Ujság, 1929. december (5. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Budapest, 1929 vasárnap, december 1 Ára 32 fillér R V. évfolyam, 274. szám — ■'1­1 előfizetési Arak Nagyodávr* 10.80 pangd ügy hen* 4.— pengd Ausztriában egy kára H — 8 Schl’ling Egyes szám éra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 18 fillér vasárnap.. .. .. .. „ 32 fillért Ausztriában hétköznap.. . 30 Orosehen vasárnap.. 40 Orosehen Megjelenik vasárnap és finnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császár-ut 34 TELEFON: Automata 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIV­ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet*körút 43 (Royal-opüret) Telefonszám: Jóssal 316—28 Utazási ás menet jegyIroda: Budapest, VII. Erzsébet­ körút 43. tel.: József 419-34 Belső revízió Jól mondta elnöke, és a Revíziós Liga helyesen cselekszik, ha ehhez tartja ma­gát: a Liga álljon fölötte minden politiká­nak. Hadd lelje benne helyét a gyáros és a munkás, a plébános és a zsidó pap, a szélső­jobb és a szélső bal. Nézetellen­tétekért verekedjenek a Revíziós Liga ke­retein kívül, azon belül pedig csak egyet gondolhatnak, békés eszközökkel és szívós kitartással törekedjenek a trianoni szerző­dés revíziója felé. A Revíziós Liga ezzel a tiszta önmeg­különböztetésével a magyar politikai élet­től, megtette, ami reá tartozik. A liga nem tehet többet, az országnak azonban ennyi nem elég. Körülbelül olyan elintézés ez, mint ha a pap azt mondaná: isten házá­ban viselkedjetek rendesen, a verekedést folytassátok, ha onnan távoztok. S onnan távozva, a verekedés folyik tovább. Odabent csak magyar testvéreket ismer­nek — néhány lépéssel odébb, ahol na­gyon is szükséges volna, hogy mindenki magyar testvér legyen, egymás fejét verik le. Ott már a magyar munkás, aki a ligá­ban testvér, megbízhatatlan és éretlen, fél­teni kell tőle a nemzeti eszmét. Bent He­vesi Simon tapsokat arat, kint numerus clausus van s a név magyarosításához ér­dem kell. Százharminchárom kereske­delmi és ipartestület oszlopos nyeresége a ligának — szövetkezetekkel dolgoznak a kereskedelem és ipar ellen. A sajtó a leg­nagyobb hazafias szolgálatokat teszi or­szághatárokon belül és kívül egyaránt — nem érdemli meg azt a szabadságot, me­lyet szentesített törvény neki megadott. A törvényhatóságok a ligában a hazafiság várainak bizonyulnak, falain kívül állam­­hatalmi kalodába kell őket zárni. Politikai pártok? Kint ölik azokat, amelyek a kor­mány ellen merészkednek állást foglalni. Társadalmi egyesületek? Csupa elkülönü­lés és egymáselleniség. Láthatatlanul tá­roló kezek szorongatják egymást, nagy­szerű ügyességgel a szomszédot levegőnek tudják nézni. Mintha másfajta ember volna ligában és ligán kívül. Verekedjünk a templomon kívül — ez csak a templom számára oldja meg az ellentmondást. De ha kint verek­szünk, bent nem vagyunk őszinték. Akkor bent csak úgy teszünk, mintha testvérek volnánk, márpedig igazi ereje az egység­ben csak az igazi testvériségnek van. Kétmillió tagja van a Revíziós Ligá­nak — a nyolcmilliós magyarságnál ez azt jelenti, hogy minden felnőtt, önálló ember ott van. Több nincs is. S egy nemzet, mely a ligában ekkora egységet tud felmutatni, a ligán kívül nem tud egymás becsülésébe furakodni. A hazát egyformán szolgálnák, a kormány és egyéb erőtényezők hol a második, hol az utolsó sorba, hol ezt, hol azt. Ha képmutatók nem akarunk lenni, el kell ismernünk: itt hiba van. Annak, hogy a Revíziós Ligának kétmillió tagja, a tanulságát a ligán kívü­l le kellene vonni. Le kellene vonnia a társadalomnak, aki társam a hazafiságban, nem tekinthető ellenségemnek az életben. Akivel a leg­szentebb ügyben meg tudom magamat ér­tetni, azzal apróbb különbségek miatt nem állhatok szembe, elfelejtve a hazafias téren nyújtott megbecsülés megtagadását. Furcsa jelenség: a kéz, mely bent az -KOVA 5. Van szó egyszakaszos törvényről, mely a mostani fővárosi mandátumokat ismét, de isten uccse, most már legeslegutoljára meg­hosszabbítja. És van szó a törvényhatóság­nak kormányrendelettel való feloszlatásáról. Nincs szó arról, hogyha új törvény nincs, akkor a régi parancsot s mivel tovább várni az új törvényre már nem lehet, tehát a régi szerint kell választani. A törvényesség ezt parancsolja, a kormányérdek azonban