Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. január 5. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti- 1 . velek csak Vérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudják kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Égés/ évre 1 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi része illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. - Nyilttér soronként 20 kr. -UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE, imTWMnmillllilllliailinWnrinnBM^lTiTBTrTnrrW^^- 111 «Tnnr—* wrawwmhnnjMiiiW.ai »rm,r L SZÁM. A vármegye. A most lezajlott, jobban mondva, szép simán, minden zaj és lárma nélkül megejtett tisztujitással országszerte mint utolsóval foglalkoztak az emberek, különösen pedig a lapok. Ezúttal másodszor történt „utoljára“ tisztujitás a vármegyén ; egyikünk sem próféta, legyen bár „közvélemény“, avagy egyes ember, nem tudhatják tehát, vajon nem következik-e még egy „legutolsó“, sőt eshetőleg egy „legeslegutolsó“ vármegyei tisztújítás is. Történjék azonban bármiként is, alakuljon akárhogyan is a vármegye sorsa, most midőn a valószínüség a vármegye életének utolsó fellobbanását hirdetők pártján van, a kegyelet, mellyel az ezeréves Magyarország ezen egyik tiszteletre legméltóbb intézménye iránt viseltetünk, arra indít bennünket, hogy mi is megemlékezzünk egy pár szóban a vármegyéről, különösen pedig a mi vármegyénkről. Most, midőn széleiben búcsúztatják ezt az ősi intézményt az élettől, önkéntelenül is előtérbe nyomul a kérdés, mi ásta meg a vármegye sírját? Akik a dolgok között az összefüggést fel nem ismerik s csak a külső jelenségekből ítélnek, azt mondják, hogy saját bűne, a sógorság, komaság, vagy hogy műszóval éljünk a „nepolismus.“ Nincs olyan kormányzási rendszer, melyhez az emberi gyarlóság hozzá ne tapadhatna .kétségtelen tény, hogy a választási rendszerrel is történtek ittott visszaélések, befolyásosabb családok igyekeztek kezükbe keríteni és saját előnyükre is megtartani a közhatalmat; mi tagadás benne, itt-ott hatalmaskodott a nepolismus. E visszaélés azonban az ember természetében rejlik, az erősebb érvényesülni törekszik. A kinevezési rendszer lényegében meg nem változtatja az erősebb családok érvényülését, csak más alakot ad annak; a kinevezési rendszerrel vele jár a protectio, melynek kihasználásával az erősebb felszínen tartja magát. Nem csupán azt a protectiót értjük, mely az érdem rovására érvényesül, hanem a pártfogásnak azt a faját is, melynél I tíz ajánló a köz érdekében is cselekszik, midőn valakit ajánl és érette az erkölcsi kezességet viseli. Azonban bármiképen értelmezzük a pártfogást, mint a kinevezési rendszer egyik lényeges alkatelemét kell azt tekintenünk, melynek segélyével a választási rendszer hiányai csak alakot cserélnek . A birói állások, állami hivatalok kinevezés utján töltetnek be; ez a körülmény azonban nem akadályozza meg azt, hogy a)•■ [UNK]folyáson családok „otthon" ne maradjanak, illetőleg, hogy haza ne kerüljenek. Mig a hivatali létra alsóbb fokain vannak, elszolgálnak bármily részében is az országnak, hanem amikor megállapodnak és hivatalos állásukban életük czélját elérik, rendesen hazakerülnek; a helyi befolyás, mely felfelé érvényesül, a legtöbb esetben az ügynek is hasznára, haza telepíti őket. Ha a közvetett nepotismus, a protectio, sírját nem ásta a kinevezési rendszernek, a nepolismus, mely semmi egyéb, mint közvetlen protectio, sem áshatta meg sírját a vármegyének ; más tényezők azok, amelyek a vármegye halálát előidézik. Ezen tényezők között az első a parlamenti kormányrendszer, mely a központosított hatalommal kormányozhatja az országot. 