Ujság, 1932. április (8. évfolyam, 73-95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
ElŐFIZEKSI arak ftegyedévra . • M a • • 10.80 pengő Egy Hóra 4*— pengő Ausztriában agy hóra M M 8 Bchilling Egyes számára Budapesten, sídében és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap fillér Ausztriában hétköznap «. 80 GroscheO vasárnap _ . . éO GroscheB h / 1532 APR. I *’t| ..Jfy | v * Sires lakásuk, üzlethelyiségek elmeiy mai számunk IQ. oldalán közöljük o Budapest, 1932 péntek, április 1 Ára 1.50 ch VIII. évfolyam, 73. szám Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. AradYutcs 10 TELEFON: Automata 207—54. 207-55. 207—56. 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest. Erzsébet - kórut 43 (Royal épület). Telefonszám József 316—23 Utazási és menetjegyiroda * Budapest. VII. Erzsébet-körut 43 TeL* 1 410—34 Biztosítás Mikor az Újság a biztosítás ügyét szóvá tette, gazdasági kérdéssel, jobban mondva, anomáliával akart foglalkozni s a vele kapcsolatos gazdasági méregfogat kihúzni. Andaházi Kasnya Béla képviselő úr ma a képviselőházi ülésen napirend előtti felszólalásában nyilvánvalóan az Újság cikkei által indíttatva politikai célzattal tette szóvá ezt az ügyet. Joga is megvolt, ok híján sem szűkölködött. Mi mégis megmaradunk a gazdasági vonatkozásnál. Nem szimatolunk sem panamai, sem politikai érdekcsoport alvilági összefogását. Sajnos, nálunk az uralkodó és tarthatatlansága mellett mégis szilárd helyzet természetesebb okokra is vezethető vissza. Mint a birtokreformot, mint a beruházási politikát, mint az államkereskedelmi rendszer kiépítését, úgy a biztosítás ügyét is a hozzánem értés intézte. Amikor annyi mindent csináltak naivul és felületesen, mert éppen a biztosításnál vezérelt volna a szakavatott kedvezési szándék? A legtisztességesebb eljárást feltételezve, ez az ügy mégis rossz s lehetetlen, hogy ilyen rosszul meghagyják. Nekünk nem fáj, ha a biztosító társaságok jól járnak. Ellenben nem nyugodhatunk meg a dogmában, hogy amikor minden más üzlet rosszabbul megy, kell, hogy a biztosító szakma jobban menjen, hovására mindenkinek, akit az élet sújt és az állam rajta nem segít, képtelenségnek valljuk, hogy az állam mégis ott segítsen, ahol a haszon buján tenyészik. Amikor viselni kell annyi súlyt, melyet a viszonyok minden igazságosságnak ellenére vadainkra raknak s hazafiságunkra hivatkoznak, akkor ugyanolyan viszonyok között egy gazdasági ágazat fel legyen mentve a közös teher alól s kiélvezze üzleti természetének nemzetközi mivoltát. A mi szempontunk az, hogy a mezőgazdaság és nagyipar mai válsága mellett nem szabad a biztosító intézeteknek felfelé változtatni a díjtételeket akkor sem, ha valóban emelkedett a kártérítés, akkor sem, ha effektív veszteség érné is őket. Ezrével véreznek el a magáncégek, tízezrével pótolják veszteségüket vagyonkészletükből, számítván az idők jobbrafordulására. Óriás iparvállalatok zsugorodnak össze és belső értékükkel vész a nemzeti vagyon állománya. S a helyzet és a közvélemény, sőt a kormány is szorítja őket, hogy munkásokat el ne bocsássanak, áraikat pedig szállítsák le, hogy az agráráraktól olyannyira távol ne essenek. S ilyenkor remedium nélkül ki legyenek szolgáltatva a biztosítási árdrágításnak, állami rendelkezések nyomása és ellenszegülés lehetősége nélkül! Mert biztosítani kell s akinél kell, csak egyetlenegy van. Már nem is kartel, hanem privilégium alapján, melyet az állam nyújtott a biztosítóknak. Eminens gazdasági