Utunk, 1965 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-01 / 1. szám

TARTOMÁNYI KALA­PÁCSVETÉS. Szilágyi Ist­ván, a fiatal bajnokjelölt először vett részt kalapács­­vető versenyen. A junior ka­lapácsot az egész tartomány terültén keresik. MAROSI PÉTER ÚSZÓ EREDMÉNYEI. A rajoni úszócsoda a szocialista rea­lizmus forrásaitól leúszott a kisepikáig, háton. Az ered­ményt állítólag azért nem hitelesítik, mert a rekord­ folyóiratban történt, a fo­lyóirat folyásának irányá­­ban. MEGLEPŐ SÚLYEME­LÉSEK. Lászlóffy Aladár­nak — saját bejelentése sze­rint — sikerült fölemelnie a Naprendszert, bolygókkal. Öccse, Lászlóffy Csaba pe­helysúlyban indult, és egy májusi esőcseppet emelt föl. Fábián Sándor röntgengépe­ket emel, Szőcs Kálmán egy szőke lányt három szakítás­sal. Kádár János önmagát­­emelte föl, szárnyakkal, Szi­lágyi Domokos Balassa Bá­­lint-sorokat emel, továbbá fölemeli a kiváló súlyemelő Lászlóffy Aladárt, mikor az izmos költő éppen a Nap­rendszert emeli. Ezenkívül Szilágyi Domokos Máté evangélistát is kieme­li és biztos kézzel átteszi Amerikába. Molnos Lajos szintén részt vett a súlyemelők versenyén, őt a nagyapja emelte föl. AUTÓSPORT. Gáli Ernő, a biztos­­kezű gépkocsivezető kilenc lapszámon át hajtott egy Trabantot, am­ivel si­került megdöntenie Panek­ Zoltán ed­digi, csúcseredményét. A meglepő tel­jesítmény akkora föltűnést keltett hogy tartományi lapjaink a jövőben külön Trabant-reszortot fognak föl­állítani. LÉTAY LAJOS ÉS AZ AGYAG­­GALAMB-LÖVÉS. Létay Lajos, akit a biztos szem, a nem rezzenő kéz kiváló agyaggalamb-lövővé avathat­na, bejelentette, hogy nem vesz részt az agyaggalamb-lövő versenyen. A szelíd költő ugyanis még akkor sem lő galambra, ha az előzőleg agyagból készült. KOLOZSVÁRI LÓSPORT. Tarto­mányi lósportunk fejlődése mellett szól az a jelenség, hogy néhány elszi­getelt vers és novella áttanulmányo­zása után több olvasó kijelentette: úgy érzi, lóvá van téve. Lóversenyre valószínűleg később kerül sor. MIKÓ ERVIN ÚJABB TÁVGYA­LOGLÁSA. A híres gyalogló, aki a Konstanca— Vajdahunyad — Krajova távolságot egyetlen cikk alatt képes megtenni, hír szerint az Országos Sportegyesület érdeklődését is fölkel­tette. Eredményeit azonban — a sza­bályok értelmében — csak akkor jegyzik be, ha minden lépésnél meg­érinti talpával a terepet. BODOR PÁL ERŐNLÉTE. A jeles öttusázó, aki futás közben cikket ír és céllövés közben költészettel is tud foglalkozni, bejelentette, hogy to­ronyugrásra is benevez, mert amíg a Toronyból a medence vizébe ér, az­alatt egy trilógián dolgozhat. LABDARÚGÓINK. A költők válo­gatottja (Rajoni Új Törekvés) huszon­kettőmál 1 arányban verte meg a kritikusok csapatát (Belvárosi Pasas Klub). A játék a Pasas-fiúk lefutá­sával kezdődött, de a Törekvés-hát­védek szereltek, s rövidesen felbon­tották a formát. Ezután kitűnő össz­­játékkal a kritikusok hálójába rúg­tak több kozmoszt, emelődarut és dé­ligyümölcsöt, végül pedig a labdát (1:0). A váratlan gól a Pasas-csapatot pánikba ejtette, és egymást kezdték rúgni, így néhány kisbolygó, mérta­ni test és képzavar után a második dugó is berepült (2:0). Ezután a Pa­sas-együttes szétzüllött, és úgyszólván lefejelte magát a pályáról. Ilyen kö­rülmények között zuhogni kezdtek a legkülönbözőbb fogalmak, tárgyak, filozófiai látomások és ezek közé rej­tetten a dugók. A Törekvés együttes rövidesen tizenegy — egymáshoz fel­tűnően hasonlító — szeretőt is be­gurított a pályára, majd behozták a családtagjaikat is és beállították a végleges eredményt (22:0). Minden já­tékos és minden szerető egy góllal járult az eredményhez. A kritikusok csapatának kapusa — a különben bátor — Kántor Lajos, valahányszor egy kozmosz vagy egy fényév süví­tett, nem merte reávetni magát, ha­nem ő is beugrott a hálóba. A köl­tők­ igazi, hamisítatlan játékkal szó­rakoztatták a meglepett szurkolókat. ÜTÜNK-KRONOSPORT-TIPPEK: Szőcs István—Sütő András (pankrá­ció) x Lászlóffy Csaba—Apollinaire (ma­gasugrás) 2 Utunk Autóklub—Korunk Autóklub [100 000 km fölött) x Utunk Teke—Korunk Teke (teke) 2 Utunk Pingpong—Korunk Pingpong (pingpong) 1 , . , , Csehi Gyula—Csehi Gyula (birkó­ zás) 1 Utunk A. C.