Útunk, 1954 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1954-01-01 / 1. szám
J filLkkcLLök SZLlft l&nikiu ZEELckatü Negyvenhárom ember várakozik a Diákház egyik szobájában. Frissarcú fiatalok és őszülő hajú idősebbek, nők és férfiak, valamennyien egyforma sötétkék ruhában. E negyvenhárom ember mindegyike a Herbák János üzemben dolgozik. Most pedig ugyanaz a munkáskéz végigfut a hegedű vagy a cselló húrjain, hogy utolsó próbaképpen elismételjen egy-egy nehezebb tételt. A Herbák János művek, szimfonikus zenekara első bemutatkozó hangversenyét tartja. A munkás zenekar tagjainak arcán az ünnepi perc elfogódottsága s valami boldog izgalom látszik. Tudják, hogy lenn a nézőtéren ott vannak elvtársaik, barátaik az üzemből is, a sokezres nagy gyárból. Ki ez a negyvenhárom ember, akinek lehetővé vált, hogy kiteljesítse, továbbfejlessze zenei tehetségét? Aki napi nyolc órai kemény munka után, a gyár esti zenei tanfolyamán ismerkedik a zene elméleti kérdéseivel, a hangszerek titkaival? Aki szabadidejében Beethovent, Mozartot, Csajkovszkijt játszik? A legöregebb közülük Csikai József. Barázdás arcú, őszülő hajú, vékony ember. Inaskora óta szerette a hegedűt, dehát ő is csak úgy játszott, mint a többi hozzá hasonló munkás fiú, hallás után. Hiszen a zenetanulás akkor a felső és a középrétegek gyermekeinek előjoga volt. Hogy mert volna ő álmodni arról, hogy komoly hangversenyen szerepel majd, s hogy az ő gyáruknak egyszer saját szimfonikus zenekara s zeneiskolája lesz, ahol a ruhától kezdve az utolsó sregedűhúrig gondoskodnak azokról, akiket érdekel a muzsika... És Csikai József most deres fejjel is kihasználja a lehetőségeket. Zeneiskolába jár, ahova nem járhatott ifjúkorában s egyike a zenekar leglelkesebb tagjainak." Most négy éve mindössze négy hegedűsből állott a zenekar. Aztán a hegedűsökhöz csellósok, brácsások, nagybőgősök csatlakoztak, majd felzendült a kürt, a fuvola, a trombita, az emberek megszerették a zenekart, eljöttek s magukkal hozták muzsikáló családtagjaikat is, így terebélyesedett a zenekar teljes szimfonikus zenekarrá, amely ma már Beethovent, Haydnt, Csajkovszkijt játsza. Az úttörők egyike Szabó Ernő. Mindig vidám. Mikor mosolyog, finom redők futnak két szeme sarkába. A készből raktárban dolgozik. Kemény, érdes munkáskeze gyengéden fogja át a fuvolát, melyet úgy szeret, hogy termelő munkája mellett a zenekonzervatórium fuvolatanszakát is elvégezte. Jakner Andor is a zenekar legrégibb tagjainak egyike. Újító és élmunkás. Úgy érzi, egy-egy átmuzsikált este után másnap jobban megy a munka. Tudja s tapasztalja, hogy a kultúra s a művészet megnöveli az embert, erősebbé, teljesebbé formálja. A jó munkások általában a kultúrmunkában is kitűnnek, s fordítva, akik a kultúrmunkát szeretik , a termelésben is jók. Ugyanígy vélekedik Néb István, a zenekar másik alapító tagja is, aki a szabászati osztály technikusa. Magas, szálegyenes, barna ember. Tizennyolc éves Júlia lánya is egyik hegedűse a zenekarnak. Nemcsak az idősebbek, a fiatalok is komolyan veszik a zenekari munkát. A fekete hajú, sötétszemű Turcu Valentin az asztalosműhely dolgozója. Ő a Herbák híres fúvószenekarának egyik legjobb trombitása, akit a szimfonikusok is „kölcsönkérnek“... A kerek, gyermekarcú Pákay Eta szabász. Kicsi korában egy tanár ingyen tanította hegedülni, mert tehetségesnek tartotta. Ha azonban elszakadt valamelyik hegedűhúrja, már nem mehetett órára... Fiatalok és idősebbek valamennyien azt az új, nagyszerű munkástípust képviselik, akik a legmagasabb igényű művészetnek nemcsak élvezői, de művelői is. Ezért oly nagyjelentőségű maesti koncertjük, melyre a Diákház zsongó terme vár ... Ezért harsan fel oly hosszan, biztatóan a taps, amikor fellebben a