Ujság, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
/ M gm ndape , 19-10 szorulhat, március l Ara 16 Ilnleit. a^rrr**5 ELŐFIZETÉST ARAK JS5k avedSTT* „ „--------- - K).tc p«n9* ffliS HH HH y --------------p«"b* Se!SjEg aSesP**®^ JgaEs© tutrlebm «gy Mra _ . 6 •ehllllng jjd||i jS§» ]$||p SjB9B|. lyuntnira Budspsstan. vidék*. «11 jjjt cE Jsjf lllfe i§m 4B*B» pSlvi .dY«rchon helkexnap- 10 fillér BBS mnw Wg8& ®g$| jSFSi Sj® jSpEil sarnap_ .. _________ — — 32 fillér Epr: gEP ^^BaS|k giraS ®*||sS Isztriában helkfixn**.. — 30 Groachaa HH| fElSg jdE|| iMjf ISlI wfiL sarnap________________40 Crsschea MBS^......MBL|Jl|gl '®g|kfcrt4HW J«Me gjelenik vasárnap ás Ünnep utáni napjágSk Kjgini kivátalával minden nan VT. évfolyam, »0. szám SZERKESZTŐSE ÉS KIADÓHI V£?air V. Vilmos császár-tl 3* TELEFON: Automata 207-54. 207-55. 207-56. 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS kölcsönkönyvtár 0«Kepes, Erzsébet-kfrut 43 (Royslép&!et) Telefonszám: Jósad 316—28 Utazási és monotegyiroda : Budapest, VII. Erzsébet-körut 43 Tol.* József 419—34 Horthy Miklós Tíz évvel ezelőtt nagybányai Horthy Miklós császári és királyi ingernagy fehér paripán belovagolt a magyar történelembe. Sok címe, tagja mellé szerezte a vitézi címet és a kormányzói méltóságot, de a tiz folyamán megszerezte a legnagyobb dicsőséget, mely embert érhet: hamé, ranggá tudta tenni a nevét Időtlen időkig a történelemben neve lesz a titulusa. Mint kormányzó, társa lett Hunyadi Jánosnak és Kossuth Lajosnak, mint történelmi hivatást teljesítő, IV. Sárával került egy sorba, aki tatársulás után, egy elvérzett, kizsarolt, átért erejű országot volt hivatva visszaadni az életnek. Mint kortársunk pedig egy fejjel nagyobb valamennyiünknél. Mi, akik akkor éltünk, küzködtünk, tenvedtünk és akartunk, minden helyen és polcon sok részleteket láttunk és részletekkel viaskodtunk. Horthy Miklós a csúcson valamennyiünk gondját, ütködését egyesítette magában és a hatalmat, mely egfőbb vezéri hivatásához kellett, nem kapta, hanem maga egyéniségével és eltökéltségével maga teremítte meg. Tiz év egy nemzet történelmében.— általános mondás — nem sok. De Horthy Miklós a lefolyt tiz alatt szakadatlanul történelmet csinált a nemzettel nemzet számára. Ez a munka nagyok mellett a lgnagyobbak sorába emelte őt, azok közé, akiknek ízékfokát a Lincolnok és Garibaldiak jelzik. Teljes analógia azonban a történelem folyamban nem akad jellemzésére, mert nincs a világtörténelemben olyan elyzet, aminőbe Magyarország a háború után került. Szörnyen meg kellett okolni bűneiért, hogy hűségesen kitartott szövetségese mellett, hogy széz nemzetek között a legvitézebb volt, hogy szörnyű véráldozata iadal esetén mások hasznára folyt, magának mást, mint saját létét, nem kurván. Az árulás lett erény, a gyávaság, a zászlóhagyás vált jutalmazandó érdemmé. Szabad népek rabszolgáknak tettették magukat, hogy ennek révén rabszolgává tehessék a magyart. Az Igazság helyét Európa írói székén a tudatlanság és félrevezetettség foglalta el és ítélt éj szakait s a világ négy táján kiszegezve az országból kivágott eleven festészeket, Magyarországot független államnak ismerték el azért, hogydót fizessen a négyfelé vágatás fejében. És rettegett ez a világ a moszkvai vörös rémtől, de nem volt lelke ellen a rém ellen fordulni, nehogy Magyarországot mentsék meg tőle. Amit a nyugati civilizáció meghagyott, azt kitaposta belőlünk a keleti érauralom. És kifosztva, megszállva, kiéheztetten és megbélyegzetten, f elülkerekedett népek vad szidalmai között végre rendet csináltak. Egy ékesserződésnek elnevezett utolsó erőszakkal odaláncoltak bennünket kétségbeesett reménytelenséghez. Mi volt ehhez képest