Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. julius 5 SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. S­­zerkesztőhöz intézendő minden közle­m­ény, mely a lap szellemi részét illeti­ s velek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kilói jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelent minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 . Egyes szám 10 kit HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi része illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.­­ Nyilttér soronként 20 kr. » UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 27. SZÁM. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A magyar gazdák. A társadalmi fejlődésnek azon tünetei, a me­lyek külföldön a társadalom mindig laza egységét megbontották s az­­ osztályérdekek szerint való cso­portosulásokat szülték, nálunk is kezdenek jelent­kezni. Bizonysága ennek a magyar agrár­párt tényleges megalakulása. Olyan jelenség ez, melyet nagyszámú gazda-olvasóinkra való tekintettel figyel­men kivül nem hagyhatunk. Nem czélunk, — erre terünk sincs — a dolog­­politikai jelentőségével foglalkozni, hiszen a gazdák szervezkedése, miután politikai álláspont elfoglalá­sától maguk is tartózkodnak, csak annyiban bú­­ilyen vonatkozással, amennyiben egy összetartó tár­sadalmi osztály, a szoc­iális élet minden ágára be­folyással bírhat. Anyagi önállóságunk visszanyerés végett Mnnyit hangoztattuk a „nemzeti ipart", mely bennünket a gazdag nemzetek sorába van hivatva emelni, hogy fejlődésünk nagyon is egyoldalú irányt vett. Az ipar és kereskedelmi érdekek, különösen a nagyipari érdekek talán kissé a kelleténél is jobban előtérbe nyomultak és gazdasági fejlődésünk egyol­dalú irányt vett. Ehhez járult az amerikai mező­gazdasági termékeknek a világpiaczra történt kivi­tele, mely nagyban hozzájárult a többek között a mi gabonánk árának csökkenéséhez is. A két ok közrehatása folytán nálunk is előállott az a nyo­masztó helyzet, mely a gazdákat tömörülésre, érde­keik megvédése és előmozdítása végett külön szer­vezkedésre bírta. Ekként keletkezett a gazdák moz­galma, mely a földből élőket osztályérdekeik védel­mére tömörítette. Mikor ezek a mozgalmak megindultak, az ipari és kereskedelmi érdekek szolgálatában levő sajtó­orgánumok minden erejüket megfeszítették azok el­len. Fő törekvésük volt diskreditálni, már csírájá­ban elfojtani a mozgalmat. Igyekezetük azonban si­kertelen maradt ; hiába mondták a mozgalmat német importnak, reactionanusnak, a­helyett hogy eltűnt volna a vádakra, megizmosodott s helyet szorított­ magának a magyar köz­életben. Hatalmas lökést adott a mozgalomnak az orsz. gazdakongresszus, melynek derekas munkája után állandóan, napirenden van a magyar gazda osztály válságos helyzete. A föld érdekeit képviselő férfiak közelebb rész­letesen kifejtették a programmot, mely szerint a magyar föld­ érdekeit előmozdítani törekszenek. A gazdák egészen helyesen, nem képeznek külön politikai pártot, úgy fogják fel a dolgot, hogy a a magyar föld érdeke nem párt, hanem általános nemzeti érdek, a magyar föld érdekei mellett párt­állására való tekintet nélkül állást foglalh­at bár­mely fia a hazának. A kibocsátott programra a földbirtokos osztály érdekeinek előmozdítása czéljából számos életrevaló eszmét csoportosít. Ezen eszmék közül több már megte­ttesitve ismeretes olvasóink előtt, hiszen mi im­már negyedik éve hogy előszeretettel foglalkozunk a gazda osztály bajaival s örömünkre szolgált, ha olyan törekvést támogathattunk,mely az államfenntartó legnagyobb osztály érdekeit volt hivatva előmozdí­tani. Hogy többet ne említsünk, elég a szövetke­zeti ügyre rámutatnunk. Alkalom­ad­án tüzetesebben fogunk a nagy­­érdekű programm kérdéseivel foglalkozni, ez­úttal csupán általánosságban jelezzük, mit is akarnak tulajdonképen Magyarország gazdái . Akarják : 1. ) A közteherviselés igazságos, a termelési és kereseti ágakat arányosan terhelő alkalmazását; 2. ) a­ mezőgazdasági hitelügy szervezését (szö­vetkezeti és zálogügy) ; 3.) a mezőgazdasági jövedelem és mezőgazda­sági források fejlesztését és biztosítását; 