Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1882-03-26 / 13. szám

XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak­­ bér­­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, ki­től jön. Kéziratok vissza nem adat­nak. Kiadó­hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Ungvár 1882, vasár­nap, márczius 26. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI­ EGYLET KÖZLÖNYE. 13. szám. Előfizetési feltételek: Egy évre........................6 frt -Félévre ... 8 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám­ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U.ievár, Pollacsek Miksa könyvnyom 1­tába külden­dők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, márczius 25. Városunk Iparosai. I. Városunk lakosainak zömét — mint más városokban — úgy itt is az iparos osztály ké­pezi. A­ki visszaemlékezik a 15—20 év előtti korra, az­ arra is visszaemlékezik, hogy ez osz­tály a rendes körülmények közötti jólétnek ör­vendett. Ma a nyomasztó gond — a roma költő „atra curá“-ja ritka iparosház ajtóján nem ko­pogtat. rá a remény, hogy a közel­jövő enyhü­lést és vigasztalást hozand a szenvedőnek, — nagyon vékony, mert a források, melyek a haj­­áramlatot előidézik, nemhogy apadnának, de egyre erősebben duzzadoznak. Pandora szelen­­ezéje egyre sűrűbben hullatja tartalmát. A paupe­risms, az emberiség e mardosó daemonja, az iparosok körében egyre jobban érzi magát. De valamint minden egyes okozatnak szük­­ségképen oka is van, úgy az iparos osztály nyomorúságainak existentiája sincs e nélkül. — De hát miben rejlik ez ok? egy-e? több-e? megszüntethető-e, vagy legalább enyhithető-e ? E kérdésekre iparkodunk tárgyilagos rövid­séggel a választ megkísérleni. Nem mondunk újat, midőn azt állítjuk, hogy az iparos osztály elszegényítésére több faktor működött és működik közre. E faktorok nem annyira egyszerre, mint inkább egymásból és ujabbkori intézményeinkből születtek. Midőn a nemzet az alkotmány és az ön­­kormányzat sánczaiba visszahelyeztetett,­­ azt a hibát követték el a sorsunkkal rendelkezők, hogy egyszerre nagyon, de nagyon akartak boldogítani. Ellesték a kulturnemzetek összes közművelődési, humanitási és más vívmányait, és a­nélkül, hogy a szükségesség, és az élet­revalóság s a pénzforások elégségességéről ala­pos meggyőződést szereztek volna; a­nélkül, hogy szemük előtt tartották volna már csak a kiegyezés alkalmából is az országra nehezült súlyos terheket, nagy örömmel és mohósággal hozzá fogtak a nemzet drága újjáalakításához. Ezrek és milliomok szavaztattak meg sűrű sor­rendben egymásután vasutak építésére, külön­féle experimentatiókra, holmi külföldi czifrasá­­gok átplántálására stb. stb., s egyszerre csak azt vettük észre, hogy bizony sokkal rövidebb az a takaró, melylyel mi magunkat befödni akartuk, mint lázas és ábrándos lelkesültsé­­günkben gondoltuk. S ennek mi lett eredmé­nye? . . említenem is fölösleges. A temérdek drága kölcsön, a közadónak borzasztó s a köz- és magánjövedelmekhez nem arányított föle­melése. S ennek mi lett a következménye? az, hogy néhány év alatt, — melyek alatt még az elemi csapások is siettették a közromlást. — Kárpátoktól Adriáig, szóval az egész nemzet egészséges vagyonai állásában rémes kórálla­pot áll­t be. Általános gazdálkodás, az igények lehető megszorítása s így az ipar elkerülhetlen pangása lett az eredmény. Hogy lehetne e bajon segíteni — szerfe­lett nehéz megmondani. Mig a nemzet a taka­rékosság rendes kerékvágásába nem fér, mig a se nem szükséges, sem nem célszerű intéz­ményekről­­ le nem mond, — mig a közterhek jóval meg nem könnyittetnek, addig a kórálla­pot minden, s igy az ipar virágzása fölé is­olytonosan