Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1946-06-22 / 1. szám

f» 1 '« '■'■J*-­D ALO 3\. • >Y tlVE LÓDÉÍ • ÉLET UNK Szerkeszti: GAÁL GÁBOR Felelős szerkesztő: MÉLIUSZ JÓZSEF Szerkesztőbizottság: KISS JENÓ, KOVÁCS GYÖRGY NAGY ISTVÁN, SZEMLÉR FERENC V kíO^ANlAhMAGYAR>IRO$£OVETSEG • LAP J /X yam, 1. szám ® Megjelenik minden második hét szombatján • Kolozsvár, 1946 június 22 tiiáénelem szabadító ténye a művelődés új életformáit életűrialiţiait: a népi demokrácia életformáit és élettár­at 1 tető időszerűvé. Ezeknek az új életformáknak nálunk, * ■imiiyük tiszta és példájuk él, még kevéssé valósult meg kojata. Művelődésünk egésze újjászervezésre, a régi lomok kitakarítására vár. A népi demokrácia e for­te éiítése sok helyt már folyik, parasztok és munkások I —[csak ti mi munkánk maradna el? töiri,énelem megint szembe néz velünk. Ezért azonban mi sjtsul le a fejünk, a bűn, ami'felett pálcát tör, nem a mi «k. Mindannyiunk előtt most egy nemzetiség dolga s egy ţCanâsii világ pompázó képe áll, sorsunk ez újból újat rjhély pillanatában. Nagy messziről a múltból s nagy messziről a térből, a ni poklából, betiltott könyvek meg az elhallgatás maga­ságából összefogódzkodtunk tehát, mi romániai magyar rók, erre a világunkért és magunkért folyó, [tudatunkat, álla­potainkat újjáteremtő együttes munkára. i|^r<Arra a tá\oíi, remek célra való törekvés jaz álmunk, hogy magányunkból ki akarunk törni s nem alaarunk a faluval izémben más iöntetű „városi“, a kézimunkái mellett idegen Xelmiségi“ lenni. Ezzel az ihlettel aknrunM szólalni s máso- vs megszól!)Itatni és egész nemzetiségűnket} ebbe a szólamba ;’alól látni. (G. G.) I V, >mpa László két verse hiwU Uaw4*vke> 194-5 tai'cwzáti Új tavasz mozdul a dúlt földeken — /v De mpst mâr aztán elég is legyen! ~J! _i*^nyr'«sty. •gTViU^.’t Elkövettek1 az utolsó legyen. I i Láthassuk rnLrjJftní az idő szint cserélt, Puíztultat mindé?/ háborús herét, Vk munkás küldőt eiős béke véd, Hagy fölszeghe^se; alázott fejét. 1, E förtelmes kort feledtesse más — A túlást váltsa föl /az alkotás, Arfnek rendén rengeteg csodás Misen bomlik k), s győz a haladás. lünk hidat, tudás-falakat, Értődhessék köztük a szabad Gondolat, mely szét boldogítva hat, Holy kacagjon ránk az ég is, a nap. ígyéletünk is végül emberi Ele lesz, bölcsebb rend egyengeti, S háború csúf, véres szörnyei Néjh tudnak többé megkeríteni. kp tudr Í f íí> • • • Hát úji csak forr, s forr a szörnyű katlan, — Mehek tüze, úgy látszik, szakadatlan — Hogy snünk kelljen váltig, megriadtan: A, lesmág, ami belőle kipattan? alán pokol tüzel ssorgosabban, Hogy t;tjét, melyben mind en bűn, b aj ott van, Ránk idíthassa háború-alakban? Jaj, he/ tlpródtunk, fnennyl akaratlan, ntiis vállalt véres Iszonyatban már-már elvérezve gyakran s rno^<ezdj4il; MfáLplig óc3udOttan, gyanta ro atvajTji (íj itt jndulatbah, átku k változatban. k kell ioiyhjt fan a föld olyvást, áradatban, _Js é^ertepattarv'' vesz az időslvatagbanjS Aáldvx jlamikor, megűjulva ottan,\ \ l^ég fpadjen, javult változ atbanj? 