Ujság, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

, július 2 . Ára 16 fillér idapest, 1929 kedd V. évfolyam, 146. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos csitlárrul 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207 -57 FIÓKKIADÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Roy­ál-épület) Telefonszám: József 316—28 Utazási és menetjegyiroda : Budapest, VII. Erzsébet­ körút 43. Tel.: József 410—34 ELŐFIZETÉSI árak gedévre ........------ 10.80 pengd hóra .. .. .. .. .. . .. 4.— pengst­ztriában egy hóra____ 5 SchllIng­­68 szám­ára Budapesten, vidéken lányaudvarokon hétköznap.. 16 fillér írnap.. .. .. .. .. .. _ .. .. 32 fillér ztriában hétköznap.. — 30 Groschen írnap — .. .. ______ .. 40 Groschen jelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Európa válsága A francia képviselőház válságba juttatta a Poincaré-kormányt. A válság előzménye rö­vidre fogva az, hogy 1026 április havában Caillaux akkori francia és Mellon amerikai pénzügyminiszter egyezséget kötöttek, mely szerint Franciaország kötelezi magát amerikai adósságait 62 évi részletben törleszteni. Ezt az egyezséget ratifikálni kellett volna, de a fran­cia kormányok egyre húzódoztak a ratifikálás előterjesztésétől, míg az amerikai kormány addig nem szándékozott ratifikálni, míg Fran­ciaország parlamentje jóvá nem hagyja az egyezséget. A bonyodalom egyik lényege ab­ban rejlik, hogy a francia kormány adósságá­nak törlesztését csak abban az arányban akarná teljesíteni, amint Németország fizeti jóvátételi tartozásait. Az amerikai kormány kizártnak tartja ezt­­a junku­mot, kijelenti, hogy semmi köze ahhoz, miként rendezi Fran­ciaország Németországgal a pénzügyeket. A bonyodalom másik része az, mely a francia kormány állását megrendítette. A francia kor­mány ugyanis megvásárolta 1919-ben Ameri­kának Franciaországban maradt hadikészleteit 100 millió dollárért. Már most a Caillaux O­tellon egyezmény úgy szól, hogy ha Francio­­rszág ezt az egyezményt ez év augusztus­­éig nem ratifikálja, ezen a napon esedé­­ssé válik a 400 millió dollár.. A Poincaro­­k­mány a képviselőház elé terjesztette végre egyezségét, de a többség nem járult hozzá, nem felszólította a kormányt, hogy kérjen Merikától haladékot a 400 millió dollár meg­­vetésére. Amerika ezt a kérést kereken visz­­autasította s ragaszkodik a kötéshez. A vicaré-kormány úgy látszik le akar men­­ni, de a helyzet egyelőre tisztázatlan, mert­­ mindig remélik, hogy a képviselőház "au­gusztus 1. előtt ratifikálja az egyezséget s bár Amerika haladékot ad. A pénzügyi konfliktus tengelye — mint haló — az, hogy Franciaország csak annyit­ír fizetni Amerikának, amennyit Németor­­stól kap, Amerika ezt a kikötést semmi­t sem fogadja el. Arra hivatkozik, hogy Franciaországnak van pénze haderejének hozására, a kis­ ententenak nyújtott kölcsö­nre, az amerikai hadianyag megvásárlására, kár fizesse a maga tartozását; pláne azt a 1 millió dollárt, amely kereskedelmi tartó­­s, mert a háború után vásárolt anyagért jár. Ha ez a kérdés csupán Franciaország és afrika körül fordulna meg, tárgyilagos hű­­sséggel­ várnák a fejleményeit. De ezen a idésen egész Európa gazdasági struktúrája idul meg. Egymásba szövődnek a háború­­n résztvett összes államok érdekei. Hiszen által, hogy Amerika lett ezeknek főhitele­­se, temérdek milliárdok vonulnak el az rópai gazdaságtól s csak természetes, hogy­­ a horribilis hiányt megszenvedi vala­­m­nyi. A háborús adósságok legnagyobb ré­­snek elpusztult