Utunk, 1965 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-01 / 1. szám
TARTOMÁNYI KALAPÁCSVETÉS. Szilágyi István, a fiatal bajnokjelölt először vett részt kalapácsvető versenyen. A junior kalapácsot az egész tartomány terültén keresik. MAROSI PÉTER ÚSZÓ EREDMÉNYEI. A rajoni úszócsoda a szocialista realizmus forrásaitól leúszott a kisepikáig, háton. Az eredményt állítólag azért nem hitelesítik, mert a rekord folyóiratban történt, a folyóirat folyásának irányában. MEGLEPŐ SÚLYEMELÉSEK. Lászlóffy Aladárnak — saját bejelentése szerint — sikerült fölemelnie a Naprendszert, bolygókkal. Öccse, Lászlóffy Csaba pehelysúlyban indult, és egy májusi esőcseppet emelt föl. Fábián Sándor röntgengépeket emel, Szőcs Kálmán egy szőke lányt három szakítással. Kádár János önmagátemelte föl, szárnyakkal, Szilágyi Domokos Balassa Bálint-sorokat emel, továbbá fölemeli a kiváló súlyemelő Lászlóffy Aladárt, mikor az izmos költő éppen a Naprendszert emeli. Ezenkívül Szilágyi Domokos Máté evangélistát is kiemeli és biztos kézzel átteszi Amerikába. Molnos Lajos szintén részt vett a súlyemelők versenyén, őt a nagyapja emelte föl. AUTÓSPORT. Gáli Ernő, a biztoskezű gépkocsivezető kilenc lapszámon át hajtott egy Trabantot, amivel sikerült megdöntenie Panek Zoltán eddigi, csúcseredményét. A meglepő teljesítmény akkora föltűnést keltett hogy tartományi lapjaink a jövőben külön Trabant-reszortot fognak fölállítani. LÉTAY LAJOS ÉS AZ AGYAGGALAMB-LÖVÉS. Létay Lajos, akit a biztos szem, a nem rezzenő kéz kiváló agyaggalamb-lövővé avathatna, bejelentette, hogy nem vesz részt az agyaggalamb-lövő versenyen. A szelíd költő ugyanis még akkor sem lő galambra, ha az előzőleg agyagból készült. KOLOZSVÁRI LÓSPORT. Tartományi lósportunk fejlődése mellett szól az a jelenség, hogy néhány elszigetelt vers és novella áttanulmányozása után több olvasó kijelentette: úgy érzi, lóvá van téve. Lóversenyre valószínűleg később kerül sor. MIKÓ ERVIN ÚJABB TÁVGYALOGLÁSA. A híres gyalogló, aki a Konstanca— Vajdahunyad — Krajova távolságot egyetlen cikk alatt képes megtenni, hír szerint az Országos Sportegyesület érdeklődését is fölkeltette. Eredményeit azonban — a szabályok értelmében — csak akkor jegyzik be, ha minden lépésnél megérinti talpával a terepet. BODOR PÁL ERŐNLÉTE. A jeles öttusázó, aki futás közben cikket ír és céllövés közben költészettel is tud foglalkozni, bejelentette, hogy toronyugrásra is benevez, mert amíg a Toronyból a medence vizébe ér, azalatt egy trilógián dolgozhat. LABDARÚGÓINK. A költők válogatottja (Rajoni Új Törekvés) huszonkettőmál 1 arányban verte meg a kritikusok csapatát (Belvárosi Pasas Klub). A játék a Pasas-fiúk lefutásával kezdődött, de a Törekvés-hátvédek szereltek, s rövidesen felbontották a formát. Ezután kitűnő összjátékkal a kritikusok hálójába rúgtak több kozmoszt, emelődarut és déligyümölcsöt, végül pedig a labdát (1:0). A váratlan gól a Pasas-csapatot pánikba ejtette, és egymást kezdték rúgni, így néhány kisbolygó, mértani test és képzavar után a második dugó is berepült (2:0). Ezután a Pasas-együttes szétzüllött, és úgyszólván lefejelte magát a pályáról. Ilyen körülmények között zuhogni kezdtek a legkülönbözőbb fogalmak, tárgyak, filozófiai látomások és ezek közé rejtetten a dugók. A Törekvés együttes rövidesen tizenegy — egymáshoz feltűnően hasonlító — szeretőt is begurított a pályára, majd behozták a családtagjaikat is és beállították a végleges eredményt (22:0). Minden játékos és minden szerető egy góllal járult az eredményhez. A kritikusok csapatának kapusa — a különben bátor — Kántor Lajos, valahányszor egy kozmosz vagy egy fényév süvített, nem merte reávetni magát, hanem ő is beugrott a hálóba. A költők igazi, hamisítatlan játékkal szórakoztatták a meglepett szurkolókat. ÜTÜNK-KRONOSPORT-TIPPEK: Szőcs István—Sütő András (pankráció) x Lászlóffy Csaba—Apollinaire (magasugrás) 2 Utunk Autóklub—Korunk Autóklub [100 000 km fölött) x Utunk Teke—Korunk Teke (teke) 2 Utunk Pingpong—Korunk Pingpong (pingpong) 1 , . , , Csehi Gyula—Csehi Gyula (birkó zás) 1 Utunk A. C.