—Utunk A. C. (hu­mor) 1 Kritika—Kántor La­jos­(vívás, visz­szavágó) 1 Huszár Sándor—Irodalmi portrék (műkésdobálás) 1 Irodalom A. C.—Élet A. C. (ma­­rathoni futás) 2 Generálsötét, a sötétben le­eresztik a függönyt és porolják. A súgólyukban porszívóznak. NARRÁTOR (halvány fénysu­gár világítja meg, majd ge­nerálvilágosság). Jó estét kí­vánok. KÖZÖNSÉG (lelkesen). Egész­séget, generál elvtárs! (A színház épülete előtt eközben sétáljon karonfogva egy egye­temista lány — lehetőleg agronómuslány — egy orvos­­tanhallgatóval.) NARRÁTOR. Péntek vagyok, 1962-ből! KÖZÖNSÉG. Mi pedig a Ro­binson! Hát most még mond­ja, hogy nincsenek véletle­nek! NARRÁTOR (bólint): (A kö­zönséghez, akit ezután Ro­binsonnak szólít.) Kedves Robinson! Elnézést kérek, de itt az új blokkházban gene­rál-nagytakarítás van ... Azonban haliga, a bejáró­nőm porolja éppen a szőnye­get... (Generálvilágosság. Julcsa néni mint generálbejárónő porolja a függönyt.) JULCSA NÉNI (félre, függöny­be): Hát a Péntek úr nem mondta, hogy ez a szőnyeg ekkora ...! (Porol.) Nem is tudom, minek kell Péntek úrnak ekkora perzsaszőnyeg! (Porol.) Na, mondjuk! Úgyse veszi észre a Péntek úr, hogy nincs egészen kiporolva! (Félrehúzza a függönyt. A háttérben látható lesz egy új nagyváros, péküzlet, gyár és szorgos, siető emberek. A rendező vigyázzon, hogy az egyes emberek, egyéniségek is legyenek.) PÉNTEK (cigarettára gyújt. Megnézi a karóráját): Hát ilyen pontos ez a Thornton Wilder ... Ezek szerint: nél­küle kell a mi kis városunkat megtartani... (Robinsonhoz, a városra mutat.) Íme, ez a mi épülő, szépülő kis szocia­lista városkánk! (Emberek mennek az utcán, villamosok csengetnek — csen­gésük legyen inkább határo­zott, mint férfias.) PÉNTEK. Itt jön Popescu, Ko­vács és Mr. Smith. (Köszön.) Jó reggelt kívánok. Spanyol­hon grandjai és farmerem! POPESCU, KOVÁCS és MR. SMITH (egy pillanatra meg­állnak, biccentenek a narrá­tor felé.) POPESCU (Kovácshoz): Nem láttad az előhozó embert? KOVÁCS (félre, némi éllel, ki­fejezetten a szerző felé): Nem, akkor a tengerparton voltam a feleségemmel. .. MR. SMITH (melegen, kifeje­zetten, félre): Én is szeretem a mi kis városunkat... (A narrátor felé int.) Gudbáj! Sietek, mert vár nem, Becky, a baptista székesegyház előtt. PÉNTEK. Íme, a városkánk egyszerű fiai! De hal­lga, mintha jönne a Tizenkét Dü­hös ember! A TIZENKÉT DÜHÖS EMBER (megáll a narrátor előtt, or- V­ditanak). Villamosszékbe! A Gebefügit! (Dühösen elrohan­­r­nak, generálsötétbe.) PÉNTEK (magyarázva, fény­be). Persze, a mi kis váro­sunkban is vannak­ problé­mák. Gebefügi orvhalászott a Szamos-hídon, és az es­küdtszék most azon tanako­dik, hogy ne ültessék-e vil­lamosszékbe. (Mélázik, majd hirtelen fölkapja a fejét, fénybe, kifejezetten.) De ni­ni... Kit látnak szemeim ... Dutut! a hosszútávfutó halá­lát! (Fejére csap.) Nem, az a­­ centercsatár volt... a halállal. (Férfias hangon.) Itt látjuk a Koméit, azaz az Ügynök villamosát. (Autóbusztülkölés, trolibusz-sercintés; a közjár­művek fokozatosan lefutnak 200 ezer kilométert, majd el­mennek, generálba.) KORNÉL (lihegve berohan): Nem... nem látták ... a ... villamosomat? PÉNTEK: Nyugodj meg, Kor­nél. De készülj föl a szomorú hírre: Kolozsváron nincsenek villamosok... KORNÉL (megdöbbenve). Hát akkor mi lesz velem? Ho­­gyan lesz villamosa a hosszú­­távfutónak? (A rendező itt érzékeltesse, hogy konfliktus van. Esetleg szaladjon össze egy Trabant meg egy motor­bicikli.) PÉNTEK (barátságosan). Menj trolibusszal, Kornél. KORNÉL (magányosan). Azt sohase tudom utolérni ... így lettem éppen hosszútáv­­futó. (Mint aki régi emlékeit idézi.) Valahányszor kijövök az új lakásból, mindig akkor húz el a trolibusz az utca vé­gében . • És én szaladok, hosszan, végig a kettes troli­busz vonalán ... (Amíg Kor­nél emlékezik, a sarkon be­fordul