Az Üstökös, 1880 (23. évfolyam, 1116-1167. szám)

1880-01-04 / 1116. szám

ÜSTÖKÖS. Január 4. 1880. dományu tanítómestereire, s mellüknek szege­zett töltött pisztolylyal kényszeritette őket, hogy tanítsák meg görögül, diákul, és adják elő neki minden tudományukat amijük csak van, s amit elő nem adtak neki azt ellopta. Megtanult még ezeken kívül hogy végképen kiképezze magát, erre megkivántató minden tudományt. Holdvilágnál megtanult photogra­­firozni, ahoz értő mesterektől finoman cot­tillant tánczolni, elrabolt uraság-komornyi­­koktól igazi bárónak lenni, jeles lakatosoktól és Amerika felé útban levő bank­pénztár­­nokoktól fontos gépészeti mesterfogásokban ügyes kézre szert tenni. Roppant tudomány­kincset kellett ilyen módon összegyűjtenie, miben — ha a világ minden részében lépten­­nyomon fölültetett rendőr­hatóságok ezt erő­sítő jelentései daczára is kételkednénk — nem kételkedhetünk, miután az ujságlapok is mind állítják. A legelső nyilvános hatóság, melyet az élettörténetébe belekevervén híressé tett, a welsi törvényszék volt, melynek alkalmat adott rá, hogy őt valami csekélység miatt 16 hónapi fogságra ítélje, melyet azonban úgy tréfált meg, hogy kikérezkedett, hadd nézze meg egy kicsit, milyen idő van odakin, aztán soha sem látta többet a welsi törvényszék. E helyett azonban a brüsseli törvényszék állította nemsokára maga elé templomrablás miatt, mely eltagadhatlanul rábizonyodott, csakhogy olyan kézzelfoghatólag kimutatta e vád nevetséges alaptalanságát, hogy kivitta magának a brüsseli káptalannak a jótállását, és szabadon bocsátották. A káptalannak az­tán köszönetül gyönyörű kelyhet küldött két hét múlva Sevillából, mely a kárvallott tem­plom plebánusa előtt mintha ismerősnek tet­szett volna. Miután már Spanyolországban volt, el­ment egy ugrásra Oroszországba, útközben azonban beszólván Berlinbe, mint spanyol őr­nagy, nagy elismeréssel fogadott emlékiratot adott át a hadügyminisztériumnak a németor­szági védrendszer újraszervezéséről, és mell­esleg mint a Buffala és Muffala austráliai kereskedőház mandatariusa, útban levő 10.000 forint áru indigo-szállítmány értékét vette föl az Erger és Berger berlini czégtől. Megérkezvén Sz-Pétervárra, a közvéle­ménynyel magát megkedveltetendő, a sz.­­györgynapi nagy katonai díszszemle alkalmá­val a saját ezredeik éléről egymaga gyalog ellopott s a nihilisták kezei közé szolgáltatott három muszka lovas generalist, s egyúttal a czári palotában tartott diszebédhez, asztalken­­­­dők helyett csupa nihilista kiáltványokat csempészett. Itteni időzését hirtelen félbe kellett szakí­tania a berlini jóemlékű indigó-üzlet módjára megkísérlett czinóber-üzletnek a körmére­­égése miatt. Tehát Budapesten toppant be, hol azonban nem találtatván olyan nagy világke­reskedő- c­égek, melyekkel egész hajórakomá­nyokra szóló ügyleteket lehessen kötni, csak kisebb nagyobb stanicilik nagyságában foly­hatott az indigó és czinóber üzlet, de nemsokára már igen nagyszámú, és igen sokféle áruczik­­keket tartalmazó staniclikre kiterjedt, amint a dolgok rendjénél fogva mindent tudó rend­őrség erről kétségbevonhatlanul megbizonyo­sodott. Hol van hát az a Somosheőy? — Nem nehéz azt megtudni, ott olvasható a Lloydban, az idegenek névjegyzékében: Hotel Frohner. Hát csak oda kell menni, és el kell fogni. A kapus mingyárt meg is mondja, hogy itthon van-e épen most. Mert keveset van itthon. — Itthon van Somosheőy báró? — Itt már egyátalában nincsen itthon. Épen most ment el a fogadóból. — Végképen ? — Végképen. Hova? Másik fogadóba? Elutazott? Azt nem tudni. — Kérdezősködnek utána távíró­val erre arra — nem látták semerre. Hát ak­kor itt van — de hiába kutatják valamennyi fogadóban. Másnap aztán hozza a Lloyd az idegenek névjegyzékében: Hotel National B. v. So­­mosheöy. No hát fut oda a rendőrség. — Épen most ment el a fogadóból.

Next