Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ungvár, 1901. julius t 27. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor- Félévre. . . 4 » ] Egyes szám 20 fill-Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttár soronkint 40 fill. Villanyvilágitási vita a képviseletben. Immár 5 napot vett igénybe a bútorgyárral kötendő szerződés megkötése és még mindig nincs letárgyalva. Az ügy igen fontos, megérdemli a legrészletesebb, a legóvatosabb megvitatást, csakhogy aki azt hinné, hogy a képviseletben ez történik, hogy az ügy elhúzása ez okból történik , az rettenetesen tévedne. A komoly kritikának ott alig jutott eddig pár szó, a többi vita személyes harcz, obstrukczió, üres szónoki babérok utáni törekvés. Ez az egész ügy nem is volna vezérczikktéma, ha éppen oly inczidensek nem zavarták volna fel, melyek az egész képviselet magatartását meggyanúsítják; egyesek — nagyon kevesen — úgy adják elő a dolgot, mintha ők a haza megmentői volnának akkor, midőn a villanyszerződésnek tárgyalását minden módon megakadályozzák, — a többiek pedig, a képviselet zöme, mind csupa érdekelt emberek, elfogultak, tudatlanok, akár csak az egyszeri zsidó. Hát az nagyon szép, mikor valaki a közért dolgozik, annál szebb, mikor annyira megy valaki a közmunkában, hogy úgyszólván egymaga küzd a szélmalom ellen és nincs senki, aki meg tudná érteni a jajveszéklést és senki sem akarja látni, hogy a haza veszélyben forog, de ez a munka is csak odáig mehet, míg a mások lelkiismeretét nem érinti. Nekünk nem lehet az ellen kifogásunk, ha valaki magát honmentőnek tekinti, ha azt véli magáról, hogy ő világitó torony és ezt maga magáról meg is írja, ki is nyomatja, mert egyes ember hiúsága e városnak nem fog ártani, bár használni még kevésbé; azt is meg lehet írni, hogy e város képviseletének zöme meg van tévesztve és a villamosságot nem akarni, az erkölcsi erő, mert a papír türelmes. Azonban azt állítani, hogy e nagy képviseletet homályos érdek vezeti, hogy a világítási ügy dülőre hozatalára törekvők a korszellem betegei — egy kissé sok, egy kissé erősebb kifejezés, mint amit az újságpapír megbíz. Mindenekelőtt köztudomású dolog, hogy a képviselet csekély 8 év óta sürgeti a villanyvilágítást, tehát szemrehányást tenni azért, hogy nagyon siettetik az ügyet, egy kis jezsuitizmus. Tudni való az is, hogy e képviselet már egy ízben sokkal nehezebb föltételekkel fogadott el szerződést, mint a mostani és akkor a honmentők sehol sem voltak. Ami a személyi érdekeket illeti, arra csak annyi a mondanivalónk, hogy amikor az ungvári műmalom vetekedett a villanyvilágítás után, a képviselet és megyei bizottmány lelkesedett az eszméért; miért? azért, hogy egy helybeli iparvállalatot megerősítsen! Egész nyíltan adtak akkor erre nézve kifejezést és méltán; nekünk törekednünk kell, hogy az itteni vállalatokat, melyek több száz munkáskéznek adnak kenyeret, pártoljuk és támogassuk. Ugyanaz a helyzet ezúttal is, a különbség csak ott van, hogy ez idő szerint a bútorgyár a reflektáns. A következtetés tehát az, hogy aki nem akar személyes harczot, azt ne bántsa az, hogy ki a pályázó és miután a feltételek azóta még enyhültek, tekintsen el attól, hogy a bútorgyárnak vagy akárkinek adja a komissiót, csak az ügyet nézze. E szerint az igazság is azok részén van, akik a világítási szerződés megkötését akarják, azért is, hogy ezzel az Ungvári bútorgyárat, ezt a nagy ipartelepet, ezt a több száz munkásnak kenyeret adó vállalatot megerősítsék. Ki tehet arról, hogy a műmalom nem reflektál többé Ungvár világítására?! Nagyon üdvös dolog lett volna, ha e két nagyiparos együtt konkurrált volna és bizonyosan a város javára szolgált volna ez, de felelőssé tenni senkit sem lehet azért, hogy csak egy vállalkozó akadt. És meg nem engedett