Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

XXX. ÉVFOLYAM. Ungvár,1892. vasárnap, szeptember 11. 37. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogad­tatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — l » Egyes szám is) kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.­­ Nyilttér soronként 20 kr.­­UNG VÁRMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. I Sztáray Vilmos gróf. I­ I____________1858—1892.__________ I Tegnap előtt jött a távirati értesítés, hogy Sztáray Vilmos gróf, ugyanazon napon délután 4 órakor váratlanul meghalt. Akik közelebb állottak a fiatal mágnáshoz, kiknek volt alkalmuk beletekinteni a lelkébe, egész a nagyságában érzik a veszteséget, mely Sztáray Vil­mos halálával vármegyei közéletünket érte. Nem a közéletnek érdemeket szerzett munkáját, többet en­nél, a jövő reményét veszítettük el benne. Alig 34 éves korában törte le a kincseket érő sarjat a ha­lál szele a jeles család­fájáról. Életét eddig az erő­gyűjtés foglalta le s most, mikor megnyílott előtte az érvényesülés útja, alig tesz rajta egy-két lépést, gáncsot vet neki a hirtelen halál és eltölti szivün­ket bánattal, vigasztalanul kesergünk a hozzája kö­tött nagy remények vesztén. Nagyon korán érte el végzete, pedig nem sie­tett az élet utján. Az erősek biztos, lassú lépteivel indult meg azon. Az ő kiváló képességeivel, nemes szivével, puritán karakterével, fényes társadalmi ál­lásával más nagyobbakat lépett volna. Több joga volt hozzá, mint nagyon sok másnak, hogy előlegül vegye el­bertársai bizalmát. Nem tette Ki akarta előbb érdemelni. Kisebb terhek felemelésében, hival­kodás nélkül próbálgatta erejét s mi, akik gyakrabban érintkeztünk vele, láttuk, hogy ő a nagyot is megbírja... Széles látókör, emberszeretettől dobogó szív, társadalmi előítéletektől teljesen mentes szabadelvű felfogás, a jó, a nemes és a szép diadalába vetett tántorithatlan hit, erős magyar faji érzés, cselek­vési készség a magyar kultúra érdekében, jellemez­ték Sztáray Vilmost. Házában a legdíszesebb helyet a humanitás oltára foglalta el, melyen ő ifjú neje társaságában oly nemes örömmel áldozott. 1858. augusztus 23-án született Tárnán. Atyja Sztáray Ferdinánd gróf, anyja hajnácskői Vécsey Gabriella bárónő. Az algymnasiumot Kassán végezte, honnan a tengerészeti akadémiába lépett. Innen mint a sorhajó-hadnagy lépett ki. Mint tengerész nagy utazásokat tett, sokat tapasztalt, sok ismeretet gyűjtött. 1888. június 12-én Hadik Ilma grófnővel lépett házasságra, kivel a legboldogabb családi életet élte. E családi boldogság egén a legutóbbi időben egyetlen felhőcske az ifjú gróf csökönyös hi­deglelése volt, mely gyakran csalt könnyeket a most vigasztalhatatlan özvegy szemébe . .. Házassága után fél évre kilépett a katonai szolgálatból s azóta gazdaságának, önművelődésének, a humanitásnak s a vármegye közügyeinek élt A közig. bizottság az év elején választotta tagjai közé. A nyár folyamán gyengélkedő volt. A malária nyugtalanította. Két hét előtt utazott el orvosi tanácsra Salzburgba. Levegőt kellett változtatnia. Ez útjában érte utal végzete. Halálának körülményei és részletei ma még ismeretlenek. Áldott legyen köztünk emlékezete az oly korán elköltözött talpig embernek ! Lakásviszonyaink. (—r.) Megtörtént a házból negy­ed fizetés, elmúlt a törvényesen megállapított felmondási határidő, a házak kapuira kiaggatták a „kiadó lakás“-t jelző tudósításokat, és bizony elmondhatjuk, rég láttuk ezektől a házak kapuit annyira tarkállani, mint