1 parlamenti kormány, mint a többség kifolyása, a közakarat képviselője , mint ilyen nem tör a ki <■ jfc iban más akaratot mint :t többségnek reá ruházott akaratát Ha a vármegye a parlamenti többség akaratát képviseli, akkor fölösleges, ha ellenkezik amie akkor meg káros, mert megakasztja, vagy legalább megnehezíti a kormányzatot. Helyes-e, vagy helytelen a közhatalomnak ez a központosítása, a fölött mi nem vitatkozunk ; mi csupán constatáljuk a tényt, mely a vármegyét előbb-utóbb eltörli a föld színéről. Mi, akik nemzetünk történelmét forgathatjuk s következésképen azokat a szolgálatokat ismerjük, amelyeket a vármegye az országnak tett, mély megilletődéssel gondolunk ennek a nagy múltú intézménynek enyésztést. Mert nem kell azt hinni, hogy a választási rendszer megszüntetésével tovább él a vármegye. Ennek az intézménynek a lényege a választás ; ez a testnek a gerincze, melyet ha kiveszünk belőle, menthetetlenül össze fog omlani. A helyi akarat a választásban, a megválasztott tisztviselők által nyilatkozik; ha a választás megszűnik, kiesett a vármegyéből a lélek és ekként lélek nélkül csak addig lehet e föld színén, míg a feloszlás eltüntetését kötelességgé nem teszi. * Mi előre látjuk a véget, fájdalommal gondolunk reá, ám azért nem sopánkodunk. Ha a fejlődés következménye a vármegye eltűnése, bele kell nyugodnunk, mint a Gondviselés rendelésébe, mely ellen újra is hiába való minden erőlködés. Mi ungvármegyeink nehezen válunk majd meg, ha csakugyan rákerül a sor, a vármegyétől, mert a mi vármegyénk nemcsak a múlt, hanem a jelen intézménye is. Ennek a mi vármegyénknek se múltjához, se jelenéhez nem tapad szenny; a parlamenti kormánynak nem volt kerékkötője; tisztviselői a hivatalos állásukkal járó kötelességek teljesítése mellett mint a társadalmi köztevékenység elöljáró munkásai érdemlik ki a közönség elismerését. Ha tehát a mi vármegyénk is eltűnik a föld szikéről, ezen a tény felett közöttünk nem lesz oka senkinek sem örvendezni. S ez ránk, vármegyei tisztiviselőkre, a kik lehetséges, hogy a közzönség › málló tnk el szikéinkét’ “n így vigasz "J tahjí^f^m^ö^Sjitatás. tv um . Vármegyei tisztviselő. X fa SlBrdlOTEXA ‘ r^Emg vármegye tisztújító közgyűlése. M. y.*.ro^o>- y&'y.i. decz. 30. — VarafEgyéfi ktörvényhatósági bizottsága i. évi db-jczember hó 30-án a bizottsági tagok nagy részvétele mellett tartotta meg a tisztújító közgyűlést. A közgyűlésbe Török József gróf főispán egy nagy és díszes küldöttség által hivatott meg, ki a tagok, lelkes éljenzései között elfoglalva az elnöki széket, a közgyűléshez körülbelül a következő tartalmú beszédét intézte : Szikrák az éjben. 1891. — Az Ungs eredeti tárczája. — Olyan vagyok, asszonyom, mint az üldözött vad. Nincs sehol, nincs soha nyugovásom. Tébolyitó, fájó gondolatok a vadászaim. Megkisérlem már, hogy mint a megsebzett őz, futottam üldözőim elől az elhagyott vadonba. Embernemjárta rengetegben törtem magamnak utat; tüske megtépte arczomat. S midőn árnyas rétre értem, melyet virágövezte csevegő patak szelt ketté s azt hivém, itt megnyugszom s gyógyirt keresek sebemre, újra jöttek üldözők , a fájó, őrjítő gondolatok. És rohantam megnyugvás nélkül tovább, tovább . . . Csak egy helyen hagynak el üldözőim, csak egy helyen száll boldog nyugovás szivembe. Ha ott állok az ön ablakánál, kezemben tartva kis kezét s elmerülök azokba az örökké mosolygó észvesztő kék szemekbe . . .