nagy, vörös függöny s a közönség megpillantja a kottaállványok előtt várakozó zenekart. Nicolas életörömet árasztó Windsoriing nők nyitányával kezdik műsorukat. Haydn, Beethoven és Csajkovszkij egy-egy műve szerepel a műsor első felében, majd a szünet után Hudrea. Román népdalokból öszszeállított kitűnő egyvelegét, Kálmán és Lehár operettek muzsikáját játsza a zenekar. Mi a Herbák János Művek szimfonikus zenekarának erőssége, hiányossága? Erőssége, hogy minden egyes tagja lelkes, jó muzsikus, aki ura hangszerének s nehéz zenei feladatokat is jól, biztosan old meg. Ezek az erények hozták meg számukra az országos szakszervezeti kultúrverseny második díját. Hiányosságuk, hogy egy-egy zenemű próbája közben nem mélyítik el eléggé az egyes művek tartalmát, s ez formai hibákra is vezet. Az egyébként tehetséges és lelkes karnagyuk, Zattler Sándor nem fogja eléggé egységbe a zenekart s így némely — főleg klasszikus — mű előadása szétfolyóvá, vontatottá válik. Ez talán a legszembetűnőbben Csajkovszkij Diótörő szvitjének Virág keringőjénél volt érezhető, itt az eredeti tempó sokkal áradóbb, sodróbb, magával ragadóbb. A zenekar komoly teljesítményére jellemző, hogy a zeneszakértők ugyanolyan igényekkel léptek fel vele szemben, mintha tagjai hivatásos zenészek lennének. Jelentkezésüket nem műkedvelésnek, hanem kultúréletünk jelentős eseményeként könyvelték el. Ez a legnagyobb elismerés azoknak a kiváló dolgozóknak, akiknek minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy tudásukat továbbfejlesztve még sok szép és értékes hangversennyel ajándékozzák meg a közönséget. MARTON LILI EGY VERS ÉS A KRITIKÁJA BAJOR ANDOR STÍLUSPARÓDIÁI . (A vers) NÉPY GÁBOR: Nyíljál, nyíljál kék muskátli Bárányfelhő van az égen, ott fehérült a kék égen, világít a napvilága, a világos napvilágra. Elnézem én most a mezőt, milyen szépek most a mezők. Mezők felett szellő sétál, leül, aztán tovább járkál. II. (A kritika) METSZŐ GERGELY : Kéknek minősíthető-e a muskátli? Költészetünkben még mindig sól a burján. Egyes költők még mindig nemre értették meg eléggé, hogy a burjánod irtása mennyire fontos feladat. Ezt látjuk legalábbis akkor, ha elolvassuk „ nyíljál, nyíljál kék muskátli“ című verset Föltehetjük a kérdést: szerencsés vállalkozás-e a költő részéről, ha éppen a muskátlit népszerűsíti? Nem, nem szerencsés vállalkozás! Mégis foglalkozni kell i dologgal. Most, amikor a tarlókontás száz százalékos teljesítését tűztük ki központi feladatul, egyik költő — és tegyük hozzá tehetséges költő — a búzatáblákban előforduló muskátliról ír. Nem ez az első eset, amikor költőink kék muskátliró beszélnek, nem is a második. Aki csal egy kicsit is végiglapozza az utóbbi hetes verstermését, rá fog jönni, hogy a versek hetvenöt százaléka muskátliról szól . Tehát nem valamilyen elszigetelt esetről van szó, hanem tünetről. Olyan tünetről amit érdemes alaposabb vizsgálatnak alávetni és el kell jutnunk a muskátli gyökeréhez. Hol a hiba? A hiba ott van, hogy költő hibásan látja feladatát. Hogyan fogalmazza meg a költő a feladatát? Ig fogalmazza meg: Bárányfelhő van az égen ott világít a kék égen ... Jellemző a költő szemléletére, hog világítani akar az égen, föl akar menn az égre (a földön nem érzi elég jó magát, mert idegesíti a tarlóhántás!) - sőt, ahogyan állítja, már föl is ment és már világít is, mintha legalábbis a költő nap lenne. Ez menekülés a valóságtól és individualizmus. Ahol most a szél botorkál Kovács Kunigunda kapál. Rozmaringot és pityókát, tengerit meg kukoricát. Babám Kovács Kunigunda, burgonyát kell kapálnia. Keze kisebb, lába hosszabb, feje nyakánál magasabb. Elnézem én most a mezőt, milyen szépek most a mezők ... Vagyis a költő individualizmusában egészen a mezőig megy