Ujság, 1938. november (14. évfolyam, 247-272. szám)
1938-11-01 / 247. szám
3 ERI B ■ F* Jlrt*a f S BÍLYEfiAUUM Ba? Éfaa S3 fi íliuMS HM meayzéket érdeklődiknek hír®]F^S|An4’P^fflH*Hientve kaid: Abon.il lenti Bai’ “Sa? m J?y JJJM bélvénkíMiSkedése. Dudapest. Váci-utca 4511. Tel.: 1S6—3 SO. német problémákat. A húszéves népszövetségi politikának az volt a legfőbb jellegzetessége, hogy mindenféle szedett-vetett nép ítélkezett ősi európai kultúrnépek ügyei fölött. A továbbiakban a lap megállapítja, hogy Magyarország már a múltban is mindig számíthatott Németország és Olaszország támogatására jogos nemzeti igényeinek érvényesítésénél. A cikk azzal a megállapítással fejeződik be, hogy november 2-ikn történelmi dátum lesz az európai fejlődés történetében. „Azonnal és véglegesen megoldják a határkérdést”4 Róma, október 31. Az olasz lapok vezető helyen köztik a német-olasz döntőbíráskodás telét és kiemelik, hogy Budapest és Prága bejelentette, hogy fentartás nélkül aláveti magát a döntőbírósági határozatnak. A Giornale d’Italia hasábjain Virginia Gayda vezércikkében a következőket írja: Róma és Berlin Budapest is Prága felkéré-sére együttesen elvállalta a keseti-magyar ha- tár kijelölésére irányuló döntőbíráskodást. Határozataiknak döntő jelentőségük lesz, minthogy Budapest és Prága már eleve kijelentette, hogy bármilyen legyen is a határozat, Aaz elfogadja. A közös német-olasz döntőbíráskodás min-den egyéb állítással szemben bizonyítja, hogy azolasz és a német kormány a cseh-magyar kérdés megítélésében és annak gyakorlati megoldása tekintetében is tökéletesen egyetért. Bebizonyítja továbbá, hogy a német-olasz együttműködés, amely a Róma—Berlin tengelyben jut kifejezésre, az európai béke szempontjából fontos szerepet tölt be és ezzel a két érdekelt fél által kért közbelépés igazságos, békítő formulával gyorsan le fog zárni egy olyan viszályt, amely könnyen veszélyes fordulathoz vezethetett volna. Ez a döntőbíráskodás megerősíti Olaszország és Németország középeurópai érdekeinek párhuzamosságát, amelyet maguk a dunai államok is elismernek, amit a magyar és a cseh kormány Rómához és Berlinhez intézett felkérése is bizonyít. Ami a Ciano gróf olasz külügyminiszter és Ribbentrop birodalmi német külügyminiszter bécsi döntőbíráskodásának eredményeképpen létrejövő megoldást illeti, úgy ebben a tekintetben a legnagyobb óvatossággal lehet csak nyilatkozni, tekintettel a jelen pillanat kényes voltára. Megismételhetjük azonban — írja frauda — azt, hogy mindkét kormány elismeri annak szükségét, hogy 1. azonban és véglegesen megoldják a csehmagyar határnak kérdését, hogy megszabadítsák a Dunavidéket olyan veszélyes helyzettől, amely, ha elhúzódnék, csak egyre súlyosabbá válnék; 2. kielégítsék a magyar követelések lényegét és érvényt szerezzenek azoknak az igazságos és vitathatatlan nemzeti jogoknak, amelyek az egyes államok közötti egyensúly szükséges tényezőit jelentik; ti. 3 .szvélyes szellemben közreműködjenek a cseh köztársaság új politikai berendezkedésénél, amely ország új emberekkel és új eszmékkel igyekszik új nemzeti életet kezdeni szőkébb, de méltányosabb keretek között. A fascista Olaszország már a mostani viszály elején kijelentette, hogy nem a cseh nemzettel, hanem a szerencsétlen emlékű versaillesi, trianoni és scintgermaini békeszerződéseken alapuló politikai rendszerrel áll szemben. Azok a közlések, amelyeket néhány nap múlva Ciano gróf és Ribbentrop Magyarország és Csehország képviselői előtt tenni fognak, életbevágó fontosságúak