Üst, 1970 (16. évfolyam, 1-23. szám)

1970-09-27 / 18. szám

X­I. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1970. SZEPTEMBER 27. Szeptember 20-tól napi 1100 tonna nyersvas Egy hónappal ezelőtt, augusztus 19-én kezdett el újból termelni a II. számú nagyolvasztó. A „mini” jubileum alkalmá­ból kerestük fel Hudák János üzemveze­tőt, hogy megtudjuk tőle, az átépítés után hogyan vált be a kohó.­­ Az ütemtervnek megfelelően szep­tember hónapban az eddig eltelt időszak alatt a programban előírt mennyiséget ter­meltük, vagyis napi ezer tonna nyersvasat. Szeptember 20-tól 100 tonnával megemel­kedik a tervünk. — Ezt a mennyiséget is zökkenő nél­kül fogjuk termelni? — Zökkenő nélküli termelésről eddig sem beszéltünk. Bár magával a kohóval nincs probléma, de igen sok, úgynevezett objektív akadály gátolja a termelést. Pél­dául a megnövekedett kohó üzemeltetésé­hez kevés a levegő, és hideg is. Általában 840 C °-os az optimális 1200 C °-kal szem­ben. A tömörítő kapacitása nem növeke­dett, így az elegyösszetételünk a nyers érc­ arányában eltolódó — mondta az üzemve­zető Mindezeket a gondokat tetézi még a salaküst és a nyer­svasüst hiánya. Salak­üstből például jelenleg 21 van, ebből négy állandóan javítás .Tis­zt, tehát tizenhéttel dolgozhat a kohó. A zökkenőmentes üzem­menethez legalább 25-re lenne szükség. Az üzemveze­tő elmondta, hogy a felsőbb vezetőktől ígéretet kaptak ennek biztosítására. Ígéret tehát már van. Salaküstko­­csi egyelőre még nincs. Pedig kellő előrelátással idő­ben biztosítani lehetett volna, hiszen a növelt térfogattól mindenki a mennyiségi termelés növelését várta. Az eltelt egy hónap alatt az üstök hiánya miatt már több esetben előfordult, hogy vagy a nyersvasat, vagy a sa­lakot nem tudták teljes egészében lecsapolni. Szak­nyelven kifejezve, visszazártak. Ez nem csupán azt je­lenti, hogy kevesebb nyersvasat termeltek, mint amire lehetőség lett volna, hanem rossz kihatással van a kohó műszaki állapotára is. — Miben változott a munka a kohónál? •— Technológiai változásról nem beszélhetünk, csu­pán mennyiségi változásról. Megnövekedett például fúvókák száma. Az elhelyezésük miatt nehezebb a cse­­­réjük is. A munka könnyebbé tételére gépesíteni fog­juk ezt a munkát. A munkahely egyéb területeken is megnövekedett, ezért a gyárrészleg vezetősége úgy ha­tározott, hogy minden műszakon egy-egy fővel növelni kell a IV. olvasztárok számát. Persze természetesen ez csak lehetőség, mert sajnos, új munkás nem jelentke­zik. Most is létszámhiányunk van. Az üzemvezető aggodalommal szólt az utánpótlás­ról. Olvasztárnak egyáltalán nem jelentkeznek a fia­talok, ennek, hátránya már m­ost­ is érezhető, de négy­öt év múlva jelentkezik igazán a probléma, amikor a mostani olvasztások elérik a nyugdíjkorhatárt. Ha az eltelt egy hónapot csak a mennyiségi olda­láról vizsgáljuk, megállapítható, hogy a II. számú kohó beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A további ter­melés érdekében azonban sürgősen műszaki intézke­déseket kell végrehajtani. Mert igaz, hogy a mennyi­ségi termelés növekedett, de a tömörít­mény-arány és a levegő alacsony hőfoka miatt az úgynevezett fajlagos mutatók romlottak, tehát az átépített kohó drágábban termel, mint a másik. Újabb verseny­vállalásokat a pártkongresszus tiszteletére A vállalat versenyirodájától most a kohászati gyárrészleg üzemeinek és szocialista brigádjainak kongres­­­szusi versenyvállalásait kaptuk kéz­hez. Ez a gyárrészleg is, hasonlóan a többihez, forintban kifejezve is na­gyon komoly vállalásokkal készül a pártkongresszusra. Az acélmű 21 szocialista brigádja gondosan pontokba foglalva tette meg felajánlását. A kemenceüzemi brigádok például az acélgyártási se­lejt két százalék alatt tartását vál­lalják. Az elegytéri brigádok az ada­­gonkénti teknőszámok ingadozását csökkentik. Az ívkemence brigádjai többek között azt vállalták, hogy 92 százalékos programszerűséggel dol­goznak. Az i­ntőcsarnoki brigádok ugyancsak a selejt csökkentésére és az üst­tartósság növelésére tettek vál­lalást. A kokillacsarnok brigádjai egyebek között azt vállalták, hogy a kokilla­ml­vasztást öt kilogrammal csökkentik. A tűzálló gyáregység Kállai Éva brigádja vállalta, hogy az M—1 tí­pusú elosztótéglából óránként öt da­rabbal többet gyártanak, melynek