javak, értéktelenné vált hadi­tagok, ágyuk, robbanószerek s a jó ég m­egmondhatója, mi minden áll szemben minivé vált értékekért fizetni milliókat és­lliárdokat, borzasztó teher minden nem­­ire. Különösen a franciára, amelynek egyik jellemvonása a takarékosság, a ragaszkodás azéhez. S habár furcsának látszik, hogy anciaország, mely már tíz év óta milliár­­dot kapott Németországtól s most még év­­edeken át évi 2000 millió aranymárkát akar­­ta behajtani, holott ő maga ma 400 millió­llár miatt kormánykrízist idéz elő, a csomó jogysem oldható meg ebből a pontból. Mer­­ész Európa egymásba gabalyodott gaz­sági hálózatának szálai mégis csak Ameri­­kán futnak össze. Európa vásárló ereje­­re csökken s lehetetlen annyit produkálnia értékesítenie, hogy az általános gazdasági­­ságból kikerüljön. Hogy mennyire kihat ez helyzet minden irányban, csak egy kis cél­­ral illusztráljuk. A németek horribilis.tér­­a német népet a legminimálisabb elet ndardre kényszerűtik. Ezért fogyaszt keve­­sb marhát s ezért apad folyvást Magyar­­ság állatkivitele Németországba. Ilyen s­hez hasonló temérdek példát hozhatnánk mennyire kihatnak a füstbe ment értékek­­fizetendő tartozások az európai államok nyomó részére. Ahogy mi gazdaságilag — elveszett piacok s egyelyek révén — szintén tjük ezeket az adósságokat, a háborút vn­­többi nemzet is valahogy áthárítani ipar­ik terheit és veszteségeit a vele kapcsolat­levő gazdasági területekre. Ez tehát voltaképpen Európa gazdasági hise. Ebből pedig lehetetlen kilábalni ad­­díg Amerika nem enged. Nem tartjuk ki­nak, hogy Amerika ezzel pressziót akar torolni Európára a béke, a leszerelés, a .___ROVÁS. Micsoda pezsgő élet a szil­en alul! Pangó gazdaság, rossz fizetések, kenyérgondok, munkanélküliség, adó és végrehajtó stb., stb. S kisüt a nap és Debrecenben tízezer ember torka köszörülődik nemes dalosversengés­ben. Szegeden ügyvédek százai a közügyek­ről lelkesednek. Minden kicsi helyen ezrek verődnek össze a sporttereken. A bajok el­­viselhetetlensége mellett mekkora életener­giák hatalmasodnak el a bajok fölött, húzód­nak meg árnyékukban. Ilyenkor ennek az országnak másik arca kerekedik fölül. Mennyi életkedv, életerő, teremtő becsvágy és férfias fegyelem. A világ legjobb ember­anyaga és ezzel nem tudunk mit csinálni! ♦ A melegszívű ember, Scitovszky Béla, az emberszeretet nevében és buzdítás formájá­ban a bürokráciáról úgy nyilatkozik, ahogy ha kritika formájában ellenzéki képviselő vagy pláne hírlapíró teszi, akkor Scitovszky Béla belügyminiszter úr a legenergikusabban visszautasítja a magyar közigazgatásnak ilyen igazságtalan megvádolását. Pedig az emberbarát Scitovszky szavaiból kisugárzik a megállapítás, hogy minden rendszerbeli reform nélkül is lehetne a bürokrácia poklát lehűteni s ingoványos tekervényeit járhatóvá tenni. Nem kívánna az ember az apparátus­tól valamit, amit a miniszter lehetségesnek nem tartana. Ha pedig ez így van, a minisz­ter elrendelhetné azt, amire a jóságos ember csak buzdít . A belügyi államtitkár úr aggódva kíván­csi, miként fog a nép a vármegyei titkos szavazattal bánni. Megnyugtathatjuk. A ma­gyar ember, mint helyesen megállapítja, nyíltan is meg meri mondani, amit akar, de elvégre, ha muszáj, megmondja titkosan is. Meg fogja mondani bizony, legalább még mostanában, amíg éretlen. Mert arról meg­feledkezett az államtitkár úr, hogy mihelyt megérett rá a nép, a kormány megadja neki mind általánosságban a titkosságot. S arról az időről viszont mi kíváncsiskodunk