Ujság, 1928. december (4. évfolyam, 273-295. szám)
1928-11-01 / 273. szám
2 Gaal Gaston ünneplése Gaal Gaston hatvanadik születésenapján ünnepi zászlódíszbe öltözött Balatonboglár község minden háza és villája. Díszközgyűléssel kezdődött az ünnepségek sorozata, amely elől a jubiláns az utolsó pillanatig ki akart térni, de végül is megadta magát sorsának. Balatonboglár község díszközgyűlésén teljes számban jelentek meg a képviselőtestület tagjai. Pintér József községi bíró nyitotta meg a közgyűlést, majd Szabó Ferenc indítványára egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választották Gaal Gastont. Sümegi Vilmos felszólalása következett, aki hangsúlyozta, hogy Balatonboglár ezúttal választott először díszpolgárt Gaal Gaston személyében. Indítványára kimondották, hogy a közgyűlési terem részére megfestetik a jubiláns arcképét. Az arckép megfestésével Kunfa Lajos festőművészt bízták meg. A közgyűlés után a képviselőtestület tagjai átvonultak Gaal Gaston kastélyába, majd ünnepi misén vettek részt. Zsúfolásig telt meg a templom, Balatonboglár község közönsége társadalmi és felekezeti különbség nélkül vett részt a hálaadó misén, hogy Isten áldását kérje Gaal Gaston további működésére. Szentiványi Róbert dr. plébános a szentmise után költői lendületű beszédben méltatta Gaal Gastont, mint az igazság, a bátorság és a szeretet harcosát. Gaal Gaston könnyes szemmel hallgatta a hozzá intézett elismerő szavakat. Délután a különböző egyesületek köszöntötték Gaal Gastont a balatonboglári ipartestület székházában. Elsőnek Weissenbach Iván báró, Somogy vármegye főjegyzője üdvözölte a jubilánst Somogy vármegye nevében, majd Regedy Péter dr. lengyeltóti főszolgabíró a lengyeltóti járás közönsége nevében intézett néhány meleg szót Gaal Gastonhoz s egyúttal átadta neki Lengyeltóti község díszpolgári oklevelét. Ezenkívül Takács Imre főjegyző, Szabó Ferenc főjegyző, Gabora Károly állomásfőnök, Szentiványi Róbert plébános, Vrannay János ref. lelkész, Bráver Lázár főrabbi, Decseva Pál dr., Szappanos Gyula, Légrádi Vince, Sartory Lajos, Regedy Béla, Fischl Viktor és Fischl Viktorné köszöntötték igaz szeretettel Gaal Gastont. A szónokok sorra átadták a jubilánsnak az egyes testületek és egyesületek tiszteletbeli és dísztagságáról szóló jegyzőkönyvet. Este többszáz terítékes bankett volt Gaal Gaston tiszteletére. Üdvözlő levelek Gaal Gastonhoz ♦«•. ~n~.rr r ~ »•• '• . Gaal Gastont jubileuma alkalmából számosan keresték fel üdvözlő leveleikkel az ország minden részéből. Apponyi Albert gróf, akit németországi útja megakadályozott abban, hogy résztvegyen a balatonboglári ünnepségeken, üdvözlő levelet intézett Gaal Gastonhoz. «Fogadd ez alkalomból — írja Apponyi Albert gróf a többi között — igen meleg és őszinte jókivánataimat és annak az igaz nagyrabecsülésnek a kifejezését, amelyet puritán egyéniséged, önzetlen köztevékenységed és fáradhatatlan munkásságod iránt érzek és amelynek folytán téged hazánk erkölcsi kincsestárában kiváló értéknek tekintelek. Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke, ezt írta a többi között Gaal Gastonhoz intézett levelében: «Az az őszinte megbecsülés, amelyben téged az egész ország közvéleménye részesít, a tisztalelkű, önzetlen hazafinak szól, aki nem az érvényesülésért, sohasem önérdekből, hanem a hazai jog imádatától áthatott szívvel mindig csak magáért a hazáért áll ki a fórumra, hogy bátor szavát melléktekintetek nélkül felemelje az igaz ügy védelmére, minden közérdekű kérdés előmozdítására, de ugyanekkor finoman fent kritikai Szabinájával is résen ál, hogy a közélet elburjánozni akaró gyomját kiirtani segítsen és éles tekintetével kímélet nélkül mutasson rá az ország sebeire. Rákosi Jenő, akit betegsége akadályozott meg a megjelenésében, Sümegi Vilmost kérte fel