termelési értéke éves szinten 94 875 forint. A Zala szocialista brigád az 0—2, 0—5 formátumú béléstéglák gyártása felett vállalt védnökséget, és felajánlották­, hogy műszakonként 20 darabbal többet gyártanak. A No­vember 7 szocialista brigád a bera­­kási és kihordási selejtet 0,2 száza­lékról 6,1 százalékra csökkenti. A gé­pészeti üzem szocialista brigádjai a gépállási idők csökkentésére tettek vállalást. A gyáregység brigádjai az önköltség csökkentésére összesen 204 984 forint értékű vállalást tettek. Többlettermelésükkel 680 ezer forint értékű terméket állítanak elő. Az ércelőkészítő és üzem a nyersvastermelés darabosító fokozása érdekében vállalta a műszakonkénti 1 200 tonna darabosítvány gyártását. Ezen felül jelentős vállalást tettek a kocsiállásponz csökkentése érdeké­ben. A salakfeldolgozó üzem négy szo­cialista brigádja vállalta, hogy a ju­bileumi versenyben vállalt 10 ezer tonnás tervtúlteljesítésen felül továb­bi 10 ezer tonna habsalakot, illetve granulált salakot állítanak elő. A kohó üzemfenntartási részlege az üzemzavaros állásidők csökken­tésére tett vállalást. Dolgozói vállal­ták azt is, hogy az éves karbantar­tási költségeket egy millió forinttal csökkentik; Szükség óvoda a III-as számú munkásszállóban Városunkban ez év szeptemberé­ben súlyos gondot jelentett az óvo­dáskorú gyermekek elhelyezése. A vasműben dolgozó szülők gyermekei közül mintegy 120-nak nem tudtak férőhelyet biztosítani. A Városi Ta­nács ezért azzal a kéréssel fordult a vasmű vezetőségéhez, hogy átmene­tileg munkásszállóban létesítsenek óvodát. A szakszervezeti bizottság szep­tem­ber 18-i ülésén foglalkozott ezzel a kéréssel, és egyhangúlag úgy ha­tározott, hogy biztosítani kell a munkásszálló óvoda céljára való felhasználását. A szakszervezeti bi­zottság tagjai hozzászólásukban ki­fejtették azt a véleményüket is, hogy esetleges anyagi hozzájárulásuk árán is biztosítani kell a vasműben dolgozó szülők gyermekeinek óvodai elhelyezését. Vélemények termékeinkről Október elsején és másodikán az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, a Gépipari Tudományos Egyesület és a Dunai Vasmű két napos tanácskozást tart. A tanácsko­záson előadások és vélemények hangzanak el a Dunai Vasmű ter­mékeiről. A tanácskozás R­épási Gellért műszaki igazgató megnyitó­jával kezdődik. Ezután a vasmű ve­zető műszaki emberei tartanak elő­adásokat. A tanácskozás másnapján Domanovszky Sándor a Ganz- MÁVAG osztályvezetője, a jármű és a hídépítéshez felhasznált lemezek tulajdonságait elemzi. Gond Ferenc, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt laborvezetője a Dunai Vas­műben gyártott spirálcsövekről nyert tapasztalatokról számol be. A vitát dr. Verő József, egyetemi tanár, a Vasipari Kutatóintézet igaz­gatója foglalja össze. A Fegyveres Erők Napjára Százhuszonkét éve már annak, hogy Jellasics megvert csapatai vér­ző fejjel futottak szét a Velence-tó melletti Sukoró és Pákozd térségé­ben. A forradalmi elszántságban megerősödött magyar sereg kétszeres túlerő fölött diadalmaskodott. A bán Móron és Győrön keresztül menekülve elhagyta az országot. Kiűzését fényes gerillagyőzelmek tették teljessé. A szabadságharc ko­rabeli partizánjai Székesfehérváron például mindössze 28 puskával kényszerítették ezernyi katonáját, megadásra másfél­ A legfényesebb győzelem a Sió-parti Ozorán esett. A nemzetőrök bekerítették Jellasics tízezer főt számláló oldalvédjét. Amikor a gyűrűt Görgey és Per­­czel honvédjei erősebbre fonták, Both tábornok kénytelen volt felté­tel nélkül lerakni a fegyvert. Azokban a történelmi hetekben kezdődött a magyar hadsereg meg­teremtése, a nemzetőrség sorainak megerősítése. Katonának álltak a diákok, kardot kötött az értelmiség színe-java. A honvédség gerincét azonban a parasztok és kézművesek alkották­. A születőfélben lévő hazai munkásosztály képviselőit az ezidő­­ben szervezett műszaki alakulatok fogadták magukba. Míg szeptember közepén 14 zászlóalj állt fegyverben, addig ez a szám decemberre в4-ге növekedett. E néhány esemény méltán igazol­ja, hogy megfelelőbb dátumot, mint szeptember 29-ét, a szabadságharc első katonai győzelmének évfordu­lóját­ keresve sem találhattunk vol­na a Fegyveres Erők Napjának meg­ünneplésére. Napjainkban már tisztázódott, nagyjából és egészében is nemzeti történelmünk