11 jen, c»iddig nem pusztúl-e hatván, í 'agy nemzedék is, mind biztosabban, I1eghe|jeregve tűzben, vér csatokban ? í * 'h, akink még ilyent hozna: nyomban vom4jjék meg, legyen nyughatatlan, gy főtten, kínban, átkoz ottaip, jlladjq^rb», minél csúfosabban! •00 lef 'ZÍÉC iá c író és olvasó IRTA: KACSÓ SÁNDOR A szellemi életet az író és az olvasó együtt teszi. A szellemi élet az a folyamat, amit az író szelle­mi terméke az olvasóban, mint szellemi fogyasztóban megindít és alakít s ezzel mindkettő: az író is és az olvasó is hozzájárul a köz­felfogás valamilyen irányú fejlő­déséhez. Ebből a szempontból a romániai magyarság jelenlegi szellemi élete egyelőre olyan még, mint a beteg ember révedező tekintete. S aztán olyan is, mint az akadozó lélekzet. Néha nem kap elég levegőt, vagy olyant kap, ami szokatlan neki s kapkodva kell kiszedni belőle az éltető oxigént. Ez a képes beszéd természetesen egészen gyakorlati értelmű. Az író — javarészt ilyenek azok, akik megmaradtak s újra írnak — a fejünk fölött átvonult szörnyű vihart megelőző időkből nehezen mentette át életét, irói mivoltát s valamilyen hitét. A háborúba ker­gető fasiszta diktatúra vad szel­lemisége nem maradhatott hatás nélkül sem idegeire, sem szemlé­letére. Van olyan, aki akkor rémül­ten a vállai közé húzta a fejét, írói mivoltát betakarta emberi fé­lelmével s így kereste a menekülés útját. Ez a félelem és óvatosság uralkodik benne ma is. Hallgat, vagy ha óvatosan beszélni kezd, halk .A" "/vott*- i '0Ţ'V ’-*tt réveteg még az írói gondolat s ilyen a hatás is, amit kivált. Jel­legzetes jelensége ez mai szellemi életünknek, de még nem a jellem­ző. Sokkal több még mindig erről az oldalról a hallgatás, mint az óvatos megnyilatkozás. Viszont nagyon valószínű, hogy ezen túl már egyre „fogy a hallgatás“ és szaporodik a beszéd. S amint, sza­porodik, úgy nő a bátorsága is. Reméljük, hogy az így felszaba­duló írói tehetség a mondanivaló tisztulása irányában kapja meg a maga felszabádulásának értelmét. Van aztán olyan író, aki szem­befeszült a gyűlölt viharral s ha — mint író — egyebet nem is so­kat tehetett, hát halmozta magá­ban, idegeiben az ellenkezés, a til­takozás ingerültségét, a küzdés vad vágyát és harci készségét. Az eset­leg elszenvedett emberi szenvedé­sek, testi és lelki megpróbáltatá­sok csak fokozták benne az ilyen indulatokat. Megállapíthatjuk, hogy most szereplő íróink jórésze ilyen s mert ilyen, ez jellemzi mai magatartásukat, emberi és írói vi­selkedésüket. Legnagyobb részüket a mai politikai és közélet első vo­nalában találjuk. Nem hasznos, de annak az érthető következménye ez, hogy a gyűlölt fasiszta szelle­miség is politikai síkon zúdította rájuk a megpróbáltatásokat. Most ugyanezen a síkon küzdenek elle­ne és a demokratikus szellemiség mellett. Am ez nyomot hagy írói működésükön is. Részben azzal, hogy irodalmilag keveset és keve­sebb elmélyüléssel dolgozhatnak, részben azzal, hogy az idegeikben felgyűlt ingerültség hanghordozá­sa átszűrődik írói munkásságukba is. Töményítve és programmosan hozzák a fasizmus ellenmérgét s igy némileg egyoldalúan s nem eléggé szintentizálva adják azt a sokrétű, színes és. változatos em­beri életet, amely a tömegek kö­zött nagyrészben nem ilyen íróink­kal azonos politikai élményanyag birtokában keresi a kibontakozás útját haladó demokráciánkban. Meggyőződésem, hogy ezen a téren is hamarosan érvényesül az eligazító ^fejlődés törvénye.' Az írók. mihelyt megcsillapodik és általános érvényűvé tisztul bennük az élményanyag, .