az ez idei augusztusi felmondás után. S a sok „kiadó lakás“ okát nem kell soká keresnünk. A házi­urak kénye-kedvére kiszolgálta­tott lakók mindig jobb után vágyódnak s az olcsóbb, de legtöbbször csak lakályosabb helyiség kibérelhe­­tésének reményében felmondják az eddig bérelt he­lyiségeket. A házi­urak könnyű szívvel veszik a fel­mondást, s az aránytalanul magas bérösszegből egy krajcárt sem engednek, sem pedig a szükséges ja­vításokat, m­elyek nem mindig a kényelem, de igen sokszor a lakásoknak szoros értelemben vett lakássá tévéséért volnának szükségesek, — nem teljesítik, mert úgy gondolkoznak, hog­y nincs Ungváron lakás­bőség, s így kénytelen-kelletlen vagy megmarad a régi lakó, vagy ha az nem, találkozik más, kivált most, midőn a tüzek által elpusztult s a gymnázium helyéül kiszemelt területen lerombolt házak száma sokkal nagyobb, mint az ujonan építetteké. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a háztu­lajdonosok nézete épen nem rósz, sőt nagyon gyak­ran anyagi előnyökkel is jár. A nem-háztulajdonos közönség — pedig ez a nagyobb rész — megkezdi a­ hurcolkodást, s mire az új lakásban rendbe jön, azon veszi észre magát, hogy kár volt a fuvarosnak fizetett költségért, mert az új lakásban szintén meg­vannak a régi hibák. A kényelmetlenség, a ház tisztátalansága, az össze­vissza toldozott-foltozott kisebb-nagyobb épületek ízléstelen halmaza, s ebből a lakhelyiségek zeg­zugosig , sokszor m­ég a salon „plafon “-jának is falusi ízlésre valló mestergerendái majd mindenütt feltalálhatók. Beéghetés ellen biztositó szilárd, mo­dern épületre pedig alig talál. S el kezd gondol­kozni, hogy hová hurczolkodjék az uj negyedben. S minthogy modern épületek emelésére a jelen állapotok fenntartása mellett kevés kilátás van, eléggé bizonyítja ezt a mostani építkezési rendszer,­­ jobban mondva rendszertelenség, — tehát ismétlődni fog a tömeges lakásváltoztatás, az ungvári lakások s a házak dísztelensége elleni panasz az idők vég­telenségéig, azaz csak addig, míg valami célra ve­­vezető mód által teremtett oly helyzet fog bekövet­kezni, mely a modern, szilárd, tűznek ellentálló s a város külső képét emelő épületek épitését siet­tetni fogja. Jelen cikkem célja egy erre vezető indítvány tevése. De mielőtt ezt tenném, konstatálom, — ami különben általánosan tudva van, — hogy Ungvárt csak az épit, kinek háza leég, vagy az bedőléssel fe­nyeget ; hogy anyagi javakkal megáldottak, keréséivé tőkéiknek házbérjövedelem után reményelhető kamat hozadékát. az építkezéstől tartózkodnak és ezzel nagyban hátráltatják Ungvár városi jellegének külső fejlesztését. Vagyonos, készpénzzel rendelkező egyének sze­mét nem bántja az, hogy Ungvári nincs oly város­rész, mely első tekintetre elárulná, mikép a város központját, belvárosát képezi. Közön­nyel nézik végig azt, hogy házaik külsője hasonlít az urasági magtárakhoz, azon különbséggel azonban, hogy magtárak újabban tűzállóan építtetnek, mig Ungvár e házai csak egy közönséges tetőtűz esetén is ki van­nak téve annak, hogy még az oltás munkálata alatt összedőlnek Más városokban a pénzintézetek nemcsak a pénz minél olcsóbban való kikölcsönzésében verse­nyeznek egymással, hanem űzik egymással szemben azon nemes versenyt is, mely díszes intézeti házak emelésében nyer megtestesülést; teremtvén ezáltal maguknak oly biztos alapot, mely nincs kitéve nagy áringadozásnak, kamatját jól meghozza s e mellett még a város külső szépségét is emeli. Igaz, hogy az ungvári pénzintézeteknek is van­nak