Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. julius 5 SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. Szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti s velek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kilói jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelent minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 . Egyes szám 10 kit HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi része illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. » UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 27. SZÁM. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A magyar gazdák. A társadalmi fejlődésnek azon tünetei, a melyek külföldön a társadalom mindig laza egységét megbontották s az osztályérdekek szerint való csoportosulásokat szülték, nálunk is kezdenek jelentkezni. Bizonysága ennek a magyar agrárpárt tényleges megalakulása. Olyan jelenség ez, melyet nagyszámú gazda-olvasóinkra való tekintettel figyelmen kivül nem hagyhatunk. Nem czélunk, — erre terünk sincs — a dologpolitikai jelentőségével foglalkozni, hiszen a gazdák szervezkedése, miután politikai álláspont elfoglalásától maguk is tartózkodnak, csak annyiban búilyen vonatkozással, amennyiben egy összetartó társadalmi osztály, a szociális élet minden ágára befolyással bírhat. Anyagi önállóságunk visszanyerés végett Mnnyit hangoztattuk a „nemzeti ipart", mely bennünket a gazdag nemzetek sorába van hivatva emelni, hogy fejlődésünk nagyon is egyoldalú irányt vett. Az ipar és kereskedelmi érdekek, különösen a nagyipari érdekek talán kissé a kelleténél is jobban előtérbe nyomultak és gazdasági fejlődésünk egyoldalú irányt vett. Ehhez járult az amerikai mezőgazdasági termékeknek a világpiaczra történt kivitele, mely nagyban hozzájárult a többek között a mi gabonánk árának csökkenéséhez is. A két ok közrehatása folytán nálunk is előállott az a nyomasztó helyzet, mely a gazdákat tömörülésre, érdekeik megvédése és előmozdítása végett külön szervezkedésre bírta. Ekként keletkezett a gazdák mozgalma, mely a földből élőket osztályérdekeik védelmére tömörítette. Mikor ezek a mozgalmak megindultak, az ipari és kereskedelmi érdekek szolgálatában levő sajtóorgánumok minden erejüket megfeszítették azok ellen. Fő törekvésük volt diskreditálni, már csírájában elfojtani a mozgalmat. Igyekezetük azonban sikertelen maradt ; hiába mondták a mozgalmat német importnak, reactionanusnak, ahelyett hogy eltűnt volna a vádakra, megizmosodott s helyet szorított magának a magyar közéletben. Hatalmas lökést adott a mozgalomnak az orsz. gazdakongresszus, melynek derekas munkája után állandóan, napirenden van a magyar gazda osztály válságos helyzete. A föld érdekeit képviselő férfiak közelebb részletesen kifejtették a programmot, mely szerint a magyar föld érdekeit előmozdítani törekszenek. A gazdák egészen helyesen, nem képeznek külön politikai pártot, úgy fogják fel a dolgot, hogy a a magyar föld érdeke nem párt, hanem általános nemzeti érdek, a magyar föld érdekei mellett pártállására való tekintet nélkül állást foglalhat bármely fia a hazának. A kibocsátott programra a földbirtokos osztály érdekeinek előmozdítása czéljából számos életrevaló eszmét csoportosít. Ezen eszmék közül több már megtettesitve ismeretes olvasóink előtt, hiszen mi immár negyedik éve hogy előszeretettel foglalkozunk a gazda osztály bajaival s örömünkre szolgált, ha olyan törekvést támogathattunk,mely az államfenntartó legnagyobb osztály érdekeit volt hivatva előmozdítani. Hogy többet ne említsünk, elég a szövetkezeti ügyre rámutatnunk. Alkalomadán tüzetesebben fogunk a nagyérdekű programm kérdéseivel foglalkozni, ezúttal csupán általánosságban jelezzük, mit is akarnak tulajdonképen Magyarország gazdái . Akarják : 1. ) A közteherviselés igazságos, a termelési és kereseti ágakat arányosan terhelő alkalmazását; 2. ) a mezőgazdasági hitelügy szervezését (szövetkezeti és zálogügy) ; 3.) a mezőgazdasági jövedelem és mezőgazdasági források fejlesztését és biztosítását; 1.) a mezőgazdasági keresetforrások