—Utunk A. C. (humor) 1 Kritika—Kántor Lajos(vívás, viszszavágó) 1 Huszár Sándor—Irodalmi portrék (műkésdobálás) 1 Irodalom A. C.—Élet A. C. (marathoni futás) 2 Generálsötét, a sötétben leeresztik a függönyt és porolják. A súgólyukban porszívóznak. NARRÁTOR (halvány fénysugár világítja meg, majd generálvilágosság). Jó estét kívánok. KÖZÖNSÉG (lelkesen). Egészséget, generál elvtárs! (A színház épülete előtt eközben sétáljon karonfogva egy egyetemista lány — lehetőleg agronómuslány — egy orvostanhallgatóval.) NARRÁTOR. Péntek vagyok, 1962-ből! KÖZÖNSÉG. Mi pedig a Robinson! Hát most még mondja, hogy nincsenek véletlenek! NARRÁTOR (bólint): (A közönséghez, akit ezután Robinsonnak szólít.) Kedves Robinson! Elnézést kérek, de itt az új blokkházban generál-nagytakarítás van ... Azonban haliga, a bejárónőm porolja éppen a szőnyeget... (Generálvilágosság. Julcsa néni mint generálbejárónő porolja a függönyt.) JULCSA NÉNI (félre, függönybe): Hát a Péntek úr nem mondta, hogy ez a szőnyeg ekkora ...! (Porol.) Nem is tudom, minek kell Péntek úrnak ekkora perzsaszőnyeg! (Porol.) Na, mondjuk! Úgyse veszi észre a Péntek úr, hogy nincs egészen kiporolva! (Félrehúzza a függönyt. A háttérben látható lesz egy új nagyváros, péküzlet, gyár és szorgos, siető emberek. A rendező vigyázzon, hogy az egyes emberek, egyéniségek is legyenek.) PÉNTEK (cigarettára gyújt. Megnézi a karóráját): Hát ilyen pontos ez a Thornton Wilder ... Ezek szerint: nélküle kell a mi kis városunkat megtartani... (Robinsonhoz, a városra mutat.) Íme, ez a mi épülő, szépülő kis szocialista városkánk! (Emberek mennek az utcán, villamosok csengetnek — csengésük legyen inkább határozott, mint férfias.) PÉNTEK. Itt jön Popescu, Kovács és Mr. Smith. (Köszön.) Jó reggelt kívánok. Spanyolhon grandjai és farmerem! POPESCU, KOVÁCS és MR. SMITH (egy pillanatra megállnak, biccentenek a narrátor felé.) POPESCU (Kovácshoz): Nem láttad az előhozó embert? KOVÁCS (félre, némi éllel, kifejezetten a szerző felé): Nem, akkor a tengerparton voltam a feleségemmel. .. MR. SMITH (melegen, kifejezetten, félre): Én is szeretem a mi kis városunkat... (A narrátor felé int.) Gudbáj! Sietek, mert vár nem, Becky, a baptista székesegyház előtt. PÉNTEK. Íme, a városkánk egyszerű fiai! De hallga, mintha jönne a Tizenkét Dühös ember! A TIZENKÉT DÜHÖS EMBER (megáll a narrátor előtt, or- Vditanak). Villamosszékbe! A Gebefügit! (Dühösen elrohanrnak, generálsötétbe.) PÉNTEK (magyarázva, fénybe). Persze, a mi kis városunkban is vannak problémák. Gebefügi orvhalászott a Szamos-hídon, és az esküdtszék most azon tanakodik, hogy ne ültessék-e villamosszékbe. (Mélázik, majd hirtelen fölkapja a fejét, fénybe, kifejezetten.) De nini... Kit látnak szemeim ... Dutut! a hosszútávfutó halálát! (Fejére csap.) Nem, az a centercsatár volt... a halállal. (Férfias hangon.) Itt látjuk a Koméit, azaz az Ügynök villamosát. (Autóbusztülkölés, trolibusz-sercintés; a közjárművek fokozatosan lefutnak 200 ezer kilométert, majd elmennek, generálba.) KORNÉL (lihegve berohan): Nem... nem látták ... a ... villamosomat? PÉNTEK: Nyugodj meg, Kornél. De készülj föl a szomorú hírre: Kolozsváron nincsenek villamosok... KORNÉL (megdöbbenve). Hát akkor mi lesz velem? Hogyan lesz villamosa a hosszútávfutónak? (A rendező itt érzékeltesse, hogy konfliktus van. Esetleg szaladjon össze egy Trabant meg egy motorbicikli.) PÉNTEK (barátságosan). Menj trolibusszal, Kornél. KORNÉL (magányosan). Azt sohase tudom utolérni ... így lettem éppen hosszútávfutó. (Mint aki régi emlékeit idézi.) Valahányszor kijövök az új lakásból, mindig akkor húz el a trolibusz az utca végében . • És én szaladok, hosszan, végig a kettes trolibusz vonalán ... (Amíg Kornél emlékezik, a sarkon befordul a trolibusz, de reá van írva, hogy „Generálba“.) KORNÉL: Éppen így! (Elszalad.) PÉNTEK. Bár érnéd utól, Kornél, és bár venne fel! (Utánanéz, hosszan, itt érzékeltetni kell, hogy a darabban humanizmus van.) JULCSA NÉNI (porcióval, be): Péntek úr! Én úgy hánytamvetettem-sütöttem ki eszemben (meghatottan), hogy de its még csak kiporolom azt a kis szőnyeget! (Félre:) Lelkiösmeretem nem hagy nyugton. PÉNTEK (megértéssel): Porolja, csak porolja, asszonyság és Jula nén (ellágyulva:) ángyom asszonyság! (A közönség felé:) Ilyen szorgos, takarékos, akkurátus lélek a mi takaros takarítónénink... JULCSA NÉNIporolva összehúzza a szőnyeget, majd bemegy a súgólyukba, súrolókefével. Utána nagyon gyors generálsötét, nézők fejében kifejezetten tartósan. Szünetben mindenki egyen perecet. Péntek ezalatt elmegy Szombatnak.) VÉGE az I. felvonás 22-ik (fuccs) jelenetének. FÖLDES MÁRIA dlszfítszútál futó viltaminc (Háztartási misztériumjáték) SZŐCS ISTVÁN Birkózás és kerámia — valamint a három pun háború okairól Egyesek még mindig nem tudják, hogy a Laokoon szoborcsoportozaton látható birkózást melyik csapat nyerte meg. Az egyik klasszikus szemtanú — Aeneas — egy éjszaka így számol be a meccsről a sportesemények iránt érdeklődő Didó királynőnek: „Ilii agmine Laoconta petunt... serpens amlexus uterque implicat“. Noha itt a szerkesztőségben egyelőre még senki se tud latinul — én azonban rájöttem, hogy a fenti szövegben a serpens szó csakis kígyót jelenthet, a Laoconta kifejezés pedig Laokoon-csoportot — esetleg kissé szabadon, „modernizált“ fordításban — Laokoon válogatottat. A Laokoon válogatott és a kígyók mérkőzésének első félidejében szemmel láthatólag a kígyócsapat vezet, a trójaiaknak valószínűleg a sorshúzásnál is pechük volt, mert a trójai főpap a legjobb kondícióban lévő nehézsúlyú kígyóval került össze a szőnyegen, hogy erejét összemérje az izmos boa fiúval. Azonban Didó királynő, aki a meccs lefolyásáról csak Aeneas sporttudósítása alapján alkothatott képet magának , nem láthatta az esélyeket annyira kézzelfoghatóan, mint egy ma élő kolozsvári keramikus. Ugyanis míg a keramikus az antik vállizmok hullámzásából kikövetkeztetheti a menet következő fázisát — a főpapegyüttes pontozásos vereségét — addig az észak-afrikai királynő abban a hitben szurkolhatott, hogy a versenyt a kígyófavorit veszti el! így a rajongó, de nem keramikus királynő feltehetően — néhány közbekiáltással — megzavarta a sportbeszámolót. (Ilyen szavakat találunk a szövegben idézőjelben, mint: „Quamquam“, „príma“, „heu reá“ (az „hajrá!), „Tibi!“, „De Tibi!!“, „O terquequaterque“, „Templo!