Zsidó gimnázium, Ungvár, 1939
Dr. WEISZ DEZSŐ. 1912 -1940. Alig néhány hónapig járt közöttünk és már búcsúznunk kell tőle. Még valamennyiünk emlékezetében él sápadt, lelkes arca, halljuk halk, okos szavát, és nem hisszük el, hogy mindez nincs többé. Fiatal intézetünkre súlyos megpróbáltatás volt dr. Weisz Dezső tanártársunk halála. Kevés tanártársunk tudta úgy megszeretetni önmagát és tárgyát növendékeivel, mint ő. Tanítványai׳ lelkesedtek óráiért és áhítattal hallgatták magyarázatait. Erre páratlan műveltsége és a gyermeki lélek biztos ismerete tette őt képessé. Nemcsak a magyar szellem fejlődésében, hanem a zsidó kultúra széles területén és a nagy európai nemzetek irodalmában is fölényes biztonsággal tájékozódott és óráin művelődésbeli összefüggések meszszi távlatai nyíltak meg a diákok előtt.A növendékek megérezték azt, hogy milyen szerető gonddal és alapossággal neveli őket és mekkora hálával tartoznak neki. Betegsége alatt gyakran tudakozódtak utána, várták visszatértét és halálakor őszintén meggyászolták kedves tanárukat. Dr. Weisz Dezső kollegának sem volt kevesebb, mint tanárnak. Harmonikus lényével, barátságos természetével és fölényes értelmével megszerezte mindannyiunk szeretetét; a mi gyászunk sem kisebb, mint diákjainké. Rövid élete sok munkával volt terhes. 1912׳־ ben született Nemesapáti községben. Középiskolai tanulmányai alatt a debreceni zsidó gimnázium büszksége volt, német-francia- és magyar szakos tanári oklevelét a debreceni egyetemen szerezte.)Ugyanitt tette le a bölcsészeti doktorátust is. Mielőtt intézetünkhöz került volna, a debreceni polg. isk. tanfolyamon, majd a debreceni zsidó gimnáziumban oktatott. Doktori értekezése (Weil Fülöp írói munkássága) és egyéb tanulmányai azt mutatják, hogy az irodalomtudomány is tehetséges kutatót vesztett benne. 1940. június 5-én bekövetkezett halálát mintegy félesztendős betegeskedés előzte meg. Végtisztességén ott volt számos rokona, barátja, a debreceni zsidó gimnázium tanárai és növendékei. Intézetünket Rosenfeld Izráel kollégánk képviselte, ő mondott gyászbeszédet felette és diákjaink küldöttsége is elkísérte utolsó útjára. A tanári kar dr. Weisz Dezső tanártársunk emlékezetére tartott értekezletén elhatározta, hogy elhúnyt barátunknak, fiatal iskolánk első halottjának arcképét kegyeletes megemlékezésül megfesti. Péter Imre tanártársunk elvállalta ezt a fájdalmasan szép megbízást.