és képes a mező hiányosságait is elnézni. Hogy jut ő oda, ki küldte a mezőre? Az olvasók semmi esetre. Ez puszta egyéni vállalkozás. A továbbiak során pedig még a szeretőjét is hajlandó bedobni a krumpli közé, csakhogy elmondhassa róla, hogy milyen szép. Itt egy új téma jelentkezik irodalmunkban, nevezetesen a szerelem. De tipikus szerelem-e az, amelyben egyrészt a költő nézi a mezőt, másrészt a leány kapálja a tengerit meg kukoricát? Vájjon , abból áll-e a szerelem ideológiai értelme, hogy az egyik mezőgazdasági munkákat végez, a másik pedig a mezőt nézi? Itt a költő lebecsüli a nőmozgalom szerepét, s nem ismeri föl, hogy neki is kapálnia a kellene Kovács Kunigunda mellett. A költő, amíg a régi típusú szerelem a csábos karjaiban ringatja magát, beleesik a passzivitás farkasvermébe. Miért nem áll Kovács Kunigunda mellé, miért nem hívja ki versenyre, miért nem segítihozzá, hogy a tengeri és kukorica kapálás zászlaját fölemelve közösen átalakítsák a természetet? Azért, mert a költő Kovács Kunigundát pusztán esztétikai szempontból ragadja meg. ! Keze kisebb, lába hosszabb, feje nyakánál magasabb ... Ez a lány, akit a költő így megrajzol, nem valamilyen közönséges halandó, haanem inkább egy egyiptomi istennő, különben hogy lenne nyaka alacsonyabb a fejévnél? Miért? — tehetjük fel a kérdést. A válasz egyszerű: a költő beképzeltsége emeli túl a nyakán a fejét. A költő ezért felejtkezik el a legfontosabb ipari növényekről. Esztétizáló szerele mérői két egész szakaszt ír, de egy olyan fontos növénynek, mint például a szója- bab, vagy cukorrépa, egy sort se szentel! _ A dercét is csak éppen hogy megemlíti. így látja a növénytermesztés fontosságát, s Rozmaringot és pityókát, tengerit meg kukoricát.. . Rozmaring van a vállamon, barna kislány kalapomon, búzaföldön kék muskátli, ameddig csak szemmel látni. Hej itt mennyi szőke rozs van, s mennyi répa nő a rozsban. Ebből lesz a finom derce, mitől meghízik a férce. Nyíljál, nyíljál kék muskátli, ameddig csak lehet látni, legyen belőled lucerna, bokrosodtól azért, mert ha a lucernát kigyomlálom kicsépelem, s learatom, lovam alatt lesz langyalom,s szeretni fog az angyalom. Helyes-e ez a fölsorolás? Nem, nem helyes! A külterjes gazdálkodásban a hatéves vetésforgó nem ismeri a rozmaringot. Ez az első súlyos kifogásunk ezzel a két sorral szemben. De ha jobban szemügyre vesszük a két sort, azt is meg kell látnunk, hogy a költő egészen leszűkíti Kovács Kunigunda szerepét a krumpliföldre, csak a természet elleni harcban mutatja meg, de nem mutatja meg leánytársaihoz való viszonyában. A költő elsüllyesztette őket a kukorica közé. De a döntő fordulat ezután jön. A költő biztatni kezdi a kék muskátlit (megjegyzésképpen: a búzatáblában látható kékszínű virág neve nem muskátli, hanem pipacs. De ez mellékes). Nyíljál, nyíljál kék muskátli, ameddig csak lehet látni... Hogyan? A költő — ahelyett, hogy a tarlóhántás fontosságát felismerné — biztatja a burjánt, hogy jöjjön, hogy bokrosodjék? Ha a kék muskátli valóban olyan mértékben elterjedne, mint ahogyan a költő mondja, akkor többször kellene ugarolni s ezáltal a költő súlyos károkat okozna. Ilyen súlyos hibákkal van teletűzdelve ez a vers. Pedig a versnek vannak szép részei is: Lovam alatt lesz langyalom, s szeretni fog az angyalom ... — mondja a költő. Ez sok mindent kifejez. Kifejezi, hogy a költő érzi már: a lovának — a Pegazusnak — még ablakra, tudásra (és tegyük hozzá, szerénységre van szüksége, hogy fölrepíthesse a költészet szférájába. Kifejezi, hogy a költő pozitíven viszonyul a lovához, az angyalát pedig nem szigeteli el, nem szűkíti le, hanem fölemeli és elhelyezi egy magasabb síkban. De figyelmeztetjük a költőt: lova alatt csak akkor lesz langyalom és