kitárva tartandja kezét. De az adók mesés fölemelése az iparosok elszegényedésének csak egyik, bár jelentékeny faktora. Városi iparosaink fokonkénti elszegénye­désének további oka az a veszedelmes polyp, mely a társadalom összes osztályát — sok vi­déken a földmivelőket sem véve ki — megmé­telyezte; a luxust, a fényűzést értem. Ez azon telhetetlen moloch, mely a fáradal­mak és küzdelmek összes keserves eredményét nagy mohósággal s nagyobb könnyelműséggel nemcsak elnyelni szokta, de — s ez a legfáj­dalmasabb — többnyire meg is támadja a sze­mérmet, a becsületet s az erkölcsöt, az emberi méltóság e hármas védbástyáját. Ma már ott állunk, hogy a lexus az ipa­rosok nősarjadékainál is már oly napirenden lévő dolog, melyeket előállítani minden áron tö­­rekesznek. A minden áron való előállítás pedig sokszor nem tisztességes utat nyit. Mi van hivatva ezen segíteni? . . . tanács, kérés, parancs, vagy törvény? . . . nem, egyik sem. Az egyéni, a családi tevékenység szabad­ságát mi még akkor is tiszteletben tartjuk — bár kárhoztatjuk, ha ez nem a család jólétét, hanem az ellenkezőt eredményezi. Itt segíteni maga a család kijózanodása van hivatva. A tár­sadalmi kérdéseket szellőztető sajtó csak rámu­tat a bajra, felfedezni az örvényt, s a család józan belátására bízza, elnyelhesse-e magát az­zal, vagy ne! Van még más ok is, melyről s annak kö­vetkezményeiről legközelebb. Egyről-másról. (Légtüneti adatokon alapuló időjóslat. — Az égi háboru és a vil­lámhárító. — A dohányzás ártalmassága. — A himlőhelyes arcról.) A tudós világ a légtüneti tudománnyal naponta jobban kezd foglalkozni, azt akarja elérni ugyanis, hogy az idő minőségét hatalmunkban legyen, habár csak rövid időre, előre meghatározni s egy-egy évnek jellegét, hogy száraz lesz-e az vagy nedves, előre meg­mondani. Az idén észlelt tünemények igen feltűnőek és rendkívüliek, de mégis úgy látszik, hogy bizonyos általános és periodikus törvényekhez alkalmazkodnak. Kutatva az előbbi évek légtüneti adatait, azt tapasztal­juk, hogy több más télen is fordult elő a légsulymérő nagy emelkedése. A légsulymérő 1881-ben egész éven át magasan állt; ez jellemzi az 1881. esztendőt. Már régóta áll egy tan, melyet az események igazolni lát­szanak, hogy t. i. a légköri egyensúlyt a nap és hold mozgása szabályozza. A tél 1880-ik évtől kezdve eny­hül, a hideg telek 1884-ben állanak be ismét; a nyár 1880—1882-ig száraz lesz; azután ismét nedves idő­szak áll be, mely 1883—1884-ig fog tartani. Úgy lát­szik, hogy e változások a hold elhajlásától vannak fel­tételezve. Hasonlóképen a légsúlymérő magassága is egybefügg a hold elhajlásával. A magas légnyomások, úgy látszik, 21 ° és 26 °-os elhajlásnál tapasztalhatók. Az égi háború beállásáról s annak rombolásáról, valamint a rendelkezésünkre álló, annak gyújtó ereje ellen működő védő­eszközökről való ismereteink még meglehetős tökéletlenek, bár az utóbbi években több természetbúvár vizsgálódása folytán lényegesen többet tudunk most mint előbb.­­ Azon nagyon is elterjedt nézet, hogy mai napság az égiháború gyakoribb, mint régente, a­mint ezt Holz röpiratában bizonyítgatta, min­den igazi alapot nélkülöz. A villámcsapások által oko­zott károk szaporodását illetőleg egészen másként áll a dolog. E tekintetben a különböző tűzkár ellen biztosító társaságok statisztikái feltűnő szaporodást mutatnak és pedig a vidéki épületek inkább ki vannak téve a villám­csapásoknak, mint a városiak, különösen pedig a szél­malmok és templomtornyok. Ezen szaporodás okát az említett röpirat írója — igen helyesen — az épületnek más építési módjában, különösen a nagyobb mennyi­ségben használt vasban és az egyes vidékeken mindin­kább