Az Üstökös, 1877 (20. évfolyam, 1-40., 1000-1011. szám)
1877-01-06 / 1. szám
2 Hős fiaid, szép leányid, Maguk is a föld virági. Becsülettel, tisztelettel Emlékezett róluk bárki. — Sánta béna nyomorékká Verted őket; s hogy a sebhely jobban fájjon, »jó barátod« Megtetézte gúnynevekkel. — Servianus! Servianus? Térj magadhoz! Fogd a fegyver Boldog végit és csapj szélylyel, Kergesd ki a »jó barátid«, S békülj ki a »jobb« veszélylyel. Egymást védve és megértve Lesz belőlünk boldog nemzet, Ha széthullunk, minket többé Öszsze még az Isten sem szed. — Servianus! Non serviamus! J. M. ÜSTÖKÖS. Január 6. 1877. Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Adámhoz. Tekintedezs barátom uram! Iaracskám nekem is megy a Konstantináápolyba. Segit vinyi Abdul Kérim (mit? Abdul Parancsolim! )nak Brennus kardot. Menkü gyerekek. Hamarabb bevesznek Konstantinápolyt, mint a muszka. Ha szultán meglát fiamat, mikor az öszeüli elete sarkantyus csizmáját, is elmongja neki török felköszöntést: c s o k j a s a! nem hiszem, hogy minyart neki nem adja feleségül egyik leányát. Mash Allah! Akor török menyem lesz.— Nesze Thaisz! Ha nem engedted, hogy magyar fiatalság agya fáklyás zenit töröknek, most fogja anyi török fáklyas törökmuzsikát magyar fiatalságnak. (Csak haza ne hozanak belüle.) De spasz apart, ne gondoljon kedves barátom uram, hogy csupán kardot elvinyi kültünk fiatalokat Konstantinápolyba, hiszen aztal elküldhetünk volna djuniszi djözönek per Post gegen Nachnahme izs, hanem csinyalunk most nagyon okozs dolgot. — Megtutunk kiz alat, hogy szultán töri nagy Staatsstreichen a fejit. Constitutiot mar ata Törökországnak is az al elensigeit nagyon megkonfundalta. Most mig azal szandikozik meglepnyi Európát, hogy égisz török nipel együtt keresztinynyi lesz. Mi volna csuda? Ha lehete mienk Vajkbul eczerre Szent Istvany, miirt ne lehetne Abdul Hamidbul egy szip regelen Szent Janos király! Akor marad aztan eczere tatva muszka diplomatának a szaja. Ere tesik talalnyi kadencziat! Micsoda jogon megtamadnyi akarhatja töhet valaki »keresztény törököt?« Ez pedig mar fait accompli. Ezért kötötek olyan hirtelen fegyverszünetet. Most csak azon egymás elen intrigualnak mig diplomaták, hogy micsoda confessiora attirjen szultán cum gentibus? Görögrül szó sincs. Semi goszpodi po m ius! Olasz, meg franczia akarja, hogy legyen papista. Burkus követeli, hogy legyen lutheránus. Anglus biztatja, hogy legyen kálvinista. Most Tisza Kalman azal bizta meg ifjú küldötsiget, hogy beszéljenek rá szultánt, hogy anglusnak fogagja szót, hiszen kálvinista legközelebbi törökhöz, hiszi praedestinatiot ez izs, az izs; hiszi, hogy a paradicsomban nem kel adót fizetni ez izs, az izs; muszkanak festi az ördögöt ez izs, az izs, is van neki tornya hegyin kakas, a ki symboluma sok felesigüsignek. Kedves barátom uram, ha az succedal, akor nem hiaba jarta fiacskám Konstantinápolyi legatioba! Törökország, mint egy uj superintendentia! Nagyszerű idea. No hanem aztan akor nem tudom, hogyan beszilem fiacskámat, ha haza jün? Hisz az lesz akor nagy ember, hogy engemet csak per »te gyerek!« fogja szokitanyi. Ő lesz az én apám, s nekem kell tüle elkirezkenyi, ha akarom menyi kaveházba Gondolom ki valamit. Én meg az alat csatlakozok monstre deputatiohoz, ki megy Torino Collegnoba. Tyha! ha makaróni-