a szeretője is csak akkor fogja szeretni velünk egyetemben, ha megismeri a valóságot, ha kijön a passzivitás farkasverméből, amibe beleesett és nem áll meg a kék muskátlinál, hanem a kispolgári szerelem és a kék muskátli népszerűsítése helyett lovát befogja s mélyebben szánt valóságunk talaján. IREDA JÓZSEF ARCKÉP A cégben nem tűri, hogy lekössék, tőle sok munkát vár most a közösség! S ha tőle közösségi munkát kérnél, épp nagyon el van foglalva a cégnél! /I gyűlés sok? Ezt sosem hallod tőle, bár kettő lenne egyszerre belőle, sőt három-négy! Mert elintézi nyomban: ő valahogy mindig a másikai van. Most munkát kap. Feszülten hallgatózom: „Nem, nem helyes magamat elapróznom!" Máskor a Művét kérik tőle számon: „Ha mindig csip-csup munkát kell csinálnom!?“ De jó fiú. Csak kissé feledékeny. Ezért, ha sürgős ügy adódik éppen, másra bízzák, bár elintézni senki nem tudná úgy, mint ő , de elfelejti. el nem mulaszt e feledékeny elme egy alkalmat se, hogy ne ismételje e komikus, egyetlen gyengeségét. Ám tenni róla? Elfeledte végképp. De jó fiú. Ezt sűrűn mondják róla. A fiút látom, de nem lelek a jóra. A terhektől ügyel, hogy óvja, védje nagy szellemének indokolt fölénye. Jobb így neki. Csak tévedjenek mások. Kétszer volt vezetőségváltozás ott, tökély babérján, lám, csak ő pihen s marad. Sosem hibázik. Nincs miben. UTUNK Egy év külpolitika a béke szolgálatában Amikor a két esztendőt elválasztó éjtszakán poharakat ürítünk mindarra, ami kedves és drága számunkra, egyik színültig telt poharunkat magasra emeljük mindannyiunk legféltettebb kincsére, a békére és arra az erőre, amely a legtöbbet tett érdekében: a Szovjetunióra, a Szovjetunió békepolitikájára. Elsősorban a Szovjetunió békepolitikájának tulajdonítható, hogy az elmúlt év jelentős lépésekkel mozdította előre a béke megszilárdításának ügyét. Az új esztendő kilátásait latolgatva a világ minden sarkában forrón és bizakodva köszöntik ezt az erőt. Gondolatban koccintunk a koreai hősökkel. Három év óta először történik meg, hogy a koreai városok nem elsötétíth atát ablakokkal fogadják az új évet; három újév után ez az első, amikor nem veri fel bombázók zúgása a koreai falvak csendjét. Még nincs béke Koreában, de már fegyverszünet van. A hős még nem tette le válláról fegyverét, résen kell lennie. De kezei már új házakat emelnek, eltakarítják a romokat, három véres esztendő után az első békés gazdasági évre készülnek. Az a tény, hogy ez bekövetkezett, a kínai nép által támogatott koreai nép hősiességének tulajdonítható, annak, hogy a világ haladó erői erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették a koreai nép védelmi háborúját. Az az erő, amely a nemzetközi politika síkján kezdeményezte és biztosította a koreai fegyverszünet létrejöttét, a Szovjetunió békepolitikája volt. A szovjet kormány képviselőinek nyilatkozatai, a Szovjetunió küldöttsége az ENSZ-ben tették meg az első lépéseket a koreai fegyverszünet megkötése érdekében. A Szovjetunió részéről történt kezdeményezés, amely megfelelt a békére vágyó népek óhajának és akaratának, oly széleskörű támogatásra talált a világ haladó erői részéről, amelynek erkölcsi súlya a tárgyalóasztal mellé kényszerítette az agresszorokat. A szovjet diplomácia állandóan figyelemmel kísérte a fegyverszüneti tárgyalásokat, leleplezte azokat a törekvéseket, amelyek a tárgyalások félbeszakítására, meghiúsítására irányultak. A szovjet békepolitikának döntő szerepe van abban, hogy Koreában hallgatnak a fegyverek. Koreában fegyverszünet van, de még nincs béke. Azok az erők, amelyek Koreára szabadították a pusztítás démonjait, ismét készek feléleszteni az elfojtott tüzet. A koreai nép, a világ összes népeitől támogatva, gondosan őrködik a roppant áldozatok