Állami gimnázium, Újverbász, 1898

JM.Néhány szó a családi és iskoláról. Folyton folyvást alakuló társadalmunknak alig van napjainkban élénkebb szükséglete, mint az, hogy a család és iskola mennél szorosabb összeköttetésbe jöjjön egymással. Régi igazság, régi tapasztalat már, hogy a nevelés vajmi nehéz feladatát magában sikerrel egyik sem oldhatja meg. A kettőnek karöltve, egy csapáson kell járnia, ha komolyan be akarja tölteni eme magasztos hivatását: nevelj embert, nevelj egész embert! Erre hatni s így mennél szorosabb egyetértést és összműködést hozni létre a család és iskola kö­zött­­— e tekintetben épen sajátosan sajnos helybeli viszonyaink között jelen soraim célja. Erkölcsi jellemünk alapját a család veti meg, a családi légkör, a szülők, testvérek és ismerősök példája. Tovább képezi az iskola, s az utolsó bélyeget az élet nyomja rá, az egyén foglalkozásköre és kör­nyezete. Az első tényező szerencsés körülmények között szinte fölösle­gessé teszi a két utóbbit s megadja jó útravalóul az erkölcsi jellemet az egész életre. De ez ritkaság. Majdnem mindig hiányos, igen sok esetben határozottan rossz a család körében nyert erkölcsi képzés. A­mi az élet, a társadalom erkölcsi jellemképzését illeti, az napjainkban a legszánalmasabb. Nem szükséges sem pessimistának lennünk, sem egy­házi szemüvegen nézni a dolgokat, hogy társadalmunk közerkölcsiségé­­től megundorodjunk. Az erkölcsi mérték hiánya s az erkölcsi érzék igen nagy meggyengülése csak anyagi haszonra és érzéki élvezetre hajtja lá­zas szenvedéllyel az emberiséget. Mivel tehát az élet ily sötét képet nyújt, okvetlen az iskolát kell a családhoz s ezt az iskolához közelebb hoznunk. Benső, szíves kapcso­latot kell a kettő között teremtenünk. Igaz, hogy a mai középiskola a ré­givel szemben izoláltabb helyzetet foglal el.

Next