Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-07 / 1. szám

XXXII. ÉVFOLYAM. U­ngvár, 1894. vasárnap, január 7. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház­ tar I. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KI­ADÓHI­V­ATAL : A Székely és Illés könyvnyomdája­ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 1 > Egyes szám 10 k. HIRLETELEK előfizetések valamint a lap anyagi rés illetők a kiadóhivatalba (Székely Illés könyvnyomdájába) küldendői - Nyilttér soronként 20 kr. -UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1. SZÁM. A lap megjelen minden vasárnap A mi hivatásunk. A jelen számmal az „Ung“ 52. évfolyamát kezdi meg. A kapcsolatot a múlttal nem kívánjuk meg­szakítani, nincs rá okunk, hogy restelkedjünk az elődök miatt, jövő magatartásunkat mindazonáltal az a legközelebbi két év határozza meg, a­mióta a mi kezünkből kerül ki az „Ung“. A­mit a legközelebbi két éven át cseleked­tünk, azt fogjuk tenni a jövőben is: egy jó helyi lapot bocsátunk közönségünk rendelkezésére. A dicsekvés sem az álszerénykedés, sem a­ gyengeségből, túlságos önszeretetből eredő alakjá­ban nem kenyerünk. Midőn tehát azt állítjuk, hogy jó helyi lapot adunk Ung vármegye közönségé­­­nek kezébe, csak azon véleménynek adunk kifeje­zést, mely az „Ung“-ról a legközelebbi két év alatt úgy a vármegyében, mint a vármegye hatá­r­ain túl is elterjedt. / * K Es h$c a legközelebbi múltban egy jó helyi­­ apót voltunk képesek közönségünk rendelkezésére bocsátani­, a jövőben joggal várhatnak jobbat tőlünk olvasóink; joggal várhatják, hogy miután m­­eg­­mutat­tuk, hogy miként kell a vidéki hirlapi­ás kes­­keny és rögös útján haladni, a jövőben szilárdabb és­­ ruganyosabb léptekkel haladjunk a taposott nyár f­iPt­on. ( Ha ezt várja tőlünk a­ vármegye közönsége, z nom fog megcsalódni; a közel­múlt erkölcsi sikerei által megerősített önbizalommal ígérhetjük, hogy a jövőben nem kevesebb jóakarattal, de mindenesetre több jártassággal fogjuk szolgálni Ung vármegye érdekeit. A helyi közérdek szolgálata képezte tevé­kenységünk czélját a múltban, ez fogja képezni a jövőben is. Ez a mi hivatásunk. Az igazi helyi lap nem szolgálja „az emberi­séget és a hazát“; a helyi lap feladata a kö­ve­­títés. A jó helyi lap kötelessége közvetíteni, a helyi viszonyokba beilleszteni azon eszméket és törekvé­seket, a­melyek az ország közjava érdekében a dol­gok mélyébe bepillantani tudó, széles látókörrel meg­áldott elmék által felszínre hozatnak. Az igazi helyi lap az irány­adás mosolyra indító hibájába sohasem esik; a jó helyi lap krajczárokra váltogatja a közérdekek eszméit, a jó helyi lap, miként a jegyző a közigazgatásnál, a művelődésnek, a hala­dásnak ostorcsapója. És ezt a feladatot mi lelkiismeretünk mel­lett a közönség rá a­tanunk — mindig komolyan vettük. A legutóbbi két év alatt egyetlen száma sem jelent meg az „Ung“-nak azért, mert a vasár­­­nap elérkezett, hanem megjelent azért, mert valami mondani­valónk volt a vármegye és a város kö­zönségének. S a­mit mondanunk kellett, magunk mond­tunk el mindenkor; mi nemcsak szerkesztettük, de írtuk is az „Ung“-ot. A mi elvünk a vidéki hirlapirás terén a föl­­tétlen megbízhatóság. Az emberi gyarlóságból eredő tévedést így sem kerülhetjük ugyan ki; tévedhe­tünk, de egy rosszhiszemű sor soha napvilágra nem jut az „Ung“-ban. Azt tartottuk s tartjuk, hogy ha a tisztes férfiú négyszeri, között sem mond soha tudva valótlan vagy kétértelmű, homá­lyos dolgot, az a­ki körülbelül ez­er embernek be­szél, ambitiójának tarthatja, hogy mindig és min­denkor azt mondja, a nifi| . jj&j^dése sugall Ennek a föltései^H^mn.i .aifi^artásánitjgMMiflBÉ^^SiHnÉ Mag­yarországon ‘«''»w...