Ujság, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
2 Smith Jeremiás Gertibe érkezett, hogy résztvegyen a pénzügyi bizottság ülésein Ellentétek a magán és állami fegyverkezési iparágak ellenőrzése dolgában Genf, augusztus 31. (Az Újság tudósítójától.) A népszövetségi tanács mai ülése előtt Apponyi Albert gróf a magyar képviselet épületében megbeszélést folytatott a magyar delegátusokkal. E megbeszélés után azonnal megkezdődött a tanács mai ülése, amelyen Dalton államtitkár bejelentette az angol delegációnak azt a szándékát, hogy a küszöbön álló néps szövetségi közgyűlés elé határozati javaslatot fog terjeszteni a szénkérdésben. Ez a kérdés ugyanis, nézete szerint, teljesen megérett a nemzetközi szabályozásra. A finn Prokope az alkoholcsempészet kérdését érintette felszólalásában és azt fejtegette, hogy elsősorban van szükség arra, hogy nemzetközileg egységesen állapítsák meg, meddig terjed a tengereken az egyes államok szuverenitása. Azután pedig meg kellene kezdeni a küzdelmet a csempészet és a csempészhajók ellen. A magán és állami fegyverkezési iparágak ellenőrzéséről szóló egyezményről hosszabb vita indult meg. Ez a vita megmutatta, hogy a tanácskozó felek között még meglehetősen súlyos természetű ellentétek vannak a kérdés lényegét illetően. Franciaország és Olaszország képviselői kijelentették, hogy a fegyverkezés ellenőrzéséről szóló egyezmény csupán következménye lehet az általános leszerelési egyezménynek, Sternstorf gróf ezzel szemben azt a felfogást képviselte, hogy a fegyverkezés ellenőrzéséről szóló egyezmény a fegyverkereskedelmi egyezménnyel szoros összefüggésben áll és ennek általános ratifikálása szükséges. Smith Jeremiás ma megérkezett Genfbe, hogy részt vegyen a népszövetség pénzügyi bizottságának ülésein. Arató Amália dr. tanárnő világsikere Hatvanháromezer diplomás nő közül őt bízták meg a leány középiskolai okítás reformjának kidolgozására Büszkén jegyeztük ide Arató Amália dr. nevét. E név viselője tanárnő az Andrássy-úti leánylíceumban. Műveit magyar hölgy, kiváló gyakorlati tanerő. Hosszú évek óta eszi a magyar pedagógusok szegényes kenyerét, de annál nagyobb lelkesedéssel terjeszti a műveltséget, mert meggyőződése, hogy csak magas kultúrával és tömegekre kiterjedő képzettséggel vihetjük valamire. Nemcsak a tanórákon foglalkozik növendékeivel, többi idejét is nekik, illetve a pedagógia ügyének szenteli. Az Újság nem először hívja fel a közfigyelmet Arató Amália dr.-ra. Megteltük már akkor, amikor a múlt évben olyan dicsőséget hozott a magyar névre Franciaországban, hogy tíz diplomata is vetekedhetnék vele. Gyönyörű magyar ünnepség fakadt akkori munkája nyomán és a magyar leányok Nancy városában olyan megbecsülést szereztek maguknak és honfitársaiknak, gikinek emléke nem fog elhalványulni Franciaországban. Arató Amália tanárnő most megkettőztette bravúrját. Mint ismeretes, az egyetemet végzett nők egyesülete augusztus 7 és 14-ike között ülést tartott Genfben. Ennek az International Federation of University Women nevű egyesületnek a világ minden táján hatvanháromezer tagja van. Egyes országokban külön országos egyesületei működnek. Magyarországon azEgyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesületeteílen működik a világegyesület magyar csoportja. Körülbelül háromszáz tagja van a magyar egyesületnek, amelynek Ritoók Emma dr., a közkedvelt írónő áll az élén. Nem a szó napi értelmében vett feminista egyesülés, hanem olyan szervezete a világ diplomás