ag­gódva: az érettséggel arányosan elveszti a magyar ember nyílt jellemét, hogy akkor már csak titokban meri megmondani, amit akar? * Hidasnémetit­ a csehek meg­szakították a vasúti forgalmat Kémkedésen tettenértek egy cseh vasutast • A magyar hatóságok azonnal letartóztatták Prága, július 1. (Cseh Távirati Irodai) Hivatalosan közlik, hogy július 2-án déltől kezdve elrendelték a Hidasnémetin át­haladó vasúti forgalom megszakítását. Ezt a rendelkezést azért léptették életbe, mert­­ egy Hidasnémetin szolgálatot teljesítő cseh vasuti alkalmazottat a magyar hatósá­gok, anélkül, hogy erről a cseh hatóságokat értesítették volna, elhurcoltak. Mivel ilyen­formán a cseh vasuti alkalmazottak szemé­lyes biztonságát veszélyeztetve látják, Hidasnémetiről visszarendelték a cseh vasúti személyzetet. * ■ A Cseh Távirati Iroda fenti közleményé­hez magyar illetékes helyről a következő megjegyzést fűzik: A cseh vasútigazgatóság intézkedése nyil­ván azzal van összefüggésben, hogy a magyar­ hatóságok június 28-án kénytelenek voltak egy Pecha Vince nevű, a hidasnémetii közös határállomá­son jegypénztárnoki szolgálatot teljesítő egyént letartóztatni, mert kémkedésen tettenérték. VISSZAUTASÍTOTTÁK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FRANCIAORSZÁG MORATÓRIUMI KÉRÉSÉT VALÓSZÍNŰLEG FELHATALMAZÁST ADNAK DOUMERGUE ELNÖK­NEK A HADI ADÓSSÁGI EGYEZMÉNYEK RATIFIKÁLÁSÁRA Páris, július 1. (Az Újság párisi tudósító­jának jelentése.) Mint előrelátható volt, az amerikai kormány visszautasította Francia­­országnak azt a kérését, hogy a hadiadóssági szerződésük értelmében teljesítendő augusztusi fizetést hat hónappal halasszák el. Az elutasító választ még szombaton délben tudomásul vette a minisztertanács, melyen a köztársaság el­nöke elnökölt. Stimson amerikai államtitkár azt mondotta Claudel washingtoni francia nagykövetnek, aki a halasztási kérelmet elébe terjesztette, hogy az amerikai alkotmány nem ad felhatal­­mazást az elnöknek az ilyen esedékesség el­halasztására, másfelől a szenátus és a kép­viselőház tagjai már szabadságra széledtek, úgy hogy a törvényhozó testület egybehívására nem lehet gondolni. Az amerikai közvéle­ményre való tekintettel — tette hozzá az ál­lamtitkár — egyébként sem lenne remény arra, hogy a ház Franciaország óhajának megfelelő határozatot hozzon. Az államtitkár utalt arra is, hogy az amerikai közvélemény felfogása szerint az Egyesült­ Államok barát­ságosan jártak el Franciaországgal szemben, mert az 1926-i egyezményben valójában el­engedték azokat a kölcsönöket, amelyeket Franciaország a háború alatt vett fel az ame­rikai kincstártól és Franciaország visszatérí­tési tervét csupán azokra az adósságokra mér­sékelték, amelyek a háború utáni időkből származnak. döntőbírósági elv keresztülvitelére. Csakhogy minél nagyobb a gazdasági feszültség, annál félőbb, hogy konfliktusok keletkeznek s egyes államok erre az esetre készülődnek fel. S tehát nem igen hajlandók Amerika komoly béketörekvéseit a maguk vélt biztonságának rovására, kellőleg honorálni Itt tehát nem képzelhető más kibontakozás, mint hogy Amerika tegye meg a nagy lépést. Szabadítsa fel Európát a rettentőn nyomasztó milliárdos terhek alól. Ezzel könnyebbé teszi a helyze­tet Európára s tán a feszültség megszűnésével nagyobb lesz a hajlandóság a békülékeny­­ségre. Amerika kezében van az európai béke leg­nagyobb lehetősége. Politikai körökben azt hiszik, hogy a kép­viselőház pénzügyi és külügyi bizottsága a pénzügyi (hadiadóssági) egyezmények