Ujság, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

2 vámrendszerünk rossz, kereskedelmi szerződéseink semmit sem érnek. — Én nem hiszem, hogy akadna politikus, aki merné a mai elrontott szituációban ettől a kormánytól az ország vezetését átvenni. Hogy ezt valaki megtehesse, ahhoz most már olyan radikális reformok kellenének, melyeknek nem látom a lehetőségét. Garami Ernő és Buchinger Manó a kormány hozzájárulásával hazajönnek Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozata a többi között a szociáldemokrata párttal kapcsolatban is tartalmaz olyan kijelentéseket, amelyekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a kormány jelentős intézkedéseket készül tenni a szociáldemokrácia felé. Annak idején, amikor a szociáldemokrata párt képviselő-tagjai Bethlen István grófnál megjelentek és előtte hangoztatták pártjuk demokratikus kívánságait, megemlékeztünk részletesen erről a tárgyalásról és megemlítettük, hogy itt szóba került néhány szociáldemokrata emigránsnak a hazautazása is. Már akkor megállapítottuk azt is, hogy a miniszterelnök a demokratikus kívánságokra nézve sem kielégítő, sem kevésbé kielégítő feleletet nem adott a szocialista képviselőknek. Ellenben közölte azt az álláspontját, hogy azok a szociáldemokrata emigránsok, akik a kommunizmus idején nem vállaltak szerepet, a kormány hozzájárulásával hazajöhetnek majd. Megfanó haza- Megérkezés elé a korigy hamat ágon lesz-Károlyi-korsebb harcotta pártban ezárdiktaturan járt sikersták. Garami íjától kezdve ! Manó peri a kivonult mintrmációnk • Manó és eset nailatkozata egelőznie, igelé volna a jogot élidekezhesserlása ebben nagyjelentetett körök ! is követrel miniszvolna szak 31 szerzett demokraták in mozgal- és szociálérdekében. Griger Miklós éles beszédben válaszolt Baltazár Dezsőnek Zichy Nándor gróf születésének századik évfordulóján nagyszabású emlékünnepélyt tartottak vasárnap Adonyban. Délelőtt Schwoy püspök mondott ünnepi misét, majd Szentiványi Károly prépost prédikált. Az ünneplő közönség körmenetben vonult a temetőbe s itt Zichy Nándor gróf sírjánál Ernszt Sándor mondott emlékbeszédet. Beszédében foglalkozott azokkal a támadásokkal is, melyek protestáns részről érték a katolikusokat. — Tovább nem hallgatunk — mondotta —, felvesszük az elénk dobott kesztyűt és ha kell, megvívjuk a harcot. Utána Széchenyi György gróf a polgári házasság eltörlését követelte, majd Griger Miklós szólalt fel: — Zichy Nándorral együtt — mondotta — büszkén valljuk, hogy katolikusok, hogy pápisták vagyunk. Igenis, pápisták és ultramontánok. Azaz, túl a hegyeken Róma felé nézünk. Zichy Nándor gróf ajkán a nemzeti eszme nem volt palást önző, aljas érdekek takargatására, nem volt sallang, nem volt színházi függöny, amely le- és felgördül aszerint — ahogy egy most sokat szereplő debreceni hazafira utaljak —, amint Debrecenben az ország kormányzója vagy a román király jelenik meg. Mi nem engedjük vallásos és nemzeti érzéseinket oktalan disputák zavarába lealacsonyítani, például abba, hogy mik vagyunk-e előbb: katolikusok-e vagy magyarok? — Ez az úr beteges ambícióval szítja fel a hitvitáknak és kulturharcoknak rég kihamvadt parazsát. Felekezetének belső bajai kevésbé érdeklik, asztalán mi vagyunk a csemege, szavaival vág, mint a kés, tép, mint a i fogó, szúr, mint a tű és éget, mint a parázs a felekezeti béke nagyobb dicsőségére. Legújabb vádja az, hogy a magyar haza előnyeinek tárháza még nincs két szárnyra nyitva és azt követeli, hogy legalább a szellemi foglalkozások ágazatában a kinevezéseknél nyerje meg a kálvinista egyház a maga számarányát. Nos, e követelések teljesítése ellen kifogást nem emelünk s akadályt nem gördítünk. Annál kevésbé kívánjuk elgáncsolni a Baltazár-féle numerus clausust, mert viszont mi meg arról vagyunk meggyőződve, hogy a vezető pozíciókban a katolikusok fogynak és ők ritkulnak. De kérdem, félthetjük-e egyházunkat Baltazár úrtól? Nem! Ő csak annyira tudja megingatni az egyház felséges épületét, mint azok a vásott