asszonyainak, amely figyelemmel kisér minden női problémát. Vannak orvosi, jogi, nevelésügyi, szociális és egyéb bizottságai s háromévenként ülést szokott tartani, hogy az időközben elmúlt évek eredményeiről a nagy nyilvánosság előtt beszámoljon. Ilyen ülés volt legutóbb Genfben is. Az ülésen — amelyen körülbelül ötszázan vettek részt a világ minden tájáról — az egyes országok egyesületei beterjesztették az iskolaügyre vonatkozó jelentéseiket is és döntöttek arról, hogy ki dolgozza fel ezt a témát és reforési minőségben ki számoljon be a következő ülésen. Jöttek jelentések Indiából, Ausztráliából, Újzélandból, Afrikából, az öszszes európai államokból, ötletek, eszmék, tervek abból a célból, hogyan lehetne megreformálni világszerte a leányok oktatását. Pedagógiai és szervezeti vonatkozású kérdések egész zöme került így a világegyesület elé. A genfi ülésen Cullis londoni egyetemi tanárt választották meg elnöknek, majd a többi között arról döntöttek, hogy kit bízzanak meg a fentebb említett rendkívül becses anyag feldolgozásával, helyszíni ellenőrzésével és olyan A gyűrű írta Margittal László Elsején az öreg Bónisnéhez uj szobaúr költözött az udvari szobába. Negyvenöt-ötven év közötti férfi lehetett, bár külseje jóval többet mutatott ennek Haja kopott, szürke szinű volt, bajuszába itt is, ott is ősz szálak vegyültek, kiálló arccsontjaira sárga, pergamenszinű bőr feszült rá, szeme és szája szögletében rengeteg kis ránc húzódott meg és sovány, majd mindig borostás nyaka fáradtan lötyögött az elálló, magas keménygallérban. Kora reggel ment el hazulról és este félhétkor mindig pontosan megérkezett. Délben nem járt haza. Egy nagy vállalat irodájában dijnokoskodott és ott fogyasztotta el sovány kis déli ebédjét is, hogy szűkre szabott hep fizetését ne terhelje meg túlságosan az életmezes kérdése. Sávolt Mihálynak hívták ezt a fáradt, szomoru embert, aki számára oly korán idegenné vált az élet minden öröme. Akik körötte éltek a hivatalban, azok néha összedugták a fejű Bláho nagy fejcsóválások kíséretében elgondjtakoztak az Öreg hallgatagságán, komor zárkózottságán, de minthogy nem tudtak semmit sem kisütni, megállapodtak abban, hogy mindez csak azért van, mert egyik szemére vak. — De egészen jól áll sápadt arcához az a fekete selyemkendő." Érdekessé teszi! jegyezte meg az egyik kolléga. A másik leintette: — Hagyd csak. Nem így született. Mit tudod te, milyen szerencsétlenségnek köszönheti, hogy elvesztette az egyik szeme világát. Talán ez tette búskomorrá ... A többiek megilletődötten hallgattak és helybenhagyólag bólintottak a fejükkel. Az öreg egyáltalában nem gondolt arra, hogy az ő jelentéktelen kis személyével enynyit foglalkoznak. Gondokba merülve, tompa, közönyös lélekkel élte egyhangú, robotos életét, amelybe kis szint, némi változatosságot csak az esti szabad órái vittek, amikor otthon kirakta az asztalra a sakk játékot és különféle komplikált sakkrejtvények megoldásán fáradozott. A sakk volt az egyetlen szenvedélye. A fekete és fehér, figurák iránt valami különös, babonás szeretet élt a lelkében, sápadt arcán szinte kigyultak a Lázrózsák, vékony, elszintelenedett ajka valósággal megremegett, amikor magányos óráinak áhitatos perceiben kezébe foghatta a bábukat és jobbm-balra tologathatta őket. Pándi Jenő, ki ugyanazon az emeleten lakott, sokszor hosszasan elnézte az öreget, mint elmerülve a játékba, ide-oda húzza a figurákat. — Ezért a pénzért már velem is játszhatna! —!