Út és Cél, 1978 (30. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január ÚT ÉS CÉL AZ ÚT ÉS CÉL KIADÓ KÖZLEMÉNYE Kedves Testvérünk, Kedves Olvasónk! A világra kiterjedő infláció miatt mindennek ára, így a lapelőállításhoz használatos anyagok ára is többszörösére emelkedett. Ebben a rossz anyagi helyzetben is szeretnénk tartani a lapot, és ahogy eddig is volt, függetlenségünket is. Ezen túl, ebben az összekuszált világpolitikai helyzetben fontos lenne az Út és célt legalább havonta rendszeresen megjelentetni. Mi el vagyunk szánva az áldozatos, önzetlen munka végzésére, de a lapot kézbeadni csak úgy tudjuk, ha a lap előállításához szükséges anyagit megkapjuk. Kérjük tehát testvéreinket és olvasóinkat, szíveskedjenek a lap fenntartását biztosító anyagit a kiadó címére megküldeni. Ajándékban lapot senkinek sem tudunk küldeni, mert az anyagokért, a drága postabélyegekért, a gépek karbantartásáért nekünk is fizetni kell. Kedves olvasói karácsonyi jókívánságait köszönettel nyugtázza, s mindnyájuknak Boldog Újévet kíván MEGADJA FERENC Út és Cél Kiadó 3 ciklusban, ugyanígy a tudatalatti mélységből felkerülő, romboló szándékú éjszülöttek (Nachtalben) a hatalomért való küzdelemben megdöntik a korrupttá vált tudat (Wotan) uralmát, de ők is elvesznek a katasztrófában. Talán érdekes itt megemlíteni, hogy a jelenkori válság okainak kutatása során nagy keresztény gondolkodók ugyanarra az okra mutatnak rá, mint a zsidók. De amíg a keresztények rezignált hangon állapítják meg a tényt, a zsidók részéről felismerhető az ujjongó reménykedés. Ami nekünk rossz, az nekik jó. Emlékszünk a zsidó Jehoudára, aki megelégedetten állapítja meg, hogy a kereszténységet a 3 R tette tönkre: a Reformáció, Renaissance és Révolució. E három révén nyílt meg az út a zsidó Világállam felé. Spengler azt mondja, hogy a nyugati, fausti kultúra a renaissanceszal lépett a végzet útjára, az értelem hovatovább túlsúlyos lett az akarat rovására és a francia forradalomban teljesen nyilvánvalóvá vált az összeomlás elkerülhetetlensége. A reformációval kapcsolatban pedig Jung szinte megismétli Spengler véleményét, amely szerint itt az ember ledöntötte maga körül a vallás korlátozó, de egyúttal védő falát is s az ember minden közvetítő nélkül most már szemtől szembe néz a kozmikussal (Jungnál, tudatalatti), az Ismeretlennel, amelynek titáni hatalmasságától és erejétől végül is megzavarodik. Ami eddig rend volt, káosszá változik. Hasonlattal szólva: az ember nincs berendezve a nagyfeszültségig a védelem nélkül rátörő áram elégette vezetékeit. A kihamvadt lelkű, minden belső lehetőségre képtelen proletár már semmi titkot sem lát a tudatnak és intellektusnak sivataggá égett világéban, így aztán hasztalan kereste a szovjet űrhajós az űrben Istent és angyalait. Manapság - mondja Jung - a mindenható állam veszi át a Gondviselés szerepét. Valami hasonlót ismert föl már Napóleon is, amikor azt írta, hogy az, ami a görögség világában a végzet volt, az napjainkban a politika. Amint láttuk, a mindenható állam egyenesen ideálja a proletárnak. A tudat alatti mélységekbe száműzött Gondviselés "sötétté" változva, az Állam (Világállam) despotikus szörnye formájában tér vissza a tudati világba. Azt is mondtuk, hogy a proletár egyetlen orációja az erőszak. Az erőszak és fanatizmus maga a kételkedő ész. Ebben a megvilágításban ez azt jelenti, hogy a tudat nem ért egyet a tudatalatti impulzussal. Az eredmény azonban változatlanul a káosz. Talán most jobban érthető, hogy a nemzetiszocializmus miért tartja elsőrangú feladatnak a proletariátus felemelését és visszahelyezését a nagy család, a Nemzet hagyományos értékei közé. Nemcsak egyedileg emeljük fel a proletárt, hanem a proletariátus megszűntével a zsidóságtól megvonjuk a tapadófelületet, amint az előbbiekből már láttuk. Ezt a politikánkat nevezi joggal a marxista reakciósnak. Ami döbbenetes a körülöttünk végbemenő rombolásban az az, hogy ezt a rombolást látszólag tökéletesen normális, józan, tisztességes, jószándékú emberek kényszerítik ránk. Amikor pedig itt-ott trage-