lesznek a két ország megbékélése és szívélyes együttműködése szempontjából is. Magyarország és Csehország hivatott vezetőiben a válság legvégső határán is volt annyi bölcseség, hogy nem bocsátkoztak kalandos vállalkozásokba, mert mindkét részről bíztak Olaszország és Németország barátságában és politikai felelősségérzetében. Az olasz és a német nemzet a legteljesebb elismeréssel adózik f ezért és követendő például állítja őket a nyugtalan európai telkek elé. Csehszlovákia képviselete a bécsi konferencián Prága, október 31. (Inf.) Csehszlovákiát aszerdán kezdődő bécsi döntőbírósági értekezleten, a hétfőn este kiadott hivatalos jelentésszerint, Ghyalkovszky külügyminiszter, Tiso szlovák fiiniszterelnök, Volosin rutin miniszterelnök, és hrno követ, a cseh külügyminiszter kabinetelnöke képviseli. Chvalkovszky kedden utazik Prágából Pécsbe és ugya.nakkor Tiso is Pozsonyból Bécsbe megy. Volktine...:k szerdán követi őket repülőgépen. ÚJSÁG KEDD, MA18 NOVEMBER 1 „Ruszinszkót Magyarországhoz kell csatolni!4* „Európa megelégelte, ám minden elle fegyverrel a párnája mellett feküdjék le.“ Beck külügyminiszter Lengyelország külpolitikájáról Beck lengyel külügyminiszter alábbi nyilatkozatában tanúbizonyságot tett Magyarország iránt érzett igaz barátságáról és egyúttal őszinte és mély igazságérzéséről. Mindig tudtuk, hogy Lengyelország igaz,jó barátunk, hogy a történelem, a közös sors és közös törekvés és érdek szorosan egybekapcsolja a lengyel és a magyar nemzetet, de azért ennek a szolidaritásnak ilyen egyszerűségében is fenséges megnyilatkozása mélyen meghatja az egész magyar közvéleményt. Lengyelország erkölcsi támogatása eddig is nagy erőt adott a magyar nemzetnek és a magyar kormánynak abban a diplomáciai fáradozásban amelynek célja, hogy a magyar igazság a Csehszlovákiához kapcsolt magyar területekre vonatkozólag érvényesüljön. De most, amikor ez a nehéz és fáradságos munka betetőzés alá jut, amikor elérkeztünk az utolsó fejezethez, a sorsdöntő bécsi tárgyalások küszöbén különösen forró és hálás érzést fakaszt a magyar közvéleményben az, hogy a lengyel külügyminiszter ily nyíltan, egész Európa színe előtt spontán mellénk állt a ruszinszkói kérdésben is. A Lengyelországban Magyarország iránt élő hagyományos jóindulatnak ezt a megnyilatkozását soha sem lehet elfelejteni. A lengyel külügyminiszter nyilatkozata Varsó, október 31. Beck lengyel külügyminiszter nyilatkozott a Hearst-lapok külpolitikai szerkesztőjének, Hiller, a tinek Lengyelország külpolitikájáról. __ Európa megelégelte — mondotta a miniszter —, hogy minden este fegyverrel a párnája mellett feküdjék le. Legutóbb súlyos megrázkódtatásokon mentünk keresztül, amelyeknek következményei mrég mindenem műrtek el. — Lengyelország mindig reális módon tekintett a bollesi Crekszktváldára és ezért végleges megoldásra ítkekedett. Lebgyelmr.míg nem hiszi, ahogy a kérdés idegesen meg volna oldva az eddigi scrillről átengedésekkel és ezért a magyar eseti vita végét nagy figyelemmel várja. Beck külügyminiszter ezután kijelentette, hogy a lengyel-litván kérdésben Németországgal semmiféle megegyezést nem kötött (é s szó sincsen arról, mintha Lengyelország megegyezett volna Németországgal Litvánia felosztásában. Lengyelország ugyan határozott hangot használt legutóbb Litvániával szemben, de ennek a célja csupán a jószomszédi viszony helyreállítása volt. — Lengyelország mindig vonakodott csatlakozni a kis-entente-hoz és szembeszállt annak politikájával, mert az csupán az ellenségeskedésen