— mondotta magában és az első alkalmat felhasználta arra, hogy Bónisné révén megismerkedjék Sávolttal. Az öreg eleinte húzódozott, azt mondotta, hogy jobb szeret magányosan játszani, így jobban belemélyedhet a játékba, de később aztán mégis csak engedett a makacs álláspontjából és hóna alatt a sakktáblával, átvonult Pándi lakásába. Innentől kezdve azután majd minden este együtt játszottak és kitartóan, szenvedélyes hévvel, szinte nekitüzesedve ostromolták egymás táborát. Leginkább az öreg nyert. Rendszerint már a játék elején nagy előnyre tett szert és Pándi minden mesterkedése ellenére is silynük megőriznie a fölényét. Ha néha-néha megtörtént, hogy elszámította magát és a vezetés kiesett a kezéből, ilyenkor Pándi zabolátlan hévvel vetette rá magát a játékra és remegő kíváncsisággal, hevesen zakatoló szívvel, halántékán kidagadt erekkel keste-várta, hogy mikor mondhatja be a mattot. Egyik este, játék közben, váratlanul vendég nyitott be az ajtón. Pándinak egy vidéken élőbarátja állított be, aki ha Pestre érkezett, mindig itt ütötte fel a szállását. A barát nem nagyon zavarta őket játék közben, félrevonult az egyik sarokba, újságot olvasott, csak néha-néha vetett az újságja mögül egy-egy pillantást feléjük. Ezt is csak azért, mert ismerősnek tűnt fel előtte az öreg. Úgy rémlett előtte, hogy valahonnan ismeri, valahol már látta. Hogy hát, arra a világ minden kincséért sem jött most rá. Pedig egyre törte a fejét és hogy emlékezetét megfelelően támogathassa, mind gyakrabban fordult feléjük tekintetével. — Talán akkor még nem viselt kötést a félszemén? — kérdezte magától és próbált még mélyebbre ásni emlékezésében. — Ha legalább a nevét tisztán értettem volna... De valamit morgott, azt sem tudom, hogy mit . .. — Hopp!... hopp!... megvan!... megvan! ... — majd felkiáltott örömében. A fáradságos munka sikerre vezetett. Egyik pillanatban Sávolt hátratámaszkodott a fejével és ekkor Andorka — úgy hivták a vidéki barátot — határozottan felismerte. — Ez Sávait Mihály! ... A sikkasztó postamester!... Aki egy szép asszony miatt sikkasztott és börtönbe került... Vagy öt-hat évet ült... Ez idő alatt vakult meg ... Erről beszéltek is annak idején, valaki találkozott vele, mikor kiszabadult... Alighanem Keresztesy Pista ... No hát ilyent! ... Hogy én alig ismertem rá!... Gyerekes öröm fogta el, alig tudta türtőztetni magát, legszívesebben leseperte volna a bábukat az asztalról, kirepítette volna az öreget a lakásból, hogy mielőbb elmesélhesse Pándinak a históriát. A játékot, mintha csak megérezték volna a játékosok Andorka hő vágyát, csakhamar befejezték és Sávolt készülődni kezdett. — No, mi újság nálatok odahaza Korondvárott? Mit csinálnak Gesztesyék? Igaz az, hogy Jancsi hamarosan megnősül? — fordul Pándi kérdéseivel Andorkához. Ahogy az öreg meghallotta Korondvár nevét, egyszerre összreázkódott, arca kigyult, a szája gyötrően megvonaglott és egész testében remegni kezdett. — Korondvár!... Korondvár!... — kalapácsolta a szive és a halántéka és az emlékek egyszerre megrohanták, sűrű rajokka borítva el agyát, megtöltve annak utolsó zugát is. Ideges izgalommal bedobálta a figurákat a dobozba, felkapta a sakktábláját és sietve elbúcsúzott. Ahogy kézfogásnál tekintete találkozott Andorka tekintetével, egyszerre mintha villamosütés járta volna át testét, megérezte, hogy ezt az embert ismeri hazulról. A nevére nem emlékezett, a bemutatkozásnál nem értette tisztán, most hirtelenében sem jutói® eszébe, de azt biztosra