Ujság, 1928. december (4. évfolyam, 273-295. szám)

1928-11-01 / 273. szám

2 Gaal Gaston ünneplése Gaal Gaston hatvanadik születésenapján ünnepi zászlódíszbe öltözött Balatonboglár község minden háza és villája. Díszközgyűlés­sel kezdődött az ünnepségek sorozata, amely elől a jubiláns az utolsó pillanatig ki akart térni, de végül is megadta magát sorsának. Balatonboglár község díszközgyűlésén teljes számban jelentek meg a képviselőtestület tagjai. Pintér József községi bíró nyitotta meg a közgyűlést, majd Szabó Ferenc indítvá­nyára egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választották Gaal Gastont. Sümegi Vilmos felszólalása következett, aki hangsúlyozta, hogy Balatonboglár ezúttal választott először díszpolgárt Gaal Gaston személyében. Indít­ványára kimondották, hogy a közgyűlési terem részére m­egfestetik a jubiláns arc­képét. Az arckép megfestésével Kun­fa Lajos festőművészt bízták meg. A közgyűlés után a képviselőtestület tag­jai átvonultak Gaal Gaston kastélyába, majd ünnepi misén vettek részt. Zsúfolásig telt meg a templom, Balatonboglár község közönsége társadalmi és felekezeti különbség nélkül vett részt a hálaadó misén, hogy Isten áldását kérje Gaal Gaston további működésére. Szentiványi Róbert dr. plébános a szentmise után költői lendületű beszédben méltatta Gaal Gastont, mint az igazság, a bátorság és a­­ szeretet harcosát. Gaal Gaston könnyes szem­mel hallgatta a hozzá intézett elismerő sza­vakat. Délután a különböző egyesületek köszön­tötték Gaal Gastont a balatonboglári ipar­testület székházában. Elsőnek Weissenbach­ Iván báró, Somogy vármegye főjegyzője üd­­­­vözölte a jubilánst Somogy vármegye nevében, majd Regedy Péter dr. lengyeltóti főszolga­bíró a lengyeltóti járás közönsége nevében intézett néhány meleg szót Gaal Gastonhoz s egyúttal átadta neki Lengyeltóti község dísz­polgári oklevelét. Ezenkívül Takács Imre fő­jegyző, Szabó Ferenc főjegyző, Gabora Ká­roly állomásfőnök, Szentiványi Róbert plébá­nos, Vrannay János ref. lelkész, Bráver Lázár főrabbi, Decseva Pál dr., Szappanos Gyula, Légrádi Vince, Sartory Lajos, Regedy Béla, Fischl Viktor és Fischl Viktorné köszöntötték igaz szeretettel Gaal Gastont. A szónokok sorra átadták a jubilánsnak az egyes testü­letek és egyesületek tiszteletbeli és dísztagsá­­gáról szóló jegyzőkönyvet. Este többszáz terítékes bankett volt Gaal Gaston tiszteletére. Üdvözlő levelek Gaal Gastonhoz ♦«•. ~n~­.rr r ~ »•• '• . Gaal Gastont jubileuma alkalmából szá­mosan keresték fel üdvözlő leveleikkel az ország minden részéből. Apponyi Albert gróf, akit németországi útja megakadályozott abban, hogy résztvegyen a balatonboglári ünnepségeken, üdvözlő levelet intézett Gaal Gastonhoz. «Fogadd ez alkalomból — írja Apponyi Albert gróf a többi között — igen meleg és őszinte jókivánataimat és annak az igaz nagyrabecsülésnek a kifejezését, amelyet puritán egyéniséged, önzetlen köztevékeny­séged és fáradhatatlan munkásságod iránt érzek és amelynek folytán téged hazánk erkölcsi kincsestárában kiváló értéknek tekin­­telek.­ Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke, ezt írta a többi között Gaal Gastonhoz intézett levelében: «Az az őszinte megbecsülés, amely­ben téged az egész ország közvéleménye ré­szesít, a tisztalelkű, önzetlen hazafinak szól, aki nem az érvényesülésért, sohasem önérdek­ből, hanem a hazai jog imádatától áthatott szívvel mindig csak magáért a hazáért áll ki a fórumra, hogy bátor szavát melléktekinte­tek nélkül felemelje az igaz ügy védelmére, minden közérdekű kérdés előmozdítására, de ugyanekkor finoman fent kritikai Szabinájá­val is résen ál, hogy a közélet elburjánozni akaró gyomját kiirtani segítsen és éles tekin­tetével kímélet nélkül mutasson rá az ország sebeire. Rákosi Jenő, akit betegsége akadályozott meg a megjelenésében, Sümegi Vilmost kérte fel arra, hogy továbbítsa üzenetét Gaal Gas­tonhoz. El vannak készülve az angol király betegségének hosszú lefolyására London, november 30. A király állapotá­ról tegnap este kiadott jelentést kedvezőnek tartják különösen azért, mivel a hosszú álmat­lanságot követő pihenés fontos az erőbeli álla­potra nézve. Általában azonban el vannak ké­szülve a betegség hosszú lefolyására. A gloucesteri herceg, aki a walesi herceget keletafrikai útjára elkísérte, még nem tud sem­mit a király betegsége felől, mert bátyjától kü­lönválva, egy vadászexpedícióra indult és je­lenleg nem tudják pontosan, tartózkodása he­lyét. Valószínű, hogy valahol Észak-Rodéziá­­ban van, a legközelebbi vasúti állomástól leg­alább háromszáz mérföldnyire, igen messzire a kikötőt, úgyhogy aligha tudja az Entreprisét elindulása előtt elérni. Egyébként hírnököket küldtek ki felkutatására.­­ A király betegségéről ma délben kiadott or­vosi közlemény ezt mondja: A tüdő és a mell­hártya gyulladása bizonyos javulást mutat. A hőmérséklet kissé sülyedt. A válságon a beteg még nincs túl és gyógyulása mindezestre csak lassan fog előrehaladni. UJLAJJ SZOMBAT, 1928 DECEMBER 1 Sztrache főügyész felhívja az összes köz- és magánintézeteket, hogy vizsgálják meg az alkalmazottak bizonyítványait 1916-ban kezdődtek az érettségi bizonyítvány-hamisítások . A Thököly­­úti kereskedelmibe vették fel a Röser-intézet összes tanulóit Jelentette az Újság, hogy a Röser-ügyben letartóztatottakat Antal­ffy Manó dr. vizsgáló­bíró kihallgatta és a tegnapi nap folyamán végzést hozott, amelyben elrendelte Röser A. Edvin, Báder Miksa igazgatóhelyettes és Szemző Miklós tanár ellen a vizsgálati fogság fentartását. Lilics Sztoján dr. ügyvédjelöltet, Schoder József magánhivatalnokot és Récsényi Zsigmond hitoktatót szabadlábra helyezte. A végzést közölték az ügyészséggel, amely minden valószínűség szerint szombaton fog nyilatkozni, hogy a szabadlábra helyezéshez hozzájárul, vagy pedig fel­folyamodást jelent be. Ha az ügyészség a vizsgálóbíró végzéséhez hozzájárul, akkor Lilics, Schoder és Récsényi azonnal szabadlábra kerülnek, ha az ügyész­ség felfolyamodást jelent be, akkor a vád­tanács határozatáig továbbra is fogva ma­radnak. Mióta a bizonyítványhamisítási botrány kipattant, többször is szót emeltünk a Kóser­­bizonyítványok tulajdonosainak érdekében. Számtalan levél érkezett szerkesztősé­günkbe, amelyeknek írói teljesen igazol­ták a mi álláspontunkat, hogy a mai időkben nem szabad többszáz ember exisztenciáját tönkretenni. Az ügyészség azonban már eleve más állás­ponton