a trolibusz, de reá van írva, hogy „Generálba“.) KORNÉL: Éppen így! (Elsza­lad.) PÉNTEK. Bár érnéd utól, Kor­nél, és bár venne fel! (Utá­nanéz, hosszan, itt érzékel­tetni kell, hogy a darabban humanizmus van.) JULCSA NÉNI (porcióval, be): Péntek úr! Én úgy hánytam­­vetettem-sütöttem ki eszem­ben (meghatottan), hogy de its még csak kiporolom azt a kis szőnyeget! (Félre:) Lel­­kiösmeretem nem hagy nyug­ton. PÉNTEK (megértéssel): Porol­ja, csak porolja, asszonyság és Jula nén (ellágyulva:) án­gyom asszonyság! (A közön­ség felé:) Ilyen szorgos, taka­rékos, akkurátus lélek a mi takaros takarítónénink... JULCSA NÉNI­­porolva össze­húzza a szőnyeget, majd be­megy a súgólyukba, súroló­kefével. Utána nagyon gyors generálsötét, nézők fejében kifejezetten tartósan. Szünet­ben mindenki egyen perecet. Péntek ezalatt elmegy Szom­batnak.) VÉGE az I. felvonás 22-ik (fuccs) jelenetének. FÖLDES MÁRIA dl­szfítszútál­ futó viltaminc (Háztartási misztériumjáték) SZŐCS ISTVÁN Birkózás és kerámia — valamint a három pun háború okairól Egyesek még mindig nem tudják, hogy a Laokoon szo­­borcsoportozaton látható birkózást melyik csapat nyerte meg. Az egyik klasszikus szem­tanú — Aeneas — egy éj­szaka így számol be­­ a meccsről a sportesemények iránt érdeklődő Didó ki­rálynőnek: „Ilii agmine Laoconta pe­­tunt... serpens amlexus uterque implicat“. Noha itt a szerkesztőség­ben egyelőre még senki se tud latinul — én azonban rájöttem, hogy a fenti szö­vegben a serpens szó csak­is kígyót jelenthet, a Lao­conta kifejezés pedig Laokoon-csoportot — esetleg kissé sza­badon, „modernizált“ fordításban — Laokoon válogatottat. A Laokoon válogatott és a kígyók mérkőzésének első fél­idejében szemmel láthatólag a kígyócsapat vezet, a trójaiak­nak valószínűleg a sorshúzásnál is pechük volt, mert a trójai főpap a legjobb kondícióban lévő nehézsúlyú kígyóval került össze a szőnyegen, hogy erejét összemérje az izmos boa fiú­val. Azonban Didó királynő, aki a meccs lefolyásáról csak Aeneas sporttudósítása alapján alkothatott képet magának , nem láthatta az esélyeket annyira kézzelfoghatóan, mint egy ma élő kolozsvári keramikus. Ugyanis míg a keramikus az antik vállizmok hullámzásá­ból kikövetkeztetheti a menet következő fázisát — a főpap­együttes pontozásos vereségét — addig az észak-afrikai ki­rálynő abban a hitben szurkolhatott, hogy a versenyt a kí­­gyófavorit veszti el! így a rajongó, de nem keramikus királynő feltehetően — néhány közbekiáltással — megzavarta a sportbeszámolót. (Ilyen szavakat találunk a szövegben idézőjelben, mint: „Quamquam“, „príma“, „heu reá“ (az „hajrá!), „Tibi!“, „De Tibi!!“, „O terquequaterque“, „Templo!“ stb. Itt kezdődik valójában a trójai drukkerek és a karthágói szurkolók összeütközése. Ez odáig fejlődik, hogy a trójai szpí­ker a 2. évek végén váratlanul abbahagyja a közvetítést, és hadiflottát kezd építeni. Míg Dida csak Aeneas távozása után eszmél reá, hogy a kígyók 3:0 arányban legyőzték a főpapok válogatottját, ad­dig egy mai kolozsvári keramikus azonnal számolt volna ezzel az eséllyel. Ha Karthágó trónján Didó helyett egy mai kolozsvári kera­mikus ült volna , úgy a pun háborúkra nem kerül sor, szin­te bizonnyal. & SZERKESZTŐSÉG Centerhall: Bajor A Súlyemelő: Bajor A. Kisöblű sportpisztoly: Bajor A. Abebe: Bajor A. (főszerkesztő) Bíró: Bajor Andor Bíró szemüvege: Bajor A. (főszerkesztő helyett) Futó ló és paraszt: Bajor A. (marath­oni) Álló vízben úszó: Bajor A. (Marosi P. helyett) Kapus (altiszt): Bajor A. Néző: Bajor A. (olvasó helyett) SURÁNY ERZSÉBET és Ifj. CSEH GUSZTÁV rajzai / KÁDÁR JÁNOS : Szeretem gerelyét főz Délben kinyitom lila boldogasszonypapucsa-szemeimet és elrepülök, mint a mézmadár. Tollaimat felhőkben szellőztetem. Sarkantyúmat a nap szügyébe vágom. Farktollaimból szivárványt fonok. Mellehúsom pedig az ifjúságé, mert a Fiastyúk hegyében irigyok kendermag .