Felsőkereskedelmi iskola, Újvidék, 1886
t. A bankokról általában, különös tekintettel a letéti és jegykibocsátó bankokra s az ezek közötti különbségre, legújabb kor vívmányai közé sorolandó ama, régóta érzett, de későn kifejezésre juttatott törekvés is, miszerint nemcsak ugyanazon egy ország lakosai, hanem az egymással folytonosan érintkezésben levő népek által használt mértékek- súlyok és pénzek lehetőleg egyformák legyenek. A mértékekre és súlyokra nézve eme egyöntetűség — egyes országoktól eltekintve, melyek régi, időt rabló átszámításokat igénylő, s igy tehát célszerűtlen mértékeihez sajnálatraméltó szívóssággal ragaszkodnak —meglehetősen el van érve; nem állítható ugyanez a pénzekről, ámbár a törekvés az egyöntetűség felé az 1865-ben dec. 23-án kötött latin pénzconventio által tényleg elismertetett, a midőn több európai állam (név szerint Franciaorsz., Olaszország, Belgium és Svájcz) egynemű, arany- és ezüstpénzek veretésére kötelezték magukat, s azóta is megint néhány állam csatlakozott föntebbiekhez, s a valutarendezés iránt mindenfelé mutatkozó élénk érdeklődés, s épen a legutóbbi időben nemcsak nálunk, hanem a nemzetközi forgalomban vezérszerepet játszó Európa többi országaiban e körül kifejlődött eszmecsere ama reményre jogosítanak, hogy a forgalom eme akadálya is a legközelebbi jövőben szintén el lesz hárítva. A középkorban ellenben, amidőn nemcsak a különböző országokban, hanem ugyanazon országnak különböző vidékein, sőt egyes városaiban és különböző pénzeket használtak, szükség volt olyan emberekre, kik ily összejövetelek, vásárok alkalmával a legkülönfélébb vidékekről és országokból összesereglett vevők s eladók pénzeit az illető helyen érvényes pénzre fölváltották; s minthogy ezen fölváltás különösen az olaszországi városokban a vásártéren felállított külön asztalokon (olaszul: banco) történt, ezen olaszországi pénzváltók mondhatók a világ legelső „bankár“ jainak. Eme váltás által náluk felhalmozott nagymennyiségű pénz kényszerítette őket arra, hogy lakásaikat gondosabban őrizzék s bizonyos állandó óvatossági rendszabályokat létesítsenek. A magánember, ki értékes