árán kivívott fegyverszünet fölött s hajthatatlanul küzd a béke megkötéséért. A koreai nép reménnyel és bizakodással tekint az új esztendő elé, amelytől nagy sikereket vár békés építőmunkájában. Az újévre virradó éjtszakán a Szovjetuniót köszönti, amely rendkívüli jelentőségű erkölcsi és politikai támogatása mellett egy milliárd rubellel járult hozzá Korea újjáépítéséhez, s amelynek békepolitikájában építőmunkájának legdöntőbb biztosítékát látja. Együtt emeljük poharunkat a Német Demokratikus Köztársaság dolgozójával. Hazája sorsa mindannyiunkat foglalkoztat, mert elválaszthatatlanul összefonódott Európa biztonságának kérdésével. A Szovjetunióban a német dolgozó azt a világhatalmat köszönti, amely rendíthetetlen következetességgel küzd az egységes, demokratikus, békés Németország létrehozásáért a német nép, az európai béke, az egész világ békéjének érdekében. A Német Demokratikus Köztársaság népét szovjet csapatok is segítették a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló fasiszta puccskísérlet elfojtásában. A szovjet nép nagyarányú élelmiszerszállítmányokkal segítette az Egységes Szocialista Pártnak és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának erőfeszítéseit a német dolgozók életszínvonalának felemelése érdekében. Ha elkészítenénk a Szovjetunió elmúlt évi külpolitikájának a mérlegét, első pillantásra is észrevennénk, hogy vörös fonalként húzódik végig rajta a német kérdés rendezéséért folytatott harc. Míg a háborús erők mesterkedéseinek középpontjában Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, háborús gócponttá való kiépítése állott, addig a szovjet külpolitika a német kérdés rendezését tekintette a béke ügye egyik központi kérdésének. Ilyen értelemben foglalkozott a német kérdés rendezésével az elmúlt év nyarán a Pravda két emlékezetes szerkesztőségi cikke, amelyek jelentősen hozzájárultak a nemzetközi feszültség viszonylagos enyhítéséhez. A német kérdés békés rendezését sürgették azok az ismételt szovjet jegyzékek, amelyeket a szovjet kormány ebben az ügyben a nyugati hatalmakhoz, intézett. A szovjet jegyzékek nemcsak általánosságban hangsúlyozták a kérdés fontosságát és rendezésének múlhatatlan szükségességét, hanem pontosan megfogalmazott javaslatokat is tartalmaztak erre vonatkozólag. A Pravda két szerkesztőségi cikke, a szovjet jegyzékek, a szovjet küldöttség az ENSZ-ben, erőteljesen leleplezték az imperialista erők terveit és törekvéseit Németország szétdaraboltságának erőszakos fenntartására, a német fasizmus és revánsszellemű agresszió feltámasztására vonatkozólag, ugyanakkor megjelölték a német kérdés rendezésének egyedüli helyes útját. A szovjet kormány ismételt javaslatokkal és messzemenő engedményekkel fordult a nyugati hatalmak felé a német kérdés rendezését illetőleg. S miközben az imperialista hatalmak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok, mindent elkövetnek, hogy a fasiszta Nyugat-Németországot az Atlanti-tömb főpillérévé és faltörő kosává változtassák, semmibe véve magának a német népnek, a világ összes népeinek az érdekeit, a Szovjetunió a gyakorlatban bizonyította be, hogyan értelmezi a német kérdés rendezését a német nép, valamennyi békeszerető nép javára. A szovjet kormány a Német Demokratikus Köztársaság kormányával folytatott tárgyalásainak eredményeképpen elengedte a német népnek a jóvátételi tartozásokat, számos nagy üzemet helyezett vissza a német nép tulajdonába. A német nép két elvesztett háború tragédiáján keresztül mérte fel, hová vezet az olyan út, amelyet a bonni és párizsi egyezményekhez, a bermudai konferenciához hasonló útjelzők szegélyeznek. A német nép a Szovjetunió békepolitikájába vetett hittel és reménységgel fogadja az új évet, amelytől