Én gyermekként voltam páva, ifjúként vármegyeház, majd fölsördültem a sertől. Ekeszarvként szorítom szántók izmos tenyerét, traktor vagyok és vetésforgó. Életem bibeszál, nevetésem lencse. Családom pillangósvirágzatú. Szeretőm gerelyét főz, az arca: birs, a nevetése: mák, s én olykor elrepülök a szélben. Kiszellőztetem tollaimat, szivárványt fonok délben pirosra sült szárnnyal ... KINK olimpiai tanfolyam SZILVeszte­fi különkiadása ÚSZÓ SZÁM Pompás fiúk vagyunk! Nemrég megalapítottuk az ütr,„i bizottság röviddel ezután foly­óirat sportbizottságát. A sport-és javaslatot terjesztett az ütünk « tart°tt­ melyen a főszerkesztő elnökölt vasolom, hogy pompás fiú vagyok “TeSzt°* elé" A javaslat 'gy hangzott: „Ja- A javaslat óriási érdeklődéstkd. «­rr*- . , , . .. főszerkesztő (Bajor Andor) azonn.i­att az Utunk szerkesztősége körében. A­jor Andor javaslatát. Mint mind 5ót kért és tam°gatta az előtte szóló Ba­labdarugónak ismeri, aki azonban l"3, a?,elötte SZEMÓ személyiséget kitűnő tanul - rúgást kapott sipcsontjábffTM^0TM^-,^ merko^n - méltat­­ballcsapatot létrehozni, melynek kfli eZfr­­eSyeA1’.1, nem ,V°U kepes azt a fuU Részéröl a javaslatot meleSPn t °nala/ m°st folraJz°lódnak a lathatáron, az utána szóló Bajor Andor megfonta USy tj,SZ1’ ebben átérthet Ezután a szerkesztőség Bajor al, nézeteivel is, kijelentette, szerinte a szerkesztőség?01" n®vü tatBa emelkedett szólásra, aki Részéről a javaslatot melegen táma/t^61^61^!?* 3 a f?szerkeszto mögött, hogy úszni is tud, és ezt az ut&IV^V Tr ^nja kiegészítem, tette, hogy ö: centerhalf. 3 mó 15 bizonyíthatja. Ezenkívul bejelen­v itá^^TSJS^tSíl“­ A"dor» szólt hozzá az «WTM élesedő állította: «-ismerd meg teISaSt^T ”Szikrátész, azt t^gi köreinkből. Ezt azonban nem tesszük meg, mert a görög bölcs újabb föl­dmérésekhez segíthet minket. Nevetésen annak fölismeréséhez, hogy pél­­dául én kiváló hegymászó vagyok. tbvábbá céllövő és tacesbiró.“ 1^ után a magvas hozzászóló után a helyettes főszerkesztő: Bajor Andor V-Vrr VGuhor-^r!lu f Vet' Am»! kifejtette, nem szabad elhamarkodottan ‘Jffi ? k«rnn›k­htJift| ke-PfSuCf nk't. De ugyanakkor arra is törekednünk kell, hogy a körünkben levő tehetséget fölkaroljuk és megfelelő támogatás­­ban részesítsük, ennek pedig egyik igen hathatós eszköze: a dicséret, ő — mint főszerkesztő — nyíltan kimondja, hogy az előtte szólót valóban pom- Pof­f­unak ismen. De ez nem jelenti azt, hogy ez a kitűnő elvtárs, nem tud például sakkozni és korcsolyázni, róla ezen utóbbi készségét nem gyakorolja eléggé. Ez után az elvi jelentőségű hozzászólás után az altiszt (Bajor Andor) fej­tette ki — sajnos — eléggé káros nézetei­t. Az altiszt a főszerkesztőt, ,ön dicsé­rttel *’ és „fontoskodással“ vádolta — a gyűlés tagjainak pisszegése közepetteAz elszemtelenedett altiszt, akinek a neve a múlt évben az Ötünkben megjelent, ezért a dicsőség a fejébe szállt — arra vetemedett, hogy kijelentse: a szerkeetőségi titkár hegymászás közben rette­netesen káromkodik, kiveresedik, és 10 lejt szokott ígérni egy lóért, hogy föl­vigyék. A következő hozzászóló (Bajor Andor) javaslatára a kétségtelenül ittas ál­lapotban lévő altisztet kizárták a szerkesztőségből, és a titkár egyik ismerősét vették föl, a szorgalmáról és pontosságáról ismert, derék Bajor Andort. Az új altiszt egyszerű, közvetlen falusi nyelven kijelentette: „Elvtársak, én nem vagyok a szavak egyénisége De olyan egyéniség vagyok, hogy meg­mondom az igazat Akik ismernek, adják, jó elvtárs­ vagyok, és ezért meg­mondom: fő a közösségi szellem. Mguk ne mondják: pompás fiú vagyok, mert ez nem igaz (meglepődés a teremen). Ehelyett mondják inkább: pompás fiúk vagyunk (derültség a terembeig kiért ez a helyzet. És én az igazat a fő­szerkesztő úrnak is kész vagyok , amibe mondani" (újabb derültség a te­remben). Ezután az építő, egyszerű, palac. hozzászólás után a gyűlés a javaslatot módosította. Kimondotta, hogy „poros fiúk vagyunk“, és elhatározta: egy olimpiai sport­szám szerkesztésével tcszteli meg eredményeit. A sportszám szerkesztése után n sktünk szerkesztői több meghívást kap­tak