­­­páratlan jelenség, hogy mi Ung vármegyében nemi az úgynevezett „közvéleményt“, de a valódi köz­­­véleményt képviseljük, midőn „hivatalos és ellen­zéki“ újság is vagyunk egy személyben. Az úgynevezett „hivatalos“ irány nem szük­­ségképen rossz (mert ha az volna, nem lehetne aj közhangulat formális kifejezője); az ellenzéki irány sem lehet szükségképen jó, mert ha az volna, föl­tétlenül érvényesülne és ,,hivatalossá“ válnék. Mi tehát a vezetés és a kritika irányait, mi­után a nyílt színvallást követe­lő politika szolgálatá­ban nem állunk, akként egyesítjük, hogy helyet adunk minden sornak, mely azt a hatást teszi­ reánk, hogy a vármegyei és városi közérdek önzet­­­len szolgálatában íratott, de kiszorítunk minden betűt, a­mely a „közjó“ bélyegét nem viseli magán. Ha a vármegye közönsége a vidéki hirlapírás feladatát illető felfogásunkat helyesli, bizalommal kérjük, részesítsen bennünket olyan szellemi és anyagi támogatásában, a­minővel eddig kitüntetett! Az iszákosság ellen. Midőn valamelyik európai hatalom valamely értékes darabját a Földnek­ védelme“ alá veszi, az utazók megegyező vallomása szerint, pálinkával kezdi a „czivilizácziót.“ A rencsétlen ,.czivilizáczió“ áldozati oltárára szánt sze­benszülöttek kiváló emberei észreveszik a veszedelmet, mely fajukat az eff­ajta művelődés által sújtja; természetadta zsenialitásukkal nevén szól­tják a gyermeket, a midőn a pálinkát „tűz­­ital”nak nevezik. Észreveszik, hogy a pálinka olyan, mint­­ a féktelenkedő, az emberi akaraterő befolyása alól kiszabadult tűz, pusziit és rombol. A pálinka szerepe azonban a tűzénél is szomorúbb; mert a közönséges tűznek csak a lelketlen, de a tűzifái­nak mind a lelketlen, mind a lelkes anyag áldo­zatául esik. S ha a „tűzifái“ megtette hatását, ha elsat­­nyitotta a „Szentlélek templomát, s leég>*tte lakó­ját, a lelk<*t, megsemmisitett­e a jellemet, következik a régl­egei­ oltalombavétel, az annexio s vele a benszülöttek erkölcsi majd fizikai halála. Sajnos jelenség, hogy nálunk is szerfelett el­terjedt a „czivilizáczió.“ Az egész haza népe szen­ved hatása alatt, a mi vármegyénk népe, mint fel­vidéki vármegyéé talán jobban, mint más törvény­hatóságoké. A n épnek mindennapi kenyerévé kezd válni a pálinka. Ha pálinká^*§&JAri az éhséget. S ez az uj kenjjj;­ még Tí^^^^itoának csúcs­pontjára , egyrg terjed, élvezete­ egyr­^jjjftelánosabbá lesz. A magyar nép eddig, mk.?Hopert*riumnak“ használta, ma­ holnap a töltött káposzta után is megiszsza. _ Ennek a rohanás üódításnak^»kai közül a legfőbbek : az igények nagymérvű megnövekedése, melyek a nép fiát gyakran szervezete felett álló erőfeszítésre, elfen erdi­esitésnek a pálinka által való bizt­­asára utalja ^ a­­ bornak, a természet által pe­­ikált italok legiémesebbjének megfogyása, megdrMálása: végül a túlságos szabadság, mely ennek ;­ leghatalmasabb méregnek élvezetét lehe­tővé K551­. pálinka emberi találmány. Nem fajának "‘"‘^ontására, de javára találta azt fel az ember. rv08íág lehetett kezdetben a pálinka (gyomor­­i görcsben ma is egyedüli orvossága a népnek). 