Ujság, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

2 Göring tábornok lett Állami telket is kapott Berlin, augusztus 31. (Wolff.) Hivatalo­san közükt: A birodalmi elnök Blomnberg gyalogsági tábornok, hadügyminisztert ve­zérezredessé léptette elő. A további előléptetések között a birodalmi elnök Göring szolgálaton kívüli százados, porosz miniszterelnöknek, a Pour le Mérite­­rend lovagjának a háborúban és békében szerzett kiváló érdemei elismeréséül a gya­logsági tábornoki jelleget adományozta és feljogosította, hogy a birodalmi hadsereg egyenruháját viselje. Állami telek Göringnek München, augusztus 31. A bajor minisz­tertanács a berchtesgadeni hegyekben tíz­ezer négyzetméter kiterjedésű állami telket adományozott Göring porosz miniszterelnök­nek, hogy szintén kifejezésre juttassa Gö­­ring érdemeinek elismerését. Az adomány­levél szövege szerint a bajor kormány azt szeretné, ha Göring házat építene ezen a telken, amely Hitler kancellár birtokának közvetlen szomszédságában fekszik az obersalzbergi hegyoldalon. A miniszter­tanács egyúttal azt az óhajtását fejezte ki, hogy nagy örömmel venné, ha hamarosan bajor földön üdvözölhetné a porosz minisz­terelnököt. Göring köszönettel elfogadta a bajor­ nemzet ajándékát. Elmaradt Hitler beszéde a nürnbergi kongresszus csütörtöki napján Nürnberg, augusztus 31. A nemzeti szo­cialista párt birodalmi kongresszusának csütörtöki, második napján a különböző nemzeti szocialista szervezetek tartottak külön-kü­lön üléseket. Hitler kancellár nagy beszéde, amelyet a hölgyligák kongresszu­sán kellett volna megtartania, az utolsó pil­lanatban, eddig még ismeretlen okokból el­maradt. Este a nemzeti szocialista roham­osztagok zenekarai rendeztek térzenét a na­gyobb tereken és főbb utcakereszteződések­nél. Egyre nő a tömeg Nü­rnbergben Nürnberg, augusztus 31. (Wolff.) A nagy nem­zeti szocialista pártgyűlésre a birodalom min­den részéből érkeztek kü­lönvonatok. Az újon­nan érkezettek zeneszóval vonultak szállásukra. Az eredeti tervben megállapított vonatok száma nem volt elegendő az óriási nagyszámú részt­vevő ,újdaszállítására. Minthogy 342 különvona­­tot iktattak közbe, a birodalmi vasutak nem tudtak a menetrendszerű Vonatok f­elölt és etán­i szerelvényeket járatni. Így minden­­vo­nat túlzsúfoltan érkezett. A délután első órái­ban különösen nagy számmal érkeztek a­ párt tagjain és a rohamosztagok és védőosztagok tagjain kívül a Hitler-ifjak. A város utcáin ez­rek meg ezrek hömpölyögnek, olyan tömeg, amilyent Nürnbergben eddig még soha nem láttak. Különvonatok folytonosan érkeznek, úgy hogy az utasforgalom lebonyolítása már magában nagy feladat elé állítja a pártvezető­séget. Ma főképpen a párt különféle különszervei tartanak szervezeti gyűléseket. A gyűlésezés délután 6 órakor a körvezetőknek a Deutscher Hof­szállóban tartott gyűlésével kezdődött meg. A Biscayárt írta Rejtő Jenő A kikötői csendőrök tizenhárompróbás durva emberek. A természet rendje szerint ilyeneknek kell lenniük. A kikötők telve vannak elszánt és vakmerő alakokkal, a testi erő középkori kultusza él az emberekben és a legnagyobb köztiszteletnek a legna­gyobb verekedők örvendenek. Minden ház, akár dokkmunkások laknak benne, akár piaci kofák vagy halászok, ambícióval rejti el a bűnözőket, mindenkinek jövedelmező mellékfoglalkozása a bűnpártolás. Ez persze reakciót vált ki a csendőrökből, akik ál­landó életveszélyben