arra, hogy továbbítsa üzenetét Gaal Gastonhoz. El vannak készülve az angol király betegségének hosszú lefolyására London, november 30. A király állapotáról tegnap este kiadott jelentést kedvezőnek tartják különösen azért, mivel a hosszú álmatlanságot követő pihenés fontos az erőbeli állapotra nézve. Általában azonban el vannak készülve a betegség hosszú lefolyására. A gloucesteri herceg, aki a walesi herceget keletafrikai útjára elkísérte, még nem tud semmit a király betegsége felől, mert bátyjától különválva, egy vadászexpedícióra indult és jelenleg nem tudják pontosan, tartózkodása helyét. Valószínű, hogy valahol Észak-Rodéziában van, a legközelebbi vasúti állomástól legalább háromszáz mérföldnyire, igen messzire a kikötőt, úgyhogy aligha tudja az Entreprisét elindulása előtt elérni. Egyébként hírnököket küldtek ki felkutatására. A király betegségéről ma délben kiadott orvosi közlemény ezt mondja: A tüdő és a mellhártya gyulladása bizonyos javulást mutat. A hőmérséklet kissé sülyedt. A válságon a beteg még nincs túl és gyógyulása mindezestre csak lassan fog előrehaladni. UJLAJJ SZOMBAT, 1928 DECEMBER 1 Sztrache főügyész felhívja az összes köz- és magánintézeteket, hogy vizsgálják meg az alkalmazottak bizonyítványait 1916-ban kezdődtek az érettségi bizonyítvány-hamisítások . A Thökölyúti kereskedelmibe vették fel a Röser-intézet összes tanulóit Jelentette az Újság, hogy a Röser-ügyben letartóztatottakat Antalffy Manó dr. vizsgálóbíró kihallgatta és a tegnapi nap folyamán végzést hozott, amelyben elrendelte Röser A. Edvin, Báder Miksa igazgatóhelyettes és Szemző Miklós tanár ellen a vizsgálati fogság fentartását. Lilics Sztoján dr. ügyvédjelöltet, Schoder József magánhivatalnokot és Récsényi Zsigmond hitoktatót szabadlábra helyezte. A végzést közölték az ügyészséggel, amely minden valószínűség szerint szombaton fog nyilatkozni, hogy a szabadlábra helyezéshez hozzájárul, vagy pedig felfolyamodást jelent be. Ha az ügyészség a vizsgálóbíró végzéséhez hozzájárul, akkor Lilics, Schoder és Récsényi azonnal szabadlábra kerülnek, ha az ügyészség felfolyamodást jelent be, akkor a vádtanács határozatáig továbbra is fogva maradnak. Mióta a bizonyítványhamisítási botrány kipattant, többször is szót emeltünk a Kóserbizonyítványok tulajdonosainak érdekében. Számtalan levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyeknek írói teljesen igazolták a mi álláspontunkat, hogy a mai időkben nem szabad többszáz ember exisztenciáját tönkretenni. Az ügyészség azonban már eleve más állásponton volt. Sztrache Gusztáv dr., az ügyészség elnöke az iratokat áttanulmányozás után visszaküldte a rendőrségre azzal, hogy nyomozzák ki mindazokat, akiknek hamis kóserérettségi bizonyítványuk van. Az ügyészség elnöke ma újabb nyilatkozatot adott ki az ügyben, amely így hangzik: — Amint már a múlt alkalommal is közöltem, a bűnvádi eljárás mindazok ellen is megindul, akik hamis bizonyítványt, szereztek és azt felhasználták. A nyomozás ezek ellen folyamatban van. A házkutatás alkalmával mindent lefoglaltak és a lefoglalt iratok között olyan jegyzetek is vannak, amelyek tájékoztatást nyújtanak abban a tekintetben, hogy kik kaptak ilyen bizonyítványt. Indokolt és szükséges volna, hogy a hatóságok maguk is megvizsgálják azoknak az érettségi bizonyítványait, akik 1916 óta nyertek alkalmazást, mert a Röserintézetben a közokirathamisítás ebben az időpontban vette kezdetét. A hatóságoknak ugyanis meg kell bizonyosodniok arról, hogy nincs-e alkalmazottaik között olyan, aki hamis közokirattal tudta magát a közhivatalokba belopni. Ugyanez vonatkozik a magánintézetekre és vállalatokra is, mert hiszen azokra nézve sem lehet közömbös, hogy náluk helyet foglal valaki, aki bűncselekmény útján jutott az állásba. A nyomozó hatóságoknak gondjuk lesz