Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-04 / 1. szám

zözs gyülizsbe anyit mongyon, hogy „ja, oder ná,í£ de az ilyen magamforma extrato kihúzásra tartogatot delegatuzsnak m­ig nimajatikba se kel comparealnyi, kivive ballettanczot, od azu­tán szavazhatva szabadon, a mint programmja obligalta magat. Mar fütenek ászt a szánkót, a ki benn­nket oda el fogja korcsolyázn­i. Mert hogy elidege­níthetetlen jogaink közi tartozik, hogy mikor közözsügyi vasutat ha betakarta, akor mink sa­ját autonom szánkóinkon járhatunk rajta. Elöl paripákon fogjak ülnyi mik­osagozs főrendek; elnöki csengetyü oda lesz kötve ostorhegyezs nyakába, hanem azir lovakat fog hajtanyi also tabla delegatuzs elnök; mik­osagozs főrendek­nek meghagyatvan az a jo mulatság, hogy ők ugyan m­agazs lovon ülnek, hanem anak a kan­tarjat csak hátulról igazgat mazs. Szánkóban fognak ülnyi patent delegátusok, tizenkit bal­oldali tag, nagyon bepakolva bundákba, lábzsá­kokba, a­kikre nekünk kel vigyázn­i nagyon, hogy valami bajuk ne történjik, mert ha vala-­ melyiknek óra elfagy, tigrisek minket megesz­nek idahaza. Úgy érzek magamat velük, mint­ha tizenkét eleven angolnát biztak volna rám, hogy vigyem markomba Bicsig. Hatha kicsúsz­nak markombul, s tizenkit feli elszalanak, hat­ha megfulad valamelyik, ha nagyon szorítom, ászt se tudom, nem harapnak-i? — Vigtire fot­­tagokra nizve delegatzio szánkóhoz lesz kötve kicsi szánkó extra station, azon fogok ülnyi én supernumerarius-surrogatus-delegatus. Bicsben indohaznal od fogja mar varakoz­­nyi benninket egisz Bics minden ujsaganak kor­­respondense, is minden vendigfogado repraesen­­tansai. Maga kereskedelmi miniszter Plener lo­vag fogja hozank tartanyi vendig beneventalo beszidet, mely kezdődik ezen szavakon: „nix mauthbares?“ s minekutána sikerülend csizmám talpaba eldugnyi magyar dohányt, hogy financz­ra nem akagya, fogom rögtön telegrafh­oznyi Pestre: „Victoria! első találkozásnál mar sike­rült nimetet megcsalnyi.“ Inén kivilagitot varo­son keresztül tartunk bevonulazst, fogjak spali­­ert kipeznyi statuzs hitelezők, is anlehen papí­rokat lobogtatnyi elejbünk, elötü­nk lovagoland égisz bandérium wechselreiter, is fognak bennin­ket ünepilesen vezetnyi vigig uczan privat bal­dachin alat: vulgo parupli, is minden ucza szeg­leten trombitaszoval fogja benünket foganyi sospereczezs légin, is minden harangot meghúz­nak elötü­nk vendigfogado kapujában, mikor megirkezünk; s dualismus elismerise jeliül kocs­­marosok előkeresnek irántunk való deferentia­­bul dupla kritat. Este diszeleadazs a Burg­ban : „Kabale und ka Liebe.“ Csak vi­eczer azutand­ot legyek, ne tesik filnyi sémit, majd kiteszi Zebuson magait. (Folytatása a 4-ik és 5-ik lapon.) 2 Országgyűlési tudósítás. (Miután e rovatot rendesen vezetni kell, referensünk kénytelen volt e héten a teremben helyet foglalt egerek tanácsko­zmányait röviden följegyezni.) Elnökegér. Már tíz óra, s még senki sincs a terem­ben, hol a pokolban maradoznak a tekintetes rendek ilyen sokáig ? Háznagyegér. Azok bizony a buffetben elhullatott kenyérhaj és sonka maradékain élesítik tehetségeiket. Elnökegér. De már be kell őket csengetnem. Képviselőegerek­­becsődülnek é­s discurálnak a fe­hér egerek tegnapi operai előadásáról.) Jegyzőegér felolvassa a tegnapi protocollumot. Elnökegér. Bejelenti, hogy itt van egy petitio öregrági poczegértől, ki a Csokonai által megénekelt békaegér harcz alkalmával az egerek által viselt megy­­magokat szolgáltatta a hadseregnek bakancsok gya­nánt, s kéri most azokat, magának szilvamagokban megtéríteni. Kérvénye a pinczeablakon lebocsájtatni rendel­tetik. Ezután áttér a gyűlés a napirendre; az elnök be­mutatja a határozati javaslatot: „ Miután a macskákkal való kibékülés szerencsésen létrejött, oly kedvező feltételek alatt, hogy ha az egerek annyi szalonnát összehordanak a macskának, hogy az jól lakhatik vele, akkor a macska az egereket nem fogja töb­bé megenni ; következik az a fölötti discussió, hogy váljon már most egész biztonsággal bemenjenek-e az egerek az egérfogóba, mely számukra megnyittatott, vagy sem­.

Next