teljesítik a szolgálatu­kat, igen sokan halnak meg közülük termé­szetellenes halállal és bizony nagyon hamar és csekély okoknál fogva verik félholtra a gyanús vagy ellenszegülő embereket. A ki­kötői csendőr mestersége hasonlít egy ál­landó frontszolgálathoz. Ezek után nem is lehet túlbuzgóságnak nevezni, ám egy csendőr szigorúan bánik az olyan munkanélküli csa­vargókkal, mint a lengyel fiú, Gyuri meg én. Akkoriban nem voltunk hivatásos munka­­nélküliek, hanem amatőrök. Mindenütt lá­zasan folyt a rakodás és negyven frankra is felszökött a napszám, olyan nagy szükség volt munkásokra. Mi azonban nem készül­tünk tőkepénzeseknek, nem akartunk ala­pot gyűjteni egy kis barátságos családi ház­hoz, ahol majdan öreg napjainkat morzsol­juk le jól megérdemelt békességben. Mi sze­rény emberek voltunk, akik dolgoztunk egy napig, aztán három napig vándoroltunk az országúton, ittunk, kártyáztunk és adandó alkalmakkor verekedtünk. A tisztelt olvasó meg fogja érteni ezt a csökkent ambíciót egy olyan munkával szemben, amelynél nincs előléptetés, amelynél kizárt a va­gyongyűjtés és a leghosszabb szezonja négy hónap. Éppen kellemesen sétáltunk az országúton már második napja, mi­ Róma, augusztus 31. A Giornale d’Italia vezi­rcikkétél Virgínia­ Gajda foglalkozik a küszöbön álló olasz-szovjet politikai szerző­déssel. Az új szerződés —írja Gajda — kö­vetkezetes folytatása a négyes szerződésnek, amennyiben kiegészíti annak működését. A locarnói politika természetes fejlődése szük­ségessé tette, hogy az első európai politikai szerződés a négy nyugati nagyhatalomra szo­rítkozzék, de az olasz kormány — mint Mus­solini szenátusi beszédében hangoztatta — mindig azon a nézeten volt, hogy az európai együttműködésnek minden hasonló felfogású államra ki kell terjeszkednie. ______ kor egy kikötői csendőr jött szembe, nagy sárga aktatáskával. Külseje elárulta, hogy küldetése van, de különben sem lehet egy gyalogos csendőr az országúton szolgálat­ban. Az országúton csak a kerékpáros jár­őrök teszik bizonytalanná a közlekedést. Ez az ember mégis megállított minket. Sajnos, igazoló írásaink egy kevéssé pedáns hivata­los közeget sem elégítettek volna ki, tehát felszólított minket, hogy előtte haladjunk, mert be fog vinni minket a városba. Fényes nappal volt, amikor minden pillanatban jö­hettek a kerékpárosok. Nem is lett volna semmi baj, ha a lengyel fiú, különben hisztérikus természetű ember, nem áll meg könyörögni a csendőrnek, hogy eresszen szabadon minket. Mi volt ehhez a kísérlethez képest Mózes óhajtása, hogy víz fakadjon a sziklából? A csendőr két-h­áromszor meg­lökte, hogy csak­ menjen. A lengyel fiú egyik végletből a másikba esett és azt ordí­totta, hogy őt ne lökdösse, mert ő megy magától is. A csendőr pofonütötte. Ez még nem lett volna valami nagy szenzáció, mert ilyesmiben már elég részünk volt, de a len­gyel fiú, tisztán láttam rajta, hogy pillanat­nyi elmezavar önti el, állkapcson vágta a kísérőnket. A következő másodpercben biz­tosan keresztüllőve feküdt volna a földön, de ekkor megtámadtuk a csendőrt. Én két kézzel ragadtam meg a revolveres kezét, Gyuri igazi briganti tempóval az egyik sze­mébe csapott, a revolver a földbe lőtt, aztán messzire repült, Gyuri kapott egyet az ar­cába, hogy felbukott, de mielőtt tovább vé­dekezhetett volna a biztos, markolatig a combjába kapta a késemet és mikor az éles fájdalomtól visszatántorodott, úgy