Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1878-06-30 / 26. szám

Tizenhatodik évfolyam, 1878. 26. szám. Ungváron, vasárnap, junius 30. Az Ung megjeleli minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré­­zést illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal­ ,Jäger Károly örökösei­ könyv­nyomdája. Társadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungi közművelődési társulat közlönye. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár. Egyes szám­ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó­ hivatalába Ungvár, Jäger Ká­roly örökösei könyvnyomdájába kül­dendők. Nyilt tér soronként 20 krajcár. Előfizetési felhívás az társadalmi és vegyes tartalmú hetilapra. Az uj évnegyed közeledtével előfizetésük meg­újítására s lapunk terjesztésére kérjük föl eddigi olvasóinkat s mindazokat, kik megyénk érdekeit képviselő lapunk fennmaradását és virágzását szük­ségesnek tartják. Ez év folyamán megyei és városi életünkben sok érdekes mozzanat adta magát elő, s a közel­jövőben a városi tisztujítás s az or­szággyűlési képviselő választások — fontos ese­mények lesznek, melyeket lapunk éber figye­lemmel kisérend, s a közérdek és közjólét tekintetében e mozgalmak folyamán elmondjuk nézetinket is. félévre...........................................3 frt — kr. negyedévre.......................1­9 50 „ Egyúttal felhívjuk mindazokat, kik a múlt év­negyedre előfizetési díjaikkal hátralékban vannak, azt mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Az előfizetési pénzek beküldése postai utal­vány utján legkönnyebben eszközölhetők. Az előfizetési díjak az „UNG“ kiadó hiva­talak­A« E/l An r) a­/ Előfizetési ár: Színészetünk és jó hírünk érdekében. A kassai derék színtársulat, mely valóban jobb sorsot érdemelne, egy hó óta működik városunk­ban, küzdve a részvétlenség — szivet dermesztő, lelket csüggesztő — hideg közönyével. De hát honnan e közöny? Mi az oka? Ki­halt-e jóhírű közönségünknél a művészet iránti nemes érzés, hogy évente egy-két hónapig se kell neki a színészet? Kérdjük megdöbbenve, midőn az üres padokat látjuk, melyek előtt egy elsőren­dű, valóban jó, sőt kitűnő erőkkel rendelkező színtársulat kénytelen lejátszani válogatott mű­­darabjait, melyek bármely kisebb városban is jövedelmezőbbek volnának, mint most nálunk, a színészet előtt jó hírben álló Ungváron, h­ol ép úgy szokott dobogni a minden szép, jó és nemesért hevülő magyar szív, mint Szegeden vagy Debre­­czenben. Dobogjon is és ne hűljön meg soha oly ténye­zők iránt, kik annyi oldalról megtámadott édes anya­nyelvünk és nemzetiségünk istápjai! „Nem puszta tréfák játszi színhelye! Oltár nálunk a színház, hová áldozni jár Művész és honfi művészt pártoló“ mondá egyik koszorús költőnk és igaza van. Járuljunk hozzá minél többen és ne enged­jük azt, hogy egy jól szervezett, új és jeles mű­sort produkáló, de különben szerény igényű, solid színtársulat megbukjék körünkben, jutalom s hála­érzet helyett keserűséget vive magával útravalóul, kárhoztatva az órát is, melyben ide, vesztére, lábait betette. Járjunk színházba! Pártoljuk a körünkben időző jobb sorsra érdemes színtársulatot s ne engedjük azt, hogy a műpártolásban tűlegyen rajtunk valamely kisebb város is, mert azt már mégis csak szégyen volna hallanunk, hogy például II.­Mihályban vagy Homonnán több pártolásban részesül a rész színtársulat, mint Ungvá­ron a j­ó. Pártoljuk a színészeket, mert a világhírű angol költő, Shakespeare szerint „ők az idő élő krónikái és tanácsosabb rész emlékiratot hagy­nunk hátra, mint általuk megszólalnunk.