újra a maguk egyéni élete fölé emelkedve em- (.4 cikk oly tatása a wércdik oldatra ev*rí. SZOLNAY SÁNDOR RAJZA Valaki L • r • I I •• •• I •• k közülünk I any zik kozuiuo (KOVÁCS KATONA JENŐ) Egy kis udvari szobában be­széltük meg először most induló új irodalomi lapunk ügyét-baját. A Monosteri-út felől a nehéztü­zérség szerelvényeinek dübörgése hallatszott, közben felbúgott a szi­réna, valahonnan légelhárító üteg lövései vijjogtak. A kis szobát a Bem-utcai ház emeletén mégsem hagytuk el. Olyanannyira tele voltunk az eljövendő új, szabad világ mámorával, olyanannyira bizonyosnak éreztük emberi iga­zunk győzelmét, hogy ez a biz­tonságtudat testi mivoltunk min­den veszélyeztetettségét is feled­tette. Kovács Katona Jenő­nél, a kis szoba remetéjénél, ak­kor már régen nem békemozga­lomról volt szó, hanem ellenállás­ról, de bármennyire a közvetlen tennivalókat tárgyalgattuk is, va­lami maradt az időből az álmodo­zások számára is. Bár villantanék fel többször mozgalmunk hősi korszakánál! éles viharfényét! Ott, azokban aZ őszi beszélgetésekben Kolozsvárt, minden pillanatban az élet és ha­lál mesgyéjén, nemzedékeket meghatározó nagy dolgok sűrűi­tek össze és robbantak tetté, pro­grammá. Mindenről szó volt ott és akkor, amiért azóta is küszkö­dünk, hol eredménnyel, hol pedig még mindig csak a teljesületlcn vágyak kínjával. Számomra úgy kezdődött az a nagy idő, hogy levelet kaptam C s ő g ö r Lajostól Udvarhely sarkába, vargyasi rejtekembe: jöjjek azonnal! Megállapodott jel volt a hívás, tudtam, hogy a vér­tanúhalált halt Józsa Béla örökö­se üzen, Jakab Sándor, a Béke­párt erdélyi irányítója. Megcsókoltam asszonyt, gyer­meket, és a már útnak eredt me­nekülők ezrein átvergődve, ka­landos utazás után jelentkeztem kolozsvári barátaimnál. Először éppen abban a Ms udvari szobá­ban szálltam meg a Bem-utcán. Katona Jenőt a közelgő nagy tör­ténések a tüdőszanatórium csönd­jéből rángatták elő, s hogy iíála háltam, nem is nyugodhat­tam, mert mesze éjfélen tűiig be­szélgettünk a román demokrácia győzelme s a. Vörös Hadsereg Er­délyben való megjelenése folytán előállott új lehetőségekről. Az­előtt valahogyan mindig cinikus­nak éreztem Kovács Katona Je­nőt. Maró szatírával kezdte ki a német győzelmek korszakában úgy-ahogy megpróbált zsenge | kezdeményezéseinket s különösen ott volt kegyetlen örökös kritikai hajlama, ahol egyéni hangulatok­ba, lírába-regénybe hagyták el magukat, hangulatokba temetkez­tek legjobbjaink. Most váltott ember ült előttem az ágyon. Kon­krét volt, határozott, a dolgokat gyakorlatiasan mérlegelő. Fanyar gúny helyett éltető kezdményezés áradt szeméről-ajkáról A Békepártnak sikerült tárgya­lásokra bírnia az erdélyi magyar közélet legfelelősebb tényezőit. A nagymagyar birodalmi álom ka­landorpolitikájába olyanannyira belekeveredett Erdélyi Párt leg­műveltebb fői — köztük maga a pártelnök, a párt politikai fótit-' kára s még egy képviselő — nap- ról-napra társultak embereinkkel, akik a Békepárt utasításai sze­rint léptek a színre s követelték, hogy Dalnoki Veress Lajos hadserege álljon át, forduljon szembe kuruo-inódra a német megszállókkal, a hatóságok pefíL velünk együtt hiúsítsák meg ţ Ja ürítési parancsokat, s ke«'’-» , elő a lakosság körébe® a iţj»g3 román niegbékülést és az csapatok fogadását. A tárg.íiL asztalnál mindannyiurk csodála­tára éppen az író Kovács Katona Jenő volt a legkeményebb. Aki máskor, az elvetélt németvilág­ban, n. kötetlen tercfere, a gúnyos csipkelődések és az időtől elvo­natkoztatott örök problémák bo­hémje volt, most irgalmatlan kö­vetkezetességgel ismételte újra meg újra, hogy a katonai el­lenállás az első és leg­fon to s a b b. A többi csak hoz­zátétel. A történelem kérlelhetet­lenül átgördül sorsunkon, ha a hadsereg, a hatóság, a polgárság j az utolsó pillanatban gyáva sen életükből legesség játékával akarja mr mtalan ér­úszni a következményeket. Egy reggel azután bekvţy tott a kis udvari kaoö: Gyula is. Vcr^s váj / M fi V- V, VS f J A ~­parászt­V­-irr-A, V \ ya

Next

/
Thumbnails
Contents