletére, a nemes lengyel nemzet dicsőségére és felvirágozására és nagyméltóságod egészségére! A magyar-lengyel szerződés aláírása után Zaleski lengyel külügyminiszter Walko Lajos magyar külügyminiszternek a «Polonia restitua»-rend nagykeresztjét adta át. Walko dr. külügyminiszter viszont a magyar érdemkereszt nagykeresztjét nyújtotta át a lengyel külügyminiszternek. Visszhang a sajtóban Az Epoka című lap „ A magyar-lengyel barátság” címmel vezércikket közöl, amelyben kiemeli, hogy a lengyel közvélemény szívélyes jóindulattal üdvözli a magyar külügyminiszter megérkezését. A lap megállapítja, hogy Walko miniszter látogatása újabb lépést jelent a békepolitika fejlesztésének útján, amely a népszövetség tendenciáinak értelmében egyeztető- és döntőbírósági szerződéseknek valamennyi álam között való megkötésére törekszik. Azonkívül a lap ebben a látogatásban Magyarország és Lengyelország között fennálló hagyományos baráti kapcsolatok szorosabbra fűzését látja. Walko Lajos külügyminiszter így nyilatkozott az Ilustrowang Kurier Codzienny tudósítójának: " A nemzetek között felmerülő vitás kérdések békés és barátságos elintézése érdekében kötött szerződések összhangban vannak a nemzetközi élet legújabb irányú fejlődésével. Az ilyen szerződések azonban még fokozottab jelentőséget nyernek azzal, ha az érdekelt államokat, mint az adott esetben Lengyelországot és Magyarországot, századok hosszú, mindig zavartalan barátsága kapcsolta össze. Az ilyen esetekben a megkötött szerződés kétségtelenül jelentős bizonyítéka és záloga annak, hogy a két nemzet viszonyát a bizalomteljes megértés hatja át. — Lengyelországot és Magyarországot népeik jellemének, nemzeti sorsuknak annyi hasonlósága és ezenkívül számos kulturális kapcsolat fűzi össze. Magyarországon Lengyelországgal, a lengyelek törekvéseivel szemben mindig általános meleg szimpátia élt. A magyar nép pedig, amely fajrokonaitól elszakítva él Európának ebben a részében, a történelem folyamán küzdelmeiben sokszor Lengyelországban találta meg a megértő barátot. • Az a két nemzet, amely a történelem folyamán királyokat és nemzeti hősöket adott kölcsönösen egymásnak, amelynek viszonyát a történelem során tulajdonképen sohasem zavarta meg nézeteltérés, a megkötött békéltető és választott bírósági szerződésben barátságos viszonyának újabb értékes jelét adja. Különös örömömre szolgál, hogy személyesen írhatom alá Varsóban ezt a szerződést , hogy ebből az alkalomból módomban lesz a lengyel politikai élet vezető egyéniségeivel megismerkedni. Hatezer hajléktalan, csavargó gyermek Páris, november 30. A lapok jelentik Moszkvából, hogy a gyermekvédelmi bizottság hosszú jelentést intézett a népbiztossághoz, amely szerint Moszkva környékén 6000 hajléktalan csavargó gyermek él. A gyermekek nagy része 12—14 éves és vidékről hajtotta fel őket az éhínség Moszkvába, ahová abban a reményben jöttek, hogy mint nagyvárosban előbb jutnak élelemhez.