Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-07 / 1. szám
XXXII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1894. vasárnap, január 7. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház tar I. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL : A Székely és Illés könyvnyomdája ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 1 > Egyes szám 10 k. HIRLETELEK előfizetések valamint a lap anyagi rés illetők a kiadóhivatalba (Székely Illés könyvnyomdájába) küldendői - Nyilttér soronként 20 kr. -UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNG MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1. SZÁM. A lap megjelen minden vasárnap A mi hivatásunk. A jelen számmal az „Ung“ 52. évfolyamát kezdi meg. A kapcsolatot a múlttal nem kívánjuk megszakítani, nincs rá okunk, hogy restelkedjünk az elődök miatt, jövő magatartásunkat mindazonáltal az a legközelebbi két év határozza meg, amióta a mi kezünkből kerül ki az „Ung“. Amit a legközelebbi két éven át cselekedtünk, azt fogjuk tenni a jövőben is: egy jó helyi lapot bocsátunk közönségünk rendelkezésére. A dicsekvés sem az álszerénykedés, sem a gyengeségből, túlságos önszeretetből eredő alakjában nem kenyerünk. Midőn tehát azt állítjuk, hogy jó helyi lapot adunk Ung vármegye közönségének kezébe, csak azon véleménynek adunk kifejezést, mely az „Ung“-ról a legközelebbi két év alatt úgy a vármegyében, mint a vármegye határain túl is elterjedt. / * K Es h$c a legközelebbi múltban egy jó helyi apót voltunk képesek közönségünk rendelkezésére bocsátani, a jövőben joggal várhatnak jobbat tőlünk olvasóink; joggal várhatják, hogy miután megmutattuk, hogy miként kell a vidéki hirlapiás keskeny és rögös útján haladni, a jövőben szilárdabb és ruganyosabb léptekkel haladjunk a taposott nyár fiPton. ( Ha ezt várja tőlünk a vármegye közönsége, z nom fog megcsalódni; a közelmúlt erkölcsi sikerei által megerősített önbizalommal ígérhetjük, hogy a jövőben nem kevesebb jóakarattal, de mindenesetre több jártassággal fogjuk szolgálni Ung vármegye érdekeit. A helyi közérdek szolgálata képezte tevékenységünk czélját a múltban, ez fogja képezni a jövőben is. Ez a mi hivatásunk. Az igazi helyi lap nem szolgálja „az emberiséget és a hazát“; a helyi lap feladata a követítés. A jó helyi lap kötelessége közvetíteni, a helyi viszonyokba beilleszteni azon eszméket és törekvéseket, amelyek az ország közjava érdekében a dolgok mélyébe bepillantani tudó, széles látókörrel megáldott elmék által felszínre hozatnak. Az igazi helyi lap az irányadás mosolyra indító hibájába sohasem esik; a jó helyi lap krajczárokra váltogatja a közérdekek eszméit, a jó helyi lap, miként a jegyző a közigazgatásnál, a művelődésnek, a haladásnak ostorcsapója. És ezt a feladatot mi lelkiismeretünk mellett a közönség rá atanunk — mindig komolyan vettük. A legutóbbi két év alatt egyetlen száma sem jelent meg az „Ung“-nak azért, mert a vasárnap elérkezett, hanem megjelent azért, mert valami mondanivalónk volt a vármegye és a város közönségének. S amit mondanunk kellett, magunk mondtunk el mindenkor; mi nemcsak szerkesztettük, de írtuk is az „Ung“-ot. A mi elvünk a vidéki hirlapirás terén a föltétlen megbízhatóság. Az emberi gyarlóságból eredő tévedést így sem kerülhetjük ugyan ki; tévedhetünk, de egy rosszhiszemű sor soha napvilágra nem