azt várja, hogy közelebb viszi leghőbb óhajának teljesülése, az egységes, békés, demokratikus Németország megteremtése felé. Gondolataink, jókívánságaink találkoznak a kínai dolgozóéval. Ő is a szovjet békepolitikára üríti poharát. Az elmúlt esztendőben a szovjet diplomácia fáradhatatlan harcot folytatott annak érdekében, hogy a nagy kínai nép a nemzetközi politikában valóban elfoglalt helye, súlya, szerepe szerint vehessen részt a Biztonsági Tanácsban, a külügyminiszterek tanácsában és minden olyan nemzetközi szervben, amelyben helye lenne és amelyektől csak az imperialista erők mesterkedései tartják távol. A Szovjetunió a nemzetközi egyezmények szellemében hirdeti, hogy az öt nagyhatalomnak együtt kell működnie a béke biztosítása érdekében. Mindaddig, míg a Kínai Népköztársaságnak nem biztosítják az őt megillető helyet és szerepet a nemzetközi kérdések megvitatásában és megoldásában, nem lehet szó a vitás kérdések teljesértékű megoldásáról. Az elmúlt esztendőben megkülönböztetett erővel érvényesült a szovjet külpolitikának az az irányvonala, hogy az összes vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján oldják meg. A Szovjetunió volt az első nagyhatalom (rajta és a Kínai Népköztársaságon kívül nem is volt más) amely válaszolt a százmilliók akaratát kifejező Béke Világtanács felhívására az „Öt Nagy“ közötti tárgyalások megkezdésével kapcsolatban. A szovjet kormány vezetői, beszédeikben, hivatalos közleményekben számos ízben kifejezésre juttatták a Szovjetunió szilárd meggyőződését, miszerint a vitás nemzetközi kérdések rendezésének egyetlen hatékony és a népek érdekeinek megfelelő módja a tárgyalás. A Szovjetunió azonban, ellentétben az imperialista hatalmakkal, nem köti előzetes feltételekhez a tárgyalásokat. A Szovjetunió késznek mutatkozik részt venni a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozásán, hogy megoldást keressenek a vitás nemzetközi kérdések orvoslására. A Szovjetuniónak ez az álláspontja tette lehetővé a külügyminiszterek értekezletének összehívását január hónapra. A Szovjetuniónak ez a magatartása különösen szembeötlő az imperialista hatalmak vezetőinek bermudai különtanácskozásával szemben. Az esztendő utolsó éjtszakáján, az új esztendőt várva koccintunk minden olyan emberrel a földön, aki poharát az életre emeli. S aki az életre emeli poharát, az a Szovjetunió békepolitikájának sikerére üríti. Vannak sötét erők a világon, amelyek a halált és pusztulást szeretnék rábocsátani a világra. Azzal ijesztgetnek, hogy a hidrogénbomba robbanási színhelyétől 50 kilométernyire is 100 fokon izzik a levegő és hogy néhány nap leforgása alatt egész népeket tudnak kiirtani. Valóban, az atomenergia roppant energiát rejt magában. De nincs olyan energiaforrás, amely hatalmat adjon az emberiség ellenségeinek borzalmas terveik végrehajtásához. A békére vágyó emberiség figyelme, szeretete, támogatása a Szovjetunió felé fordul, amely az év utolsó napjaiban ismét erőteljesen felemelte szavát a tudomány eddigi legnagyobb vívmányának békés felhasználása érdekében. Az ember nemcsak építésre, fejlődésre használja fel a természet erőit. Az emberiség ellenségeinek kezében a természet erői a rombolás eszközeivé válnak. A gőz nemcsak Polzanov mozdonyát hajtotta, hanem a csatahajókat is. A gáz, amely melegít és világít, Ypern és Flandria harcmezőire is eljutott, Auschwitz és Majdanek gázkamráiba is beszivárgott. Pasteur és Koch tudománya Isii Siro és Bullene tábornok cinkosainak kezére is jutott. Az atom már a hirosimai és nagaszakii áldozatok sírjain keresztül vonult be atörténelembe, és most világrészek elpusztítására kívánják felhasználni. A Szovjetunió azért száll síkra, hogy azt a roppant energiaforrást, amit az atom rejt magában, az emberiség boldogulására és nepusztulására használják fel. „Ami a Szovjetuniót illeti — szögezi le a szovjet kormány december 21-iki nyilatkozata — álláspontja teljesen világos: abban áll, hogy az emberi értelem hatalmas találmányát nem a civilizáció ellen, hanem annak sokoldalú haladására, nem emberek tömeges kiirtására, hanem békés szükségletekre, a lakosság jóléte fellendítésének minden eszközzel való biztosítására kell fordítani.