birkózóversenyre. A sportbizott­ erre egyhangúan föloszlott. BABA­ PÁL Minőségi UGRáS —­­ résekkel­ yermekíróink csapat­­­­ta örvendetes minő­ségi ugrást hajtott végre az elmúlt hónapban. (Ha rangsort akarunk fölállítani, első: Tüskés Dönci, második: Brum­­mogó, harmadik: Korda István.) Ez az ugrás már régen esedékes volt, mert a fia­tal olvasók — gyermeke­ink, óvodistáink — nap mint nap fölvetették a kérdést: Mikor fognak gyermekíróink ugrani minőségileg? Erre a súlyos kérdésre maga az ugrás volt a vá­lasz, és egyben a mérce, mely sikeresen fölemel­te önmagát, és túlugrott saját keretei között. Gyermekíróinknak nemcsak azért kell állan­dóan ugrani, mert ők pe­dagógusok, de kötelezi őket mércéjük is, mely emelkedik, nő és virág­zik. És ezért — elszige­telt esetekben — már az a veszély is fenyegetett, hogy a mérce ugrik át az íróinkon. Az oktatás állandó nö­vekedése is növeli-széle­­síti mércénket, mely ta­lán kétszer akkora lett, mint mikor lent tartot­tuk és még nem volt fel­emelve. Ezen mércét talán van, aki leüti, azonban tudo­másul kell vennie, hogy más mércét akkor sem kap. A leütött mérce he­lyére új mérce sarjad, és az talán még magasabb lesz, melyet maguk kis­gyermekeink emelnek föl, évről évre, sőt évti­zedre — míg csak be nem lépnek maguk is szülőnek, szám jelzi asites­ton­­­­i, Brumn­ó és Korda. Mindhárom jó és ma új mércével í­a el a napvi­lágot, még elénk tar­tanak, hogy ne riadjunk meg, ha­ a gyermek­írók bátra ugorják át. És íme:­igszületett az eredményzummogó te­vékenység* Korda és Tüskés D*­­ írásai, iro­mányai. Lelkeseink még­sem­adéktalan. Ugyanis­­ dhárom hőst — az uga fellett — tö­rések is é­rják, sőt an­nak sze­dő alanyai lesznek hősök. Brumff * a végén szenvedet lanyi törést. Itt egy ve­kesz ba­rátunkká­­ az erdőben törésmenni tud tevé­­kenykedishg népsze­rűsíti a neszetet, ez­által mes*1 élete itt. Bruttf­­ . azonban megunja [vitelét és a városba -. az O.C.L. üvegkö­­ttésébe, ki­szolgál011' “­ kezdőd­nek a tő­k, melyeket megbpc­znak, ha nem hat ? ki a med­ve reál!-' jellemrajzá­­ra oly fli­ndolkoztató S'ef'r«v^” “ a ki­csíny ob^nem tud_ nak ko'fKell° szam­­h311' jh Ezzel fen Tüskés Dönci f­elVan meg­térve akkor lat­iul ’ nyilvánosan af.í »se­lyozná a törést Mókus Márton, Csiga Karcsi, Bölömbika Béla, Uhu­bagoly Félix, valamint mások jelentkezése nél-. kül. Dönci és Zümzi előbb párhuzamosak, majd derékszöget alkot­nak Stiglinc Tihamér be­szédével. Ezután — sze­rencsére — a dolgok rendbe jönnek, és a törés többé nem ragad meg tu­datunkban, sőt inkább az ugrás vesz bennünket igénybe.** Korda István szintén nem mentes a töréstől, noha nagyot ugrott. Kor­da törése inkább szerke­zeti, mint jellembeli tö­rés. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy nem kell ápolni. Kordának legkö­zelebb annál is inkább kell ugrania, mert nem áll meg itt a fejlődés, to­vább fog fejlődni a­ Kor­da is és a mérce is. Ennek­­ellenére örven­detes tényjelenség gyer­mekíróink ugrása a föl­emelt mércén, mellyel kicsiny olvasóinknak új meglepetéseket szerez­nek. De még inkább meglepődnének az ártat­lan olvasók, ha a minő­ségi ugrás végre eljutna a várva várt törésmen­tes állapotba, mikor vé­gül a mérce is jóllakik és az ugrás is megmarad. * Jégháti Stefánia: Brummogó. Ifj. Kiad. 6 lej. ** Korda István: Bőr­harisnya. Ifj. Kiad. 6 lej bőrharisnyában. *** Zöld Tóbiás: Tüs­kés Dönci. Ifj. Kiad. 8 lej vászonban. "V­ágo­n a fát bűvös halomba V­ágom a fát bűvös malomba Vágom a vágható vágást Mert vágom egy nő után“ Thuküdidesz-Edison és Lehár F. Pettyem petyereg, Vérem vacsorái, Tespedek én tepsimben, Óram alatt olvadozom, Lábadozó lábbal. Olimpia az utcán Megcsókolt. Nem jött hozzám, Ujjaimat újította, Tarkóm tarkán takaritá. Fejem megfejelte. Olimpia kalimpál, Kalimpia olimpál, Olimpia, Olimpia, Szívemnek kolompolója, Olimpia, Olimpia, Kalimpáló-kolomp-lila, Lila kék és megint lila, Te hejdani hajdina! SZILÁGYI DOMOKOS Olimpia, Olimpia... Hajdina és hajadon. Hajad