kölykök, akik a kölni dóm alapköveit, sziklafalait és márványoszlopait bicskájukkal megkarcolják. Avagy azt hiszi Baltazár, hogy pápa- és jezsuitafalásával, a katolikusok sértegetésével saját felekezetének s a protestantizmusnak használ? Én úgy érzem, senki és semmi nem árt többet a magyar reformátusságnak, mint az a szellem, amely az ő életmunkájából árad s minden alkotásra meddő és terméketlen. Mi katolikusok békében akarunk élni protestáns testvéreinkkel. Célkitűzésünk: a magyar katolicizmus számára megtartani azt a pozíciót, amelyet Magyarország történetében évszázadokon át méltóan betöltött. ÚJSÁG Szombaton és vasárnapon több helyen betörtek a fővárosban Kifosztottak egy postahivatalt, egy ékszerboltot, egy cipőkereskedést, egy gyümölcsüzletet és egy textillraktárt Kasszafúrók és betörők szüretje volt a szombati és vasárnapi éjszaka. Példátlanul vakmerő és nagyszabású betörések történtek az éjszaka leple alatt. A Rákóczi-út és Vas utca sarkán van a főváros autó- és gummijavító üzeme. Az üzemnek a Vas utcára néző fronton nincsenek redőnyei, csak megfelelő lakattal ellátott ajtajai. Az ajtókat a néptelen utcán könnyűszerrel kinyitották, a helyiségben az értékesebb áru nagy részét összecsomagolták, azután kibontották a falat, átmásztak a szomszédba, Mudrinszky Antal Rákóczi úti cipészüzletébe, összecsomagoltak néhány finom cipőt, elvitték a kézikassza tartalmát és új üzlet után néztek. Behatoltak a szomszéd gyümölcs- és cukorkakereskedésbe, ahol először felfeszítették a kézikasszát, azután kifúrták a páncélszekrény vastag falát. A résen át megfelelő hevítés után kivágták a páncélt, kiemelték a zárat és teljesen kifosztották a páncélszekrényt. Munkájuk azonban még mindig nem elégítette ki őket, a gyümölcs- és cukorkakereskedés falán is bontottak nyolcvan centiméter rést, kényelmesen átsétáltak a negyedik helyiségbe, mely Fischer Lipót ékszer- és órakereskedése. Itt először is összeszedték a pulton található ékszertárgyakat, miután minden ezüst- és aranyórát, evőeszközt, dísztárgyat és ékszert felpakoltak, itt is hozzáláttak a páncélszekrény kifutásához. Ezzel azonban nem boldogultak, így a munkát abbahagyták. A felcsomagolt holmival a Vas-utcán át, mielőtt bárki is észrevehette őket, eltávoztak. Akár felületes becslés szerint is legalább ötvenezer pengő. A főkapitányságon természetszerűen nagy riadalmat és feltűnést keltett ez az eddig ismeretlen méretű betörés. Ilyen bűncselekményekre még a legrégibb detektívek sem emlékeztek. Azonnal értekezletet tartottak a főkapitányságon, ahol megállapították, hogy a legfolsó időkben nagyon sok hivatásos betörő szabadult a fegyházakból. Ezekhez csatlakoztak a rendkívül leromlott gazdasági viszonyok következtében munka nélkül maradt kétes exisztenciák nagy csoportjai is. A rendőrség elhatározta, hogy máris figyelmezteti a közönséget, őrködjenek fokozott gonddal ingóságaik felett, mert a betörők ma már a legmodernebb, a legtökéletesebb eszközökkel dolgoznak. De nem ez volt az egyetlen eseménye az éjszakának. Nagyszabású betörőbanda járt a Rökk Szilárd utca és Blaha Lujza tér sarkán levő postahivatalban is. Itt a redőnyöket álkulccsal kinyitották és úgy hatoltak be a hivali helyiségekbe. A pncélszekrényeken lyukat fúrtak finom acélvágó készülékkel és hevítéssel kivágták a pénztárszekrény falát, kiemelték a zárat. A szekrényből elvittek több ezer pengő készpénzt és 150.000 pengő értékű bélyeget. Kirabolták ezenkívül a hivatalokban szolgálatot teljesítő hat tisztviselő kézi vaskazettáit is. A rendőrség feltevése szerint a betörők postásuniformisban hatoltak be a helyiségbe. A hivatal közelében épülő ház homokbuckái között találtak ugyanis egy postáskabátot, egy feszítővasat, több fúrót és álkulcsot, amit a betörők, úgy látszik, sikeres munkájuk után hajítottak el. Ugyancsak a vasárnapra virradó éjszaka betörtek Lédermann Mór textilnagykereskedésébe is a Károly körút 12. számú házban. Az udvarra nyíló üzlethelyiségeken át mentek a betörők a raktárba, onnan az irodába. Ott