alapult. Tagjait olyan politika kapcsolta össze, amelynek célja az voll, hogy sakkban tartsa Magyarországat is fentartsa Magyarország sérelmes helyzetét, ami nem engedte meg a tartós béke kialakulását. Lengyelország szívesen látná, ha a Kárpátoktól délre élő nemzetek ügyeit barátságosan rendeznék. Lengyelország támogatja Magyarországnak a Ruszinföldre vonatkozó törekvéseit, mert ezek a követelések alkalmasak a tartós béke megalapozásárói. Ruszinszkót annak idején letétként adták át Csehszlovákiának a régi orosz rendszer részére. Ruszinszko helyzete olyan volt, mint a Közép-Európa e részében üresen hagyott széké: háttal fordult nyugatnak. Ez a megoldás inkább politikai, brit gazdasági vagy néprajzi jellegű volt. Ruszinszkóban nincsenek csehek. A lakosság politikailag nagyrészt kialakulatlan. A lakosság közül egyedül a magyarok tanúsítanak politikai magatartást. E vidék lakossága népszavazás esetén kétségkívül a Magyarországhoz való csatlakozás mellett döntene. — Csehszlovákia — folytatta Beck külügyminiszter — már beleegyezett abba, hogy riad Magyarországnak egy hosszú vasúti szakaszt. Ez a vasútvonal a magyar határokkal párhuzamosan fűt, a megmaradó Rurenrzó gazdaságilag elszigetelt lesz és az általános rgversüly szempontjából tehetet- Stigre lesz kárhoztatva. Kívánatos volna hát, hogy Roszeniskét unió alapján Malnrorsinghez kapcsolják a keresztény világeszmét védelmező magatartását, a keresztyén nagy egységnek a törekvését meg kell, hogy lássák a protestánsok is. Négyszáz esztendő nagy tanulsága: meg kell látni, hogy Krisztus nem hagyta el egyik egyházat sem. Nekünk — úgymond — az a kötelességünk, hogy meghallgassuk a Krisztusért dobogó szívek szerelmét, hogy megismerjük egymást jobban, mint valaha ismerte a keresztyénség két különböző ága egymást — sőt nemcsak megismerjük, hanem meg is szeressük azt, ami Isten szerelmének a munkája mind a két oldalról. Ez a Krisztusban egymás felé vonzódás a jövő keresztyénségnek az útja. Szabó Imre esperes e szavainál elemi erővel tört fel a taps a közönség soraiból. Ezután azt fejtegette az esperes, hogy a protestantizmusnak van nemzeti hivatástudata is, amelyet felismert és be is töltött. Minden keresztyén nép — úgymond — a Bibliából ismerte fel önmagát. Szabó Imre esperes így fejezte be beszédét: — Magyarságunk nem fogja sohasem meggyengíteni keresztyínségünket és keresztyénségünk nem fogja megtörni magyarságunkat. A szenvedéseken keresztül újra kezd kiragyogni a kiengesztelődött magyar lélek előtt az Isten dicsősége. Percekig tapsolt a közönség Szabó Imre esperes filozófiai magasságokban járó gyönyörű beszéde után. Budapest protestánsainak reformáció-ünnepe Szabó Imre esperes hajal más beszéde a tekintélyről és a keresztyén egyházak viszonyáról Hétfőn, október 31-én volt a 421 -ik évfordulója annak, hogy Luther Márton a reformációi világtörténelmi jelentőségű munkáját megkezdte. Ezt a napot az egész országban megünnepelték a protestánsok. Budapesten a Kálvin-téri templomban délelőtt istentisztelet volt, amelyen Havas László püspök prédikált — Az ember a reformációban — úgymond — nem elváltást fedezett fel, hanem a régit, az örök vallást . Add Isten, hogya földön több jóság, öröm, nyugalom és szépség legyen. Havas László ezután imát mondott és könyörgött Istenhez, hogy szűnjenek meg a magyar nemzet megpróbáltatásai és teljesedjenek reményei. ■ A Deák-téri evangélikus templomban ugyancsak ünnepi istentisztelet volt, amelyen Iluffay Sándor püspök prédikált. — A keresztvédség.. — mondotta — csak úgy állhat minden kisértés és ostrom közepette, ha isteni küldetését teljesiti. Tasnádi Nagy András beszéde Este hét órakor a pesti Vigadóban a protestáns társadalom együttesen ünnepelte meg a reformációt. Zsúfoltságig megtelt a ' hatalmas terem, mind a három protestáns fele-'-ezd . egyházi és világi előkelőségeivel A kormányt Sztranyivszkij Sándor földmivelésügyi miniszter, Miket,időn igazságügy miniszter és Kemélyi-Schmeier Lajos pénzügyminiszter képviselte. Miután a közönség mégy áhítattal elénekelte a zsoltárt: Tv limited bíztunk elejétől jogini.. . Tasnádi Nagy András, Országos Bethlen Csábor Szövetség elnöke nagyhatású beszédet mondott Azza kezdte, hogy a protestáns világ ma is tisztelettel és ládával áll meg Luther Márton hatalmas alakja e’.fldl. Ma is jiallszil. -i ' hifajító kalapácsénak c■ 'trogá’sé, amellyel !.i szegezte a v.'ittenbergi vártemplom kapujára a kilencvenöt létert. Ott vagyunk — ugymond — Luther melleik ."mini megy nagy elszántsággal | VVonhsba, a bli'ód' ni! gyűlésbe helyredli)' j Csodálattal szut'-lk •l- egyszerű barátéi Lgmint szemébe néz a Miig hatalmasainak. j I Megemlékezett ezután Tusnádi Nagy András a Lutherillán következő többi nagy reformátorról, Zwing'.nrül, Calvin Jánosról és munkájuk magyar követőiről. Dévai Bíró Mátyásról, Erdős, Sylvester Jánosról. Felidézte a nagy magyar fejedelmeknek, Bocskaynak és Bethlennek küzdelmeit, akik nemcsak a lel'di Illard szabadságáért, hanem a magyar létért is harcoltak. Rámutat ezután a magyar nemzet történelmi óráira. Hálával kell megállni — úgymond — a Mindenható Isten előtt. Lelkünk mélyén meg kell fogadni, hogy Visszatérő testvéreink javán szeretettel fogunk munkálkodni, üdvözölte végül Tasnádi Nagy András a megjelent előkelőségeket, köztük különösen Öhhi Tálas-t, a testvéri finn nép budapesti követét. Keresztyén egység felé Szabó, Imre református esperes ünnepi szónoklata következett. Azzal kezdte, hogy a reformáció az egész emberiséget, az egész egyházat megrázó mozgalom, amely azt vállalta, hogy a hitben való nagykorúsághoz eljuttatja az embert. Ki, egész Európa újjászületett attól a gondolattól, amelyet a reformáció iipzott. A protestantizmus az iskoláit — még a főiskoláit is — azért értette, hogy a Biblia nagy mélységeit kibányássza és az egész világ számára közkinccsé tegye. És visszaesik a kiskorúság állapotába a protestantizmus, mihelyt kevesebbel megelégszik Krisztus igéje felöl. Maga Isten szent lelke nem tűri ki kiskorúságot. Hangsúlyozta Szabó Imre esperes, hogy a protestantizmus nem ismer semmiféle megfellebbezhetetlen emberi tekintélyt — különösen a lélek üdvössége kérdésében. De a protestantizmus az, amely a tekintélyt, akár a családban, akár a nevelésben, akár a társadalmi, akár az állami életben az egyetlen és örök tekintélynek, a szuverén Isten tekintélyének elenőrzése és védelme alá állítja. Csak a nagykorú ember tud igazán meghódolni az őt érintő tekintély elött. Más — úgymond — a jobbágy szemében a királyi tekintély és más a nemes ember szemében. Majd azt fejtegette Szabó Imre esperes, hogy amint m prolesiarr.iznv.ison belül vannak katolikus telkek, úgy Valinak a katolicizmuson bellii lirolest.'