“ stb. Itt kezdődik valójában a trójai drukkerek és a karthágói szurkolók összeütközése. Ez odáig fejlődik, hogy a trójai szpíker a 2. évek végén váratlanul abbahagyja a közvetítést, és hadiflottát kezd építeni. Míg Dida csak Aeneas távozása után eszmél reá, hogy a kígyók 3:0 arányban legyőzték a főpapok válogatottját, addig egy mai kolozsvári keramikus azonnal számolt volna ezzel az eséllyel. Ha Karthágó trónján Didó helyett egy mai kolozsvári keramikus ült volna , úgy a pun háborúkra nem kerül sor, szinte bizonnyal. & SZERKESZTŐSÉG Centerhall: Bajor A Súlyemelő: Bajor A. Kisöblű sportpisztoly: Bajor A. Abebe: Bajor A. (főszerkesztő) Bíró: Bajor Andor Bíró szemüvege: Bajor A. (főszerkesztő helyett) Futó ló és paraszt: Bajor A. (marathoni) Álló vízben úszó: Bajor A. (Marosi P. helyett) Kapus (altiszt): Bajor A. Néző: Bajor A. (olvasó helyett) SURÁNY ERZSÉBET és Ifj. CSEH GUSZTÁV rajzai / KÁDÁR JÁNOS : Szeretem gerelyét főz Délben kinyitom lila boldogasszonypapucsa-szemeimet és elrepülök, mint a mézmadár. Tollaimat felhőkben szellőztetem. Sarkantyúmat a nap szügyébe vágom. Farktollaimból szivárványt fonok. Mellehúsom pedig az ifjúságé, mert a Fiastyúk hegyében irigyok kendermag .Én gyermekként voltam páva, ifjúként vármegyeház, majd fölsördültem a sertől. Ekeszarvként szorítom szántók izmos tenyerét, traktor vagyok és vetésforgó. Életem bibeszál, nevetésem lencse. Családom pillangósvirágzatú. Szeretőm gerelyét főz, az arca: birs, a nevetése: mák, s én olykor elrepülök a szélben. Kiszellőztetem tollaimat, szivárványt fonok délben pirosra sült szárnnyal ... KINK olimpiai tanfolyam SZILVesztefi különkiadása ÚSZÓ SZÁM Pompás fiúk vagyunk! Nemrég megalapítottuk az ütr,„i bizottság röviddel ezután folyóirat sportbizottságát. A sport-és javaslatot terjesztett az ütünk « tart°tt melyen a főszerkesztő elnökölt vasolom, hogy pompás fiú vagyok “TeSzt°* elé" A javaslat 'gy hangzott: „Ja- A javaslat óriási érdeklődéstkd. «rr*- . , , . .. főszerkesztő (Bajor Andor) azonn.iatt az Utunk szerkesztősége körében. Ajor Andor javaslatát. Mint mind 5ót kért és tam°gatta az előtte szóló Balabdarugónak ismeri, aki azonban l"3, a?,elötte SZEMÓ személyiséget kitűnő tanul - rúgást kapott sipcsontjábffTM^0TM^-,^ merko^n - méltatballcsapatot létrehozni, melynek kfli eZfreSyeA1’.1, nem ,V°U kepes azt a fuU Részéröl a javaslatot meleSPn t °nala/ m°st folraJz°lódnak a lathatáron, az utána szóló Bajor Andor megfonta USy tj,SZ1’ ebben átérthet Ezután a szerkesztőség Bajor al, nézeteivel is, kijelentette, szerinte a szerkesztőség?01" n®vü tatBa emelkedett szólásra, aki Részéről a javaslatot melegen táma/t^61^61^!?* 3 a f?szerkeszto mögött, hogy úszni is tud, és ezt az ut&IV^V Tr ^nja kiegészítem, tette, hogy ö: centerhalf. 3 mó 15 bizonyíthatja. Ezenkívul bejelenv itá^^TSJS^tSíl“ A"dor» szólt hozzá az «WTM élesedő állította: «-ismerd meg teISaSt^T ”Szikrátész, azt t^gi köreinkből. Ezt azonban nem tesszük meg, mert a görög bölcs újabb földmérésekhez segíthet minket. Nevetésen annak fölismeréséhez, hogy például én kiváló hegymászó vagyok. tbvábbá céllövő és tacesbiró.“ 1^ után a magvas hozzászóló után a helyettes főszerkesztő: Bajor Andor V-Vrr VGuhor-^r!lu f Vet' Am»! kifejtette, nem szabad elhamarkodottan ‘Jffi ? k«rnn›khtJift| ke-PfSuCf nk't. De ugyanakkor arra is törekednünk kell, hogy a körünkben levő tehetséget fölkaroljuk és megfelelő támogatásban részesítsük, ennek pedig egyik igen hathatós eszköze: a dicséret, ő — mint főszerkesztő — nyíltan kimondja, hogy az előtte szólót valóban pom- Poffunak ismen. De ez nem jelenti azt, hogy ez a kitűnő elvtárs, nem tud például sakkozni és korcsolyázni, róla ezen utóbbi készségét nem gyakorolja eléggé. Ez után az elvi jelentőségű hozzászólás után