mindkét páncélszekrényt megfúrták és az azokban levő pénzt és ékszereket magukkal vitték. A rendőrség ebben az ügyben is megindította a nyomozást, de eddig eredménye nincs. Mégis a Tisza Kálmán téren épül meg az új Rókus A népjóléti minisztérium hétfői ankétja is egyhangúlag így döntött. Az kétséges még, hogy 1600 ágyas, vagy pedig kisebb lesz-e az új kórház Jelezte az Újság, hogy hétfőn délután a népjóléti minisztériumban ankét lesz a Rókuskórház ügyében. A miniszter ugyanis, mielőtt döntött volna a fővárosi közgyűlés ismeretes határozatának jóváhagyását illetően, még egyszer akarta hallani úgy a főváros közegészségügyi intézőinek, mint pedig több ismert szakembernek a véleményét. Az ankéten jelen volt: Ripka Ferenc dr. főpolgármester, Buzáth János dr. alpolgármester, Némethy Béla közegészségügyi tanácsnok, Tauffer Vilmos dr., a Közegészségügyi Tanács elnöke, Gerlóczy Zsigmond dr. központi kórházigazgató, Csilléry András dr., az Orvosszövetség elnöke, Szabó Sándor dr. nyugalmazott tiszti főorvos, Borszéky Károly dr., a Rókus-kórház igazgatója, Wargha László műegyetemi tanár, városrendezési szakértő, Jendrassik Alfréd dr. nyug. államtitkár és még sokan mások. Scholtz Kornél dr. államtitkár elnökölt a megbeszélésen. Mindenekelőtt ismertette a fővárosnak azt a határozatát, amely szerint az új Rókust a Tisza Kálmán-téren akarják felépíteni. A továbbiakban megemlékezett azokról a vitákról is, amelyek az egész Rókusproblémát kísérték. Mivel a minisztérium szakközegeinek véleménye és a főváros döntése között eltérések mutatkoznak, Vass József miniszter helyesnek vélte, hogy végleges állásfoglalása előtt egyrészt tájékoztassa a főváros illetékes tényezőit, másrészt eszmecsere keretében néhány kérdést tisztázzon. Az ankéten három kérdés várt eldöntésre. ■ Az első az volt, várjon kell-e egyáltalán a fővárosnak új központi kórház? Az értekezlet résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy akkora városnak, mint Budapest, feltétlenül szüksége van egy olyan központi kórházra, amely belterületen fekszik, könnyen megközelíthető és ahová sürgős orvosi beavatkozást igénylő betegeket vagy sérülteket késedelem nélkül el lehet helyezni. Ilyen kórház nélkül egy nagyváros el sem képzelhető. A második kérdés az volt, a Tisza Kálmán téren, a régi gázgyár telkén kiválasztott terület alkalmas-e az új központi kórház számára? Már a korábbi tárgyalások során a népjóléti minisztérium összes tényezői azt a felfogást vallották, hogy egyrészt a keleti pályaudvar, másrészt a kerepesi úti temető közelségére és a környék zajos voltára való tekintettel a Tisza Kálmán-téri megollás nem a legideálisabb, de egyúttal megállapították azt is, hogy ez az egyetlen belterületen fekvő hely, amely a nagy kiterjedésű kórház céljára rendelkezésre áll és hátrányai nem olyan nagyok, hogy a kórház idehelyezésének tervét végképpen megdöntené. Az ankét ugyancsak ezeknek a szempontoknak a mérlegelésével egyhangúlag alkalmasnak mondotta ki a Tisza Kálmán-teret az új kórház elhelyezésének céljára. A harmadik megvitatandó kérdés az volt, vájjon elfér-e a kijelölt területen az ezerhatszáz ágyra tervezett kórház. KEDD, 1929 OKTÓBER 1 illetve egyáltalán helyénvaló-e ekkora hatalmas közegészségügyi intézményt létesíteni? E probléma eldöntésénél igen sokan szólaltak fel, majd végül az ankét megegyezett abban. Kifejezetten javasolja a miniszternek, hogy a fővárosi közgyűlés azon határozatát, mely szerint az új központi közkórházat a Tisza Kálmán téren építi fel, s a maga hatáskörében hagyja jóvá, csak a férőhelyek megállapítását tartsa függőben addig, amíg a hirdetendő tervpályázat alapján beérkezett részletes tervek ismeretesek lesznek. A férőhely problémájának megnyugtató elbírálása ugyanis csak ekkor lesz lehetséges. Az ankét végén Ripka Ferenc főpolgármester köszönetet mondott az új közkórház tervei iránt tanúsított megértésért, majd az elnöklő Scholtz Kornél jelentette ki zárószavaiban, hogy az értekezlet egyértelmű állásfoglalása napján a fentebb közöt