.ns lelkek Négyszáz esztendő l'iméneme igazolta a reformációt — ezt be kell látnia a katolicizmusnak is. Viszont a katolicizmusnak Az ifjúság szava A Lutherania Vegyeskar, Kapi-Królik Jenő tanár vezényletével, elénekelte a zsoltárt: Erős vár a mi Istenünk . . . majd Gyökössy Endre, a Petőfi Társaság tagja, a kiváló költő, felolvasta két szép vallásos ódáját. — Bardócz Vilmos, az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség elnöki tanácstagja, a Brassai Sámuel Unitárius Ifjúsági Egyesület elnöke, tolmácsolta az ifjúság üdvözlő szavát. Izzóan lelkes beszédben mutatott rá a fiatal szónok arra, hogy a magyar nemzet sorsa fordulásának e napjaiban nem lehetnek különleges egyéni érdekek, csak a nemzeti érdekek érvényesülhetnek. Minden magyar értéket ki kell bányászni és a közösség szolgálatába kell állítani. „Fogjuk meg egymás kezét — úgymond —, soha ne eresszük el és menjünk egy becsületesebb, jobb, szebb magyar élet felé. Ez a mondanivalója van a magyar ifjúságnak 1938 október 31-én.“ Feldörgött a taps az ifjúság kiküldöttjének szónoklata után. Zuráért Zoltán győri evangélikus lelkész mondott záróbeszédet. Megragadó szavakkal hívta fel a hallgatóságot arra, hogy „az idő sürgeti az Isten gyermekeinek egységes frontját". 1938-ban nem szabad, hogy a reformáció emlékünnepének vége legyen. Isten trombitái sorakozót fújnak és szent egységbe kell tömörülni mindenhol. Nagy taps fogadta ezt a szép beszédet is. A Himnusszal, a magyar nemzet imádságával, zárult be a felemelő ünnepség. Néprajzi alapon vonják meg Magyarország és Csehszlovákia határvonalát Berlin, október 31. (Inf.) Az egész német sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy a Bécsben összeülő német-olasz döntőbíróság a néprajzi határok alapján fogja megvonni Magyarország és Csehszlovákia új határvonalát. Nemcsak Berlin és Róma, hanem az érdekelt felek is egyetértenek abban — írja a Berliner Tugeblatt —, hogy ha az országhatárokat a néprajzi határ alapján vonják meg, akkor ezzel megteremtik a tartós megoldást és az eljövendő békés szomszédi jóviszony legbiztosabb zálogát. A berlini római tengely annak idején a konstruktív békepolitika jegyében született meg — írja a lap — s a két nagyhatalom most is ezt a politikát akarja szolgálni azzal, hogy a barátság és igazság alapján fogja teljesíteni Magyarország jogos követeléseit. A Berliner Tageblatt ezzel kapcsolatban erélyesen cáfolja azokat a híreket, hogy Berlin és Róma között nézeteltérések állanának fenn a jogos magyar igények teljesítése kérdésében. A lap leszögezi, hogy a német-olasz döntőbíróság összeülése már egymagában véve mindennél fényesebb cáfolata ezeknek a híreszteléseknek. A német külügyminisztérium szócsöve, a Deutsche Diplomatische Korrespondenz megállapítja, hogy Olaszországtól és Németországtól csak igazságos döntést lehet várni, mert egyedül az igazságos döntés biztosíthatja a jövőre nézve az összhang kialakulását a Dunamedence államai között. A döntő szerepet a két nagyhatalom bíráskodásában természetesen az a tény játssza, hogy a trianoni békeszerződés megalkotásával súlyosan megsértenék a wilsoni elveket Most arról van szó, hogy ezt a súlyos hibát jóvátegyék és visszaadják Magyarországnak mindazt, amit húsz évvel ezelőtt a népéözi elv megsértésével elraboltak tőle. Németország a szudétkérdés rendezésénél megmitatta, hogy igényei érvényesítésénél éppen azokat az elveket tartotta szem előtt, amelyeknek mellőzése ellen Versailles óta állandóan malkozott: a népi gondolat elsőbbségét. Németország lemondot a népi gondolat osfenziv értelmezéséről s ezzel olyan példát adott, amely feljogosítja arra, hogy hasonló megértést tételezzen fel a vitairán álló feleknél is Olaszország ugyanezt a nézetet vallja, miséül természetesebb tehát mint az, hogy Németország és Olaszország ebben a szellemben hozta meg döntését.