az altiszt (Bajor Andor) fejtette ki — sajnos — eléggé káros nézeteit. Az altiszt a főszerkesztőt, ,ön dicsérttel *’ és „fontoskodással“ vádolta — a gyűlés tagjainak pisszegése közepetteAz elszemtelenedett altiszt, akinek a neve a múlt évben az Ötünkben megjelent, ezért a dicsőség a fejébe szállt — arra vetemedett, hogy kijelentse: a szerkeetőségi titkár hegymászás közben rettenetesen káromkodik, kiveresedik, és 10 lejt szokott ígérni egy lóért, hogy fölvigyék. A következő hozzászóló (Bajor Andor) javaslatára a kétségtelenül ittas állapotban lévő altisztet kizárták a szerkesztőségből, és a titkár egyik ismerősét vették föl, a szorgalmáról és pontosságáról ismert, derék Bajor Andort. Az új altiszt egyszerű, közvetlen falusi nyelven kijelentette: „Elvtársak, én nem vagyok a szavak egyénisége De olyan egyéniség vagyok, hogy megmondom az igazat Akik ismernek, adják, jó elvtárs vagyok, és ezért megmondom: fő a közösségi szellem. Mguk ne mondják: pompás fiú vagyok, mert ez nem igaz (meglepődés a teremen). Ehelyett mondják inkább: pompás fiúk vagyunk (derültség a terembeig kiért ez a helyzet. És én az igazat a főszerkesztő úrnak is kész vagyok , amibe mondani" (újabb derültség a teremben). Ezután az építő, egyszerű, palac. hozzászólás után a gyűlés a javaslatot módosította. Kimondotta, hogy „poros fiúk vagyunk“, és elhatározta: egy olimpiai sportszám szerkesztésével tcszteli meg eredményeit. A sportszám szerkesztése után n sktünk szerkesztői több meghívást kaptak birkózóversenyre. A sportbizott erre egyhangúan föloszlott. BABA PÁL Minőségi UGRáS — résekkel yermekíróink csapatta örvendetes minőségi ugrást hajtott végre az elmúlt hónapban. (Ha rangsort akarunk fölállítani, első: Tüskés Dönci, második: Brummogó, harmadik: Korda István.) Ez az ugrás már régen esedékes volt, mert a fiatal olvasók — gyermekeink, óvodistáink — nap mint nap fölvetették a kérdést: Mikor fognak gyermekíróink ugrani minőségileg? Erre a súlyos kérdésre maga az ugrás volt a válasz, és egyben a mérce, mely sikeresen fölemelte önmagát, és túlugrott saját keretei között. Gyermekíróinknak nemcsak azért kell állandóan ugrani, mert ők pedagógusok, de kötelezi őket mércéjük is, mely emelkedik, nő és virágzik. És ezért — elszigetelt esetekben — már az a veszély is fenyegetett, hogy a mérce ugrik át az íróinkon. Az oktatás állandó növekedése is növeli-szélesíti mércénket, mely talán kétszer akkora lett, mint mikor lent tartottuk és még nem volt felemelve. Ezen mércét talán van, aki leüti, azonban tudomásul kell vennie, hogy más mércét akkor sem kap. A leütött mérce helyére új mérce sarjad, és az talán még magasabb lesz, melyet maguk kisgyermekeink emelnek föl, évről évre, sőt évtizedre — míg csak be nem lépnek maguk is szülőnek, szám jelzi asitestoni, Brumnó és Korda. Mindhárom jó és ma új mércével ía el a napvilágot, még elénk tartanak, hogy ne riadjunk meg, ha a gyermekírók bátra ugorják át. És íme:igszületett az eredményzummogó tevékenység* Korda és Tüskés D* írásai, irományai. Lelkeseink mégsemadéktalan. Ugyanis dhárom hőst — az uga fellett — törések is érják, sőt annak szedő alanyai lesznek hősök. Brumff * a végén szenvedet lanyi törést. Itt egy vekesz barátunkká az erdőben törésmenni tud tevékenykedishg népszerűsíti a neszetet, ezáltal mes*1 élete itt. Bruttf . azonban megunja [vitelét és a városba -. az O.C.L. üvegköttésébe, kiszolgál011' “ kezdődnek a tők, melyeket megbpcznak, ha nem hat ? ki a medve reál!