volt. Sztrache Gusztáv dr., az ügyész­ség elnöke az iratokat áttanulmányozás után visszaküldte a rendőrségre azzal, hogy nyo­mozzák ki mindazokat, akiknek hamis kóser­­érettségi bizonyítványuk van. Az ügyészség elnöke ma újabb nyilatkozatot adott ki az ügyben, amely így hangzik: — Amint már a múlt alkalommal is kö­zöltem, a bűnvádi eljárás mindazok ellen is meg­indul, akik hamis bizonyítványt, szereztek és azt felhasználták. A nyomozás ezek ellen folyamatban van. A házkutatás alkalmával mindent lefoglaltak és a lefoglalt iratok között olyan jegyzetek is vannak, amelyek tájékoztatást nyújtanak abban a tekintetben, hogy kik kaptak ilyen bizonyítványt. Indokolt és szükséges volna, hogy a hatóságok maguk is megvizsgálják azoknak az érettségi bizonyítványait, akik 1916 óta nyertek alkalmazást, mert a Röser­­intézetben a közokirathamisítás ebben az idő­pontban vette kezdetét. A hatóságoknak ugyanis meg kell bizonyosodniok arról, hogy nincs-e alkalmazottaik között olyan, aki ha­mis közokirattal tudta magát a közhivatalokba belopni. Ugyanez vonatkozik a magánintézetekre és vállalatokra is, mert hiszen azokra nézve sem lehet közömbös, hogy náluk helyet foglal va­laki, aki bűncselekmény útján jutott az állásba.­­ A nyomozó hatóságoknak gondjuk lesz arra, hogy amíg minden kétséget kizáróan megállapítva nincs, hogy valakinek a bizo­nyítva hamis, addig a neve meg ne hurcol­­tassék, annál is inkább, mert senkinek sem célja az, hogy ártatlanok ü­ldözte­ssenek vagy szenvedjenek. A Röser-intézetbe járó diákok ügyében ma intézkedett a kultuszminisztérium. Az összes növendékeket a VII. ker. Thököly-úti állami felsőkereskedelmi iskola veszi át. Ezzel az intézkedéssel a tanulók szüleinek az a kíván­sága teljesült, hogy a Röser-intézet vala­mennyi tanulója egy helyen folytathassa ta­nulmányait Súlyosan terhelő vallomást tett a Nagy István-per koronatanúja Vázsonyi Imre látta, amikor Gazda szakértő Nagynak pénzt adott át. Az elnök a tanút zavarba hozta, amikor többféle vallomását eléje tárta. A segédhivatali főigazgató a tanútól nem volt elragadtatva Ma volt Nagy István bíró bűnpörében az úgynevezett kritikus nap, mert ennél izgalmasabb már aligha jöhet. Sorra került ma a per korona­tanúja, akit­ Patay István főtárgyalási elnök kü­lönös gonddal hallgatott ki. Ez a koronatanú Vázsonyi Imre járásbírósági ideiglenes kezelő, 1922 januárjától kezdve 1924 október végéig tel­jesített szolgálatot mint bijnok Nagy István mel­lett. A következőket vallotta: — Azokban az­ ügyekben, ahol Gazda Györ­gyöt rendelte ki Nagy biró, rendszerint rövidebb terminusokat tűzött ki, mint más ügyekben Azonkívül felhívta a feleket, helyezzék letétbe a pénzt és ezek a felhívások rendszerint „még mai és csü­rgős” jelzéssel mentek ki az irodából. Gazda gyakran bejött és megmondta, hogy me­lyik részvény fog ugrani, szóval tippeket adott Nagy biró úrnak, aki azután vételre vagy el­adásra adott megbízatást, őt is két ízben elküldte Gazdához értékpapírokat tartalmazó levelekkel és meg is mondotta, hogy a dolog sürgős, mert az értékpapírokat el kell adni. Az elnök: Látta ön azt, adott-e pénzt valami­kor Nagy István Gazdának vagy Gazda Nagy Istvánnak? — Gazda szakértő úr