mást. S innen látszik, mi hatalmasabb most az alkotmányos Magyarországon. * Egy primadonnát jelentenek be a reklá­mok, akiben éppen azért lehet csalódni, mert túlságosan reklámozzák. A gyors és egyszerű aktaintézésről van szó. El tudjuk-e képzelni, hogy egy ügyet legkésőbben nyolc nap alatt fognak elintézni? Még haragudni sem fogunk, ha nem valósul meg, amit elképzelni is alig lehet, ötven év óta megoldhatatlannak találták ezt a problémát s most megoldották volna egy hónap alatt? * Dési Géza kormánypárti képviselő úr egy édes megjegyzését olvastuk. Azaz kettőt. Az egyikben megengedi, hogy ő is tévedhetett olykor és az ellenzéknek is igaza lehetett néhanapján. A másik: ma nem szabad min­denáron ellenzékeskedni. Nem édes ez? Hogy néha még ő is tévedhetett. Lehetséges? S aki a mai viszonyok között nincs megelégedve, mindenáron elégedetlenkedik. Ma káka a kormánypolitika, melyen az ellenzék csómót keres. Dési Géza azért nevezetesebb képvi­selő, mint a többi kormánypárti, mert Dési Géza. A többi kevesebb bátorsággal mond­hatja, amit ő. Éjfélkor Németország valamennyi templomában zengett a harang Örömkórusok énekét továbbította a rádió. Kétmillió német tért vissza az anyaországhoz Berlin, november 30. Éjjel 12 órakor egész Németországban nagy ünnepségek kezdődnek, a második rajnai zóna felszabadulása alkalmából. Valamennyi templomban megszó­laltak a harang­ok és minden nagyobb vár­osban éjféli ünnepségek voltak. Az ünnepségeken elhangzott beszédeket és az öröm kórusok énekét a rádió is továbbította. A rajnai tartományfőnök kiáltványt tett közzé a lakossághoz, amelyben rámutat arra, hogy ma éjszaka kétmillió német állampolgár nyeri ismét vissza szabadságát. A kiáltványban a tartományfőnök annak a rem­ényének ad kifejezést, hogy rövidesen üt a szaba­dulás órája a harmadik rajnai zóna németjeire is. Mozsarak dörgése közepette a villanyfény­ben úszó várra felvonják a német lobogót Coblenz, december 1. A vasárnapra vir­radó éjszaka pontban 12 órakor szabadult fel a Rajna-vidék második zónája, az idegen megszállás alól. Ezt a pillanatot Coblenzben a B Rajna-vidék székhelyében nagy felszabadu­lási ünneppé avatják. Szombaton éjfélkor Coblenzben, Aachenben és a második zóna lobbi városaiban és községeiben a 11 éves ide­gen varlom lelki gyötrelmeinek vége szakadt. Egész Németország nagy lelkesedéssé együtt ünnepelt a, felszabadult vidék lakosságával. Az éjféli örömünnepély lefolyását vala­mennyi német rádióleadóállomás közvetíti épp úgy, mint az 1926 február elsején tartott kölni felszabadulási ünnepséget. Már este tízezrekre menő embertömeg hullámzott az ünnepség színhelyén, a Deut­sche­r Eck-téren, ahol a Mosel folyó a Raj­nába torkolik. A Rajnával­ szemben ezen a téren I. Vilmos császár monumentális lovas­szobra áll, amelynek szimbolikus jelentősége van a rajnavidéki német lakosság számára. A szembenlévő parton Ehrenbreitstein­ ősi vára áll. Coblenz város dalárdái pontban 12 óra­kor, miután mozsarak döreje a megszállás végét, a „Grosser Oott, wir teben Dich...» kezdetű dal intonálásával vezették be az ün­nepélyt, amelynek szónokai Coblenz város, főpolgármestere, Gerard dr. birodalmi igaz­ságügyminiszter és Becker dr. porosz kultusz­miniszter voltak. Az ünnepséget százegy mo­zsárlövés fejezte be, miközben Ehrenbreit­­stein várának ormán megjelent a német lo­bogó. Vasárnap délben a coblenzi volt királyi palota előtti térségen újabb ünnepség lesz, abból az alkalomból, hogy a megszálló csapa­tok helyébe bevonul a városba a német rend­őrség. Aachenben és a felszabadult Rajnavidék többi városában és községeiben mindenütt hasonló éjféli ünnepségek játszódtak le. Bevonták a francia lobogót és elmentek a francia katonák Koblenz, november 30. (Wolff.) Ehrenbrein­­steinben ma délelőtt 11 óra 15 perckor nagy ünnepélyességgel bevonták a francia lobogót. enyémet szorítja, kint fejbevág. Nem ter­mészetesebb, nem elkerülhetetlen-e, hogy akit bent igaznak találtam, kint is meg­becsüljem? Nem lehet ugyanazt a politi­kát folytatni a megismerés után, hogy a Revíziós Ligának kétmillió tagja van s annyi Ilivé, segítője, vagy legalább is cél­jával egyet akarója, ahány tüdő lélegzik az országban? A tanulságokat kint is le kell vonni, ezt a belső revíziót feltétlenül el kell vé­geznünk, ha a külső revíziós akarat átütő erejét teljessé akarjuk tenni. Itt nincsenek belső ellenségek, sőt semlegesek sincsenek. Azok a szocialisták, akik feltételeket szab­nak, sem ellenségek vagy közömbösek. Oly nagyszerű, oly boldogító ez a jelenség, mert nem akarják meglátni? Az ünnepélyen részt vettek: a nemzetközi Rajna-vidéki bizottság elnöke, a két állami fő­biztos és egy francia tábornok. Egy kivonult díszszázad tisztelgett a zászló bevonása alkal­mával. A francia lobogó bevonása után a francia csapatok a moseli teherpályaudvarra vonul­tak, ahol a részükre előkészített vonatokba szálltak. 