haladó, demokratikus és szocialista hagyományainak, azok belső kapcsolatainak, arányainak és értékrendjének a viszonya. Múltunk kiemelkedő eseményei mellett a ma hétköznapjainak, az építőmunka látszólag egyszerű tetteinek hazafias értéke is. A mi történelmünkben a hazafias tettek mindig összefüggtek a hala­dással, a nép sorsának megjavítá­sáért folyó küzdelemmel. Amíg a demokratikus hazafiságban a haza sorsa a haladással, addig napjaink szocialista hazafiasságában a haza a­­ szocializmus sorsával azonosul. En­nek az igaz tanításnak és nagy ne­­velőmunkának iskolái hazánk fegy­veres erői. őket köszöntjük a mába néző, történelmet idéző néhány gondola­tunkkal, figyelmünket a sorainkban lévő, ezen az úton haladó, bizony­ságot tett fiainkra vetve. IMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIHIIIIIIIIIIIIIMIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIHIIMIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIHj Felhívás az ország lakosságához Szabolcs-Szatmár megye árvízsújtotta területein javában folyik a helyreállítási munka. A helyreállításban részt vesz az egész ma­gyar társadalom. A dolgozók milliói pénz- és természetbeni ado­mányokkal, az úttörők, KISZ-fiatalok társadalmi munkájukkal vagy érte kapott pénzösszegekkel, az állam kölcsönökkel és más módon sietett az árvízkárosult lakosság segítésére. Egymás után épülnek újjá a házak, amelyek biztos oltalmat nyújtanak a sokat szenvedett embereknek. Az élet teljes helyreállításához azonban még sok minden szük­séges. Helyre kell állítani a lakosság megélhetését biztosító mező­­gazdaságot, munkahelyeket, a középületeket, az iskolákat is. Mil­­liárdokban lehet számolni azt az összeget, amelyet államunk erre fordít. Gondoskodik az árvíz következtében tönkrement vagy meg­sérült iskolák helyreállításáról, felszereléseinek pótlásáról is Az eredményes tanítás és tanulás, az úttörőélet teljessé és zavartalanná válásához azonban társadalmi segítségre is szükség van. A dolgo­zók munkájukkal a nemzeti jövedelem 1%-os emelésére tesznek erőfeszítéseket, hogy a népgazdaságot ért károkat pótolják. Az utóbbi időben is számtalan megkeresés, levél érkezett a Vö­röskereszthez és az Úttörőszövetséghez az úttörőcsapatoktól, az út­törőktől, a kisdobosoktól, amelyben felajánlották, anélkül, hogy a lakosság anyagi erejét igénybe vennék, hasznos anyagok gyűjtésé­vel (amellyel a népgazdaság nyersanyagbázisát is növelhetik), va­lamint társadalmi munkájukból, rendezvényeik bevételéből szerzett pénzzel szeretnének további közvetlen segítséget nyújtani az isko­láknak, úttörőcsapatoknak és patásaiknak. Ennel­ elősegítésére határozta el a Magyar Vöröskereszt és a Magyar úttörők Országos Elnöksége, hogy ,,Úttörők az árvízkáro­sult iskolákért” néven szeptember 15.november 15-ig tartó orszá­gos akciót indít Az akció célja: a) az árvízkárosult iskolák felszereléseinek pótlása, illetve ki­egészítése. b) az árvíz sújtotta területen működő úttörőcsapatok felszere­léseinek pótlása. c) az arra rászoruló pajtások egyéni segítése. E célból azzal a felhívással fordulunk az ország lakosságához hogy a lakásukban található textil-, papír-, vas és színes fémhul­ladékot térítésmentesen adja át a megbízólevéllel jelentkező úttö­rőknek. Az úttörők a hulladékért a МЕН-tól kapott összeget befi­zetik a Vöröskereszt által az akció céljára nyitott csekkszámlára. Kérjük a lakosságot, hogy az újságpapírt, rongyhulladékot elő­re összekötözve adja át a pajtásoknak, ezzel is segítve az akció gyors lebonyolítását. Biztosak vagyunk abban, hogy mindenki megérti e nemes cél­kitűzés jelentőségét, s elősegíti, hogy az úttörők közreműködésével az eddiginél még nagyobb segítséget nyújthassunk az árvíz sújtotta területen a károk helyreállításához. A gyűjtött összeh­­­a­­sználá­­áról az akció befejezése után nyilvános tájékoztatót adunk. Felkértük a MÉH Tröszt Vezérigazgatóságát, hogy az átvétel gyors- áo­­módos megszervezésével segítse elő az akció sikeres le­­bonyolítását Budapest. 1970. szeptember 12 MAGYAR VÖRÖSKERESZT MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGE­­ ORSZÁGOS E.NÖKSÉGE ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE ttlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIilHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllli

Next