arra, hogy amíg minden kétséget kizáróan megállapítva nincs, hogy valakinek a bizonyítva hamis, addig a neve meg ne hurcoltassék, annál is inkább, mert senkinek sem célja az, hogy ártatlanok üldöztessenek vagy szenvedjenek. A Röser-intézetbe járó diákok ügyében ma intézkedett a kultuszminisztérium. Az összes növendékeket a VII. ker. Thököly-úti állami felsőkereskedelmi iskola veszi át. Ezzel az intézkedéssel a tanulók szüleinek az a kívánsága teljesült, hogy a Röser-intézet valamennyi tanulója egy helyen folytathassa tanulmányait Súlyosan terhelő vallomást tett a Nagy István-per koronatanúja Vázsonyi Imre látta, amikor Gazda szakértő Nagynak pénzt adott át. Az elnök a tanút zavarba hozta, amikor többféle vallomását eléje tárta. A segédhivatali főigazgató a tanútól nem volt elragadtatva Ma volt Nagy István bíró bűnpörében az úgynevezett kritikus nap, mert ennél izgalmasabb már aligha jöhet. Sorra került ma a per koronatanúja, akit Patay István főtárgyalási elnök különös gonddal hallgatott ki. Ez a koronatanú Vázsonyi Imre járásbírósági ideiglenes kezelő, 1922 januárjától kezdve 1924 október végéig teljesített szolgálatot mint bijnok Nagy István mellett. A következőket vallotta: — Azokban az ügyekben, ahol Gazda Györgyöt rendelte ki Nagy biró, rendszerint rövidebb terminusokat tűzött ki, mint más ügyekben Azonkívül felhívta a feleket, helyezzék letétbe a pénzt és ezek a felhívások rendszerint „még mai és csürgős” jelzéssel mentek ki az irodából. Gazda gyakran bejött és megmondta, hogy melyik részvény fog ugrani, szóval tippeket adott Nagy biró úrnak, aki azután vételre vagy eladásra adott megbízatást, őt is két ízben elküldte Gazdához értékpapírokat tartalmazó levelekkel és meg is mondotta, hogy a dolog sürgős, mert az értékpapírokat el kell adni. Az elnök: Látta ön azt, adott-e pénzt valamikor Nagy István Gazdának vagy Gazda Nagy Istvánnak? — Gazda szakértő úr adott át pénzt Nagy István biró úrnak — hangzik a határozott válasz — Mikor? — A Moktár—Hegedűs-perben, amikor Nagy István Gazda Györgyöt rendelte ki szakértőnek A tárgyalás után, amikor a felek kimentek és Schöpfner már előbb átadta a két- vagy három milliós szakértői díjat Gazdának, Nagy István azt mondotta nekem, hogy hozzak be egy csődnyitási darabot. Kimentem az irodából és behoztam. Mikor bementem és kinyitottam az ajtót. Gazda szakértő úr éppen egy milliós bankjegyet adott át Nagy Istvánnak. Nagy biró rámszólt: «Miért nem hozza be azt a darabot, amit mondottam, maradjon kinti. Formálisan kiparancsol, úgy, hogy a folyosón vártam. Nagy István most felugrik helyéről és átnyújtja az elnöknek hivatali helyisége helyszínrajzát. Vázsonyi Imre tanú az elnök felszólítására megjelöli azokat a helyeket, ahol Gazda és Nagy István állott. — Mielőtt a fegyelmi eljárás megindult, közölte ön ezt a tudomását másvalakivel is? — Igen, 1925-ben Hajtás Ödön ügyvéd úrral. Mivel fram, hogy jó viszonyban van Nagy István ’t mondtam neki: Kérem, ügyvéd úr, skrédió alatt egy kellemetlen dolgot : Nagy István bírói palástját pénzsárja fel. Elmondottam a hallottak kréció alatt s Hojtás ügyvéd meg isztást 1925 őszén a járásbirósági mn vele s akkor ő elmondotta, ha lesz a dolog, mert fel fogják teh e ■ bírót. Erre én kijelentettem, alól feloldom és bármikor állok r. — A az, hogy Nagy István bírói pa ' használja fel? Miért nem ment azonnal a királyi törvényszék elnökéhez? — Mert apró-cseprő ügyek miatt többször elnöki intésben részesültem és igy attól tartottam, hogy kételkedni fognak a szavahihetőségemben. — Mondja csak, Sellő bejáratos volt Nagy Istvánhoz? — Igen — válaszolja a tanú. — Egyszer ő azt is mondotta: Nem értem ezt a Pistát, miért nem nevez ki engem is, én épp úgy honorálnám őt. — Amíg ön ott volt, Lubik Júlia feljárt Nagy Istvánhoz? — Igen, többször is feljárt. 