közérdekről van szó. Mindnyájunk érdeke, hogy az árkalkuláció ne legyen megterhelve tételekkel, melyek még közvetve sem jelentenek közgazdasági hasznot, sem adó, sem kereskedelmi és pénzügyi mérleg szempontjából, mert a túlzott haszon idegenbe megy. S meg kell védeni az egyéneket is, hogy ne legyen közöttük annyi alperes, ha az ő kötelezettségükről van szó és annyi felperes, ha a biztosítók kötelezettségére kerül sor. Az életnek ezt a mindenre kiható ágazatát is közelebb kell hozni a mai életviszonyokhoz, szerintünk tisztán gazdasági alapon, de ha úgy alakul, akár politikai szempontokból is. ROVA A weekendjéről is lemond az angol miniszterelnök, hogy Tardiennel tárgyaljon a dunai államokról. Ezeknek sorában mi is vagyunk és még a hétköznapokat sem szenteljük ennek a mi ügyünknek. A képviselőház ismét összeülvén, mi lehetne más az első témája, napirend előtt, alatt és után, mint ez a nagy kérdés? De biztosítókról, kamatdrágaságról nem szólni szintén mulasztás lett volna. A közvetetten bajok jobban fájnak, mint vonzanak,a távoli legnagyobb lehetőségek. Hiába nálunk csak politizálni tudnak, de politikát csinálni nem. * Ki hitte volna? Minden visszafelé megy, de a légi forgalom örvendetesen gyarapodik. Elannyira, hogy költségvetésen kívüli tulkiadást provokált. Hovatovább felesleges lesz az út, mert a légi forgalom bonyolít le mindent. S tulkiadást okoz a főiskolai testnevelés, mert diákjaink éhesek ugyan, de táboroztatni kell őket s az iskolákból kiriasztják a diákokat, ellenben leventeoktató kiképzése még túlkiadások árán is fejlesztendő. Milyen jó volna, ha a kultuszminiszter úr olyan jó kultusznevelő lenne, amilyen jó testnevelőnek maradt meg. * — Valamelyes visszaélés történt . Ez szerencsétlen kifejezése a földművesminiszter úrnak. Elhisszük, hogy e valamelyes visszaélést is meg fogja torolni, de a visszaélést nem lehet méterrel, vagy kilóval mérni. A vízcsepp is víz, a tenger is víz és a kicsi visszaélés sem más, mint a nagy visszaélés. Ezt nem teszi immunissá a kicsisége, ahogy a Futurál immunissá teszi az, hogy nagy. ■ Károlyi Gyula is miniszterelnök beszámolója az elmúlt nagy szétról Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter őszintén feltárta az egységes párt értekezletén a kamatláb leszállításának nehézségeit. Április 15-től olcsóbb menettérti jegyeket ad ki a MÁV Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tartott. Nagy számban gyűltek össze a párt tagjai, több főispán is megjelent a klubban. A kormány tagjai közül Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, Zsitvay Tibor, Kenéz Béla, Korányi Frigyes báró, Karafiáth Jenő, Keresztes Fischer Ferenc, Purgly Emil miniszterek voltak ott. Bethlen István gróf volt miniszterelnök ezúttal sem látogatott el a pártklubba. Bevezetőül néhány belső pártügyet intéztek el. Károlyi Gyula gróf felszólalása A párt belső életét érintő ügyek elintézése után Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel: — Amikor egy hónappal ezelőtt — mondotta a miniszterelnök — kormányzói kézirattal elnapoltuk a Ház ülését, annak indokolásául azt hoztam fel elsősorban, hogy a kormánynak a költségvetés összeállításához időre van szüksége. Mindannyian tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a költségvetésnek idejében való beterjesztése és törvényerőre való emelése igen nagy fontossággal bír és annak elmulasztása az országra úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból kellemetlen következményekkel