Lengyelország felosztása! Felosztották és megtünt lenni. De bennünket felosztottak és voltunk. Lengyelországot csak aalálra ítélték, de bennünket életre ítéltek. Éljünk életre képtelenné téve, lengozzunk levágott karokkal és gondolkodjunk fejjel, melyről levágták a törzset. Erre a kegyetlenségre nincs példa a világtörténelemben s erre az esztelenségre még a legsötétebb barbárság sem vetemedett soha. Így önkretenni egy nemzetet, mely megvéd'*1”'"*" Európa kultúráját négyzáz éven át s hivatásává tették, hogy aporban kulturáltamnak maradjon meg! Ezt a borzalmas képtelenséget kell tekintenünk, mikor Horthy Miklósról szólunk. Ennek a lehetetlen feladatnak a megoldására volt hivatva és élt neki, vállalta és teljesítette. Örök dicsősége a magyar nemzetnek, hogy tudott így meg nem halni és fenséges e vállalkozásnak az az eltökéltsége, hogy Horthy Miklós kész volt ilyen életnek az élesítésére. Sőt! Ideállá tudta tenni a kálváriát. A szenvedések összes stációin keresztül a feltámadásra törekedett. Lépten-nyomon látjuk a háború meggyógyult nyomorékait. Meggyógyultak és kéz és láb nélkül élik végig gyógyult életüket. De Horthy Miklós ideálja nem ez a porban maradó nyomorék nemzeti lét. Ő hitt és hisz benne, hogy a nyomorék ismét talpra áll, levágott karjai újra kinőnek és acélosan markolnak bele a lét kerekébe. Egy nemzet mélységeiből merült fel a gyógyulásnak ez a páratlan eszméje és Horthy Mikós ajkán született meg az ige és munkája nyomán indult meg a testtéválása. Mik ehhez a gigászi meginduláshoz képest a hagymázas vonaglások, melyek közben véresen és sárosan felkavarták a magyar élet színét " foktorlódása mellett iszap lerakódása, amivel már a takarítás munkája foglalkozik, de nem az éter, ciő és jövő megalapozója. A nagy teremtő gondolat a hullámokat nézi, nem az iszapot és a hullámok hátán bevetődő cápák ugyanazokkal a hullámokkal sodródnak vissza, amelyek magukkal hozták. Ezeknek viharzó hatása megmaradt a politika alárendeltebb küzdelmeiben s nem becsülhető annyié, hogy szerepet tulajdonítsunk nem az államalkotás és nemzetéltetés históriai munkájában. Ma a káosz már megülepedett s Magyarország küzdelmes létéért már megtisztult eszmekörben folyik egyenletes munka. Ma visszatekintve ezekre a lázidőkre, már meg tudjuk különböztetni az állapotot a céltól, mely felé Horthy Miklós az állapotokon keresztül a nemzetet vezette. Ma már tisztán látjuk, a történtekből mi volt az ő cselekedete: a tisztulást gyámolító munka. Ma már a lelkek megnyugtatása és az eszmék tisztulása is az ő művének mutatkozik. És az ő műve az is, hogy a nemes Európa, mely megbüntetett bennünket erényeinkért, már hajlandó ezeket meg is bocsátani nekünk. A múltba tekintve, hódolattal ismerjük meg egyénisége tisztaságát és történelmi hivatásának nagyságát. A jövőbe tekintve, megállapíthatjuk, hogy erre az egyéniségre és nagyságra még soká szükségünk lesz s a gondviselésnek hálát adunk, hogy ez a nélkülözhetetlen nagyság töretlen energiával továbbra is rendelkezésünkre áll. Horthy Miklósnak mind dicsőségesebb lesz a múltja, de távol még az idő, mikor ő maga a múlté lesz. A jövő ismeretlen veszedelmeket és javakat tartogat számunkra, de ismert az irányító és vezető erő, melyre sorsunkat megnyugvással bízhatjuk. A mostani évforduló csak alkalom, hogy Horthy Miklós kormányzó nagy érdemei előtt hódolattal fejet hajtsunk, de nem záróköve az ő munkásságának. A jövőbe tekintve, ott is őt látjuk, a reményeinket táplálva, benne találjuk teljesülésük kezesét. S rendületlenül ápolva magunkban a magyar nemzeti nagyság ideáját, benne tiszteljük a mi ideálunk legnagyobb idealistáját, aki kemény kitartásával erősíti bennünk a hitet: nem élünk hiába!