1922. és 1923-as években gyakran láttam Lubik Júliát és megtörtént többször, hogy együtt is ment el Nagy Istvánnal. — Tud-e valami ajándékozásról, amit Nagy István adott Lubik Júliának? — Igen tudok. 1922. vagy 1923. évben történt, hogy a biró úr egy alkalommal egy ezüstretikült mutatott nekem és megkérdezte, hogy mit szólok hozzá? Én azt mondottam, hogy nagyon szép és megkérdeztem, hogy kinek fogja prezentálni. A bíró úr így válaszolt: A Jucinak vagy lehet, hogy azt mondta: a Jucikámnak. De tudok harisnyáról és burberry-szövetről is. — Látta maga Lubik Júliánál ezt a retikült? — Igen — válaszolja a tanú készségesen. — És a szoknyát, meg a harisnyát is? — Azt is — válaszolja tanú. — Tud-e ön Csillagnak a kijelentéséről? — Csillaggal a járásbíróságon több alkalommal találkoztam és egy alkalommal Csillag azt mondta nekem, hogy nem Nagy Istvántól, hanem Lukács ügyvédtől kapott egy kényszeregyezségi ügyet, de Lukács is már terhelten kapta ezt. Hogy mit értett ez alatt a „terhelt" szó alatt, arról nem tudok nyilatkozni. — Ön azt mondta, hogy Nagy István Schöpfelnek a , MOKTÁR—Hegedüs-ügyben kijelentette, hogy hozza magával a szakértői díjat. Lássa, ez nem valószínű. — Én pedig úgy emlékszem. — Pedig nem így van, megállapítást nyert az, hogy Nagy István végzésileg kötelezte Schöpfert, hogy a pénzt elnöki letétbe helyezze. Ezt a végzést ki is hirdették a felek előtt. — Én fentartom kérem a vallomásomat. Az elnök elébe tárja ezután a tanúnak, hogy a fegyelmi biztos elött is úgy vallott, hogy nem tudja, milyen bankjegyről volt szó. Elébetárta azt is, hogy azt az esetet, amikor Nagy István kiküldte őt a szobából iratokért, kétféleképpen mondta el. A főtárgyaláson azt vallotta, hogy elment az iratokért és amikor visszajött, látta, hogy hogy Gazda átadja a pénzt Nagy Istvánnak. Hajtás dr.-nak pedig úgy adta elő az esetet, hogy Nagy István kiküldte őt a szobából, ő azonban rögtön vissza is jött, mert bentfelejtett valamitaz asztalán, mire Nagy István rászólt és kiparancsolta a szobából. — Itt valami tévedés van a dologban, Hajtás valószínűleg téved. — Szóval ő is téved — jegyzi meg fejcsóválva az elnök. Miután a tanú az elnök és a szavazóbíráknak úgy a telefonbeszélgetésre, mint a Lubiknak állítólag juttatott ajándékokra nézve kissé ingadozó feleleteket adott, Petrik Aladár dr. és Gál Jenő dr. védők több kérdést intéztek a tanúhoz, majd az elnök elrendelte Vázsonyi Imrének a vádlottakkal való szembesítését. — Állítom, hogy ön, Nagy István bíró úr, Gazda Györgytől az említett körülmények között egymilliós bankjegyet átvett — vágja Vázsonyi Imre Nagy István szemébe a szembesítés során. — Nem igaz — mondja emelt hangon Nagy István. , Ugyanez a jelenet ismétlődik meg a Gazda Györgyyel való szembesítés során. Mikor Csillag szemébe mondja a tanú a vallomásában felhozott vádakat, Csillag azzal válaszol: — Hazugság! — Nem vagyunk kocsmában, ne tessék ilyen hangon beszélni — szól rá az elnök emelt hangon Csillag ügyvédre. — A szemébe mondom, hogy ön Nagy István bírótól ezüst retikült s harisnyákat kapott és gyakran együtt mentek el. — fordul most az elnök felszólítására Lubik Júlia felé Vázsonyi. — Ez nem igaz — válaszol halkan Lubik Júlia. Most Kurucz József curiai segédhivatali főigazgatót szólítják be a tárgyalóterembe. Kurucz főigazgató az elnök kérdésére azt adta elő, hogy mint törvényszéki segédhivatali főigazgató főnöke volt Vázsonyi Imrének és sokszor csalódott benne. — Hogy érti ezt? Itt arról van szó, hogy megbízható vagy megbízhatatlan ember volt Vázsonyi. Szavahihetetlennek bizonyult? A tanú jó ideig hallgat, azután azzal válaszol, hogy a konkrét esetekre már nem emlékszik, de több izben előfordult, hogy Vázsonyi hivatali minőségében ígéreteket tett jövőbeli magatartására vonatkozóan és ezeket