engem bajba fon, Bajba fon és vajba von. Kalimpálok kapudon. Kedvem kék kapudra száll, Kapu leszek, s Baltazár, Szőke fürtű haja­ szálak, En Tégedet, baltazárlak. „És bekené szurokkal“ Mózes—Brigitte Bardot—Sipuiusz Bezárta Baltazárt, Aj a török császár. Császárnéik leana. Lakatot tett Baltazárra Császárnak leana Konstantinápolyba’. Ki nyitja ki Baltazárt kit a lean­ai bezárt, ki veri le baltájával Baltazárnak zárját? Megyen már a hajnalcsillag, Mendegél, Vitézek, mi lehet Szebb dolog a végeknél? . . . Akkor hát: Végek. I Fejezet a NÍLUS Áradása után két héttel megérkeztek a nini­­veiek Ur városából. Magukkal hozták ősi hitvilágukat, továb­bá egy cethalcsonttal kikemé­nyített vízilóbór sportzászlót, fügét, pálmaágat, kutyafogakat, valamint Ahámot, a vízipóló-trénert. Ahám egyenesen a fáraó palotájába ment, háromszor meg­hajolt, és bejelentette, hogyha nem verik meg a Nílus-parti fiúkat legalább tizenkét-nullra, úgy a niniveieket tüstént el lehet adni kőhordó rabszolgának, piramisokhoz. Eközben Ahám képet alkotott a fáraó udvarának eltérő szokásairól. A fáraó profilban ült Adám előtt, és nem nézett az edző­re. Karját kifordított tenyerekkel maga elé tartotta, mintha kukorékolni akarna, ezt azonban a helyi szokás írta elő. Hát­tal az uralkodónak a trónörökös volt látható, szintén profil­ban, és kifordított tenyérrel, az ifjú azonban növésben csak kö­rülbelül a fél araszt ütötte meg. Velük szemben a fáraóné ál­lott, hasonló testtartásban, fején egy karvallyal, és azon igyekezett, hogy egy rózsaszálat nyújtson át férjének, törpe­növésű gyermekük feje felett. A trónus körül — a merev szertartás közben — öklömnyi galacsinhajtó bogarak nyüzsög­tek, az uralkodó családot azonban mindez szemmel látható­lag nem zavarta. A kép beszédesen bizonyította, hogy az ókori Egyptomban nem volt kifejlődve a féregtelenítés. — Memnon — szólalt meg végül az óegyptomi fejede­lem. — A tréner ki van rúgva! Ahám kifele indult a fáraó szolgájának balján, az ural­kodó család pedig leeresztette tenyerét és jelentőségteljesen összenézett. II. fejezet AHAMOT KUK-RA, A SPORTBÍRÓ házában szállásolták el. Kuk-Ra az előszoba sarkában törökülésben állandóan föl­fele nézett, mintha azt vizsgálná, nem ázott-e be Pla-Fon. — Íbisz hozott — mondta Ahámnak —, de remélem, hogy a sakál fog elvinni! Ez a köszönés nem volt szokatlan Óegyiptomban. Ahám megérintette fejével a padlót, majd ismertette a sportbíróval a csapatösszeállítást, a vizipóló időpontját, va­lamint a niniveiek hit- és erkölcsi világát. ÓRIÁS TÖMEG verődött össze a Nílus-parti medence kö­rül ... A nézőközönség azon­ban elég vegyesnek volt mond­ható. Egyeseknek sakálfejük volt, mások viszont karvalyok­nak bizonyultak, válltól fölfelé. A páholyokban a rút, nyüzsgő bogaraknak is tekintélyes ülőhelyeket biztosítottak; ezek a férgek azonban minduntalan lemásztak a padokról, szana­szét görögtek, és a legváratlanabb helyeken tűntek föl vissza­taszító, trágyából gyúrt labdáikkal. Ekkor megjelent Kuk-Ra. Törökülésben elhelyezkedett az óegyptomi medence partján, és megadta a jelt. IV. fejezet A NINIVEIEK KÖZÖTT elevenen élt a vízözön legendá­ja. Ez már önmagában is előnyt jelentett a vízipólózóknak, de még inkább javukra szolgált az egyptomiak merev társadalmi szerkezete, valamint múmiakultusza. Ezért, valahányszor a ninivei fiúk passzoltak, a labda mindig átcsúszott az egypto­­mi hátvédek kifordított tenyerei között, és a níluspartiak csak akkor jutottak lövéshez, mikor a labda közvetlenül pro­filból repült feléjük. Ilyenkor is azonban többnyire csak fejeltek. Egyetlen alkalommal kerültek gólhelyzetbe az egyp­tomiak, Kuk-Ra azonban ezt is lefütyölte, mert kiderült, hogy labda helyett egy vízbe esett skarabeust vágtak be a Ninive csapat kapujába. Már tizenkét-nullra vezetett a vendég­ együt­tes, mikor a fáraó jobb tenyerét hátrahúzta, s előrelendítette a balt. A trónörökös, valamint a fáraóné, fején a karvallyal, hasonlóképpen járt el. Ez pedig nem jelentett