jut az „Ung“-ban. Azt tartottuk s tartjuk, hogy ha a tisztes férfiú négyszeri, között sem mond soha tudva valótlan vagy kétértelmű, homályos dolgot, az aki körülbelül ezer embernek beszél, ambitiójának tarthatja, hogy mindig és mindenkor azt mondja, a nifi| . jj&j^dése sugall Ennek a föltései^H^mn.i .aifi^artásánitjgMMiflBÉ^^SiHnÉ Magyarországon ‘«''»w...páratlan jelenség, hogy mi Ung vármegyében nemi az úgynevezett „közvéleményt“, de a valódi közvéleményt képviseljük, midőn „hivatalos és ellenzéki“ újság is vagyunk egy személyben. Az úgynevezett „hivatalos“ irány nem szükségképen rossz (mert ha az volna, nem lehetne aj közhangulat formális kifejezője); az ellenzéki irány sem lehet szükségképen jó, mert ha az volna, föltétlenül érvényesülne és ,,hivatalossá“ válnék. Mi tehát a vezetés és a kritika irányait, miután a nyílt színvallást követelő politika szolgálatában nem állunk, akként egyesítjük, hogy helyet adunk minden sornak, mely azt a hatást teszi reánk, hogy a vármegyei és városi közérdek önzetlen szolgálatában íratott, de kiszorítunk minden betűt, amely a „közjó“ bélyegét nem viseli magán. Ha a vármegye közönsége a vidéki hirlapírás feladatát illető felfogásunkat helyesli, bizalommal kérjük, részesítsen bennünket olyan szellemi és anyagi támogatásában, aminővel eddig kitüntetett! Az iszákosság ellen. Midőn valamelyik európai hatalom valamely értékes darabját a Földnek védelme“ alá veszi, az utazók megegyező vallomása szerint, pálinkával kezdi a „czivilizácziót.“ A rencsétlen ,.czivilizáczió“ áldozati oltárára szánt szebenszülöttek kiváló emberei észreveszik a veszedelmet, mely fajukat az effajta művelődés által sújtja; természetadta zsenialitásukkal nevén szóltják a gyermeket, a midőn a pálinkát „tűzital”nak nevezik. Észreveszik, hogy a pálinka olyan, mint a féktelenkedő, az emberi akaraterő befolyása alól kiszabadult tűz, pusziit és rombol. A pálinka szerepe azonban a tűzénél is szomorúbb; mert a közönséges tűznek csak a lelketlen, de a tűzifáinak mind a lelketlen, mind a lelkes anyag áldozatául esik. S ha a „tűzifái“ megtette hatását, ha elsatnyitotta a „Szentlélek templomát, s leég>*tte lakóját, a lelk<*t, megsemmisitette a jellemet, következik a réglegei oltalombavétel, az annexio s vele a benszülöttek erkölcsi majd fizikai halála. Sajnos jelenség, hogy nálunk is szerfelett elterjedt a „czivilizáczió.“ Az egész haza népe szenved hatása alatt, a mi vármegyénk népe, mint felvidéki vármegyéé talán jobban, mint más törvényhatóságoké. A n épnek mindennapi kenyerévé kezd válni a pálinka. Ha pálinká^*§&JAri az éhséget. S ez az uj kenjjj; még Tí^^^^itoának csúcspontjára , egyrg terjed, élvezete egyr^jjjftelánosabbá lesz. A magyar nép eddig, mk.?Hopert*riumnak“ használta, ma holnap a töltött káposzta után is megiszsza. _ Ennek a rohanás üódításnak^»kai közül a legfőbbek : az igények nagymérvű megnövekedése, melyek a nép fiát gyakran szervezete felett álló erőfeszítésre, elfen erdiesitésnek a pálinka által való biztasára utalja ^ a bornak, a természet által peikált italok legiémesebbjének megfogyása, megdrMálása: végül a túlságos szabadság, mely ennek ; leghatalmasabb méregnek élvezetét lehetővé K551. pálinka emberi találmány. Nem fajának "‘"‘^ontására, de javára találta azt fel az ember. rv08íág lehetett kezdetben a pálinka (gyomori görcsben ma is egyedüli orvossága a népnek). 