járna. A kormány tehát a rendelkezésére álló időt elsősorban a költségvetés összeállítására használta fel. És hogy ez nem volt könnyű feladat, ezt nem szükséges bővebben megindokolnom. Azt hiszem, hogy a jövő hét folyamán a pénzügyminiszter abban a helyzetben lesz, hogy a költségvetést a Ház elé terjesztheti s ezzel biztosítjuk azt is, hogy kellő időben ,törvényerőre emelhető legyen a költségvetés. Erre az időre azonban szüksége volt a kormánynak azért is, mert több igen nagyfontosságú gazdasági tervezetet kellett előkészítenie, amelyeknek összeállítása és kidolgozása sok munkát és időt vett igénybe. Ezek között első helyen említem meg a mezőgazdaság megsegítését célzó tervezetet, azután a földteherrendezésre vonatkozó javaslattervezetet, amelyek már olyan stádiumban vannak, hogy a jövő héten végleges formát is ölthetnek. Több más kisebb rendelkezésre nem akarok kitérni, mert bár azok is fontosak, de ezek mégsem vettek olyan sok időt igénybe, hogy indokolttá tették volna a Ház elnapolását. Ma a Házban az ellenzék felvetette azt a kérdést, vajjon mit csinált a kormány ez alatt az egy hónap alatt. Úgy állították be ezt a kérdést, mintha a kormány ezt az egy hónapot tétlenül töltötte volna el Nekem ebből a szempontból nyugodt a lelkiismeretem. A kormánynak igenis szüksége volt erre az egy hónapra, hogy az ország érdekében teendő intézkedéseket előkészítse. Nyugodt a lelkiismeretem, hogy ezt az időt valóban erre a célra használtuk fel, sőt azt is merem állítani, hogy ez az idő nagyon rövid volt, úgy, hogy csak megfeszített munkával tudtuk az intézkedéseket kellő formába önteni és előkészíteni. Részletekre nem akarok ma kiterjeszkedni. Remélem, hogy a jövő pártértekezleten ezeknek a tervezeteknek kész és végső alakját már be tudjuk mutatni és a párt tagjai már hozzászólhatnak ezekhez a nagyfontosságú kérdésekhez. A Ház munkarendjéről sem akarok szólni, mert hiszen az elnök napirendi indítványa tulajdonképen teljes felvilágosítást ad arra vonatkozólag, hogy a költségvetési vita megkezdéséig milyen penzum az, ami az országgyűlés képviselőházára vár. A költségvetés letárgyalása után elsősorban az összeférhetetlenségi törvény letárgyalását tartom kívánatosnak, nehogy az őszre maradjon. Természetesen az összeférhetetlenségi javaslatnak törvényerőre való emelése nincs naphoz kötve. Remélem, hogy ennek a javaslatnak letárgyalása nem fog a nyárba belenyúlni. Hogy ez a javaslat még a nyári szünet előtt tető alá kerüljön, ez mindnyájunk óhajtása és azt hiszem, hogy az országban is megnyugvást fog kelteni, míg a tárgyalásnak őszre való halasztását tendenciózusan a kormány és a kormánypárt ellen használnák ki. Létai Ernő küszönettel vette tudomásul a párt nevében a miniszterelnök kijelentéseit, majd a kamatláb leszállításának kérdésével foglalkozott, bírálta a Nemzeti Banknak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját és igen erélyesen sürgette a kamatláb leszállítását. Kérte a kormányt, hogy a földteherrendezésről készülő javaslatban tegye lehetővé, hogy a címzetes adósságok következtében felszaporodott árverések lehetőleg megszűnjenek, továbbá, hogy a földteherrendezésre való jelentkezés mielőbb megindulhasson. Kérte végül, hogy a földreform, során földhöz jutottak ügyét is rendezzék. Tóth Pál szintén a kamatláb leszállításának ügyével foglalkozott és hangoztatta, hogy az átmeneti nehéz időkben rendkívüli eszközökre van szükség a kamatláb leszállítása terén is. Olyan kamatok szükségesek, amelyet