vette, hogy ismeri hazátról. Lesújtva, szívében hideglelős félelemmel* tette be az ajtót maga után. Persze, Andorka, mihelyest magukra maradtak, elmesélte az egész históriát. Részletesen, egyes dolgokat inkább kétszer is elmondva, mint egyszer sem, nem felejtkezve meg egy betűről sem. Hogyne, hisz ez annak idején nagy szenzáció volt Korokdvárott. Hetékig tárgyalták, szinte úgy látszott, hogy már sohasem unják meg ... Az öreg a következő napokban nem mutatkozott Pándinál. A lakására is későn jár haza, szinte félve-remegve attól, hogy Pándi üzen érte. De együk nap véletlenül összetalálkoztak a lépcsőházban és ekkor Pándi heves szemrehányására ígéretet tett, hogy aznap este okvetlenül átjön egy-két játszmára. Az ígéretét be is váltotta. De úgy játszo Tits, hogy a játékára nem lehetett ráismerni, szén elemi, gyarló hibákat követett el, mindig csak előző nap tanult volna meg játszani. Pándi nem látott az öreg remegő szivébe és igenem tudta, hogy a benne lakozó görcsös félelem bénította meg a játéktudását, az idézte elő, hogy egyre-másra veszíti a játszmákat, nesa pedig az ő mesterien kigondolt haditerveinek sorozata. Az öreg minden pillanatban felkészülten várta a leleplezést. Egész bizonyosra vette, hogy Andorka mindent elmondott róla és Pándi előtt ő már erkölcsileg nem jelent semmit sem. — Most fog megsemmisíteni!... Most hány mindent a szememre! ... Most fog kitiltani a lakásából!... Most fogja megkérdezni tőlem, hogy mennyit is ültem pontosan?!... — ijesztgette magát Sávalt percenként. De Pándinak mindez eszében sem járt. Nem is gondolt arra, hogy akár csak egy szót is eláruljon abból, amit Andorka elmesélt neki. Örült annak, hogy egy nagyszerű sakkpartnerre akadt, ezt sokkal többre becsülte, semhogy ízlésbeli kényességek miatt ily könnyen lemondott volna róla. Mikor Sávolt látta, hogy Pándi egy szót sem szól az egészről, megnyugodott. Azzal ii- ÚJSÁG VASÁRNAP, 1929 SZEPTEMBER 1 tervnek a kidolgozásával, amely előbbre viszi majd a leányközépiskolai oktatást. Szigorú feltételekhez kötötték a referensi tisztséget. Csak az pályázhatott, aki németül, franciául, angolul és olaszul tud s ezenkívül egy szláv nyelvet is beszél, vagy otthonos a spanyol nyelvben. Az egyes országok egyesületei csak hat jelöltet ajánlottak, mert nem akadt több, aki megfelelt volna a feltételeknek. A hat közül is azonban csak három jöhetett tekintetbe, mert a másik három nem tudta száz százalékig állni a feltételeket. Egy magyar, egső német és egy dán hölgy került így a döntőbe. Boldogan újságoljuk, hogy közülük a magyar jelölt, Arató Amália dr. nyerte el a pálmát, őt bízták meg a munka elvégzésével és azzal, hogy beutazza az egyes országokat és dolgozza ki az egész nagyszabású tervet. Erre a célra nagyon jelentős pénzösszeget is megszavaztak. Beszéltünk Arató Amália doktorral, aki most jött vissza Géniből. Boldog, hogy ismét dicsőséget hozhatott az országra. Mint mondotta, nagyon nagy kitüntetésnek veszi, hogy ráesett a választás, s alig várja, hogy hozzáfoghasson a munkához. Kezében van az egész anyag, mihelyt megkapja a londoni iroda utasítását, útrakel öt világrészen keresztül. Körülbelül másfél vagy két évig fog tartani, amíg egyrészt a helyszínen ellenőrzi az anyagot, másrészt kidolgozza a reformot, így dolgozik a magyar pedagógiai gárda. Nagy kár, hogy az illetékes helyeken még mindig nem méltányolják úgy a magyar iskola munkásainak a tevékenységét, ahogyan illenék. Jaspart választották meg a Hágában tartandó