1 meg xa idegek, az izmok ostora a rendkívüli erőfeszítések alkalmaira; méreggé akkor vált, amiké élvezeti czikké lett. Ezen legfőbb méreg által okozott anyagi és erkölcsi bajok gyökeres gyógyítása abban állana, ha a pálinka, mint élvezeti czikk nemzetközileg k vonatnék a forgalomból Csakhogy e jámbor óhaj a messze jövő ábrándja. A fülig fegyverzett állatoknak szükségük van a pálinka jövedelmére; védeni kell az államot, ha mindjárt nem is lesz részére védelmezni, miután a nagy hadseregek s a pálinka tönkreteszik az államok létalapját : a középet. Miután a pálinkának, mint élvezeti czikknek forgalomból való kivonása nemcsak a jelenben, de a közeljövőben is lehetetlen, a nyomán járó romi csökkentésére nem tehetünk egyebet, minthogy a lentebb főbbeknek nevezett okok részben a megszüntetésére törekszünk. Az igények növekednének, az emberek túlságos erőfeszítésének hála csak a kor iránya szabhat. Napjaink nem kedvezi , az igények csökkentésére nézve, sőt nap-nap után új és új életszükségletei támadnak az embernél. Ha ez tovább is így tart, az erőfeszítés nem lesz a szükségletek biztosítására elégséges erő, a mosaninál sokkal nagyobb erő kell majd hozzá. Lehe , hogy a tehetetlenségnek érzete egyrészről az igények csökkentésére, másrészről a testi és szellems erők kímélésére, a nagyobb ártalmaktól való tatózkodásra fogja ösztönözni az embereket. Az ösvény, mely lábaiknál fog tátongani, megállásra , irányváltoztatásra fogja majd ösztönözni a rohanókat A bor szaporításán, olcsóvá tételén sokat ke munkálkodnunk nemcsak gazdasági, de erkölcsi omiatt is. Addig is, míg a munkás emberre n nem lesz elérhetetlen luxus a bor-ital, termel, gyümölcs bort és szoktassuk rá a népet. Legkönnyebben segíthetünk az iszákosság hamadik okán a túlságos szabadság korlátozása . A tapasztalat igazolja, hogy a korcsmázás bizt fokú megszorítása, az alkalom megvonása által vérő eredményeket lehet elérni. Neves vármegye erre az útra lépett, midőn 15 éven alul levő gyermekek korcsmázását . Ai rend, közegészség és közerkölcsiség számos szabályrendeletileg eltiltotta. Lapunk „Különf rovatában találja az olvasó a szabályrendeletet Valami nagyon sokat mi nem várunk mert hiszen eléggé megtanulhatja a nép gyere el J a korcsmázást 16 éves korától kezdve is, de : ezen tilalom általánosítása lendítene az iszák baján, szilárd hitünk. A korcsma nagy ken pálinkának. Nagyon sok gyermek, aki különb . szagától is undorodik ezen italnak, megszoki a korcsmabeli társak között; mire felnő, kész válik, versenyt iszik a korcsma bármely törzsrendgével. Ha a gyermekkorban nem lesz a nép a krrcsábításainak kitéve, jobban fog rajta az iskeválés ; fejlettebbé válik testileg és erkölcsi,nagyobb lesz az ellentálló képessége. A korcsmázás ilyen korlátozásának állámíatását czélozta a vallás- és közoktatásügyi minisz közel napokban, rendeletileg buzdítván a kir. tanfelügyelőket, hogy hasonló szabályrendelet alktása érdekében buzditólag lépjenek fel. Biztosra vesszük, hogy vármegyénk törvén hatósági bizottsága magáévá teszi a korcsmázás korlátoz a mák eszméjét és hasonló szabályrende alkotásival segítségére siet a pálinka ellen küzd isk jaknak és szószéknek. —.-------------------V _____■ _________|_______ ■ ' 71.------------------ - - -------- Lapunk Sz5ámáühoz fél iv melléklet van csatolva*-,