Az Üstökös, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

4 Nemzetközi obstrukcziós patika. Budapesti vezérképviselőség: Polónyi & Comp. Szolid árak! * Kitűnő kiszolgálás! Ajánlja első minőségű czikkekkel felhalmozott raktárát. Jegyzék: 1. 6—7 órás beszédek (bármilyen alkalommal elmondhatók.) 2. Mária Terézia idejéből való panaszok. (Szerző : Kolozs­­váry Kiss István.) 3. Első minőségű vonalzók és padfedelek. (Wolff K. H. elismerő levele bármikor megtekinthető.) 4. El nem mondott beszédek. (Károlyi István beszerzési áron alul vesztegeti.) 5. Egy teljes Pallas-lexikon. (Hasonlóval dolgozott Polónyi.) 6. Lecher Ottó 12 órás beszéde Pichler Győző fordításában. 7. Kubik Béla kezének nagyságával bíró gummi-pofozó­­készülék. 8. Névszerinti szavazást kérő ívek. (Aláírások gyűjtése felesleges.) 9. Tisza Kálmán obstrukcziós beszédei. 10. Lueger-féle szótár. (Kuss! Eláll! Hazug! Pimasz! Gazember ! stb.) Czikkeinket ajánljuk újévi ajándékoknak! Elvünk nagy forgalom és kevés haszon­­ A párbajozó ábécze. A karácsonyi ünnepek alatt, mikor a nyomdák nem dolgoztak, az újságok pihentek, történt, hogy az ábécze, melyre senkinek semmi szüksége sem volt, víg mulatságra gyülekezett a Pallas nyomda szedőtermében. Éjféltájban már nagyon vidám hangulat uralko­dott a betűk között, egymásután ürítették a gép­­olajas poharakat és hangzott a sok felköszöntő, nóta és tréfa, melylyel egy «Üstökös» ben használt öreg Ő mulattatta a társaságot. Sajnos azonban­ a kedélyes mulatság nem folyha­tott le békességben. A és B urak mulatozás közben valamin összezördültek. Szóra szó következett, min­dig élesebb, szenvedélyesebb, végül B haragtól elborítva kiáltotta oda ellenfelének: — Maga egy közönséges magánhangzó­ A erre szó nélkül otthagyta a társaságot. Tíz perczc­el később két szigorú úr D és E jelentkezett B-nél, kivel néhány perczig félre­vonulva sugdolóztak. A nevében kérték B-t, hogy szavait magyarázza ki. B erre azal felelt, hogy megnevezte segédeit F és G urak személyében. Az ügy tehát lovagias útra terelődött. Reggeli 8 órakor találkoztak a segédek. A meg­bízottai kijelentették, hogy amennyiben fegyveres elégtételről volna szó, felük erre mindenkor készen áll. A segédei azonban kinyilatkoztatták, hogy a fegyveres mérkőzést csakis megtorlásnak tekinthe­tik, de lovagias elégtétel adására nem tarthatják képesnek B urat, ki már nagy idő óta szó nélkül tűri, hogy C neki állandóan a legnagyobb meg­vetéssel hátat fordít. E nyilakozatért B még a délelőtt folyamán ki­hivatta A segédeit D és E urakat, továbbá F és G is kihivatta D-t és E, F segédei H és I, G-é pedig K és L. A segédeinek segédei egybehangzóan kijelentet­ték, hogy felüket párbajozni nem engedik, mert olyan embereket, kik egy többszörösen kompromit­tált, egyént minő B is, lovagias ügyben képviselnek, nem tekinthetik elégtétel adására méltónak. Ebből újabb bonyodalom keletkezett. A nyilatko­zatot az összes segédek magukra nézve sértőnek talál­ták és 24 órán belül provokáltatták a nyilatkozat aláíróit. Ez ügyben T segédei M és N, G segédei O és P, H megbízottai Q és E, I képviselői S és T, K pedig U-t és V-t, míg L - t és és X-et bízta meg a segédlettel. B segédei ezúttal C és Y. Mindenekelőtt abban kellett megállapodni, hogy milyen sorrendben történjék a mérkőzés. E kérdés körül oly heves vita keletkezett, hogy abban az összes segédek tettlegességre vetemedtek, úgy, hogy most már mindegyik egyúttal mint sértő és sértett is szemben állott egymással. Itt tehát roppant nehéz probléma merült fel, melyhez hasonló — bátran mondhatjuk — még nem volt a párbajok történetében. Minthogy vala­mennyiüknek elintézetlen ügye volt, egymásnak nem segédkezhettek, nem azért sem, mert mindegyik egyszersmind valamennyi többivel is mint párbaj­ozó fél állott szemben. A dolog tisztázása végett küldöttséget menesz­tettek Dienes Mártonhoz, a­ki tudvalevőleg első szakértő a párbajügyekben. Dienes a küldöttségnek azt a tanácsot adta, hogy ebben az esetben bele­­ kell vonniok az ügybe kevésbbé párbajképes egyéni­­­­ségeket is, a­kiknél megvan az az előny, hogy nem ismétlődhetik az előbbi összebonyolódás, mert azok nem képesek sérteni. Erre a czélra legalkalmasabbnak látszottak a következő egyének: §, !, ?, «», (), +, O, &, X, }, és egyéb hasonszőrű szolgaszemélyzet. Ezek vala­mennyien hajlandónak is mutatkoztak bizonyos napi­­díj fejében a megbízatást elfogadni. A párbajok keletkezésük sorrendjében folytak le , a czickeres szekrény egyik fülkéjében, sajna­­rtóz­­tató szerencsétlen kimenetellel. Egyik betű a másik után bukott le holtan a padlóra, csupán a B mene­kült meg olyképen, hogy az alsó domborulatát lemetszették, minélfogva P lett belőle. B fölötti bánatában B önként ugrott bele az olvasztótégelybe. Mire kedden reggel a szedők bejöttek, iszonyodva álltak meg a látvány előtt, mely elébük tárult. Ott feküdtek az összes betűk a padlón, összevagdalva, holtan. Nyílt sebeikből patakokban ömlött a nyomda­­festék, melyben hidegen, mereven úszkáltak a lo­vagiasság áldozatai. Egyik korrektor meg is örökí­tette a szomorú látványt egy sebtében fölvett rajzzal, melynek itt adjuk a másolatát: A M ,K| (M­ G A H, A X N, r »» 0 a, M L n Q ÜSTÖKÖS 1899. január 1.

Next