-' jellemrajzára oly flindolkoztató S'ef'r«v^” “ a kicsíny ob^nem tud_ nak ko'fKell° szamh311' jh Ezzel fen Tüskés Dönci felVan megtérve akkor latiul ’ nyilvánosan af.í »selyozná a törést Mókus Márton, Csiga Karcsi, Bölömbika Béla, Uhubagoly Félix, valamint mások jelentkezése nél-. kül. Dönci és Zümzi előbb párhuzamosak, majd derékszöget alkotnak Stiglinc Tihamér beszédével. Ezután — szerencsére — a dolgok rendbe jönnek, és a törés többé nem ragad meg tudatunkban, sőt inkább az ugrás vesz bennünket igénybe.** Korda István szintén nem mentes a töréstől, noha nagyot ugrott. Korda törése inkább szerkezeti, mint jellembeli törés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell ápolni. Kordának legközelebb annál is inkább kell ugrania, mert nem áll meg itt a fejlődés, tovább fog fejlődni a Korda is és a mérce is. Ennekellenére örvendetes tényjelenség gyermekíróink ugrása a fölemelt mércén, mellyel kicsiny olvasóinknak új meglepetéseket szereznek. De még inkább meglepődnének az ártatlan olvasók, ha a minőségi ugrás végre eljutna a várva várt törésmentes állapotba, mikor végül a mérce is jóllakik és az ugrás is megmarad. * Jégháti Stefánia: Brummogó. Ifj. Kiad. 6 lej. ** Korda István: Bőrharisnya. Ifj. Kiad. 6 lej bőrharisnyában. *** Zöld Tóbiás: Tüskés Dönci. Ifj. Kiad. 8 lej vászonban. "Vágon a fát bűvös halomba Vágom a fát bűvös malomba Vágom a vágható vágást Mert vágom egy nő után“ Thuküdidesz-Edison és Lehár F. Pettyem petyereg, Vérem vacsorái, Tespedek én tepsimben, Óram alatt olvadozom, Lábadozó lábbal. Olimpia az utcán Megcsókolt. Nem jött hozzám, Ujjaimat újította, Tarkóm tarkán takaritá. Fejem megfejelte. Olimpia kalimpál, Kalimpia olimpál, Olimpia, Olimpia, Szívemnek kolompolója, Olimpia, Olimpia, Kalimpáló-kolomp-lila, Lila kék és megint lila, Te hejdani hajdina! SZILÁGYI DOMOKOS Olimpia, Olimpia... Hajdina és hajadon. Hajad engem bajba fon, Bajba fon és vajba von. Kalimpálok kapudon. Kedvem kék kapudra száll, Kapu leszek, s Baltazár, Szőke fürtű haja szálak, En Tégedet, baltazárlak. „És bekené szurokkal“ Mózes—Brigitte Bardot—Sipuiusz Bezárta Baltazárt, Aj a török császár. Császárnéik leana. Lakatot tett Baltazárra Császárnak leana Konstantinápolyba’. Ki nyitja ki Baltazárt kit a leanai bezárt, ki veri le baltájával Baltazárnak zárját? Megyen már a hajnalcsillag, Mendegél, Vitézek, mi lehet Szebb dolog a végeknél? . . . Akkor hát: Végek. I Fejezet a NÍLUS Áradása után két héttel megérkeztek a niniveiek Ur városából. Magukkal hozták ősi hitvilágukat, továbbá egy cethalcsonttal kikeményített vízilóbór sportzászlót, fügét, pálmaágat, kutyafogakat, valamint Ahámot, a vízipóló-trénert. Ahám egyenesen a fáraó palotájába ment, háromszor meghajolt, és bejelentette, hogyha nem verik meg a Nílus-parti fiúkat legalább tizenkét-nullra, úgy a niniveieket tüstént el lehet adni kőhordó rabszolgának, piramisokhoz. Eközben Ahám képet alkotott a fáraó udvarának eltérő szokásairól. A fáraó profilban ült Adám előtt, és nem nézett az edzőre. Karját kifordított tenyerekkel maga elé tartotta, mintha kukorékolni akarna, ezt azonban a helyi szokás írta elő. Háttal az uralkodónak a trónörökös volt látható, szintén profilban, és kifordított tenyérrel, az ifjú azonban növésben csak körülbelül a fél araszt ütötte meg. Velük szemben a fáraóné állott, hasonló testtartásban, fején egy karvallyal, és azon igyekezett, hogy egy rózsaszálat nyújtson át férjének, törpenövésű gyermekük feje felett. A trónus körül — a merev szertartás közben — öklömnyi galacsinhajtó bogarak nyüzsögtek, az uralkodó családot azonban mindez szemmel láthatólag nem zavarta. A