személyes harczot folytatnak éppen azok, akik a szerződést lehetetlenné akarják tenni és ezzel egyúttal a villannyal világítókat továbbra is a mai állapotnak alája vetik, mikor valósággal hálás köszönettel kell venni, akármit is nyújt a mostani vállalat, mert akinek nem tetszik, az panaszt nem tehet, kifogást sem tehet, legföljebb beszüntetheti, ami pedig nem megoldás. Igenis bevalljuk, hogy a képviselet mostani harcza nem termékenyítő, mert ahelyett, hogy a szerződés pontjait lelkiismeretesen meghánynák-vetnék és megállapodnának abban, hogy mi a város érdeke és a vállalkozónak nem lehetetlen, — ahelyett obstrukcziós mókákkal terelik el a figyelmet a lényegtől. Alaki hibákat keresnek ott, hol az anyagi érdek oly nagy szerepet játszik, ne ne tévesszen meg senkit az ily beszédek tengerárja, sem a világítótorony zöld sugara, hanem tárgyaljunk tárgyilagosan és szenvedély nélkül, hogy dűlőre hozzunk egy 8 év óta vajúdó ügyet. Választási mozgalmak. Daczára, hogy az országgyűlés képviselőházának tagjait még csak ez év október hó második felében lesz alkalma a közönségnek megválasztani, máris megindult a választási mozgalom az ország minden részében s így vármegyénkben is. A kaposi választókerület függetlenségi pártjának jelöltje a kerület jelenlegi képviselője, Komjáthy Béla, aki az eddigi jelek után ítélve, egyhangúlag fog megválasztani.* * * A szobránczi kerületnek eddig még nincs kikiáltott jelöltje. Tomcsányi László,*a kerület jelenlegi képviselője nem vállal már többé mandátumot, mert az a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál elfoglalt elnöki állásával az uj, idevonatkozó törvénynyel össze nem fér. Ez elhatározásáról a következő nyílt levélben értesítette választóit. Budapest, 1901. junius 24. Nyílt levél Csuha Mihály pártelnök úrhoz Szobránczon Kedves barátom! Jólehet tetemes még azon idő, mely bennünket a jelen országgyűlés berekesztésétől választ el, kötelességemnek tartom mindazonáltal kerületem tisztelt választópolgáraival már eleve is közölni jövőre vonatkozó elhatározásomat. Úgyszólván keletkezése óta vettem és veszek részt egy irodalmi és közgazdasági társulat igazgatásában, mely különösen a nemzeti közművelődésnek tett általánosan elösmert szolgálatot E társulat azon kiváló megtiszteltetésben részesített, hogy 1n. hónap 9-én a társulat elnöki tisztére választott meg, mely állásban egy országosan elösmert, kiváló férfiú örökébe léptem. Miután azonban e társult a kormányzat több ágával szerződési viszonyban áll, imént említett állásom a letárgyalt és általam is pártolt összeférhetetlenségi törvény 5. §-ával össze nem fér és a képviselői megbízás jövőben való megtartását reám nézve ez nem teszi lehetővé. Kedves barátom! Múlt 1900 ik augusztus hó 5 én múlt 25 éve, hogy a szobránczi választókerületet az országgyűlésen vagyok szerencsés képviselni. Már öt év előtt sem voltam hajlandó vállalni mandátumot és azt kötöttem csupán ki, hogy közmünk valós közöttünk s velünk élő legyen az, ki a kerületet képviselje. Emlékszel erre, emlékezünk mindannyian. És csak midőn ezen, illetékes helyen pillanatig bár elfogadott kívánságom visszhangra nem talált, hódoltam a kerületi értelmiség túlnyomó része kívánságának, egy erős, felettébb izgalmas választási harczot küzdve ki. A győzelmet a magam részére érdemül sohasem foglaltam le. A többség az enyém, de — mint ezt már a mandátum átvételénél jelentettem ki — a győzelem a kerület értelmisége többségének győzelme volt. Megnyugtatott az öntudat, hogy leróvtam igen súlyos körülmények között is hálámat azon értelmiség és azon nép iránt, mely évek hosszú során át mindenkor önzetlenül, jóakarólag, hathatósan támogatott. Elhatározásomat, a közgazdasági működés terén maradni meg, nem döntheti meg mi sem. Nem mandátumom