saját házaik, de az is igaz, ha ott nem pénzt árulnának, még a helybeliek is csak nagyobb kuta­tás és útbaigazítás után találnák azokat fel. Más városokban erkölcsi kötelességüknek tart­ják a pénzintézetek, hogy a város külsejének eme­léséhez legalább egy palotaszerű­ épülettel hozzájá­ruljanak, impulzust adván ezzel másoknak is a mo­dern építkezésre, — nálunk elégnek tartják azt, hogy a házbérfizetés terhe alól felmentették magukat. Pedig Ungvár városa is megérdemelné — sőt nagyon ráférne — hogy pénzintézetei, saját érdekük szempontjából is, intézeti házaikat a kor követel­ményeinek megfelelőig átépíttessék. Az építkezés ügyének előmozdításában azonban még más feladat is vár pénzintézeteinkre. Oda kel­lene hatniok, hogy az építkezésekre felvett kölcsö­nöket a lehető legalacsonyabb kamatláb mellett bo­csássák a közönség rendelkezésére. Ha ezt tennék, nem kellene betéteket visszautasítaniok, mert nincs hová elhelyezni azt! Igaz, hogy e kölcsönök mel­lett nem maradna 4—5 °­ C tiszta haszon, de nem is szabad, hogy a takarékpénztárak s népbankok célja kizárólag csak nyerészkedési törekvés legyen. Jól előkészítve a modern építkezés hálás tala­ját, az eredmény bizonyára nem maradna el váro­sunkban sem, kivált ha ennek előmozdítására az eszközök megválogattatnának. Ily célravezető módnak találnám azt, ha pl. a városi képviselőtestület az építkezési szabályrende­letet oda módosítaná, hogy a belvárosban csak szi­lárd, tűzálló épületeket s csak emeleteseket szabad újból építeni. Ha megszüntetné azon viszás állapotot, hogy új épületek után is községi adót szed, holott azok 10, illetve 12 évig állami adó­mentesek,­­ ahol pedig a községi pótadó alapját képező állami adó nincs, ott községi adó ki nem vethető. Ha az új épületek községi adómentességének kedvezményét kiterjesztené oly házakra is, amelyek záros határidő — pl. 5 év — alatt a modern épít­kezésnek — részleteiben a képviselőtestület által megállapított szabályoknak megfelelőleg újból át­építetnének, vagy oly nagyobb szabásu átalakításokon menne keresztül, miáltal azok a város külső emelé­sén kívül a lakásokhoz fűzött közegészségi és biz­tonsági követelményeknek is megfelelnének. Ezen határozatok meghozatala által megterem­­tetnék az építkezési kedv, melynek áldásos követke­zései a­ rendezettebb lakásviszonyok s a város városi jellegének külsőleg való emelkedése lenne, mely Ungvár városát hivatva van a modern városok so­rába emelni. Látszólagos s pillanatnyi jövedelemcsökkenésért nem szabad összetett kezekkel néznünk, hogy mig a szomszédos városok minden lehetőt elkövetnek külsőleg való emelkedésük érdekében is, addig Ung­várt az építkezés módja továbbra is az agyag­kor­ban legyen. A nők nevelése. I­ A ^ nőnevelés* üres szónak azzal akartak csinálói egy kis tartalmat kölcsönözni, hogy külön lelket té­telezvén fel a nőben, ezen önálló lény kiképzésére, ki­művelésére külön iskolákról gondoskodtak már a taní­tás legalsó fokán Eddig csak ment valahogy a dolog, hanem mikor annak megállapítására került a sor, hogy milyen is hát tulajdonképen az a női lélek és mi­lyen szellemi és erkölcsi táplálékot igényel, a bölcsek bölcsészete felmondta a szolgálatot; a leányok nevelése lényegileg egy és ugyanaz maradt a fiuékéval, értelmi­ségük köszörűké­pei ugyanazon ismeretek, könyvek ma­radtak, erkölcsi lényük kidomboritására sem találtak ki a „ nőnevelők* egy árva betűt sem. Az elemi iskolától kezdve felfelé külön leány- és Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.

Next