12 óra 55 perckor a csapatszállít­­mány elindult Metz felé. Valamivel később egy­­ hat kocsiból álló autócsoport indult el a Maintzbe vezető úton. A francia csapatok el­vonulása teljes nyugalomban történt. Az el­vonulásnál­ csak kevés kiváncsi mutatkozott, ezzel szemben számos újságíró, köztük a kül­földi sajtó képviselői és sok fényképező jelenik meg a csapatok elvonulásának színhelyén. ([ ] Ürömcsöppök az örömbenK­­oblenz még „nem tekinthető szabad városnak" Koblenz, november 30. (Wolff.) A kob­­enzi lakosságnak a második zóna kiürítése fölött érzett nagy örömébe keserű ürömcsöpp vegyült. Ámbár az utolsó francia csapatok ma délben 12 óra 50 perckor elhagyták a vá­rost, a főpolgármesternél éppen most tartott sajtómegbeszélésen a főpolgármester kijelen­tette, hogy Tirard, a megszállt területek fő­biztosa ma reggel Koblenzben közölte Lang­­werth von Simmern báró birodalmi biztossal, hogy bár Koblenz megszállástól mentes, azon­ban politikailag és jogilag még nem tekinthető szabad városnak. A birodalmi biztos a főpolgármester előtt annak a reményének adott kifejezés, hogy talán még a ma délután folyamán megérkez­het ebben az ügyben a nagykövetek tanácsá­nak a döntése. Mindenesetre reméli azonban, hogy a döntés legkésőbb néhány napon belül megérkezik. A főpolgármester a megbeszélés végén k­i­­jelentette, hogy a mai ünnepély programmján változás nem történik ugyan, Koblenz városa azonban nem tekinthető politikailag szabad­nak s így csak a megszállástól mentesnek fogja proklamálni. Olaszország támogatni fogja Magyarországot Hágában A Giornale d’Italia cikke, mely párhuza­mot von a magyar és a bolgár külpolitika közt, a Magyarországra vonatkozó részével nagy hatást­ tett a magyar közvéleményre. Az olasz kormányhoz közelálló lap cikkének e része így hangzik: — Mérlegelje Burov úr Olaszország politika-­ ját Magyarország iránt. Ez a politika folyta­tólagos, egyvonalú, változatlan és mindig tevékenyen barátságos. Olaszország támo­gatta Magyarországot Parisban és támogatni fogja Hágában. A Matin előre jelezte, Buda­pesten teendő olasz, francia, angol lépés hí­rét. Ez az információ téves. Ilyen lépéshez Olaszország sohasem csatlakozik. Mennyire különbözött azonban és különbözik ma is Magyarország felelős politikája Olaszország­gal szemben . .. Világosság és lojalitás!. .. A Giornale d’Italia cikke a jóvátétel kér­désében két jelentős megállapítást szögez le. Először azt, hogy Olaszország minden ellen­kező híreszteléssel szemben támogatta Ma­gyarországot a jóvátételi ügyben és támo­gatni fogja Hágában is. Másodszor azt, hogy a Matin annak idején jelezte, hogy a nagy­hatalmak közös lépést fognak a magyar kormánynál tenni a jóvátétel kapcsán. A Giornale d'Italia megállapítja, hogy téves felfogás volt az, hogy­ Olaszország csatla­kozni fog a közös lépéshez. Ellenkezőleg Olaszország magatartása hiúsította meg ezt a tervezett demarsot. Megvan tehát Olaszország ígérete — és éppen az olasz kormányhoz közelálló sajtó­orgánumban kapjuk — hogy’ Olaszország ha­zánkat a jóvátétel ügy­ében Hágában támo­gatni fogja. Ebben­ az elhatározásában eddig sem volt okunk kételkedni. Mivel azonban Olaszország nagyhatalmi állása közismert, jo­gunk van azt remélni, hogy ez az olasz támo­gatás nemzetközi vonatkozásban méltányos és igazságos megoldáshoz fogja juttatni a jóvá­tétel kérdését. A magyar politikai és közélet­ben teljes súllyal értékelik Olaszországnak azt a nemes lépését, mellyel megakadályozta a tervezett dimarsot. Ezzel Olaszország na­gyon nagy szolgálatot tesz Magyarországnak és nobilis lépése nagy perspektívát nyit meg Magyarország alatt,­ ami mai éppen nem könnyű helyzetünkben kétszeresen jól esik.

Next