mást, mint hogy eresszék be a medencébe a krokodilusokat. V. és VI. fejezet A BÍRÓ az első öt percben kiállított egy niniveit meg egy krokodilust, akik játék közben összeverekedtek. Ez a megoldás mégsem volt kielégítő, mert a krokodilust a víz alatt pótolni tudták, a ninivei játékost azonban nem. Rövid időn belül az összes niniveiek a parton álltak, mellettük mérges, hadoná­szó krokodilusokkal. És ugyanakkor a medencében legalább még egyszer annyi krokodilos tanyázott, csattogtatta a fogát és fejeit. A POLCZÓKAT piramisépítésre osztották be. A fáraó bosz­­szút állt, és a vesztes csapatot — amely sportszerűtlen kö­rülmények között 13:12-re kikapott — eladták rabszolgának. Kedves ifjak! Ezelőtt 5000 évvel, bizony, körülbelül ilyen volt az egyp­­tomi rabszolgatársadalom erkölcse. DÁNÉ TIBOR cá­r fáraó bosszúja (Ifjúsági történelmi regény) III. fejezet SZŐCS KÁLMÁN Szőke távgyaloglás Én nem ismerem még a szeretőmet, Mikor elindult, nem láttam az arcát, Azóta egyre követem az úton, És énekelek, hátha visszafordul. Vezet előttem, jó húsz angyalhosszal. Csak annyit tudok róla, hogy ő szőke, Nádszáltermetű, Krisztinának hívják S én néha almát gurítok utána. És anyajegis van szája szögleténél, és azt is tudom, angyal ő, leginkább, ezért nem veszi soha föl az almát, de vágok én még hozzá sárgadinnyét. Mert szeretőmnek árnyéka is szőke, A hangja selymes, mint a bazsarózsa, Oly gyors a lába, mint az őzikéké És nem ismerem még a szeretőmet. BANNER ZOLTÁN A futballtrikók szindinamikája ( Ruhatárlat-vezetés) A festői térhatású futballtri­­­CL bűn alatt nemrég meg­nyílt ruhatárlat: szindinamiká­­kat, figuratív víziókat, imagi­­nációs kontrasztokat, trikókat, gatyákat és más modern képző­művészeti meglepetéseket tar­togat. Az első szegen egy céklave­res kompozíciót pillantunk meg, rajta különböző színű vízszin­tes csíkokkal, fölötte pedig so­kat mondó tábla: „A kapus ré­szére". A színorgia mély és di­namikus összefüggésben van a gazdag, kolorista csíkokkal, melyek mintha a Barbizoni Is­kola virágkorából kerültek vol­na a rostos hangulatú taktilis síkfelületekre. De eszünkbe juthat Gauguin is, sőt — ha el­gondolkodunk — akkor: Dürer Albert. Az előbbi vászonsejtelmet egy zöld kockás térdimenzió követi, két lengő szárral. Az öt­letes, sikerült kompozíciót a képzőművészetben eddig isme­retlen név: Centerhalf fémjelzi. A fiatal, tehetséges Center­half ezen első színkompozíciója arra utal, hogy a kezdő és in­duló koloristák már kézbe me­rik venni az ecsetet, azonban nincsenek mindég tisztában a perspektíva dinamizmusával, a tonalitás mellskálájával (itt ne­vezetesen a túlzott méretű gombokra gondolunk). Center­half egyelőre a síkban mozog, azonban a flamand mesterek — elsősorban Rubens bőszabá­sú istenei — még erősen befo­lyásolják térlátását. Ezenkívül Goya, Murillo és a Barbizoni Iskola sem hagyta érintetlenül a fiatal Centerhalfot. Ezt a névsort — ha még gondolko­dunk — Dürer Albert nevével egészíthetjük ki. Modernebb színtörekvések jellemzik a két Beck térdina­mikáját. Az idősebbik Beck a két egyéniség között a tapasz­taltabb, míg a fiatalabbik Beck inkább­ nyílt. Vásznaikon a tárgyilagos szemlélő fölismerni véli Verescsagin, Cimabue, a Barbizoni Iskola, valamint egy gazdag, kékitő hatású, polimer nagymosás nyomait. A két Beck valószínűleg most tart ott, ahol Picasso a kék­ korszakban. Az egyik mez különben erősen emlékeztet Hieronymus Bosch egyik ördögének kabátjára. Ha a két Beck továbbjut a két kor­szakon, nincs kizárva, hogy a lila korszakba is el fognak jut­­n­i. Erre azonban a jövő fog vá­laszolni , mely azonban még mindég nem mentes Tizian, Hokusai és a Barbizoni Iskola hatásaitól. HSH SZERINT A JAPÁN Figura c. sportlapban saj­nálkozó vezércikk jelent meg, amiért tollforgatóink későn értesültek az olimpiá­ról, és nem vehettek részt a különben így is színvonalas versenyeken. A japán vezér­cikket Franyó Zoltán fogja tolmácsolni, szonett formá­ban, és az Utunk első olda­lon