ratifi­kálása mellett fog állást foglalni. A képviselő­házban valószínűleg július 9-én indul meg a vita. Beavatott körökben úgy vélik, hogy a Ház többsége felhatalmazást fog adni a köz­­társaság elnökének az egyezmények ratifiká­lására. A fentartások tekintetében valószínű­leg azt az eljárást követik, hogy a ratifikálás előtt a képviselőhöz határozati javaslatot fo­gad­ el, amelyben fentartással él arra az esetre, ha Franciaország fizetőképessége csorbát szenvedne. Washington, július 1. Egy előkelő ameri­kai személyiség beszélgetést folytatott a Ha­vas iroda képviselőjével. Az illető személyiség kijelentette, hogy a washingtoni hivatalos kö­röket meglepte az a magatartás, amelyet a­ francia képviselőház az adósságok kérdésében tanúsított. Amerikában nem ismerik el, hogy ne lett volna elegendő idő az egyezmények megvitatására, mert hiszen a kérdéses készle­teket Franciaország 1919-ben vásárolta, a washingtoni egyezményt pedig 1926 április­ban írták alá. Ha Franciaország ratifikálja az egyezményt, akkor fizetsége 62 évre oszlik el; ha nem ratifikálja, akkor augusztus 1-én egy összegben 407 milliót kell kifizetnie, ami kö­rülbelül az adósság teljes értéke egyötödének felel meg. Az amerikai kongresszus az elna­polás előtt tudvalévően határozati javaslatot fogadott el, amelyben a készletek utáni fizetés esedékességét 1930 május 1-re halasztotta el arra az esetre, ha a francia kormány auguszz­tus 1-e előtt ratifikálja a washington ményt. A kongresszusnak így elegend rendelkezésére, hogy maga is ratif egyezményt és ha ez megtörtént, a ké­­déses esedékesség önmagától m­egszü Július 25-én hagyja el a pi Vatikánt '■ Róma, július 1. (Stefani.) A d'Italia jelentése szerint a Szen­tatya július 25-én, csütörtökön, Szent Jak ünnepén jelenik meg a Vatikán palotáján kí­vül a Szent Péter-téren, még­pedig a szemina­­risták nemzetközi zarándokútja alkalmából. A Szentatya részt fog venni az eucharisztikus körmenetben. Lemond a japán kormány A válságot közvetlenül a katonai körök idéz­ték elő . A kereskedelmi és pénzügyi körök is a kormány ellen fordultak Tokió, július 1. (Havas.) Tanaka báró mi­­­niszterelnök holnap reggel fogja benyújtani lemondását. Általában úgy vélik, hogy a kor­mány azért kénytelen lemondani, mert Iriagc­ ellen fordította a kereskedelmi köröket a Kí­nával szemben folytatott politikája által. Ez a politika a japán árucikkek bojkottálásához vezetett. Pénzügyi körök viszont azért fordul­tak a kormány ellen, mert az fentartotta az arany kivitelére vonatkozó tilalmat. A ma­­gántanács a kormány ellen foglalt állást, mióta ez a Kellogg-egyezményt aláírta, bár az egyezmény szövege alkotmányellenes volt. A jelenlegi kormányválságot közvetlenül a katonai körök idézték elő, akikre Tanaka a Csang-Co-Lin elleni­ merényletért a felelőssé­get igyekezett áttolni. Tanaka báró helyének betöltésénél első­sorban Hamagu ■ i minseilo elnökét emle­getik, akinek k­ormányában a külügyminisz­ter Sideharas­ine. Flánn a legtöbb esélye Tokonaninak aki koalíciós kormányt alakítana. Vé­d­­omolnak azzal a lehetőség­gel is, hogy nem politikai, hanem szakértői kormány alakul Amne­ziát kapnak a börtönben ülő bolgá miniszterek S.­.ófia, juh és . A kamara befejezte ülés­szakét és nyári s­zabad­ságra ment. Előzőleg a kamara elfogt t­a az amnesztiára vonatkozó terv­­ívjav­aslatot, amelynek értelmében körül­belül­ 250­0 nyert bűnbocsánatot, közöttük liberál­ispárti miniszterek és Tarlakov volt­­ agrárpárti miniszter.

Next