1 meg xa idegek, az izmok ostora a rendkívüli erő­feszítések alkalmaira; méreggé akkor vált, a­miké élvezeti czikké lett. Ezen legfőbb méreg által okozott anyagi és erkölcsi bajok gyökeres gyógyítása abban állana, ha a pálinka, mint élvezeti czikk nemzetközileg k vonatnék a forgalomból Csakhogy e jámbor óhaj a messze jövő ábrándja. A fülig fegyverzett áll­­­atoknak szükségük van a pálinka jövedelmére; v­é­deni kell az államot, ha mindjárt nem is lesz­­­ részére védelmezni, miután a nagy hadseregek s a pálinka tönkreteszik az államok létalapját : a kö­­­zépet. Miután a pálinkának, mint élvezeti czikknek forgalomból való kivonása nemcsak a jelenben, de a közel­jövőben is lehetetlen, a nyomán járó romi csökkentésére nem tehetünk egyebet, minthogy­­ a lentebb főbbeknek nevezett okok részben­­ a­­ megszüntetésére törekszünk. Az igények növeked­nének­­, az emberek túlságos erőfeszítésének hála csak a kor iránya szabhat. Napjaink nem kedvezi , az igények csökkentésére nézve, sőt nap-nap után új és új életszükségletei támadnak az embernél. Ha ez tovább is így tart, az erőfeszítés nem les­­­­z a szükségletek biztosítására elégséges­ erő, a mo­saninál sokkal nagyobb erő kell majd hozzá. Lehe , hogy a tehetetlenségnek érzete egyrészről az igé­nyek csökkentésére, másrészről a testi és szellem­s erők kímélésére, a nagyobb ártalmaktól való t­a­tózkodásra fogja ösztönözni az embereket. Az ö­s­vény, mely lábaiknál fog tátongani, megállásra , irányváltoztatásra fogja majd ösztönözni a rohanóka­t A bor szaporításán, olcsóvá tételén sokat ke munkálkodnunk nemcsak gazdasági, de erkölcsi o­­­miatt is. Addig is, míg a munkás emberre n nem lesz elérhetetlen luxus a bor-ital, termel, gyümölcs bort és szoktassuk rá a népet. Legkönnyebben segíthetünk az iszákosság ha­madik okán a túlságos szabadság korlátozása . A tapasztalat igazolja, hogy a korcsmázás bizt fokú megszorítása, az alkalom megvonása által vérő eredményeket lehet elérni. N­eves vármegye erre az útra lépett, midőn 15 éven alul levő gyermekek korcsmázását . Ai rend, közegészség és közerkölcsiség számos szabályrendeletileg eltiltotta. Lapunk „Különf rovatában találja az olvasó a szabályrendeletet Valami nagyon sokat mi nem várunk mert hiszen eléggé megtanulhatja a nép gyere el J a korcsmázást 16 éves korától kezdve is, de :­ ezen tilalom általánosítása lendítene az iszák­­ baján, szilárd hitünk. A korcsma nagy ken pálinkának. Nagyon sok gyermek, a­ki különb . szagától is undorodik ezen italnak, megszok­i a korcsmabeli társak között; mire felnő, kész válik, versenyt iszik a korcsma bármely törzs­ren­d­gével. Ha a gyermekkorban nem lesz a nép a kr­r­­csábításainak kitéve, jobban fog rajta az iske­válés ; fejlettebbé válik testileg és erkölcsi,na­gyobb lesz az ellentál­ló képessége. A korcsmázás ilyen korlátozásának­ áll­­ámí­a­tását czélozta a vallás- és közoktatásügyi minisz közel napokban, rendeletileg buzdítván a kir. tanfelügyelőket, hogy hasonló szabályrendelet alk­tása érdekében buzd­itólag lépjenek fel. Biztosra vesszük, hogy vármegyénk törvén hatósági biz­ottsága magáévá teszi a korcsmázás korlátoz­ a mák eszméjét és hasonló szabályrende alkotásival segítségére siet a pálinka ellen küzd isk jaknak és szószéknek. —.-------------------V _____■­­ _________|_______ ■ ' 71.------------------ - - --------­ Lapunk Sz5ámáühoz fél iv melléklet van csato­lva*-,

Next