Katolikus gimnázium, Ungvár, 1906
Az alkoholizmus élettani és etnikai hatásai. Irta: Obláth Richárd. Denn jedweder Trunk stiehlt ihm ein Stück des Verstandes. Edda. A r . . . і főgimnázium valamelyik tanulmányi kirándulásán történt, hogy mialatt az indulásnál a vonatra vártunk, a kisérő tanárok közt szóba került, hogy az ifjúságot útközben megvendégelhetnék. De már a fölött, hogr mit adjunk az ifjaknak, egy kis vita támadt, mert míg a kollégák egy része bort vagy sört akart a gyermekeknek adatni, addig mások a tej mellett foglaltak állást. Mivel nem tudtunk megegyezni, azért megkérdeztük a fiúkat, akik majdnem egyhangúlag szeszes italokat kívántak. Egyszerű dolog ez ugyan — sokan talán természetesnek is találják— de úgy gondolom mindenki elismeri, hogy egyáltalán nem örvendetes. Mert hiszen azt mutatja, hogy már a kisgyermek is azt hiszi, hogy minden nevezetesebb napot alkohollal kell megünnepelnie, s az élvezete hiányos, ha nem ivott szeszes italokat. Szóval már a zsenge ifjúságot is kikezdte az alkoholizmus mérge. Elriasztó nagy számokkal igazolja ezt a hazánk több középiskolájában eszközölt kutatásom alapján készült, s a megfelelő alkalommal közzéteendő táblázat is. A gyermekek között tehát van alkoholizmus. Nem részegeskedés, vagy korcsmajárás, ami a mai fegyelmi szabályok mellett jóformán lehetetlen, hanem tény, hogy ifjúságunk, ha szerét ejtheti szívesen iszik szeszes italokat. Szomorúan bizonyítják ezt a tanulmányi kirándulások, amelyeken mindenki meggyőződhetik róla, hogy már a gyermek is minden ünneplés kiegészítő részének tekinti az ivást. Ez baj és ellene okvetlenül küzdenünk kell. Küzdelmünk eredménye nem maradhat el, mert a gyermek természetes ösztöne visszautasítja a mérget. Az a gyermek, akit nem szoktattak rá az ivásra, a bort utálni fogja, vagy legalább is nem szereti. A felnőtt ember se veszi be, ha nem szokta meg. Korunk legnagyobb hygienikusa, a híres Pettenkofer tanár mondta, hogy bármikor is kellett megkóstolnia a bort, mindig ! Kell-e az iskolának az alkohol ellen küzdenie ?.