adja le, a közeljövőben. TÖBB KÜLFÖLDI FILM­GYÁR Utunk sportnovellá­kat forgatott, de ők sem ér­tették. MOLNOS LAJOS A CSŐ-­ MOLINGMAN? Tanzing, a­ világ legmagasabb csúcsá­nak egyik leigázója kijelen­tette, hogy kész a vakmerő utat újra megtenni, ha meg­felelő társat talál expedí­ciójához. Molnos Lajos, aki költőink közül a leginkább szereti a magashegyi turisz­tikát, állítólag már megér­­­deklődte a postán a nepáli­­ táviratok díjszabását, vala­mint kérdést intézett Xán­­tus Jánoshoz, hogy a Csomo-­­lungma melyik világrészen­ van. űrhajós-költő bé­lyegeket adnak ki. Állítólag a kozmonauták osztják azt a nézetet, hogy ne csak az űrhajósok­ bátorsá­gát örökítsék meg, hanem azokét a költőkét is, akik a kozmikus terekbe biztató szabadverseket küldtek. A hír élénk forgalmat idézett elő a kolozs­vári fényképész-laboratóriumokban. A BEATLES-EGYÜTTES sportin­dulót is föl a­kar venni nagy sikerű műsorába. A szöveget — hír szerint — a Napsugárból fogják kiválasztani és Veress Zoltánnal fordíttatják le. SPORTOLÓKAT AVATNAK BOL­DOGGÁ. Hír szerint a szentszék lépé­seket tesz Kallós Miklós és Roth Endre boldoggá avatására. Mint isme­retes, a két pehelysúlyú filozófus — aki a boldogságról írt brosúrát — súlyemelés közben vértanúságot szen­vedett. A per advocatus diabolicusa állítólag már benyújtotta az aktákat, melyekkel vitatja a szellemi ikerpár vértanúságát, súlyemelését, ikerségét, boldogságát — és csak pehelysúlyu­kat fogadja el. SARAGOSSÁBAN BIKAVIADALT TARTANAK Bene József „Kollektív gazdasági életkép“ c. alkotásaival. Ki­váló művészünk ezen újabb megbe­csülése nagy örömöt keltett zoo­­technikai körökben. EGY NEW YORK-I VARIETÉ­­SZÍNHÁZ ELLOPTA K. Jakab Antal egyik mutatványát. Arról szereztünk tudomást, hogy a nyugati szórakozta­tó iparban sportpisztolyt alkalmaz­nak a sztriptíz-számoknál. Kitűnő cél­lövőnk — aki nyilvánosan lelőtte egyik írónk lélekmelegítőjét — hír szerint bírósághoz fordult, de perét elvesztette, mert nincs szó plágium­ról: az ítélet kimondotta, hogy tulaj­donképpen minden kritikusnak való­jában, ezt a módszert kell alkalmaz­nia. Az ítélet kritikai körökben ért­hető nyugtalanságot keltett, ugyanis K. Jakab Antal módszerét eddig min­denki egyéni eljárásnak tartotta. A KOLOSSZEUM KIFESTÉSE. Ál­lítólag Tóth László kijelentette: ha meghívják Rómába, egy hét alatt kész telefesteni a Kolosszeumot nézőkkel és sportjelenetekkel. A Kolosszeum falfestményeiről Banner Zoltán már meg is írta értékelését. A MEXICO-CITY-I OLIMPIA elő­készítő bizottságához levél érkezett Balogh Edgár aláírásával. A jeles közéleti személyiség az alábbi kér­déseket intézte a bizottsághoz: " 1. Igaz-e, hogy ott tartják a követ­kező olimpiát? 2. Mi az olimpia? 3. Hol van Mexiko-City? 4. Miért nem tartanak Mexiko-Cityt néha Kolozsváron is? 5. Hogyan lehet erre előfizetni, és aki előfizet, annak kötelező-e a rúd­ugrás? 6. Akik az Olimpiai Lángot viszik, azok tudják-e, hogy Láng Gusztáv egyébként kitűnő cikkeket szokott publikálni? 7. Szerintük milyen mélyre kell le­úszni egy közirodalombúvárnak, ds miért várnak négy évig az olimpiá­val, összefügg-e ez a szökőévvel? 8. Nem tudják-e véletlenül, hány méter hosszú a kolozsvári fedett uszo­da medencéje és merre van? 9. A győzteseknek valóban három érmet adnak-e, és ebben nem kell-e fölösleges anyagmegtakarítást látnunk a kolozsváriak kárára? 10. Hajlandók-e az előkészítő bizott­ságba egy kolozsvári közéleti szemé­lyiséget is bevenni? 11. Előfizettek-e már a Korunkra, és ha nem, miért nem küldenek csere­példányképpen havonta aranyérmet? Érdemes közéleti személyiségünk kérdéseire az olimpiai előkészítő bi­zottság még nem válaszolt. Ebben valószínűleg annak jelét kell lát­nunk, hogy a bizottság a javaslato­kat alapos megfontolás tárgyává kí­vánja tenni. SEM A RIVIÉRÁN tartott vitorlás­versenyen, sem az etoni derbyn nem vett részt az Ütünk szerkesztősége. Szakértők véleménye szerint a tün­tető távolmaradás mindkét versenyre rányomta bélyegét.

Next