ütöttem fel az állát, hogy hangos reccsenéssel csapó­dott össze a szája ... Felbukott A lengyel fiú neki szaladt a késsel, mintha meg akarná skalpolni! Ez a csendőr igazán köszönettel tartozik nekem, amiért a lengye fiút úgy rúgtam oldalba, hogy még egy hét múlva is nyilatt, ha lélekzelet véli. Azonnal lero­hantunk az útról a bozóton kevestü­l és a nyilt pályán beugrottunk egy indulóra váró tehervonatba. A csavargó már kezdő korá­ban jól tudja, hogy, a külső pályaudvaron melyik sínen áll az induló tehervonat. Az biztos volt, hogy most nagyon sokat kell utaznunk, lehetőleg más országba. Éjjel kinyitottuk a vagonajtót. Hegynek fel­robogtunk és jól éreztük magunkat, mert megszoktuk idővel támasz nélkül, török ülésben utazni a fémpadlón. Dohánnyal, ennivalóval el voltunk látva és még snap­szlink is maradt. Rengeteg csillag ragyogott az égen és a teli hold nappali fénnyel árasz­totta el a rézsűt alattunk elterülő panorá­mát, amely fokról fokra bontakozott ki, ahogy a tehervonat egyre feljebb döcögött a hegyen. Apró vörösfedelű házak, hórihor­­gás jegenyék, négyszögletes gyümölcsösök és ferde veteménytáblák vonultak alattunk és világosan látszott messze lenn az országút sárga sávja, táviró- és villanypóznákkal,­ jól kivilágítva. Aztán valami erdőségfélén ke­resztül kapaszkodott fel a vonat, bokrok és bodzafák mentén, majd ritkás törpefenyők következtek és felettünk vidáman tündök­lőn a csillagos ég... Hát kell ennél szebb élet? Guggoltunk mint a törökök és dohá­nyoztunk. Később Gyuri levette az ingét és kirázta a tájra bolhák ellen. Vöröshagymát ettünk és szárazkolbászt, snapszot ittunk rá, aztán levettük a kabátunkat, hányat dől­tünk és hagytuk, hogy a tehervonat álomba ringasson... .. .Menekülésünk nem ért véget az új ki­kötőnél sem, mert hiszen tudtuk,, hogy az­óta már széttáviratoztak mindenfelé. Le­kentünk a dokkra, az első rakodó hajónál munkába léptünk és elbújtunk a fenékbe. A lengyel fiú, aki szentimentális volt és fantaszta, azt állította, hogy a hajó hadi­anyagot szállít Vladivosztokba. Megnéztem az egyik ládát és szárított zöldséget találtam benne, ami kétségessé tette társam állítását. Nemsokára ránk találtak. Visznek a kapi­tány elé. A kapitány német ember, alacsony, zömök és kopasz. Sima, hideg arc. Soha sem szerettem a német embert. Lélektelenek, merev agyunk és csökölyösek. A legénység is német. Még eddig egy goromba szót sem szóltak, ami nyilvánvalóvá teszi előttünk, hogy rosszszándékú emberek közé kerültünk. Kik vagyunk? Ilyen helyen csak másod­­rangú kérdés a passzus, az igazolás egyedüli módja az, ahogy mi igazoltuk­ magunkat, egy-egy fémlappal, amit reggel kaptunk, amikor munkára vettek fel és néhány certi­­fikáttal, amely igazolja, hogy már azelőtt is a zsákhordós pályán működtünk. A dokk­munkásokkal, mert a foglalkozásuk készteti őket vándorolni, enyhébben bánnak, de ka­landorok, kótyagos diákok, jeggyel takaré­koskodók, nagyon goromba fogadtatásban részesülnek és átadják őket a legközelebbi kikötő csendőrségének. A kikötői csendőrök­ről már említettem,­hogy nem tekintik hi­vatásuk legfőbb kellékének a gyengéd udva­riasságot." A kapitány figyelmesen megnézi a fémlapokat, azután azt mondja, h­ogy menjünk a fűtőkhöz és maradjunk ott Bordeauxig. Mióta modern fűtőrendszerük van a ha­jóknak, egyáltalán nem kibírhatatlan a fű­­tőház. Legalább is nekünk nem, akik nyom­ban lefekszünk a kazántól