Ujság, 1939. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

3 UTOB MQgVftR JÖVŐT BOLDOG ÚJÉVET Bemutatja Sternberg 7*s^3» Kir41?* <• odraH hangmergvir SÖ5 Vn, Rákóczidat 60. itersrfg kpímgrobt) és legszebb rididterme. kon keresztül nem a magyar uralkodóosztályokkal, hanem a pauper immortalis-szal, a magyar néppel élt együtt. Valaki azzal bizonyította a zsidók sokévszázados magyarországi tartózkodását, hogy már az Árpádházi királyok idejében is voltak pogromok. Mi azzal bizonyítjuk a magyar néppel való összetartozásunk jogosságát, hogy elődeinkről, a Mózsi kocsmárosokról és egyéb hasonló nevű fütyülő zsidókról már abban az időben magyar népszínművet írtak, amikor a mai Magyarország szenvedélyesen hazafias irányítóinak elődei közül nem egy, még a gyapjú utcai német színházba járt. Ha a miniszterelnök úr feleleveníti emlékében ezeket a népszínműveket, megállapíthatja, hogy a Mózsik és Kubik sohasem szerepelnek ellenszenves uzsorásokként, vérszopókként, hanem groteszken rokonszenves figurájuk szervesen benne élt a magyar népéletben. S ez a Mózsi és Róbi a paraszttal egyformán engedelmeskedett annak a felülről diktált fegyelemnek is, amely most a népi reformpolitika egyik újszerű elemeként szerepel, holott olyan régi, mint maga a magyar nép. ♦ A miniszterelnök bizonyára tudja, hogy a múlt század harmadik évtizedéig a magyar zsidóság a falvakban élt. Magától értetődő, hogy a jogtalan zsidó és a jogtalan jobbágy között évszázadok alatt létrejött a közös társadalomkivüliségben valamelyes szolidaritás és vonzalom. Ennek a falusi múltnak atavisztikus hatása nyilatkozott meg a zsidó népcsoport intelligenciájának későbbi politikai tájékozódásában is, amellyel azokhoz a pártokhoz és mozgalmakhoz csatlakozott, amelyek elsősorban a magyar népnek követeltek jogot, kultúrát és földet. A magyar zsidóságnak a magyar néppel való kapcsolata tehát sok évszázados, az uralkodóosztályokkal való érintkezése azonban csak néhány évtizedes — ezért nem fog sikerülni most sem semmiféle törvénynek vagy mesterséges formációnak hagyományaiban és érzelmileg szeparálnia a zsidóságot a magyar paraszttól, munkástól és kisembertől, — a magyarság mégis csak legtörzsökösebb tömegétől, a magyar fajta alapanyagától. A jogcím tehát, amelyre még mindig hivatkozhat a zsidó népcsoport zöme, hogy 1848-ig együtt élt a néppel a faluban, amely egyszerre volt jobbágy-gettó és zsidó-gettó. S e faluról elszármazott zsidó népcsoport tagjai, ha rokonlátoga ÚJSÁG VASÁRNAP, 1999 JANUÁR 1 tóba ha rámolnék a faluba, ma is megindultan állapítják meg, hogy ezt a közös sorsban megalapozott párhuzamosságot kétévtizedes demagógiának is aligalig sikerült megzavarnia. A magyar népben még ma sincs faji és felekezeti gyűlölet, a magyar nép ma is emberszerető, tapintatos és igazságos s legkevésbé van benne ártó szándék azokkal szemben, akik nehezen dolgoztak, ő, aki szintén keservesen dolgozik, mindennél jobban becsüli a munkást. Nem véletlen, hogy a háború előtt két leggyökeresebben magyar és paraszti kerületben, a debreceniben és a szentesiben zsidó képviselőt választottak. Ma is hisszük, hogy ha a magyar nép ma sajátmaga csinálhatna népi politikát, ha önmagának hozhatna törvényt és önmagát kormányozhatná, bizonyára nem a második számú zsidótörvénnyel kezdte volna karácsony előtt és mindenek előtt a reformkorszakot. Kossuth írta Heffynek, amikor Sándor cár átmenetileg bevezette a parlamentarizmust Oroszországban: „Olyan reformok, amelyeket felülről engedélyeznek vagy ajándékoznak, nem tartósak és nem életképesek. Az igazi reform az, amit a nép maga szerez magának.'’ A második számú zsidótörvényt, sőt az elsőt is nem a magyar nép szerezte meg magának, hanem felülről kapta ajándékba — és azzal a fegyelemmel, amelyre kilencszáz év megtanította, tudomásul vette. * Hogy 1939 kié lesz, nem tudjuk és nincs historikus vagy szociológus, aki tudná, sőt politikus és asztrológus sincs. Mi csupán azt tudjuk, hogy 1939 kinek járna: a magyar népnek, amely a Krisztus születése óta eltelt időnek több mint felét azzal a várakozással töltötte el, hogy végre egy év a nemzet életéből, az övé legyen! Iílév napján ilyen értelemben kívánunk a magyar népnek boldogabb új esztendőt és szívből kívánjuk, hogy ha már másoktól elveszik, kapja meg legalább a halhatatlan szegény megillető nagyobb részét a borból, búzából és békességből. A spanyol polgárháború Óriási légi ütközet Granadella felett Lérida, december 31. Óriási arányú légi ütközet folyt le péntek reggel Granadella fölött. Reggel fél kilenc tájban a köd leple alatt 70 köztársasági repülőgép a nemzetiek állásai fölé repült, majd hirtelen lecsapva gépfegyverrel lőtt a nemzetiekre. Két nemzeti repülőtaj azonnal felszállt és megütközött a köztársaságiakkal. Az eddigi jelentések szerint a légi harcban nyolc Curtiss- és két Rata-gépet lelőttek. Kilenc óra tájban a nemzetiek intéztek légi támadást a köztársaságiak állásai ellen. Barcelona bombázása Barcelona, december 31. (Havas) Szombaton délelőtt 11 órakor öt hárommotoros bombavetőgép bombázta a kikötőnegyedet. Mintegy harminc bombát dobtak le. A légitámadásnak öt halálos és tizenöt sebesült áldozata van. Német-angol tengerészeti megbeszélések „Németország búvárnaszád-építkezésére Anglia fokozott torpedóromboló-építkezéssel felel" London, december 31. Szombaton érkezett vissza Londonba az az angol tengerészeti küldöttség, amely a tengerészeti vezérkar helyettes főnökének vezetésével csütörtökön Berlinbe repült, hogy a némethadihajóépítési tervekről tanácskozzék. Az angol sajtó értesülése szerint a megbeszélések barátságos légkörben folytak. A küldöttség Londonban haladéktalanul jelentést tesz a tengernagyi hivatalban, amely a jelentést Chamberlain miniszterelnökhöz továbbítja. Londonban biztosra veszik, hogy Németország fokozott búvárnaszád építkezésére Anglia fokozott torpedóromboló építkezéssel felel. A Daily Mail szerint a német lépés nagy meglepetést keltett Londonban. Az a hír járja, hogy Hitler a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesztusra készül. Ennélfogva a német eljárást új diplomáciai tevékenység bevezetésének tekintik. A Németország és Olaszország közti szoros viszonyra való tekintettel lehetségesnek tartják, hogy ez a fejlemény bizonyos hatást gyakorolhat Chamberlain és Mussolini római megbeszéléseire, jóllehet öt ilyen cirkálója lehetett volna. Valószínűleg megelégedett volna az eddigi hárommal, ha Szovjet-Oroszország nem kezdett volna hét ilyen kategóriájú cirkálót építeni. Ha Németország a mostani megbeszélések eredményeképpen teljesen igénybe venné azokat a ,,bizonyos dolgokat", amelyekre az egyezmény alapján kétségtelenül joga van, akkor ez Angliában sem nyugtalanságot nem idézne elő, sem pedig nem adna okot a panaszkodásra, ha sajnálatos is a hajóépítési verseny újra feléledésének lehetősége. A Daily Telegraph azon a nézeten van, hogy Angliát is arra késztethetné a józan meggondolás, hogy kibővítse építési programmját torpedórombolók, kísérőhajók és más hadihajók tekintetében, amelyek alkalmasak a tengeralattjárók elleni küzdelemre. A Daily Express azt véli, hogy Angliának nem lehet kifogása a német indítványokkal szemben. „Angliának nem lehet kifogása a német indítványokkal szemben" A sajtó a német kormánynak azt a határozatát, hogy igénybe veszi a német-angol flottaegyezmény bizonyos jogait, olyan intézkedésnek mondja, amelyre Németország teljes mértékben fel van jogosítva. A Times így ír: A tengeralattjárók űrtartalma felemelésének követelésében angol részről hozzá kell járulni. Németország eddig még nem használta ki teljesen különböző kategóriák hányadát. Ami a cirkálókat illeti, Németországnak az akkori egyezmény aláírásakor csak három A-osztályú cirkálója volt. Már csütörtök este befejeződtek a tárgyalások Berlin, december 31. Berlinben úgy tudják, hogy a német-angol tengerészeti megbeszélések, amelyek a brit tengernagyi hivatal képviselőivel december 29-én megkezdődtek, már csütörtök este befejeződtek. Anglia tájékoztatta Olaszországot a berlini tárgyalásokról Róma, december 3 --i nagykövet szón felkereste Ciano gz értesült körök szórkoztatta Ciano tárgyalásokról, a ország szakértői német tengeralz "orfi lord római an' Chigi-palotában nisztert. Jól"vete tájéul a POLITIKAI ÉLET BANGHA BÉLA jezsuita atya „A zsidóvitát elvi alapjai" címmel cikket írt s a kérdési megoldásául az alábbiakat ajánlja: — Szerintünk az egyetlen helyes megoldás ez: disszimiláció a zsidó