javaslatokat fogja a miniszter elé terjeszteni. Horthy Iklós kormányzó a magyar munkásság szerepéről Horthy Miklós, Magyarország kormányzója vasárnap délelőtt Makóra érkezett a hősi halottak emlékművének leleplezésére. A szobornál Petrovits György országgyűlési képviselő mondott beszédet A kormányzó a következő beszéddel válaszolt: — Ez az emlékszobor nemcsak hirdeti nekünk az áldozatos testek magasztos emlékét, hanem állandóan számonkéri tőlünk, hogy méltók maradtunk-e azokhoz, akik a haza iránti kötelességek önzetlen teljesítésének szent örökségét hagyták reánk. Akkor a haza önfeláldozást követelt, ma csak áldozatokat, akkor mindent kockáratevő bátorsággal kellett becsületet szerezni a magyar névnek, ma kitartó, szívós munkával. Csak az közeledhet méltóan, nyugodt, férfias öntudattal ehhez az emlékszoborhoz, csak az mondhatja el magáról, hogy a hősökkel szemben megtette a kötelességét, aki erejéhez és tehetségéhez mérten kiveszi részét azokból az áldozatokból és abból a munkából, amely fajunk jövőjének újramegalapozásához vezet. Hogy e munkában a kezdet mérhetetlen nehézségeit sikerült leküzdenünk, azt annak köszönhetjük, hogy egy hatalmas politikai párt lehetővé tette a kormányzat állandóságát. Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy a jelenlegi állapoton erőszakosan változtatni akarjunk és a sötétbeugrást megkockáztathassuk. Ha a munkásság soraiból kiemelkedik majd egy-egy magyar Macdonald, Henderson és Snowden, akikben meglesz a szükséges képzettség, tehetség, széles látókör és szilárd jellem, akik átérezve fajuk és hazájuk érdekeit, azok mellett erős nemzeti érzéssel és elszánt bátorsággal szállnak síkra, mint az angol munkásság e nagy vezérei tették azt Hágában, akkor nyugodt lelkiismerettel lehet őket is a kormányzás aktív részeseivé tenni. — A falu népe fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel egynek érzem magam vágyaikban, reményeikben, haladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Remélem, hogy sohasem fognak áldozatul esni olyan törekvéseknek, amelyek végeredményben arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgassák. Maradjanak ők továbbra is büszkék és magyarok. Úgy, mint eddig, fogjanak kezet ezentúl is azzal a történelmi középosztállyal, amely ezer éven keresztül irányította ennek az országnak sorsát és amely vele együtt van hivatva ezentúl is a nemzetnek irányt adni. Ha valaha valamely felforgató irányzatnak sikerülne bennük a magyarság egyetemes érdekeinek átérzését megingatni és őket nemzeti érzésükből kivetkőztetni — akkor vége Magyarországnak! — A nagy magyar múlt és a hősök kiöntött vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, melyek a magyarságot egy évezred viharai között megóvták a pusztulástól. A hősök iránt érzett kegyelettől áthatva, a hősök iránti kötelességeket mélyen átérezve, készséggel adom meg az engedélyt az emlékmű leleplezésére. Macdonald a tengeren London, szeptember 30. A Berengária, mint rádiójelentések közül, vasárnap kissé nyugtalanabb tengeren folytatta útját. Macdonald korán reggel sétára indult a fedélzeten, majd leányával együtt részt vett a hajó istentiszteletén. Este Isbell Macdonald kisasszony táncolt a hajó bálján. Napközben a miniszterelnök sűrű rádióösszeköttetésben áll a Doivning Streettel. Egyébként teljesen fesztelenül érintkezik a többi utasokkal, de minden lépése felett magas, szőke fiatalember őrködik, akit a Scottland Yard adott melléje. A Daily Mail szerint a newyorki városi tanácsnak sikerült kieszközölni az utolsó pillanatban, hogy az úttervet megváltoztassák. Ilyenformán Macderaid a newvyorki kikötőből a városházára hajlat és ott átveszi a díszpolgári oklevelet, majd a két óra hosszáig tartó szertartás után folytatja útját Washingtonba. Páris, szeptember 30. A Newyork Herald jelenti Washingtonból: Amerikában Macdonaldot nem mint munkáspárti vezért, hanem mint Nagybritannia miniszterelnökét fogadják és általános az a nézet, hogy Macdonald Nagybritannia jóindulatát hozza magával.