Az Üstökös, 1880 (23. évfolyam, 1116-1167. szám)
1880-01-04 / 1116. szám
ÜSTÖKÖS. Január 4. 1880. dományu tanítómestereire, s mellüknek szegezett töltött pisztolylyal kényszeritette őket, hogy tanítsák meg görögül, diákul, és adják elő neki minden tudományukat amijük csak van, s amit elő nem adtak neki azt ellopta. Megtanult még ezeken kívül hogy végképen kiképezze magát, erre megkivántató minden tudományt. Holdvilágnál megtanult photografirozni, ahoz értő mesterektől finoman cottillant tánczolni, elrabolt uraság-komornyikoktól igazi bárónak lenni, jeles lakatosoktól és Amerika felé útban levő bankpénztárnokoktól fontos gépészeti mesterfogásokban ügyes kézre szert tenni. Roppant tudománykincset kellett ilyen módon összegyűjtenie, miben — ha a világ minden részében léptennyomon fölültetett rendőrhatóságok ezt erősítő jelentései daczára is kételkednénk — nem kételkedhetünk, miután az ujságlapok is mind állítják. A legelső nyilvános hatóság, melyet az élettörténetébe belekevervén híressé tett, a welsi törvényszék volt, melynek alkalmat adott rá, hogy őt valami csekélység miatt 16 hónapi fogságra ítélje, melyet azonban úgy tréfált meg, hogy kikérezkedett, hadd nézze meg egy kicsit, milyen idő van odakin, aztán soha sem látta többet a welsi törvényszék. E helyett azonban a brüsseli törvényszék állította nemsokára maga elé templomrablás miatt, mely eltagadhatlanul rábizonyodott, csakhogy olyan kézzelfoghatólag kimutatta e vád nevetséges alaptalanságát, hogy kivitta magának a brüsseli káptalannak a jótállását, és szabadon bocsátották. A káptalannak aztán köszönetül gyönyörű kelyhet küldött két hét múlva Sevillából, mely a kárvallott templom plebánusa előtt mintha ismerősnek tetszett volna. Miután már Spanyolországban volt, elment egy ugrásra Oroszországba, útközben azonban beszólván Berlinbe, mint spanyol őrnagy, nagy elismeréssel fogadott emlékiratot adott át a hadügyminisztériumnak a németországi védrendszer újraszervezéséről, és mellesleg mint a Buffala és Muffala austráliai kereskedőház mandatariusa, útban levő 10.000 forint áru indigo-szállítmány értékét vette föl az Erger és Berger berlini czégtől. Megérkezvén Sz-Pétervárra, a közvéleménynyel magát megkedveltetendő, a sz.györgynapi nagy katonai díszszemle alkalmával a saját ezredeik éléről egymaga gyalog ellopott s a nihilisták kezei közé szolgáltatott három muszka lovas generalist, s egyúttal a czári palotában tartott diszebédhez, asztalkendők helyett csupa nihilista kiáltványokat csempészett. Itteni időzését hirtelen félbe kellett szakítania a berlini jóemlékű indigó-üzlet módjára megkísérlett czinóber-üzletnek a körméreégése miatt. Tehát Budapesten toppant be, hol azonban nem találtatván olyan nagy világkereskedő- cégek, melyekkel egész hajórakományokra szóló ügyleteket lehessen kötni, csak kisebb nagyobb stanicilik nagyságában folyhatott az indigó és czinóber üzlet, de nemsokára már igen nagyszámú, és igen sokféle áruczikkeket tartalmazó staniclikre kiterjedt, amint a dolgok rendjénél fogva mindent tudó rendőrség erről kétségbevonhatlanul megbizonyosodott. Hol van hát az a Somosheőy? — Nem nehéz azt megtudni, ott olvasható a Lloydban, az idegenek névjegyzékében: Hotel Frohner. Hát csak oda kell menni, és el kell fogni. A kapus mingyárt meg is mondja, hogy itthon van-e épen most. Mert keveset van itthon. — Itthon van Somosheőy báró? — Itt már egyátalában nincsen itthon. Épen most ment el a fogadóból. — Végképen ? — Végképen. Hova? Másik fogadóba? Elutazott? Azt nem tudni. — Kérdezősködnek utána távíróval erre arra — nem látták semerre. Hát akkor itt van — de hiába kutatják valamennyi fogadóban. Másnap aztán hozza a Lloyd az idegenek névjegyzékében: Hotel National B. v. Somosheöy. No hát fut oda a rendőrség. — Épen most ment el a fogadóból.