“ Honfiak és honleányok! ne csak a zene hevítsen bennünket, hanem a múzsa is! vegyük kezünkbe a bérletiket néhányan, gyűjtsünk elő­fizetőket színészeink gyámolítására, közönséget előadásaik látogatására. Hozzuk divatba régi díszünket a színpárto­­lást. Ez legyen most legfőbb szórakozásunk — úgy sem tart sokáig, 40—50 bérlet elég arra, hogy a körünkben időző színtársulat, melyet most magunkénak kell tekintenünk, biztosítassék a bu­kástól. — Hozzuk meg e kis áldozatot ügyszeretetből, hazafiasságból s meg fogjuk látni, hogy színé­szeink játéka bő kárpótlást nyújt ezért s a mellett csak mi nyerünk, mert a legolcsóbb mulatság a színház, melyet a hazafiság tart fenn a nem­zetiségnek.*) — A vár­osi képviselet választott tagj­ai felének kilépése folytán 28 képviseleti tagsági hely ürült meg, melyre nézve választási határnaput j­u­l­i­u­s 12-ike tűze­tett ki. A belváros 8, savanyuvizi 7 és hidontuli kerü­let 13 tagot választ. Választási elnökök belvárosban: Bugyis András, savanyuvizi kererületben Boyko Béla s a hidontuli részen Mocsáry János. A vá­lasztásra a községi törvény ide vonatkozó §§-ait, hogy azok friss emlékezetben maradjanak, lapunk jövő szá­mában fogjuk közzétenni tájékozás és miheztartás céljából. — — Az országgyűlés berekesztése s a válasz­tásokról az eddigiek alapján a következő hlreket jegyez­hetjük fel. Az országgyűlés ünnepélyes befejezése holnap vasárnap lesz a királyi várpalotában. Az országgyűlés f. o. o­tóber 15-ére fog egybehivatni, az új képviselő­­választások pedig augustus 5—14-ike közötti napokon fognak tartatni. — Ennyit említhetünk a félhivatalos lapok nyomán, melyek azonban még hivatalos megerő­sítést igényelnek. Bernáth Zsigmond 90-ik születésnapján. Néhány nappal ezelőtt junius 24-én megyénkben egy tekintélyes család rokonai gyűltek egybe a kies fekvésű Sztrippán, hogy megyénk s az ország egy szeretetreméltó alakjának 90-ik születésnapját meg­ünnepeljék. Az ünnepély Bernáth Zsigmond ünnepélye volt. Gyermekei, vidám unokái, szivükben a tisztelet és sze­retet érzelmeivel, szemükben örömkönnyekkel, gyönyör­ködtek az ősz férfiúban, ki­telve vidámsággal és élet­kedvvel, fogadta a kiterjedt család jó kivánatát. Kilencven év! Mily ritka kor az ember életében, s mily szép idők s nagy napok emlékei fűződnek e tettdus férfi életéhez, kinek életkönyve egy lappal ismét fényesebb lett; szivünk egy érzéssel gazdagabb, létünk egy támaszszal erősebb; mert biztos e nép élete, mely jelesei iránt méltó tisztelettel viseltetik, s példát merí­tendő, tőllük tanul hinni, remélni s szeretni. A férfiú, ki egykor a közélet terén oly fon­tos szerepet játszott, ki az alkotmányosság s a nem­zeti önállás fentartása, fejlesztése s hazája virágzóvá tétele körül oly sokat fáradott egyike volt vezérférfiaink­­nak. Küzdelme, fáradozása és munkássága a legválsá­gosabb időszakba esik, azon időszakba, midőn pangott a szellemi élet, elaltatva volt a hazafiság. De ő hitte, hogy felébred a nemzet, felzajlik az élet, és szebb jövő hasad, remélte , hogy a szó nem leszen kiáltó szó a pusztában, hogy a jó mag kikel s gyümölcsözni fog, és szerette hazáját. — Ez a mai nemzedék áldást mond a fejre, mely ekkép gondolkozott, a szívre, mely ekkép érzett, a kézre, mely ez irányban működött. Az ünnepelt férfiú 1874 óta a közélet teréről visszavonult, s Ungvárhoz közel­­ fekvő S­z­t­r­i­p­p­a köz­ségében lakik állandóan — hol legkedvesebb foglal­kozásai közzé tartozik a gazdászat. A falu népe szor­galmas, becsületes és munkás, a helység az Ung folyó Ismét a halál gyászos diadalának vagyunk tanúi ! Pedig nyár van, a természet örök pompájában zöldet virul minden, csak a