messze, a­ padló rostélyára és kényelmesen elnyújtják fáradt tagjainkat. A levegő langyos, de nem fur­­rasztó. A szenet népi lapáttal teszik a ka­zánba, hanem­ kiskocsikon gurítják be. Ugyan­ilyen kocsik fogják fel a hamut, ha megtel­nek, csengetés jelzi. A fősütő, egy hatalmas szál germán, fényes izmain villódzó föl­té­nyekkel Volánra emlékeztet. Segédje egy borníri arca arab. Jelen van m­ég egy cingár, görbeorrú ember, gyapjas göndör hajjal, nyilván spanyol, valószínűleg a mechanikus. A kazánhoz rögzített műszerek csillognak és­ nagy ritkán egy recsegő kommandó hang­zik a szócsőből, mint az Úr szava az Ember tragédiájában- Ilyenkor némi mozgalom tá­mad, legtöbbször dadogni , kezd a lapátok folytonos harsogása és dobog a kazán. Fém­dolgok pengése visszhangzik néha a tompa gőzfürdői­ hangulatban. Gyurival tanácsko­­ztunk, hogy ajánlatos-e cigarettát kérni, de ÚJSÁG PÉNTEK, 1933 SZEPTEMBER 1 Keresztes-Fischer belügyminiszter sem tud­­idegen elemek beszivárgásáról Elkészült a belügyminiszter jelentése a törvényhatósági üzemek ügyében Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter csütörtökön délelőtt részletesebben nyilatko­zott a hírlapíróknak több időszerű kérdésről. A keresztény gazdasági és szociális­ párt leg­utóbbi határozatával kapcsolatban ezt mon­dotta: — Az első pillanattól kezdve a legszigo­rúbb intézkedéseket tettem annak meg­vizsgálására, vájjon külföldről nem áramlanak-e be Magyarországba olyan elemek, akik itt bármilyen szempontból nem kívánatosak. Nem kívánatos elem alatt értek mindenkit, aki kenyeret vesz el a magyar állampolgár elől. Ebből a szempontból nem teszek megkülönböz­tetést hitlerista és nem hitlerista között. Meg kell állapítanom, hogy semmiféle idegen elemek beszivárgása Magyaror­szágra egyáltalán nem történt és nem történik. A törvényhatósági és állami üzemek lebon­tásáról így nyilatkozott a belügyminiszter: " A törvényhozás tudvalévően utasította a kormányt, hogy záros határidőn belül te­gyen jelentést a megszüntethető közüzemek­ről. A törvényhatósági üzemek ügyében már elkészült a belügyminiszteri jelentés, amely az állami üzemekről szóló kereskedelmi mi­niszteri jelentéssel együtt kerül majd a par­lament elé. Bizonyos lehetőségek feltétlenül vannak egyes törvényhatósági üzemek meg­szüntetésére s bár a részletekről most nem kívánok nyilatkozni, annyit máris mondha­tok, hogy ezek a lehetőségek az iparra és ál­talában a magángazdaságra nézve igen jelen­tékenyek. A részlett­k­et majd a parlament elé kerülő jelentés fogja tartalmazni, valamint azo­k a rendeletek, amelyek a jelentéssel kap­csolatban megjelennek. Külön rendelet készül majd a fővárosra és külön-kü­lön rendeletek intézkednek majd az egyes autonómiák üze­meiről. Rengeteg műhely van például különö­sen a fővárosnál, melyeknek megszün­tetésével kiváltképpen a kisipar fog je­lentékeny munkához jutni. A rendeletek konkréten felsorolják a fővá­rosban és a vidéken megszüntethető tör­vényhatósági üzemeket s ugyanezt fogja megtenni a kereskedelmi miniszteri jelentés az állami üzemekre vonatkozólag, amelyek­kel kapcsolatban nem rendeletek, hanem — állami tulajdonról lévén szó — csupán in­tern rendelkezések lesznek. Megfelelően gondoskodni kívánunk ter­mészetesen a lebontandó üzemek alkal­mazottainak sorsáról is. Végül hangsúlyozta a belügyminiszter, hogy a racionalizálással kapcsolatban most folyik a reformmunkálatok előkészítése