fejlesztését és újak létesítését ; 5. ) a mezőgazdasági munkások, cselédek és alkalmazottak jogviszonyainak törvényes szabályozását; 6. ) a magyar mezőgazdaság érdekeinek megfelelő vámpolitikát; 7. ) a mezőgazdaságot károsító visszaélések meggátlását; 8. ) a mezőgazdasági ismeretek terjesztését s a mezőgazdasági érdekképviselet szervezését. A programm azzal végződik, hogy : „Ezek a czélok elégségesek lehetnek a leglángolóbb ambicziónak s kitölthetik a legmunkásabb életet is." — És igazsága van, vajha a mi helyi mezőgazdasági érdekképviseletünk is kivenné a maga részét abból a nagy munkából, melyet a földbirtoknak válságos helyzetéből való kiszabadítása érdekében végeznünk kell ! — A radvánczi millenniumi emléktábla leleplezése alkalmával elmondotta: Neviczky Konstantin radvánczi gk. lelkész. — Mélyen tisztelt közönség ! Nagy, magasztos ünnepre virradtak fel a folyó 1896-ik évvel Magyarország népei. Nagynak, magasztosnak mondom ez ünnepet, mert hiszen a történetírás ilyent a magyaron kivül még*eddig egy nemzet számára sem tudott följegyezni. És ez drága hazánk ezeréves fennállásának nagy örömünnepe. Mélyen meghatva és elfogulva állok itt, hogy elmondjam a mt. képviselet megbízása folytán, csakis hazafias kötelességérzetből elvállalt ünnepi beszédet, hogy e kis di hazafias község nevében is én hirdessem a lefolyt tiz század dicsőségét és reményteli szívvel üdvözöljem a második évezredet; mert nagyon is érzem, hogy ezen magasztos ünnephez méltó beszéd tartása nálamnál sokkal kiválóbb tehetséget igényel, hogy azt, mit honfiúi keblünk ez ünnep hatása alatt érez, nem é a, de hosszú századok hírneves szónokainak beszédteremtő képessége tudná csak megfelelően kifejezni. De mert a kis patak éppen úgy hirdeti az Isten hatalmát, mint az azt magába ölelő mérhetetlen tenger; mert a kis madár dala éppen úgy ég felé emelkedik s elbájol a maga egyszerűségével, mint a legnagyobb művész éneke, azért az én gyarló beszédem, az én egyszerű szavam talán szintén kifejezője lehet némi mértékben e mai napon érzett magasztos érzelmeinknek. Megkísértem tehát föllebbenteni a fátyolt hazánk ezeréves történetéről, hogy a messze-mesze századok mélyéből előtörő lénynél, eggyé forrt szívvel, boldogan és nemes büszkeséggel tekinthessünk vissza eddigi megfutott utunkra, az évezredes múltra , hogy kegyeletes emlékezetünk végig szárnyalva annak kimagaslóbb hősein és eseményein, lelkesedést és tanulságot merítsünk a már megk zdet második évezredhez. Egy szellemes franczia író azt mondotta , hogy az Isten mikor írni akar, először törül. Bár kissé különösnek látszik ezen állítás, de hazánk története egészen mellette bizonyít. Mert valahányszor eszembe jut az iró ezen állítása és édes hazánk története, mindannyiszor én is úgy képzelem, hogy midőn a véghetetlen bölcsességü, nemzetek sorát intéző nagy Isten ez előtt ezer évvel kezébe vette az emberiség könyvét, azt azon lapnál nyitotta fel, melyen e czim alatt »Pannónia» több kisebb nemzetiség történetét irta. Egy pillanat s kész volt az Isteni végzés. Eh! nem folytatom! mondotta ő; s ezután gondosan törölte az egészet s Pannónia helyett oda irta e nekünk oly édes, oly drága nevet »Magyarország.» S ezzel el lett döntve az Ázsiában lakó magyar nemzet jövő sorsa. Dicsőség és hálaadás szózata zendüljön azért ajkainkon a mindent oly bölcsen intéző Gondviseléshez, hogy e földet jelölte ki a magyar nemzet hazájául, s azt abban, mint látni fogjuk, — annyi vész, annyi vihar között egy ezredéven át fentartotta. Ezer év ! Oh édes Istenem, mily tengernyi idő ! Tiz évszázad ! mily töméntelen, mily rengeteg sok esztendő, mely annyi nemzetek, annyi országok bölcsője de egyúttal sírja is lett. Hány velünk együtt keletkezett, vagy előttünk született nemzet emlékeit most már csak a poros könyvtárak őrzik, amelyeknek hazafias, polgári s műveltségi viszonyaikról tanúskodó rommaradványaik előtt megdöbbenve állunk meg e halk kérdéssel ajkunkon : hát még ilyen nemzetek is meg tudtak halni ? És a magyar nemzet élel és virul ereje teljességében, él nemzeti