Katolikus gimnázium, Ungvár, 1906
orvosság ízűnek találta, magamnak is valóságos kín, ha egy csepp bort, sört vagy rumot kell lenyelnem és mondhatom, szívesebben veszek be sok rosszízű orvosságot, mint bort vagy sört. Az embernek tehát eredetileg ellenszenves a szeszes ital." Tény azonban, hogy az ifjúságunk mégis vágyakozik utána. Számos intézet iskolai kirándulásain vettem már részt; a kísérő tanárok vagy más „jótevők“ mindig megvendégelték az ifjúságot legalább egy pohár borral vagy sörrel, mégis csak egyetlenegy fiúra emlékszem, aki visszautasította. Sok iskolát láttam már, s a kirándulásokon mindenütt egyenlő mohón estek neki az ifjak az alkoholnak, ha hozzájutottak. Világos, hogy ez nem normális állapot, mert, amint értekezésem folyamán látni fogjuk, már a méregnek puszta megkívánása beteges, tünet. Az iskolának kötelessége tehát, hogy a legélesebb eszközökkel küzdjön a baj ellen, hogy csírájában elfojthassa azt.1) Könnyű kitalálni, hogy honnan származik a tanuló ifjúság alkoholizmusa. A felnőttek, a nagyobbak, néha az idősebb osztálytársak példaadásából. A gyermek látja, hallja, hogy a felnőttek minden képzelhető alkalommal isznak, az italt nagyon megbecsülik, jónak tartják. Olvassa hogy lakomáikon egymás egészségére „ürítik poharaikat“, látogatójuknak pálinkát adnak, hellyel-közzel pedig a részegség, a „magyar virtus“ dicséretét hallja zengeni. A gyermek látja a sok korcsmát, a melyekben a ' Nem érthetek tehát egyet Négycsú'xa, a tanáregyesület alelnökével, a ki azt állította (Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny 1905/1. évi ll-ik szám), hogy a középiskolában nincs alkoholizmus, s hogy az ellene való küzdelem e szerint felesleges. Azok a tanári körök is igen optimistikusan fogják fel a dolgot, amelyek Figyesy javaslatához hozzájárultak. (Lásd az O. K. T. K. K. múlt évfolyamát.) Tévedésük jóhiszemű, nyitja az, hogy a részegeskedést tévesztik össze az alkoholizmussal. A Tanáregyesület mozgalmának hatása alatt elhatároztam, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan a magyar ifjúság alkoholizmusáról számbeli adatokat szerzek. Néhány intézet állapotáról ezért statisztikai kimutatást készítettem. Az eredményt alkalomadtán közzéteszem, s tanúsága szerint a mi viszonyaink legalább is nem jobbak a külföldieknél, mégis a művelt külföld (Egyesült Államok, Franciaország, a skandináv államok) iskoláiban, az alkohol ellen való küzdelmet külön tantárgy tanítja. Tehát nálunk is szükség van a legerélyesebb küzdelemre. Az említett alkohol ellenes tantárgy tantervét röviden ismerteti: 4. Damaschke: Alkohol und Volksschule c. dolgozatában (Leipzig, Felix Dietrich, ára 15 PL, megjelent a Socialer Fortschritt című vállalatban.) Részletesebbismertetést találunk Tröschnek az 1904 évi (5-ik) svájci abstinens kongresszuson tartott előadásában. L. ennek „Die Aufgabe der Schule in der Bekämpfung d. Alkoholismus“ c. kiadványát (Lausanne, ára 20 centimes) p. 34—38. Ugyane füzetben néhány igen érdekes előadást találunk arról, hogy hogyan kell alkoholmentes ifjúsági kirándulásokat rendezni. Az amerikai alkoholellenes tárgy pontos tanmenetét a „Zentralblatt für d. gesammte Unterrichtsverwaltung in Bremsen“ 1903. decemberi száma hozta.