s reméli, hogy a törvényhozás idejekorán le­tárgyalja az ezzel összefüggő törvényjavas­latokat. Miiről szól az olasz-szovjet politikai szerződés? Nem jelent új helyzetet a két állam közt A szovjetről szólva meg kell állapítani, hogy semmiféle reális európai politika nem folytatható az ő részvétele nélkül. Mussolini ezt kormányzásának első éveitől kezdve vallotta. A szovjet diplomáciai tevékenysége az utóbbi időben a szerződések egész sorozatát hozta létre. Mindezek a szerződések olyan helyzetből származtak, amely nehéz, sőt ve­szélyes bonyodalmat válthatott volna ki, ez­zel szemben az olasz-szovjet­ szerződés a már fennálló lehető legjobb viszonyból szár­mazik és . mindössze­­szankcionálja és megerősíti azt a helyzetet, amelyet Olaszország minden politikai szerződés nélkül már régóta létesített Oroszországgal szemben. Az új olasz-szovjet­ szerződés természetesen általános jellegű, mint a négyes szerződés is volt. Nem tűzte ki célul maga elé valamely határozott­ részletes probléma megoldását, hanem arra törekszik, hogy Olaszországot és a szovjetet egységbe hozza a legfontosabb európai kérdések megoldásában. A szerződés lényegében a következő dolgokkal foglal­kozik: meg nem támadás, semlegesség egy har­madik állammal bekövetkezhető bonyo­dalom esetére; gazdasági bajok kizá­rása és egyezkedési eljárás megállapí­­tása olyan kérdésekben, amelyeket ren­des diplomáciai után nem lehet meg­oldani. Mindezek a pontok a fascista politikának lényeges alapvonásai. Lényegében tehát az új szerződés, nem jelent új helyzetet a két állam viszonyában, mindössze az európai közösség érdekében szilárd alapokra helyezi és továbbfejleszti a már fennálló politikai kapcsolatokat. Ez az újabb szerződés ismét bizonyítéka Olaszország békés politikájá­nak. Új orientáció a bolgár külpolitikában Szófia, augusztus 31. Nagy feltűnést keltő cikket közöl a bolgár külpolitika új orientáció­jából a­ bolgá­r szocialista párt hivatalos lapja, a Narod csütörtök reggeli­­számában. A cikk amelyet Pasztahov volt szocialista miniszter írt,­ Borisz király és Giovanna királyné külföldi ujjából indul ki és arra a végső következtetésre jut, f­ogy a királyi pár ezért az után egészen új külpolitikát készít elő,amelynek­ legfontosabb alapelve a bolgár-jugoszláv közeledés lesz. Bo­risz király és Giovanna királyné csütörtökön Lebrun francia­ köztársasági elnök­nél jelennek meg hivatalos látogatáson, s,­kétségtelen, hogy Borisz király párisi tartózkodását arra is fel­használja, hogy fontos külpolitikai tárgyaláso­kat folytasson Franciaország mértékadó politi­kai tényezőivel. Párisból,­­a királyi pár Lon­donba utazik, ahol­ György angol király ven­dége lesz. A királyi pár külföldi útjának legfon­tosabb állomása azonban Borisz­ király és Sándor jugoszláv király nemhivatalos talál­kozása lesz. A jugoszláv király, ezidőszerint — mint ismeretes — szintén külföldön tartózkodik. Hogy­ hol történik majd meg a két király világ­­történelmi jelentőségű találkozása, — írja Pasz­,­luhov — az egyelőre még titok. Valószínű, hogy semleges­­ területért, :találkoznak­.valahol Európá­ban. Ez is találkozás hozza majd meg a végső fordulatot Bulgaria Tailb­ olilikájában s­s Borisz király már a jugoszláv,bolgár megegyezéssel a zsebében tér visza hazájába. Kézbesítést vagy más reklamációkat, cím­változásokat közvetlenül a ki­adóhivatallal közöljük, leve­lezőlap vagy telefon útján.

Next