adott át pénzt Nagy Ist­ván biró úrnak — hangzik a határozott válasz — Mikor? — A Moktár—Hegedűs-perben, amikor Nagy István Gazda Györgyöt rendelte ki szakértőnek A tárgyalás után, amikor a felek kimentek és Schöpfner már előbb átadta a két- vagy három milliós szakértői díjat Gazdának, Nagy István azt mondotta nekem, hogy hozzak be egy csőd­nyitási darabot. Kimentem az irodából és be­hoztam. Mikor bementem és kinyitottam az aj­tót. Gazda szakértő úr éppen egy milliós bank­jegyet adott át Nagy Istvánnak. Nagy biró rám­­szólt: «Miért nem hozza be azt a darabot, amit mondottam, maradjon kinti. Formálisan kipa­rancsol, úgy, hogy a folyosón vártam. Nagy István most felugrik helyéről és át­nyújtja az elnöknek hivatali helyisége helyszín­­rajzát. Vázsonyi Imre tanú az elnök felszólítá­sára megjelöli azokat a helyeket, ahol Gazda és Nagy István állott. — Mielőtt a fegyelmi eljárás megindult, kö­zölte ön ezt a tudomását másvalakivel is? — Igen, 1925-ben Hajtás Ödön ügyvéd úrral. Mivel fram, hogy jó viszonyban van Nagy Ist­ván ’t mondtam neki: Kérem, ügyvéd úr, s­­krédió alatt egy kellemetlen dolgot : Nagy István bírói palástját pénz­s­­árja fel. Elmondottam a hallotta­k kréció alatt s Hojtás ügyvéd meg is­ztást 1925 őszén a járásbirósá­gi mn vele s akkor ő elmondotta, ha lesz a dolog, mert fel fogják teh e ■ bírót. Erre én kijelentet­tem, alól feloldom és bármikor állok r. — A az, hogy Nagy István bírói pa­ ' használja fel? Miért nem ment azonnal a királyi törvényszék elnöké­hez? — Mert apró-cseprő ügyek miatt többször el­nöki intésben részesültem és igy attól tartottam, hogy kételkedni fognak a szavahihetőségemben. — Mondja csak, Sellő bejáratos volt Nagy Istvánhoz? — Igen — válaszolja a tanú. — Egyszer ő azt is mondotta: Nem értem ezt a Pistát, miért nem nevez ki engem is, én épp úgy honorál­nám őt. — Amíg ön ott volt, Lubik Júlia feljárt Nagy Istvánhoz? — Igen, többször is feljárt. 1922. és 1923-as években gyakran láttam Lubik Júliát és meg­történt többször, hogy együtt is ment el Nagy Istvánnal. — Tud-e valami ajándékozásról, amit Nagy István adott Lubik Júliának? — Igen tudok. 1922. vagy 1923. évben tör­tént, hogy a biró úr egy alkalommal egy ezüst­­retikült mutatott nekem és megkérdezte, hogy mit szólok hozzá? Én azt mondottam, hogy na­gyon szép és megkérdeztem, hogy kinek fogja prezentálni. A bíró úr így válaszolt: A Jucinak vagy lehet, hogy azt mondta: a Jucikámnak. De tudok harisnyáról és burberry-szövetről is. — Látta maga Lubik Júliánál ezt a retikült? — Igen — válaszolja a tanú készségesen. — És a szoknyát, meg a harisnyát is? — Azt is — válaszolja tanú. — Tud-e ön Csillagnak a kijelentéséről? — Csillaggal a járásbíróságon több alkalom­mal találkoztam és egy alkalommal Csillag azt mondta nekem, hogy nem Nagy Istvántól, hanem Lukács ügyvédtől kapott egy kényszeregyezségi ügyet, de Lukács is már terhelten kapta ezt. Hogy mit értett ez alatt a „terhelt" szó alatt, arról nem tudok nyilatkozni. — Ön azt mondta, hogy Nagy István Schöp­­felnek a , MOKTÁR—Hegedüs-ügyben kijelen­tette, hogy hozza magával a szakértői díjat. Lássa, ez nem valószínű. — Én pedig úgy emlékszem. — Pedig nem így van, megállapítást nyert