* Minő megfejthetetlen rejtély is az! Ha távol vagyok öntől, üldöz a képe, asszonyom s futnom, menekülnöm kell előle. Ha pedig látom, ha ott vagyok önnél, akkor fogva tart valami megmagyarázhatatlan varázs s szeretnék ott maradni örökre, örökre . . . Pedig félek öntől, asszonyom. Ha szemeimből szemembe pattan az a villanyos sugár, ha keze ott reszket kezemben, ha ajkainak olvadó zenéje szivemig hat, elönti azt a forró láz és fölébred benne a rettegés. Nagyon félek öntől, asszonyom, mert nagyon szeretem ! * Ön is fél tőlem, asszonyom ! Hányszor marasztott ablakánál, midőn menni készültem, s szemeiből kiolvastam, hogy szeretné, ha már mennék, de kiolvastam azt is, hogy az fájna önnek. Máskor megküldött szóval, de keze nem ereszté el kezemet, s azok a szép, sírásukban is mosolygó, kék szemek marasztottak. S maradtam, mert oly jól esett maradnom.Pedig nem arra a lázbeteg, dobogó szívre kellene hallgatnom, mely azt mondja, hogy maradjak, hanem r rideg észre, mely azt mondja, hogy menjek, fussak öntől, mert ön még átka lesz életemnek. * Nem jó nekem önnel lenni, asszonyom, önnek sem velem. Én is érzem ezt, ön is érzi. S félünk egymástól, mert szeretjük egymást ! * Gúnyja volt az a gondviselésnek, hogy minket teremtett. Gúnyos szeszélye volt az is, hogy minket összehozott. Midőn én önt megismertem, másé volt már réges-régen. Elvesztettem önt anélkül, hogy bírtam volna, meghalt számomra, mielőtt nekem élhetett volna. És én nagy keserűségemben temetést tartottam. De nem önt temettem, asszonyom, sem azt a határtalan őrült szerelmet, de még azt a balga reményt sem, — pedig ebben a vak éjben nincs egyetlen fénysugár — hanem szivemből temettem a múltat, kiöltem szivemből mindazokat, kiket szerettem, — hogy önnek nagyobb helye legyen ott. Hálás volt-e ön ezért asszonyom ? Midőn egy önfeledt pillanatban kicsordult a tele szív s én lázasan reszketve bevallottam bűnömet, — ha bűn az, hogy önt szeretem — ön egy szóval fizetett, egy hitvány rövid szóval, mely kincsnél többet ért nekem, mert azt adott, a mit a kincs nem adhat: — boldogságot. És mégis gúnyos szeszélye az a sorsnak, hogy ön szeret. Úgy vagyok,mint akinek nagy összeg pénzt adnak, de azzal a kikötéssel, hogy soha hozzá nem nyúl, hogy soha egy fillért belőle ,el nem költ. A kincs az övé, őt gazdagnak tartják, de ő tultja legjobban, hogy szegényebb annál a koldusnál, kinek csak fillérei vannak, de azokkal tehet amit akar. Ön szeret engem asszonyom, de enyém nem lesz soha . . . * Néha, végtelen rettegés fog el. Félek a megőrüléstől. Hanem, amint idegről-idegre pattan az a villamos szikra, mely lassankint elzsibbasztja az agyvelőt, elöli a gondolkodást. És ilyenkor csodás, fantasztikus képeket fiatok. Gúnyosan kaczagó, gúnyosan hajlongó árnyalakok tömege vesz körül, s ott látom mindig köztük az ön bánatos, szenvedő angyalarczát. Szelíd mosollyal él maga után és én üldözöm, de a távolság mindig egyenlő marad közöttünk, nem fogy sohasem. Azután kibontakozom a varázs hatása alól s a fékevesztett képzelet szilaj gyorsasággal száll a magasba, föl abba a csodás világba, mely csupa fény, csupa csillogás, de rideg és élettelen. Minden ragyogó, parányi fénypont egy villág, csillagnak hívják az emberek. S midőn fönt jár a lelkem az észbontó fénytengerben, érzem, hogy közel van hozzám az őrülés. Néha e képek beleszövődnek álmaimba. Csak nemrég volt ilyen lázas álomlátásom. Elhagytuk ketten ezt a földet s felszálltunk a magasba, a ragyogó csillagvilágba. S elmaradt mögöttünk, megszűnt köztünk minden akadály, mely e földön elválaszt bennünket. Önnek szárnyai voltak, asszonyom, nekem is. S amint egymást átkarolva elsurrantunk egy-egy csillag mellett, oly jól esett letekinteni a végtelen távolságban kis fénypontként ragyogó földre, hol elhagytunk minden ellenséget, minden akadályt. Csak az örök, a határtalan szerelmet hoztuk el magunkkal. De egyszerre folyton nagyobbodó ragyogó égitestet láttam szédítő gyorsasággal közeledni. Éppen önnek tartott. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.