öntudatában, nyelvében, és életének immár ezredik évét számítván. Igen, ezer éve már, hogy a magyar nemzet — a nagy Isten legbölcsebb végzése folytán — elindulva ősi hazájából, s útközben úgy számban, mint erőben meggyarapodva még a hozzá csatlakozott kiev-vidéki oroszokkal, kiket most kárpátaljai ruthéneknek vagy vallásuk után egyszerűen kárpátaljai gör. katholikusoknak neveznek, hossza fárasztó utazás után a vereczkei szoroson át Munkácsra érkezett. Onnan, hol őseink, a kiállott nehéz fáradalmak után, 40 napi pihenőt tartottak, bizonyára első sorban a mi vidékünket keresték fel ; mert hiszen e vár oda át tanúja volt azon nagy ténynek, midőn az ősz Álmos vezér helyett fiát a hős Árpádot pajzsra emelve, fejedelmükké megválasztották. Oh ! ti néma, ti mohlepte vén romok ! elevenedjetek meg s beszéljetek ma én helyettem ti nekünk honalkotó őseink világra szóló vitézségéről és dicsőségéről, mert hiszen az uj haza földjén titeket ért a legnagyobb megtiszteltetés, hogy közvetlen szemlélői lehettetek a dicső őök legelső, legnevezetesebb s bizonyára legünnepélyesebb tényének, az első fejedelmi választásnak. Azonban fájdalom ! ti a dicső múltnak már csak rideg síremlékei vagytok, de ha mégis tekintetünk rátok esik, öröm és büszkeség érzete tölti el keblünket azon jól eső és boldogító tudatnál, hogy midőn honalkoló őseink onnan, a magas bástyaromokról e haza szép képében gyönyörködtek, tekintetük a mi kisded határunk földjén is megpihent. Árpád vezérlete alatt ezután könnyű diadala volt a honfoglalás az őserőben duzzadó vitéz magyar nemzetnek, mely rövid hét év alatt majdnem teljesen befejezve lett, de biztosítva még nem. Mert az ősök nem csupán sátraiknak helyet, nem csupán múló pihenő földet kerestek itt, de oly hazát alapítani jöttek, hol nyugvó csontjaik felett az utódok s nemzedékek végtelen sora örök időkig s boldogul élhessen. Azért azon kirohanások, melyeket hol egyik, hol másik szomszédos nép ellen időről-időre intéztek, nem puszta kalandvágy avagy zsákmányszerzésnek bélyengzendők, mert azt egy magasabb czél, az uj haza biztosításának érdeke úgy kívánta, hogy megismertessék Európa népeivel kardjuk élét s mélyen véssék emlékükbe, hogy : ne bántsd a magyart ! És miután letelepedésüket az új hazában így biztosítva látták, kezdtek lassan beilleszkedni Európa jogrendjébe is. Pogány vallásukat elhagyva, azt Krisztus vallásával, a keresztény katholika vallással cserélték fel, melynek szellemében aztán fejlődött, erősbödött a társadalom. A keresztény katholika vallás terjesztésében, mely annyi szépnek és nemesnek termő talaja lett, szt. István az első magyar király volt a nemzet apostola, kit Szilveszter pápa szent koronával, mint a független államiság jelvényével ajándékozott meg, mely szt. ereklye még mai napig is magyar hazánk önállóságának s jogrendjének szimbóluma. Azonban derűre bor. Mint a természettől a nap világitó, melegítő és éltető sugarait néha-néha nehéz felhők takarják el, melyekből azután csak sötét úgy hull a ménykő és jégeső, végelpusztulással fenyegetve minden élőlényt, úgy a magyar nemzetet sem kerülték el a megpróbáltatás nehéz napjai s fényes, életerőt adó korszakait időről-időre nagyon is barus napok váltották fel; s csak az Isten különös gondviselésének, melylyel e nemzet felett tiz századon át virrasztón, köszönhető, hogy el nem puszult, de mint a természet égi háború után, úgy ez a borús korszakok után még annál inkább felfrissült, annál inkább izmosodott és gyarapodott. Hazánk ezeréves története, a többi között három ilyen nagyobb tragédiát jegyzett fel, melyek elseje a muhi pusztán játszódott le, a tatárdulás szörnyű viharával. Ezen vihar nyomait azonban csakhamar fölszállította egyik napja, mely már Nagy Lajos alatt egész pompájában derült fel. Hazánk másik veszedelme Mohácsnál veszi kezdetét. Európa ellen megindult a török áradat. Hazánk állott őrt most, a keresztény nyűgöt, mint Európa védbástyája ez áradattal szemben. S míg a szomszéd országok a békés munka, a kultura s ipar Ünnepi beszéd. Lapunk mai száma 4 olyanra terjed.