beálló erdőpusztításban keresi. A gyújtó és az úgynevezett „száraz“ villám (ménykő) összehasonlításá­nál nagy különbségek mutatkoznak. E tekintetben nagy befolyással van a fedélzet minősége. Weber Leonhard a vilámcsapásokról. Schleswig-Holsteinban statisztikát állított össze. E szerint 85 esetben 25 villám gyújtott A talált házak közül 22-nek szalma vagy nád fedele volt, míg a többi három más anyaggal volt fedve. We­ber ennek okát abban keresi és találja, hogy a villám­szikra általában csak akkor gyújt, ha a villámszikrát meglassítjuk. így például ha valami leydeni palaczk villámszikráját lőporon üttetjü­k keresztül, a lőpor nem gyűl meg hanem csak szétszóródik; ha azonban a vezetőbe nedves zsinórt igtatunk be, akkor a villam­­­osság lassulás­a folytán a lőpor meggyűl. Ily lassú­­lást okoz az esővíz folytán megnedvesedett szalmaház­­fedél. A szalma­fedélen kívül a Holz által tett észlelé­sek szerint a házakon alkalmazott fémes czifraságok, szélkakasok és zászlók is veszélyesek. Azon nagyon el­terjedt hit, hogy a magas épületek és fák biztos oltal­mak a villámcsapás ellen, Neesen tanár által több, We­­bertől gyűjtött adat alapján megc­áfoltatik. Vannak ese­tek, midőn a villám épen a fákról megy át a mellette levő házra. Az előadó azután kimutatta, hogy biztos oltalom csak jó villámhárító által érhető el; ennek hasz­nálatánál pedig arra kell ügyelni, hogy a szomszédos nagyobb tömegű fémes helyek a vezetővel egyenesen összeköttesenek, és hogy nagyobb épületeknél több föld­vezeték legyen. A villámhárító két rendszere, tudniilik a Gay-Lussac és Meisens-féle közül a második jobb, mely szerint minden kiemelkedőbb pontja az épületnek felfogó rúddal s ez külön vezetékkel láttatik el. A vil­lám levezetésre a legjobb anyag a vas, mivel az nehe­zebben olvad. A dohányzás ártalmasságáról a franczia orvosi­akadémia a kormány felszólítására 1881. május havá­ban terjedelmes véleményt adott ki. Erre a „Société contre Tabus du tabac“ egy kérvénye adott alkalmat, melyben az „établissement d’utilite publique“ cimért folyamodott. A véleményben mindenek előtt constatál­­tatott, hogy a használatban levő dohány­fajok 2.29—7.96 °/o nikotint tartalmaznak, mely pedig tudvalevőleg a lege­rősebb méreg, s hogy a dohányfüst is egyrészt nico­­tint tartalmaz, másrészt a kifejlődő szénéreg miatt az egészségre ártalmas. A vélemény szerint azonban a do­­hányozóknál nagyobb mértékben előforduló szájrák nem a dohányzásnak a következménye, hanem ezt a száj­­ban tartott pipák mechanikai izgatása okozza. A do­­dohányzás a lenyelt nyálka miatt egyrészt az emész­tésre, másrészt a beszívott levegő miatt a tüdőkre ár­talmas. A dohányzás ártalmas hatása azonban nem csak ezen orgánumokra szorítkozik, hanem az egész ideg­­rendszerre kiterjed s különösen az agyra. A dohányzók nagyobbrészt inkább közönyösek, mint szórakozottak. Minden szemorvos előtt ismeretes a dohányzóknál a nicotin használata miatt előállott fekete hályog. Ezen betegségeket azonban csak a túlságba vitt dohányzás okozza, míg ellenben a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ennek mérsékelt élvezése, legtöbbször nem ártalmas az egészségre. A vélemény alaptalannak nyilvánítja azon állítást, mintha a dohányzás a jelenlegi és a következő nemzedékre is elkorcsosító, gyengítő és a szaporodásra káros hatással lenne. A vélemény azonban mégis a következőkben foglalható össze: 1. hogy a közegészség­ügy érdekében a dohányzás káros hatásai közzéteendők, 2. hogy ezen káros hatások úgy a tények, mint a tu­domány végkövetkeztetései egész tömege által igazolvák. Bizonyos Smarth nevű orvos találmánya nem kis mértékben fogja talán megnyugtatni a himlőtől éa

Next