szellemmel szemben s a belső, lelki asszimiláció szeretetteljes előmozdítása ott, ahol erre a becsületes hajlandóság megvan. Ez a helyes középút az újpogány elméletek brutalitása és tudománytalansága s a másik szélsőség, az éppoly káros és elhibázott liberalizmus között. Keresztény szempontból pedig az egyetlen járható út, mint ezt egy régebbi német munkában kifejtettük. (Klärung in der Judenfrage. Reinholdverlag, Wien—Leipzig, 1934.) — Hogy ezeknek az elveknek szemmeltartásával az adott körülmények között az arra hivatottak miképp találják meg a gyakorlatilag érvényesíthető eljárást, ez már a gyakorlati politika kérdése, amelyhez mi nem szólunk hozzá. Bizonyos, hogy minél több komoly, meghiggadt, őszintén keresztény érzéssel nyúlnak a kérdéshez, annál előbb remélhető a nemzet egésze szempontjából is legjobb és legigazságosabb megoldás. * A „SLOVAK" CÍMŰ LAP, amely a szlovák kormány félhivatalosan karácsonyi számában a magyarországi zsidókérdésről közölt hosszabb cikket. A cikk többek között a következőket írja: „A magyar politikai élet legnagyobb szenzációja a kormány által indítványozott zsidótörvény. Emlékezetünkben vannak az utolsó események és tudjuk, hogy viselkednek a zsidók Szlovenszkón, különösen a legkomolyabb időkben, akkor, midőn minket Pozsonytól, Kassától, Érsekújvártól megfosztottak, repültek a zsidó deputációk Budapestre, ahol a konzulátusokon összegeket raktak le, hűséget és támogatást ígértek a magyar kormánynak. Nem sajnáljuk a magyar zsidókat. Üdvözölték a magyarokat, a kassai, ungvári, érsekujvári zsidó házakon lengedeztek az első magyar lobogók, elő képezték a magyar jelleget és ha nincsenek itt a zsidók, nem lett volna Kassa, Léva, Losonc és a többi szlovák város magyar befolyás alatt. Ők voltak a magyar élet viselői és a bacillusok, mely bacillusok a szlovák életet megmagyarosították és szétforgácsolták, mégpedig nagyon is erkölcstelen módon."* ECKHARDT TIBORT január 2-án délben üdvözli a független kisgazdapárt. Eckhardt újévi beszédében főként a földbirtokpolitikai kérdéssel kíván foglalkozni és ismerteti a földbirtokreformra vonatkozó javaslatát. A NÉGY HÉTFŐI LAP: A Reggel, a Hétfői Napló, a Reggeli Újság és a Magyar Hétfő hosszabb tárgyalások után fuzionált s a miniszterelnökség engedélye alapján Nétfő Reggel címmel új politikai hetilapot indít. A kft. törzstagjai: Lázár Miklós, Elek Hugó, Vadnai Endre és Lévai Jenő. Az új hétfői lap főszerkesztője valószínűleg Lázár Miklós, felelős szerkesztője Lévai Jenő, felelős kiadója Elek Hugó lesz. A technikai előkészületek miatt könnyen lehetséges, hogy az új lap most hétfőn még nem jelenik meg és első száma csak január 9-én kerül az utcára. ÚJÉV UTÁN újból erőteljesebb lendületet vesz a magyar belpolitikai élet. A NEJI január 5-én pártértekezletet tart, amelyen Telesd Mihály gróf földmivelésügyi miniszter ismertetni fogja az új földbirtokpolitikai javaslatot. A zsidójavaslat kinyomtatott szövegét újév után küldik szét a képviselőknek és január 9-én a NÉP albizottságai a zsidóbizottsággal együtt ülést tartanak, amelyen a javaslat részleteit fogják tárgyalni. A képviselőház plénuma január 12-én tartja a karácsonyi szünet után első ülését, amelyen folytatják a keresethalmozásról szóló javaslat vitáját. Ezen az ülésen a földművelésügyi miniszter benyújtja a földreformjavaslatot, amelyet nyomban a bizottságok elé utalnak. A keresethalmozási javaslat letárgyalása után a Ház megkezdi a honvédelmi javaslat vitáját és mialatt a plénum ezzel a javaslattal foglalkozik, a bizottságok a zsidójavaslatot fogják tárgyalni. A kormánynak az a szándéka, hogy a honvédelmi javaslat után a Ház a zsidójavaslatot, azután pedig a földbirtokpolitikai javaslatot vegye tárgyalás alá. ★ SZENTMÁRTONI RADÓ LAJOS választóihoz intézett nyílt levélben indokolja meg a NEP-ből való kilépését Mindenekelőtt megállapítja, hogy őt nem mint NEP-párti képviselőt választották meg, azután részletesen bírálja a kormány politikáját. Kifogásolja, hogy a bejelentett reformok, az arányos adózás, a közmunkaváltságigazságos megoldása, a titkos nagyjövedelmek felkutatása elmaradt és ennek tulajdonítja, hogy a felső békét és a gazdasági életet a mai távolálló idegen rögeszmék könyarhatták meg.