révén, hanem hosszú időn át teljesített serény munka méltánylásául jutottam ehhez. Felednem ezenfelül azt sem szabad, hogy a család iránti kötelesség is szabályozza a cselekvési szabadság határait. Az összeférhetetlenségi törvény szelleméből kifolyólag megbízólevelemet rendelkezésre már most bocsátanám, ha ezt indokolatlan fontoskodásnak nem tekinteném. Szükségesnek tartom azonban tisztelt választóimmal már eleve is közölni, hogy újabb jelöltséget el nem fogadhatok. Köszönetet mondok mindazoknak, kik a múltban jóindulattal kísértek politikai pályámon. Szerény tagja voltam a törvényhozásnak. Feltűnésre nem áhítoztam, a kötelességtudás és szerénység jutalmát pedig a kivívott közbecsülés által — melyre bátran hivatkozhatom — megszereztem. Politikai nézeteimnek választóim a hivatott túrái s e bírálatnak magamat nyugodtan vetem alá. A szabadelvűséggel sohasem kérkedtem, de köztudomású, hogy az egyén erkölcsi értékénk mérlegelésénél reámnézve sem rang, sem vallás irányadó nén volt. Küzdöttem azok sorában, kik egy erőszakos kormányzat eltávolításának voltak tényezői és akik az igaz Deákpárti tradícziók új életre keltésének, valamint újabb közszabadsági garancziák megszerzésének tettek lényeges szolgálatot. És ha szabad egy óhajtásomnak adnom kifejezést, úgy kérésem csupán az: támogassák a jelen kormányzatot, mely — ténykedésének igazolása szerint is — feladatául tűzte ki, hogy az egész vonalon a nemzeti jogos aspirácziók létesítését vezérelje a megoldás elé. Nem tartozom azok közé, kik dicsőítették a letűnt rendszert tegnap, támogatják a jelenlegit ma és — holnap, ha kell — tapsolni fognak a hatalom új birtalóinak. A széttagolt, elerőtlenedett társadalom, a közéletnek még mindég majdnem teljes hiánya, nem gyéren tár elénk hason tüneteket. Évek hosszú során át állottam politikailag szemben a hatalommal és így nagyon tudom méltányolni egy igazságos, törvénytisztelő, a nemzeti jogok fejlesztésére törekvő és a hatalmat nem önczél gyanánt kezelő kormányzat áldásait. Fogadd kedves barátom irántam mindenkor, a legnehezebb körülmények között is törhetlenül tanúsított jóindulatodért soha meg nem szűnő hálámat. Hazafias üdvözlettel vagyok igaz barátod Tomcsányi László a szobránczi vál. ker. orsz képviselője. E levél folytán e hó 14-ének d. u. 4 órájára a szobránczi olvasókör helyiségébe választási értekezletet hivott össze Csuha Mihály, Patay András, Legeza Miklós, Widder Jenő és Csuha István. A szobránczi kerületnek valószínűleg Köröskényi Elek főszolgabíró lesz a jelöltje és képviselője is. Az ungvári választókerület választói még nem tartottak jelölő gyűlést. Annyi tény, hogy Sztáray Gábor gróf, a jelenlegi képviselő már többé nem lép fel. A nagybereznai választókerület szabadelvű pártja e hó 4-én tartott értekezletet Nagybereznán Csopey Gábor perecsenyi főesperes elnöklete alatt, aki kijelentvén, hogy mert Hegedűs Béla a kerület mostani, képviselője sem beszámoló tartására el nem jött, sem egyéb módon nem tudatta, hogy továbbra is óhajt a kerület képviselője lenni, arra kell tehát következtetni, hogy mandátumot vállalni nem óhajt s így a választó közönségnek kötelességévé lett oly jelöltről gondoskodni, aki a szabadelvűségnek hive. (Éljenzés) A maga részéről ajánlja, hogy az értekezlet a Széll Kálmán miniszterelnök programmját követő komjáti Rabár Endre pestvidéki törvényszéki bírót, az érdemes és hazafias egyént kiáltsa ki egyhangúlag jelöltjéül. (Hosszas éljenzés.) Reich Jakab szólott ezután. Ők — a turjavölgyiek — elsősorban ungvári Rónay Antal főerdőtanácsost óhajtották képviselőül, de mert úgy tudják, hogy a főerdőtanácsos mandátumot vállalni nem óhajt, egész lelkesedéssel csatlakoznak Rabár Endre jelöltségéhez. * * * * * Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.