1.) a mezőgazdasági kereset­források fejleszté­sét és újak létesítését ; 5. ) a mezőgazdasági munkások, cselédek és alkalmazottak jogviszonyainak­ törvényes szabályozását; 6. ) a magyar mezőgazdaság érdekeinek meg­felelő vámpolitikát; 7. ) a mezőgazdaságot károsító visszaélések meggátlását; 8. ) a mezőgazdasági ismeretek terjesztését s a mezőgazdasági érdekképviselet szervezését. A programm azzal végződik, hogy : „Ezek a czélok elégségesek lehetnek a leglángolóbb am­bi­­cziónak s kitölthetik a legmunkásabb életet is." — És igazsága van, vajha a mi helyi mezőgazdasági érdekképviseletünk is kivenné a maga részét abból a nagy munkából, melyet a földbirtoknak válságos helyzetéből való kiszabadítása érdekében végeznünk kell ! — A radvánczi millenniumi emléktábla leleplezése alkalmával elmondotta: Neviczky Konstantin radvánczi gk. lelkész. — Mél­yen tisztelt közönség ! Nagy, magasztos ünnepre virradtak fel a folyó 1896-ik évvel Magyarország népei. Nagynak, magasz­tosnak mondom ez ünnepet, mert hiszen a történetírás ilyent a magyaron kivül még*eddig egy nemzet számára sem tudott följegyezni. És ez drága hazánk ezeréves fennállásának nagy örömünnepe. Mélyen meghatva és elfogulva állok itt, hogy el­mondjam a mt. képviselet megbízása folytán, csakis hazafias kötelességérzetből elvállalt ünnepi beszédet, hogy e kis d­i hazafias község nevében is én hirdessem a lefolyt tiz század dicsőségét és reményteli szívvel üdvözöljem a második évezredet; mert nagyon is ér­zem, hogy ezen magasztos ünnephez méltó beszéd tar­tása nálamnál sokkal kiválóbb tehetséget igényel, hogy azt, mit honfiúi keblünk ez ünnep hatása alatt érez, nem é a, de hosszú századok hírneves szónokainak be­­szédteremtő képessége tudná csak megfelelően kifejezni. De mert a kis patak éppen úgy hirdeti az Isten hatal­mát, mint az azt magába ölelő mérhetetlen tenger; mert a kis madár dala éppen úgy ég felé emelkedik s elbájol a maga egyszerűségével, mint a legnagyobb művész éneke, azért az én gyarló beszédem, az én egyszerű szavam talán szintén kifejezője lehet némi mértékben e mai napon érzett magasztos érzelmeinknek. Megkísértem tehát föllebbenteni a fátyolt hazánk ezeréves történetéről, hogy a messze-mesze századok mélyéből előtörő lénynél, eg­gyé forrt szívvel, boldogan és nemes büszkeséggel tekinthessünk vissza eddigi meg­futott utunkra, az évezredes múltra , hogy kegyeletes emlékezetünk végig szárnyalva annak kimagaslóbb hő­sein és eseményein, lelkesedést és tanulságot merítsünk a már megk zdet második évezredhez. Egy szellemes franczia író azt mondotta , hogy az Isten mikor írni akar, először törül. Bár kissé külö­nösnek látszik ezen állítás, de hazánk története egészen mellette bizonyít. Mert valahányszor eszembe jut az iró ezen állítása és édes hazánk története, mindannyiszor én is úgy képzelem, hogy midőn a véghetetlen bölcses­ségü, nemzetek sorát intéző nagy Isten ez előtt ezer év­vel kezébe vette az emberiség könyvét, azt azon lapnál nyitotta fel, melyen e czim alatt »Pannónia» több kisebb nemzetiség történetét irta. Egy pillanat s kész volt az Isteni végzés. Eh! nem folytatom! mondotta ő; s ez­után gondosan törölte az egészet s Pannónia helyett oda irta e nekünk oly édes, oly drága nevet »Magyar­­ország.» S ezzel el lett döntve az Ázsiában lakó magyar nemzet jövő sorsa. Dicsőség és hálaadás szózata zen­­düljön azért ajkainkon a mindent oly bölcsen intéző Gondviseléshez, hogy e földet jelölte ki a magyar nem­zet hazájául, s azt abban, mint látni fogjuk, — annyi vész, annyi vihar között egy­­ ezredéven át fentartotta. Ezer év ! Oh édes Istenem, mily tengernyi idő ! Tiz évszázad ! mily töméntelen, mily rengeteg sok esz­tendő, mely annyi nemzetek, annyi országok bölcsője de egyúttal sírja is lett. Hány velünk együtt keletkezett, vagy előttünk született nemzet emlékeit most már csak a poros könyv­tárak őrzik, a­melyeknek hazafias, polgári s műveltségi viszonyaikról tanúskodó rommaradványaik előtt meg­döbbenve állunk meg e halk kérdéssel ajkunkon : hát még ilyen nemzetek is meg tudtak halni ? És a magyar nemzet él­­­el és virul ereje teljességében, él