az, hogy Nagy István végzésileg kötelezte Schöpfert, hogy a pénzt elnöki letétbe helyezze. Ezt a vég­zést ki is hirdették a felek előtt. — Én fentartom kérem a vallomásomat. Az elnök elébe tárja ezután a tanúnak, hogy a fegyelmi biztos elött is úgy vallott, hogy nem tudja, milyen bankjegyről volt szó. Elébetárta azt is, hogy azt az esetet, amikor Nagy István ki­küldte őt a szobából iratokért, kétféleképpen mondta el. A főtárgyaláson azt vallotta, hogy el­ment az iratokért és amikor visszajött, látta, hogy hogy Gazda átadja a pénzt Nagy Istvánnak. Haj­tás dr.-nak pedig úgy adta elő az esetet, hogy Nagy István kiküldte őt a szobából, ő azonban rögtön vissza is jött, mert bentfelejtett valamit­­az asztalán, mire Nagy István rászólt és kipa­­rancsolta a szobából. — Itt valami tévedés van a dologban, Hajtás valószínűleg téved. — Szóval ő is téved — jegyzi meg fejcsó­válva az elnök. Miután a tanú az elnök és a szavazóbíráknak úgy a telefonbeszélgetésre, mint a Lubiknak állí­tólag juttatott ajándékokra nézve kissé ingadozó feleleteket adott, Petrik Aladár dr. és Gál Jenő dr. védők több kérdést intéztek a tanúhoz, majd az elnök elrendelte Vázsonyi Imrének a vádlot­takkal való szembesítését. — Állítom, hogy ön, Nagy István bíró úr, Gazda Györgytől az említett körülmények között egymilliós bankjegyet átvett — vágja Vázsonyi Imre Nagy István szemébe a szembesítés során. — Nem igaz — mondja emelt hangon Nagy István. , Ugyanez a jelenet ismétlődik meg a Gazda György­­yel való szembesítés során. Mikor Csillag szemébe mondja a tanú a vallomásában felhozott vádakat, Csillag azzal válaszol: — Hazugság! — Nem vagyunk kocsmában, ne tessék ilyen hangon beszélni — szól rá az elnök emelt han­gon Csillag ügyvédre. — A szemébe mondom, hogy ön Nagy István bírótól ezüst retikült s harisnyákat kapott és gyakran együtt mentek el. — fordul most az el­nök felszólítására Lubik Júlia felé Vázsonyi. — Ez nem igaz — válaszol halkan Lubik Júlia. Most Kurucz József curiai segédhivatali fő­igazgatót szólítják be a tárgyalóterembe. Kurucz főigazgató az elnök kérdésére azt adta elő, hogy mint törvényszéki segédhivatali főigazgató fő­nöke volt Vázsonyi Imrének és sokszor csalódott benne. — Hogy érti ezt? Itt arról van szó, hogy meg­bízható vagy megbízhatatlan ember volt Vá­zsonyi. Szavahihetetlennek bizonyult? A tanú jó ideig hallgat, azután azzal válaszol, hogy a konkrét esetekre már nem emlékszik, de több izben előfordult, hogy Vázsonyi hivatali mi­nőségében ígéreteket tett jövőbeli magatartására vonatkozóan és ezeket nem tartotta be. — Ebből legfeljebb az látszik, hogy rossz hi­vatalnok volt. De ez bennünket nem érdekel. Itt a szavahihetőségéről van szó. — Valamire emlékszem, hogy amikor Vá­zsonyi Imre hivatali állásának a rendezé­séről volt szó, akkor azt mondotta, hogy ő jogászember, a háborúban kitüntetéseket szer­zett, de súlyos betegséget is szerzett a háború­ban, később amikor az erre vonatkozó bizonyít­ványát kértem, nem tudta odaadni és azt mondta, hogy a villamoson ellopták tőle. — Hát ha olyan súlyos dolgokat követett el miért nem indíttatott ön ellene fegyelmit? Tett ön ezekről a dolgokról jelentést? — kérdezte most Auer György