konferenciák állandó elnökévé A rajnai kérdést Koblenzben, a Young-tervet Berlinben, a nemzetközi bank ügyét pedig Párisban vitatják meg Hága, augusztus 31. (Az Újság tudósítójától.) Annyi heves küzdelem után ma végleg befejeződött a hágai jóvátételi értekezlet és délben megtartották a záróülést. A sorrend szerint Stresemannak kellett volna elnökölnie, de már tegnap elhatározták Jaspar érdemeire való tekintettel, hogy őt fogják felkérni a záró ülésen való elnöklésre és ehhez Stresemann is szívesen hozzájárult. Amikor tehát ma arra került a sor, hogy Stresemann felmenjen a dobogóra, néhány udvarias szóval felkérte Jaspart az elnöklésre. Az ülés előbb szerencsekívánatait fejezte ki Vilma királynőnek születésnapja alkalmából, azután a jegyzőkönyv aláírására került a sor. A konferencia határozata értelmében a jegyzőkönyvet csak Jaspar elnök és Hankey főtitkár írták alá. Ezután megkezdődtek a záróbeszédek, illetve a kölcsönös udvariaskodások. A politikusok, akik néhány nappal ezelőtt még heves harcot vívtak egymással és felszólalásaikban, nyilatkozataikban nem igen kímélték egymást, mist áradozó szavakkal szavaztak köszönetet és elismerést ellenfeleiknek. Az Ülés végül megválasztotta Jaspart a konferencia állandó elnökévé. A delegátusok egy óra tájban hagyták el az üléstermet és ebben a pillanatban az épület előtt felállított zenekar a holland hálaimat, majd az Erős várunk nekünk az Isten című zsoltárt és több egyházi éneket játszott. Az ígybegyűlt tömeg fedetlen fővel hallgatta végig a Zsoltárokat és lelkesen ünnepelte az ülésről távozó delegátusokat. Különösen Stresemannak volt része viharos ovációkban. Délután egyik delegátus a másik után utazott el Hágából és estére szinte kiürült a város. Csak a bizottságok tagjai maradtak itt, akik folytatni fogják a részletkérdések fárasztó vitáját és a jegyzőkönyv-készítés sivár munkáját. Már most megállapítható, hogy a bizottság ülésezése igénybe veszi az egész szeptember hónapot. A zárógyűlésre, amelyet szinténHágában fognak megtartani, Jaspar elnök nézete szerint október első tíz napjában kerülhet csak a sor. A Saar-kérdést nem bizottságok fogják tárgyalni, hanem egy jegyzékváltás alapján közvetlenül tárgyalnak majd a felek, valószínűleg Párisban. Élénken vitatták az angol hadügyminiszter tegnap esti közleményét, amely szerint a rajnavidéki angol csapatok megkapták már a parancsot, hogy szeptember l5-én kezdjék meg a kivonulást. A kiürítés körülbelül három hónapig fog tartani. Ma délben nem nyilvános plenáris konferencia volt, amely néhány percnyi ülésezése alatt tudomásul vette a politikai és pénzügyi kérdések rendezésének módjai tekintetében létrejött megállapodásokat. A hitelező államok delegátusai is tartottak rövid értekezletet, amelyen meglehetős heves hangú tárgyalás volt a hitelezők és Németország képviselői között. Megállapodásranem is került a sor, al bizottságot küldtek ki a kérdés további tárgyalására. A konferencia munkáját folytató bizottságokat a munkálatok érdekének megfelelően különböző helyekre fogják elosztani. A rajnai kérdés tárgyalására nyilván Koblenzet állapítják meg, a Young-tervvel kapcsolatos munkálatokat valószínűleg Berlinben fogják folytatni, a Nemzetközi Bankra vonatkozó tanácskozások pedig Párisban lesznek. Mind a munkálatok fölé központi főtitkárságot helyeznek, amely minden bizonnyal Lausanneban fog működni. A nemzetközi bank székhelye nem Hollandiában, Svájcban vagy Angliában lesz, hanem nyilvánvalóan Brüsszelben.