nemzeti öntudatában, nyelvében, és életének immár ezredik évét számítván. Igen, ezer éve már, hogy a magyar nemzet — a nagy Isten legbölcsebb végzése folytán — elindulva ősi hazájából, s útközben úgy számban, mint erőben meg­gyarapodva még a hozzá csatlakozott kiev-vidéki oro­szokkal, kiket most kárpátaljai ruthéneknek vagy val­lásuk után egyszerűen kárpátaljai gör. katholikusoknak neveznek, hossza fárasztó utazás után a vereczkei szo­roson át Munkácsra érkezett. Onnan, hol őseink, a kiállott nehéz fáradalmak után, 40 napi pihenőt tartottak, bizonyára első sorban a mi vidékünket keresték fel ; mert hiszen e vár oda át tanúja volt azon nagy tény­nek, midőn az ősz Álmos vezér helyett fiát a hős Ár­pádot pajzsra emelve, fejedelmükké megválasztották. Oh ! ti néma, ti mohlepte vén romok ! elevened­jetek meg s beszéljetek ma én helyettem ti nekünk honalkotó őseink világra szóló vitézségéről és dicsősé­géről, mert hiszen az uj haza földjén titeket ért a leg­nagyobb megtiszteltetés, hogy közvetlen szemlélői lehet­tetek a dicső ő­ök legelső, legnevezetesebb s bizonyára legünnepélyesebb tényének, az első fejedelmi választásnak. Azonban fájdalom ! ti a dicső múltnak már csak rideg síremlékei vagytok, de ha mégis tekintetünk rátok esik, öröm és büszkeség érzete tölti el keblünket azon jól eső és boldogító tudatnál, hogy midőn honalkoló őseink on­nan, a magas bástyaromokról e haza szép képében gyö­nyörködtek, tekintetük a mi kisded határunk földjén is megpihent. Árpád vezérlete alatt ezután könnyű diadala volt a honfoglalás az őserőben duzzadó vitéz magyar nem­zetnek, mely rövid hét év alatt majdnem teljesen befe­jezve lett, de biztosítva még nem. Mert az ősök nem csupán sátraiknak helyet, nem csupán múló pihenő földet kerestek itt, de oly hazát alapítani jöttek, hol nyugvó csontjaik felett az utódok s nemzedékek vég­telen sora örök időkig s boldogul élhessen. Azért azon kirohanások, melyeket hol egyik, hol másik szomszédos nép ellen időről-időre intéztek, nem puszta kalandvágy avagy zsákmányszerzésnek bélyengzendők, mert azt egy magasabb czél, az uj haza biztosításának érdeke úgy kívánta, hogy megismertessék Európa népeivel kardjuk élét s mélyen véssék emlékükbe, hogy : ne bántsd a magyart ! És miután letelepedésüket az új hazában így biz­tosítva látták, kezdtek lassan beilleszkedni Európa jog­rendjébe is. Pogány vallásukat elhagyva, azt Krisztus val­lásával, a keresztény katholika vallással cserélték fel, mely­nek szellemében aztán fejlődött, erősbödött a társadalom. A keresztény katholika vallás terjesztésében, mely annyi szépnek és nemesnek termő talaja lett, szt. István az első magyar király volt a nemzet apostola, kit Szil­veszter pápa szent koronával, mint a független állami­ság jelvényével ajándékozott meg, mely szt. ereklye még mai napig is magyar hazánk önállóságának s jog­rendjének szimbóluma. Azonban derűre bor­. Mint a természettől a nap világitó, melegítő és éltető sugarait néha-néha nehéz felhők takarják el, melyekből azután csak sötét úgy hull a ménykő és jégeső, végelpusztulással fenyegetve minden élő­lényt, úgy a magyar nemzetet sem kerülték el a megpróbáltatás nehéz napjai s fényes, életerőt adó korszakait időről-időre nagyon is barus napok vál­tották fel; s csak az Isten különös gondviselésének, melylyel e nemzet felett tiz századon át virrasztón, köszönhető, hogy el nem puszult, de mint a természet égi háború után, úgy ez a borús korszakok után még annál inkább felfrissült, annál inkább izmosodott és gya­rapodott. Hazánk ezeréves története, a többi között három ilyen nagyobb tragédiát jegyzett fel, melyek elseje a muhi pusztán játszódott le, a tatárdulás szörnyű viha­rával. Ezen vihar nyomait azonban csakhamar fölszá­­l­lította egyik napja, mely már Nagy Lajos alatt egész pompájában derült fel. Hazánk másik veszedelme Mohácsnál veszi kezde­tét. Európa ellen megindult a török áradat. Hazánk állott őrt most, a keresztény nyűgöt, mint Európa védbástyája ez áradatt­al szemben. S m­íg a­­ szomszéd országok a békés munka, a kultura s ipar Ünnepi beszéd. Lapunk mai száma 4 olyanra terjed.

Next