dr. kir. ügyész. — Nem tettem és fegyelmit sem indíttattam, mert nem tartottam lelkiismeretemmel össze­­egyeztethetőnek, hogy egy háborúban megrok­kant, megbetegedett és többszörösen kitüntetett emberrel szemben erre az útra tereljem a dolgot. Vázsonyi Imre kijelentette, hogy sohasem hi­vatkozott arra, hogy jogász, azt sem állította, hogy kitüntetései vannak. Schöp­fer Aladár dr. ügyvéd arról tett vallo­mást, hogy Nagy István dr. igen kurtán bánt él az ügyvédekkel. Az elnök: Szóval gorombán? A tanú: Mondjuk gorombán. Kovács György járásbirósági elnök tanúkihall­gatása következett ezután. Nagy István: Ha itt is vagyok a vádlottak padján, ugye el méltóztatik ismerni, hogy jó­­barátságban voltunk. A tanú: Igen. — Milyennek ismerte tanú úr az én vagyoni viszonyaimat? — Jómódú embernek ismertem. Fehér Dezső dr. ügyvéd arról tett tanúvallo­mást, hogy Nagy István részéről a tárgyaláso­kon soha semmiféle rendellenességet nem tapasz­talt Hajtás Ödön dr. ügyvédet hallgatta ki ezután tanúként a bíróság. Hojtás dr. ezt vallotta: — Körülbelül négy évvel ezelőtt Vázsonyi Imre fenjárt az irodámban s azt mondta, hogy igen érdekes dolgot közölne velem, ha biztosítanám a diszkréciómról. Miután erről biztosítottam, kije­lentette, hogy mire használja fel Nagy István a bírói palástját. Meg voltam döbbenve. Saját sze­memmel láttam — mondta nekem Vázsonyi Imre —, amikor Nagy bíró úr a szakértőkkel megosztozott a szakértői díjon. Az ügyvédek kö­zött különben is híte járt annak, hogy Nagy István illegális jövedelmeket biztosít magának. Vitéz Botond Béla dr., aki jóbarátom, egy ízben megemlítette, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, adatokat fog gyűjteni és megteszi Nagy István ellen a feljelentést. Ugyanakkor találkoztam Vá­zsonyi Imrével is, aki azt mondta, ha feljelentést akarunk tenni, csak hivatkozzunk rá, most már nincs a bíróságnál, bátran mer vallani. Az elnök: Ismerte-e ön azelőtt is Vázsonyi Imrét? — Igen, mindig tisztességes, megbízható em­bernek ismertem. Gál dr.: ön azt mondja, hogy az ügyvédek között szóbeszéd tárgya volt, hogy István ille­gális jövedelmeket biztosít magának. A sok ügy­véd közül csak egyetlen egyet is tessék megem­líteni. — Tény, hogy sok kollégától hallottam erről a dologról, de ma már nevekre nem tudok vissza­emlékezni. Lom Antal dr. ügyvéd elmondja, hogy szor­galmas, ügyes, ragaszkodó, jó munkásnak ismerte Vázsonyit, aki azonban szeretett nagyzolni. Vol­tak periódusok, amikor hazudoz­ott, máskor azon­ban a legprecízebben teljesítette a rábízott fel­adatokat. "Kocsi Károly törvényszéki irodaigazgató sze­rint Vázsonyi Imre nem mindig viselkedett kellő tisztelettel feljebbvalóival szemben. Szalai József dr. ügyvéd Vázsonyit kissé bo­londos embernek ismerte. Amikor belépett az iro­dájába, mindjárt az első héten házasságot ígért a kisasszonyomnak és nagyon adta a szerelmest Az elnök. No és ez eredménnyel járt? Mert ez még nem bolondság. Tessék valami más példát mondani, mert ezt nem akceptálom. — Mindig nevettünk, mosolyogtunk rajta, de hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Van­nak emberek, akiknek az egész lénye olyan, hogy nevetni kell rajtuk. A tárgyalást hétfőn folytatják.

Next