kép beszédesen bizonyította, hogy az ókori Egyptomban nem volt kifejlődve a féregtelenítés. — Memnon — szólalt meg végül az óegyptomi fejedelem. — A tréner ki van rúgva! Ahám kifele indult a fáraó szolgájának balján, az uralkodó család pedig leeresztette tenyerét és jelentőségteljesen összenézett. II. fejezet AHAMOT KUK-RA, A SPORTBÍRÓ házában szállásolták el. Kuk-Ra az előszoba sarkában törökülésben állandóan fölfele nézett, mintha azt vizsgálná, nem ázott-e be Pla-Fon. — Íbisz hozott — mondta Ahámnak —, de remélem, hogy a sakál fog elvinni! Ez a köszönés nem volt szokatlan Óegyiptomban. Ahám megérintette fejével a padlót, majd ismertette a sportbíróval a csapatösszeállítást, a vizipóló időpontját, valamint a niniveiek hit- és erkölcsi világát. ÓRIÁS TÖMEG verődött össze a Nílus-parti medence körül ... A nézőközönség azonban elég vegyesnek volt mondható. Egyeseknek sakálfejük volt, mások viszont karvalyoknak bizonyultak, válltól fölfelé. A páholyokban a rút, nyüzsgő bogaraknak is tekintélyes ülőhelyeket biztosítottak; ezek a férgek azonban minduntalan lemásztak a padokról, szanaszét görögtek, és a legváratlanabb helyeken tűntek föl visszataszító, trágyából gyúrt labdáikkal. Ekkor megjelent Kuk-Ra. Törökülésben elhelyezkedett az óegyptomi medence partján, és megadta a jelt. IV. fejezet A NINIVEIEK KÖZÖTT elevenen élt a vízözön legendája. Ez már önmagában is előnyt jelentett a vízipólózóknak, de még inkább javukra szolgált az egyptomiak merev társadalmi szerkezete, valamint múmiakultusza. Ezért, valahányszor a ninivei fiúk passzoltak, a labda mindig átcsúszott az egyptomi hátvédek kifordított tenyerei között, és a níluspartiak csak akkor jutottak lövéshez, mikor a labda közvetlenül profilból repült feléjük. Ilyenkor is azonban többnyire csak fejeltek. Egyetlen alkalommal kerültek gólhelyzetbe az egyptomiak, Kuk-Ra azonban ezt is lefütyölte, mert kiderült, hogy labda helyett egy vízbe esett skarabeust vágtak be a Ninive csapat kapujába. Már tizenkét-nullra vezetett a vendég együttes, mikor a fáraó jobb tenyerét hátrahúzta, s előrelendítette a balt. A trónörökös, valamint a fáraóné, fején a karvallyal, hasonlóképpen járt el. Ez pedig nem jelentett mást, mint hogy eresszék be a medencébe a krokodilusokat. V. és VI. fejezet A BÍRÓ az első öt percben kiállított egy niniveit meg egy krokodilust, akik játék közben összeverekedtek. Ez a megoldás mégsem volt kielégítő, mert a krokodilust a víz alatt pótolni tudták, a ninivei játékost azonban nem. Rövid időn belül az összes niniveiek a parton álltak, mellettük mérges, hadonászó krokodilusokkal. És ugyanakkor a medencében legalább még egyszer annyi krokodilos tanyázott, csattogtatta a fogát és fejeit. A POLCZÓKAT piramisépítésre osztották be. A fáraó boszszút állt, és a vesztes csapatot — amely sportszerűtlen körülmények között 13:12-re kikapott — eladták rabszolgának. Kedves ifjak! Ezelőtt 5000 évvel, bizony, körülbelül ilyen volt az egyptomi rabszolgatársadalom erkölcse. DÁNÉ TIBOR cár fáraó bosszúja (Ifjúsági történelmi regény) III. fejezet SZŐCS KÁLMÁN Szőke távgyaloglás Én nem ismerem még a szeretőmet, Mikor elindult, nem láttam az arcát, Azóta egyre követem az úton, És énekelek, hátha visszafordul. Vezet előttem, jó húsz angyalhosszal. Csak annyit tudok róla, hogy ő szőke, Nádszáltermetű, Krisztinának hívják S én néha almát gurítok utána. És anyajegis van szája szögleténél, és azt is tudom, angyal ő, leginkább, ezért nem veszi soha föl az almát, de vágok én még hozzá sárgadinnyét. Mert szeretőmnek