Állami gimnázium, Újverbász, 1899

k kihalásáig. De korántse higgyük, hogy e kis emberek nem folytak be korukra. Igen, e kis emberek gyülekezete alkotja a társadalmat, illetőleg a nemzetet és e kis emberek deréksége és kiválósága, vagy hitványsága és gyengesége teszi nagggyá vagy hitványnyá a kort, a­melyben e kis emberek élnek. Minthogy pedig a nemzetet a kis emberek gyülekezete alkotja, ha gyenge e gyülekezet, bármilyen hatalmas lángész vezeti is, nem képes vele nagy dolgokat műveltetni, a­miért is a nagy szellemek csak erős akaratú, nemes gondolkozást­ és kötelességtudó kis emberek alkotta nemzetet vezethetnek nagy és nemes tettek véghez vitelére. Boldog az a nemzet, a­melyet erős, munkához szokott, jellemes és becsületes kis emberek alkotnak. Minden nemzetnek erkölcsi és fenmaradását legerősebben biztosító kötelessége fiainak lelkét művelni, mert a lelki műveltség nemcsak biztos alapja, de egyszermind elengedhetlen kelléke azon emberi kiválóságoknak a melyek az embert a szó legnemesebb értelmében emberré ,a teremtés koronájáévá teszik. A lelki műveltség képesíti a halandót arra, hogy tár­sadalomban éljen, a lelki műveltség nyújtja az egyénnek azokat a finom lelki sajátságokat, a­melyek embert emberhez vonzanak s mintegy arra kényszerítik, hogy barátságban éljen, egymást megbecsülje, egymás jogát tisztelje, egymást segítse, egymás hibáit elnézze, szóval, hogy embertár­sával szeretetben egyesüljön. -- Valóban a felebaráti szeretetnél nincs drágább kincs e földön, a­mint azt Szt. Pál apostol oly remekül ecseteli a korinth­usbeliekhez intézett első levelében: „Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. — Legyen bár jövendölő tehetségem és tudjak minden titkot és minden tudományt, ha szeretetem nincs, semmi vagyok. — A szeretet tűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, nem cselek­szik rosszul, nem hivalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét nem gerjed haragra, nem gondol rosszat . . . .. mindent elvisel, mindent elszenved. — A szeretet sohasem szűnik meg, habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik“. Valóban arany­szavak, a­melyek minden szülő és nevelő szívébe múlhatatlanul bevésen­­dők. — Ezek adják kvintesszenciáját annak a társadalmi műveltségnek, a­mely után mindnyájunknak szívvel-lélekkel törekednünk kell, mert ezen erények birtokában megismerjük ama kötelességet, a­melyet tőlünk Isten és a Haza követel. A gyermek testi gondozásától eltekintve, még sokkal fontosabb teendők várnak az Isten és a Haza törvényei értelmében tisztét pontosan teljesítő szülőre. E szülő valóban ama, édesen csengő bilincseket viselő rabszolga, a­ki önkényt, örömest, senkitől nem kényszerítve hajtja rabigába

Next