Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-01 / 1. szám

­ Mindenváró Ádám olvassa a tavalyi újságokat. Az ország rendei elhatározták, hogy a­­ Bodrogot szabályozni fogják, igaz a. Már folyik is be az ablakomon a víz. — No, a szegény rokkant honvédeket valahára hát már csak el­látta az az Andrássy mindenféle jóval. Ha így megy az adakozás a javukra, a­hogy megindult, esztendőre tíz millió forint lesz együtt, még ma­gam is hozzájárulok — és kérek belőle: én is voltam egyszer bőrsereg. — A bankenquete bizottmányról nem hallik semmi. No­iszen nem is olyan hosszú ideje még, hogy ki van küldve.­­ Még alhatik egy kicsit. Fogadni mernék, hogy 1 esztendő ilyenkorig legalább is — a túlsó olda­lára fordult. — Albrecht főherczeg Párisban -----­ Mosolyog az egész világ. Csókra áll a szája. Belészeret mind a mit lát... De hisz abba semmi csoda! Mert önmagát látja. Már hogyis ne lenne vidám ? Mért ne kaczérkodnék­? Hadd röhögjön át a szitán... Im ma temet el egy évet, Hitvesét, kit unt rég. Lám a szeme nem is nedves ; Mért is úsznék könybe ? Kárpit mögött az uj kedves: Lelke élet,­­ csókja éget, Szive kéjjel telve. S menyasszonyi hozománya Millió reménység! — Pazar kézzel széjjel hányja. — Válogathat koldus, gazdag: Ki mit kíván, tessék! A franczia divat eztán Kern tűr bécsi rongyot. Vér a földön, pir az orczán... Ki van festve a hon teste . Jobb „vix“ so­­sem kell ott, egy lováról leesett franczia lovast megint felse­­gített a lovára, s addig tartotta a lovát, mig felült. Nem szeretném, ha az a lovas állana mel­lettem ágyufedezetnek. — Garibaldi megint nagy beteg. Nem is fog az már semmit csinálni többet. — A szultán találkozást rendez Sándor czárral Varsóban. Ezt már igazán elhiszem, azért ha az újságban van is , mert régen okumlálom, hogy egy kézre játszanak. — A Welf légió szer­vezkedik Napóleon pártfogása alatt. Lesz ebből még nagy dolog. Mernék rá fogadni, hogy jövő esztendő ilyenkorra háromszázezer franczia lesz Németországban! Németország nem demonstrál Ha a sörnek ára már krajczárral feljebb is száll. Mert hisz elég keserűség Forrt most a torkára. Magyarnak sem kell már dohány Vigye el az ördög — Mert hisz’ teli füstölte lám Már az osztrák szemit, torkát, Nem is vágy több füstöt. A lengyel meg polentát ha So’ se lát sem bánja, Habaricskált már a muszka Neki olyat, hogy beragadt Örökre a szája. A muszka­ bocs iszik vatkit A saját bőrére, Néha a jégen tánczba ugrik, Szinte ropog a jég burok, Míg leszakad végre. Török szultán anathémát Mond a kávézaczra, Mert már elcsapta a hasát A fekete tenger leve, Bár még nem is issza. Újév hajnalán.

Next