“ A szovjet kormány nyilatkozata arra hívja fel az érdekelt államokat, hogy vállaljanak kötelezettséget, amely szerint nem alkalmaznak atom-, hidrogén és más tömegpusztító fegyvert. Ez az atomkérdés megoldásának egyetlen célravezető útja. A történelmi tapasztalat — pld. a gázháború betiltására vonatkozó egyezmény — azt bizonyítja, hogy az ilyen megállapodások hatékonyak. Ezért talál a szovjet javaslat támogatásra a világ minden becsületes embere részéről. A Szovjetunió külpolitikájának múlt évben elért eredményei, a békemozgalom a múst esztendei sikerei arra engednek következtetni, hogy ezek az eredmények és sikerek tovább fognak szilárdulni az új esztendőben. Ma már nem úgy tekintünk az új esztendő elé, mint valamikor a múltban. Ma már nem rejtelmes, nem félelmetes előttünk a jövendő. Ma már nem teszszük fel magunknak a kérdést: mit hoz az új esztendő, mert tudjuk, pontosan anynyit hoz, amennyit mi megvalósítunk. Mi nem azt mondjuk: reméljük, hogy béke lesz, hanem ezt akarjuk a békét. Az új esztendő a miénk lesz, a béke embereié. (k. m.) AZ ÚJ SZTÁLIN BÉKE-DÍJASOK immár negyedszer osztották ki a hagyományossá vált nemzetközi Sztálin békedíjakat azok között, akik fai népek közötti béke megszilárdításáért hazai vagy nemzetközi viszonylatiban a legtöbbet tettek. Tízen részesültek most abban a legnagyobb elismerésben, amelyet eza kitüntetés jelent. .. . Elnézem ezeknek a hősöknek az arcképét. Egyesekaz üldöztetés nehéz feltételei, veszedelmei között vállalkoztakaz emberiség, a béke szolgálatára. Tisztánlátó emberek, akik pontosan tudják, mit jelentene egy újabb háború a „korszerű" tömegpusztító fegyverekkel, saz atom- és hidrogén-bombával, fa baktérium- és más tömegpusztító fegyverekkel.Szívükben határtalan szeretet él ,a dolgozó emberiség iránt s ugyanakkor elszántság is, harcos elszántság: megvédenia békét -az imperialisták új háború kirobbantására irányuló kísérleteivel szemben. Három világrész, Európa, Ázsiaés Afrika tíz emberéről van szó — ide mögöttük ott áll kétezermillió ember. Tíz különböző államban laknak és ugyanannyi ,nemzethez tartoznak, más és mása foglalkozásuk, politikai állásfoglalásuk — de m egyekabban, hogymegértettékanépmilliók békeakaratát és készek azt győzelemre vezetni. Van közöttük három író, két parlamenti képviselő, két tudós egyetemi tőtanár, egy lelkész, egy orvos és egy politikai aktivista. Az írók között legismertebb előttünk Howard Fost, az Egyesült Álkamok haladó irodalmának kiemelkedő tagja. Bátor harcosa a szabadságnak és ellensége minden elnyomásnak. Regényei magával ragadják az olvasótés harcra serkentik. Bátor és öntudatos hangjában lazaz Amerika szólal meg, mely szobrai emel Wiashingtonnak, melya szabadságot az leletnél is jobban szereti. A milliók Amerikájaez sinem a világhatalomra törő monopoltőkéseké. Howard Fost nem kereste a meggazdagodás lehetőségét,mert írói lelkiismerete többre értékelte a nép millióit a dollárok millióinál. Félelmet nem ismer, mert lendületten bízik az amerikai népben, melynek békéért vívott harcát annyi írásában rajzolta meg. Az írók között ottvan a lengyel nép ma élő, legnagyobb drámaírója, Leon Kruczkowszki, ki asaját életében tapasztalta, a mit jelentett a fasizmus az emberiség számára. Évekig szenvedett honfitársaival együtta