nem tartotta be. — Ebből legfeljebb az látszik, hogy rossz hivatalnok volt. De ez bennünket nem érdekel. Itt a szavahihetőségéről van szó. — Valamire emlékszem, hogy amikor Vázsonyi Imre hivatali állásának a rendezéséről volt szó, akkor azt mondotta, hogy ő jogászember, a háborúban kitüntetéseket szerzett, de súlyos betegséget is szerzett a háborúban, később amikor az erre vonatkozó bizonyítványát kértem, nem tudta odaadni és azt mondta, hogy a villamoson ellopták tőle. — Hát ha olyan súlyos dolgokat követett el miért nem indíttatott ön ellene fegyelmit? Tett ön ezekről a dolgokról jelentést? — kérdezte most Auer György dr. kir. ügyész. — Nem tettem és fegyelmit sem indíttattam, mert nem tartottam lelkiismeretemmel összeegyeztethetőnek, hogy egy háborúban megrokkant, megbetegedett és többszörösen kitüntetett emberrel szemben erre az útra tereljem a dolgot. Vázsonyi Imre kijelentette, hogy sohasem hivatkozott arra, hogy jogász, azt sem állította, hogy kitüntetései vannak. Schöpfer Aladár dr. ügyvéd arról tett vallomást, hogy Nagy István dr. igen kurtán bánt él az ügyvédekkel. Az elnök: Szóval gorombán? A tanú: Mondjuk gorombán. Kovács György járásbirósági elnök tanúkihallgatása következett ezután. Nagy István: Ha itt is vagyok a vádlottak padján, ugye el méltóztatik ismerni, hogy jóbarátságban voltunk. A tanú: Igen. — Milyennek ismerte tanú úr az én vagyoni viszonyaimat? — Jómódú embernek ismertem. Fehér Dezső dr. ügyvéd arról tett tanúvallomást, hogy Nagy István részéről a tárgyalásokon soha semmiféle rendellenességet nem tapasztalt Hajtás Ödön dr. ügyvédet hallgatta ki ezután tanúként a bíróság. Hojtás dr. ezt vallotta: — Körülbelül négy évvel ezelőtt Vázsonyi Imre fenjárt az irodámban s azt mondta, hogy igen érdekes dolgot közölne velem, ha biztosítanám a diszkréciómról. Miután erről biztosítottam, kijelentette, hogy mire használja fel Nagy István a bírói palástját. Meg voltam döbbenve. Saját szememmel láttam — mondta nekem Vázsonyi Imre —, amikor Nagy bíró úr a szakértőkkel megosztozott a szakértői díjon. Az ügyvédek között különben is híte járt annak, hogy Nagy István illegális jövedelmeket biztosít magának. Vitéz Botond Béla dr., aki jóbarátom, egy ízben megemlítette, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, adatokat fog gyűjteni és megteszi Nagy István ellen a feljelentést. Ugyanakkor találkoztam Vázsonyi Imrével is, aki azt mondta, ha feljelentést akarunk tenni, csak hivatkozzunk rá, most már nincs a bíróságnál, bátran mer vallani. Az elnök: Ismerte-e ön azelőtt is Vázsonyi Imrét? — Igen, mindig tisztességes, megbízható embernek ismertem. Gál dr.: ön azt mondja, hogy az ügyvédek között szóbeszéd tárgya volt, hogy István illegális jövedelmeket biztosít magának. A sok ügyvéd közül csak egyetlen egyet is tessék megemlíteni. — Tény, hogy sok kollégától hallottam erről a dologról, de ma már nevekre nem tudok visszaemlékezni. Lom Antal dr. ügyvéd elmondja, hogy szorgalmas, ügyes, ragaszkodó, jó munkásnak ismerte Vázsonyit, aki azonban szeretett nagyzolni. Voltak periódusok, amikor hazudozott, máskor azonban a legprecízebben teljesítette a rábízott feladatokat. "Kocsi Károly törvényszéki irodaigazgató szerint Vázsonyi Imre nem mindig viselkedett kellő tisztelettel feljebbvalóival szemben. Szalai József dr. ügyvéd Vázsonyit kissé bolondos embernek ismerte. Amikor belépett az irodájába, mindjárt az első héten házasságot ígért a kisasszonyomnak és nagyon adta a szerelmest Az elnök. No és ez eredménnyel járt? Mert ez még nem bolondság. Tessék valami más példát mondani, mert ezt nem akceptálom. — Mindig nevettünk, mosolyogtunk rajta, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Vannak emberek, akiknek az egész lénye olyan, hogy nevetni kell rajtuk. A tárgyalást hétfőn folytatják.