az adósok a mai viszonyok között is megfizethetnek. Korányi Frigyes báró a kamatlábról Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy azt a sok nyomorúságot, amit a képviselők ismertettek, ő fokozottabban látja, mert az ország minden részéről hozzá érkeznek be a panaszok s a gazdasági élet minden terét figyeli. Nem igaz az, hogy a miniszterek nincsenek kontaktusban a valóságos élettel, ő is látja a bajokat s azok nagy komolyságát. Sőt mint miniszter, szorosabb kontaktusba kerül az élettel, mint a magánemberek Ismeri azt a sringaluint, amely a kamatláb leszállítására irányul. S ha könnyűvé akarná tenni a dolgát, elég volna az, hogy engedjen ennek a hangulatnak és maga is panaszkodjék. De bár ismeri a szenvedők óhajtását, neki nem az a kötelessége, hogy a közhangulatnak engedve, éljenekre pályázzék Tudja azt, hogy sokat fogják kritizálni, hogy intézkedéseivel nem lesz mindenki megelégedve az országban, de ez a meggyőződése, hogy az emberek magukban mégis érezni fogják, hogy a pénzügyminiszter tudja, mit akar s miért akarja így s nem fogják akadályozni abban, hogy munkáját elvégezze, ő tűri a kritikát, mert a végeredményt tartja szem előtt, abban a tudatban dolgozik, hogy az ország életéről van szó. Minden kisiklás, minden hiba, főleg pedig a miniszterek minden gyengesége az országot szakadékba vinné. Áttért ezután a kamatlábleszállítás kérdésének ismertetésére. Kétségtelen, hogy a mai kamatterhek túlságosan magasak. Azonban a kérdés nem az, hogy a kamatot egy vagy két százalékkal leszállítsák, mert sok emberen ez sem volna segítség. A magyar közvélemény, sajnos, még mindig nem értékelte teljesen a gazdasági válságot, ő ugyan a végcélok tekintetében, amelyeket lát és amelyekhez a kivezető utat is látja maga előtt, optimista, de tudja azt is, hogy ma nehéz helyzeten kell keresztülvergődni Tény az, hogy olyan lépésekben haladt előre az eladósodás az utóbbi időben, ami megdöbbentő. A közszellemnek ebben a tekintetben át kell alakulnia és meg kell szűnnie a hitnek, hogy a más pénzével úgy gazdálkodhatunk, hogy, ha sikerül, akkor jó és ha nem, akkor legfeljebb nem fizetünk. — Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi megírta a Hitel című művében mindazt, amit ezen a téren a közvéleménynek tudnia kell. Sajnos, ezt a könyvet ma nem olvassák eléggé. Ő olvassa és tanulmányozza és ajánlja mindenkinek figyelmébe, mert annak tanulságai a jelenre is érvényesek így a közvéleménynek többek közt tudnia kell, hogy mitől függ a kamatláb alakulása. Ehhez tekintetbe kell venni, hogy honnan erednek azok a pénzösszegek, amelyeket kölcsön vettünk. — Eladósodásunk nagy része, mintegy négymilliárd pengő, külföldi eredetű. A külföld természetesen Magyarországnak sem adott olcsóbban kölcsönt, mint általában a környező államoknak. Ezek a kamatok magasak s leszállításuk egyik legfőbb gondját képezik. Háromhónapos minisztersége alatt annak előkészítésén dolgozott, hogy a kamatokat leszállíthassa. Ez roppant nagy munkát igényel. Hitelezőink különböző csoportjai hét-nyolc különböző államban vannak elszórva. Érdekeik részben különbözőek, érzelmi momentumokkal nem lehet rájuk hatni és velünk szemben bármikor a szerződésre és aláírásokra hivatkozhatnak. Igen nehéz dolog meggyőzni őket arról, hogy a magas kamatok fizetése ránk nézve tarthatatlan állapotot jelent és hogy elégedjenek meg a kamatok egy részével. Sikerült már őket bizonyos fokig, belátásra bírni s reménye szerint rövid időn belül kedvező lesz