családi szentélyben és társa­dalmi életünkben uralg csendes komolyság, néma fáj­dalom és metsző keserv. Budó Bertalan nincs többé ! ! ! A nemes lélek elhagyta övéit, könnyezőit. .. Oly férfiútól vettünk örökre búcsút, ki nem hang­zatos nevű működési tér, de egyszerűen egyéni elő­nyei és sokoldalú képessége által szerzett magának maradandó érdemeket és felejthetlen nevet. A­kik ismertük, jól tudjuk azt, mit köszönhetett neki a köz­ügy, s mennyivel járult városunk szellemi és anyagi jólétének művéhez. A­kik a szerdán végbement vég­tiszteleten jelen voltak, annak megható színéből kiol­vashatták, hogy megyénk és városunk egy derék fér­fiúval szegényebb lett, s a könyek, melyek hantjaira hullottak, azt bizonyítják, hogy a szív is részese a veszteségnek. Bude Bertalan élete nyitott könyv, melyben ér­telmes s összefüggő szöveggel van megírva egy jelle­­mes hazafi, rokonszenves ember, s a legkedvesebb családapa működése. A­kik olvassuk, példát merítünk abból, hogy a hazafiság, a férfias jellem az, mely bol­dogít, mely legbiztosabb kalauz az élet bozótos útján. — Budó Bertalan Ungváron született.­­ Tanulmá­nyait a helybeli főgymnasiumban kezdé, s a budapesti egyetemen folytatá, melynek végeztével 1869-ben az ügyvédi vizsgát mint fiatal egyén kitűnő sikerrel tette le s ügyvédi működését itt meg is kezdé, 1875-ik évben Fekésházy Józsefnek szép és lelki tulajdonaiban ünnepelt leányát Mathildot véve nőül, s a családi élet boldogságában lelte minden örömét. A közbizalom megyei bizottsági és városi képvi­seleti taggá tette, s mint ilyen mintaszerű működése és buzgalma által e téren magának elismerést vívott ki. A társadalmi élet mozgalmaiban mindenütt tevé­keny részt vett, s mint több egyesület munkás tagja . Jelen közleményt a színművészet egy barátjától kap­tak, s a lelkes saroknak szívesen adnak tért lapunkban. bal partján fekszik, kedves vonzó magányt rejt a sürü és vadon termő bükkfái közt, a­melyben az öreg ur oly vidáman és jól érzi magát. Állandó társa leánya Szerafin, ki folyton atyja körében van, figyelem s odaadó gyermeki szeretettel árasztván el az ősz apát, ki agg korához képest friss egészségnek örvend. A birtok melyben az öreg ur gazdálkodik, elhunyt Kál­mán fia gyermekeié, s az öreg ur mindent elkövet, hogy szép és derék unokái annak idején egy rendsze­res gazdászattal vezetett s berendezett birtokot vegye­nek át. Idegenekkel igen ritkán érintkezik, gyermekei és unokái képezik azon környezetet, melyben az ősz férfiú oly jól találja magát. Bár a világgal kevésbbé érintkezik, az alkotmányos és megyei élet minden moz­zanatát s a politikai mozgalmakat élénk figyelemmel kiséri, naponta olvassa a hírlapokat, szóval a világ iránt ma is annyira érdeklődik mint az előbbi években. Az öreg úr vidám kedélyhangulatban s jó egész­ségben éli napjait, s hogy ily állapotban sokszor ün­nepelhesse meg születésnapját , azt szívből kívánjuk. A­ki egykor alkotmányos életünk egyik vezérférfi­a volt, reméljük, hogy ezúttal csak a fáradozásokat piheni) s a köztérről véglegesen visszalépni nem fog, hanem midőn a haza jóléte kívánni fogja ismét ott lesz az elsők között, vezérszerepet játszva, s mint a vezér, kinek múltjához s állásához képest a csatamezőn elesni a leg­dicsőbb halál, úgy a mi veterán bajnokunk is a köz­élet mezején fog majd annak idején elválni tettdus s dicső múlttal bíró életétől. Hogy reményünk teljesüljön, kívánjuk, hogy a gondviselés az öreg urat soká éltesse, s tartsa meg számára azon jó kedélyhangulatot, melyet ma környezői naponta észlelnek a nemes fikfiaim. RUDÓ BERTALAN ügyvéd meghalt 1878. június 24-én.

Next