hitleri gyűjtőtáborokban. A felszabadulásután bátran síkraszállt mindazért, ami előbbre viszi az emberiség sorsát. Évek óta áll alengyel írószövetség élén isküzd a lengyel irodalom új sikereiért. A harmadik kitüntetett író Pablo Neruda, ki hazánkban is járt; művéből mindennyien jólismerjük. Pablo Neruda a világ dolgozó embereinek lelkiismerete. A chilei költő messze túlnőtt ,a nemzeti kereteken is ,szinte nincsen olyan zuga a világnak, sohol békeharcos műveit felismernék. Pierre Cot francia parlamenti képviselő a francia nép szabadságáért, nemzeti függetlenségéért és békéért vívott harcának egyik élenjáró alakja.Hajthatatlanul küzd a háborús bonni és párizsi szerződések ratifikálása ellen. Nevét nemcsak a francia nép, hanem a világ ,minden becsületes embere tiszteletbe rejtik’. Isabelle Blume tanárnő, a belga parlament tagja. Nemcsak hazája irodalmának, hanema belga nép küzdelmének is kiváló ismerője és vezetője. A béketábor egyiklegaktívabb tagja, aki világosan látja, hogy nemzetének békeharca ma egyet jelent síkraszállni Nyugatnémetország felfegyverzése ellen, megakadályozniazt, hogy a belga ifjakat hazájuk ésnépük érdekei ellen ágyútöltelékül használták fel az amerikai monopoltükések, világhatalmi törekvéseik szolgálatában. Az új Sztálin-békedíjasok között van John Bernal,a londoni egyetem fizikatanára, neves atomtudós és Szahib Szing Szokhi indiai mikrobiológus. Mindkettőjüket mélységesen felháborította, hogy tudományuknagyszerű vívmányait és felfedezéseit egyesek embertársaik tömeges pusztítására, háborús célokra takarják felhasználni. Mindkettőjüket az utóbbi esztendők eseményei döbbentették rá arra, hogy a gyilkosok kezit csak a béketáborszervezett ereje foghatja le. Andrei Gagero olasz lelkész egyike azoknak a katolikus kispapáknak, akik világosan látják az egyház szerepét a hívek szolgálatában. Erre a magaslatraaz élet vezette el, amikor Genom kikötőmunkásai között végezte lelkészi munkáját. Ez a meggyőződése vezette az ellenállási mozgalomba, ez adja számára az indítást, hogy felemelje i szavát a békevédelem szolgálatában. Hiába fosztja meg a hivatalos egyház papi állásától, hiába az egyház tilalma, csak még buzgóbban végzi békeharcos munkáját. Dr. Andrea Andreen a nemzetközi nőmozgalom ismer harcosa, a stockholmi klinika laboratóriumának főorvosa. Résztvesz abban a nemzetközi bizottságban, amely 1952-ben kivizsgálta Koreában és Kínában a baktériumháború kérdését. Személyes tapasztalatok alapján győződött meg arról a gyalázatos tényről, hogy az orvosi tudomány nagyszerű vívmányát hogyanhasználták föl egy szabadságát védőnép ártatlan gyermekeinek, anyáinak és véneinek elpusztítására. Részt vett annak a közleménynek a megszerkesztésében, melyet mi is jól ismerünk ,s mely valóságos vádirata baktériumfegyverek használói ellen. Az új békedíjasok sorát N. V. Popova, a Nemzetközi Nőmozgalomalelnöknője, a Szovjet Szakszervezetek Közponi Tanácsának titkára zárja be. Kitüntetése egyben a szovjet népnek szóló elismerés is. Mert Nina Popova azt is hatalmas, méreteiben és fontosságában szinte fel sem mérhető erőt jelképezi, amit a szovjet nép ésa Szovjetunió békepolitikája jelent. A Sztálin békedíjasok száma tehát tíz új kitüntetettel gyarapodott. Ez a tíz harcos száz- és százezer, millió embert képvisel, és ez a szám egyrenövekszik. Eza növekedés igazolja, hogya béke az egész emberiség ügye. A béke fája erős és hatalmas, gondozása a haladó emberiség tudósainak, orvosainak, íróinak, lelkészeinek politikusainak lelkiismereti kérdésévé vált. BENDE BÉLA Az Utunk előfizetési díja évi 20 lej. Előfizetni lehet a Sajtóelosztó Központ összes fiókjainál. SZERKESZTŐSÉG: KOLOZSVÁR, MÁRCIUS 6-8. 8. Telefon: 1086. Intreprinderea Poligrafica Cluj — 8705