árnyéka is szőke, A hangja selymes, mint a bazsarózsa, Oly gyors a lába, mint az őzikéké És nem ismerem még a szeretőmet. BANNER ZOLTÁN A futballtrikók szindinamikája ( Ruhatárlat-vezetés) A festői térhatású futballtriCL bűn alatt nemrég megnyílt ruhatárlat: szindinamikákat, figuratív víziókat, imaginációs kontrasztokat, trikókat, gatyákat és más modern képzőművészeti meglepetéseket tartogat. Az első szegen egy céklaveres kompozíciót pillantunk meg, rajta különböző színű vízszintes csíkokkal, fölötte pedig sokat mondó tábla: „A kapus részére". A színorgia mély és dinamikus összefüggésben van a gazdag, kolorista csíkokkal, melyek mintha a Barbizoni Iskola virágkorából kerültek volna a rostos hangulatú taktilis síkfelületekre. De eszünkbe juthat Gauguin is, sőt — ha elgondolkodunk — akkor: Dürer Albert. Az előbbi vászonsejtelmet egy zöld kockás térdimenzió követi, két lengő szárral. Az ötletes, sikerült kompozíciót a képzőművészetben eddig ismeretlen név: Centerhalf fémjelzi. A fiatal, tehetséges Centerhalf ezen első színkompozíciója arra utal, hogy a kezdő és induló koloristák már kézbe merik venni az ecsetet, azonban nincsenek mindég tisztában a perspektíva dinamizmusával, a tonalitás mellskálájával (itt nevezetesen a túlzott méretű gombokra gondolunk). Centerhalf egyelőre a síkban mozog, azonban a flamand mesterek — elsősorban Rubens bőszabású istenei — még erősen befolyásolják térlátását. Ezenkívül Goya, Murillo és a Barbizoni Iskola sem hagyta érintetlenül a fiatal Centerhalfot. Ezt a névsort — ha még gondolkodunk — Dürer Albert nevével egészíthetjük ki. Modernebb színtörekvések jellemzik a két Beck térdinamikáját. Az idősebbik Beck a két egyéniség között a tapasztaltabb, míg a fiatalabbik Beck inkább nyílt. Vásznaikon a tárgyilagos szemlélő fölismerni véli Verescsagin, Cimabue, a Barbizoni Iskola, valamint egy gazdag, kékitő hatású, polimer nagymosás nyomait. A két Beck valószínűleg most tart ott, ahol Picasso a kék korszakban. Az egyik mez különben erősen emlékeztet Hieronymus Bosch egyik ördögének kabátjára. Ha a két Beck továbbjut a két korszakon, nincs kizárva, hogy a lila korszakba is el fognak jutni. Erre azonban a jövő fog válaszolni , mely azonban még mindég nem mentes Tizian, Hokusai és a Barbizoni Iskola hatásaitól. HSH SZERINT A JAPÁN Figura c. sportlapban sajnálkozó vezércikk jelent meg, amiért tollforgatóink későn értesültek az olimpiáról, és nem vehettek részt a különben így is színvonalas versenyeken. A japán vezércikket Franyó Zoltán fogja tolmácsolni, szonett formában, és az Utunk első oldalon adja le, a közeljövőben. TÖBB KÜLFÖLDI FILMGYÁR Utunk sportnovellákat forgatott, de ők sem értették. MOLNOS LAJOS A CSŐ- MOLINGMAN? Tanzing, a világ legmagasabb csúcsának egyik leigázója kijelentette, hogy kész a vakmerő utat újra megtenni, ha megfelelő társat talál expedíciójához. Molnos Lajos, aki költőink közül a leginkább szereti a magashegyi turisztikát, állítólag már megérdeklődte a postán a nepáli táviratok díjszabását, valamint kérdést intézett Xántus Jánoshoz, hogy a Csomo-lungma melyik világrészen van. űrhajós-költő bélyegeket adnak ki. Állítólag a kozmonauták osztják azt a nézetet, hogy ne csak az űrhajósok bátorságát örökítsék meg, hanem azokét a költőkét is, akik a kozmikus terekbe biztató szabadverseket küldtek. A hír élénk forgalmat idézett elő a kolozsvári fényképész-laboratóriumokban. A BEATLES-EGYÜTTES sportindulót is föl akar venni nagy sikerű műsorába. A szöveget — hír szerint — a Napsugárból fogják kiválasztani és Veress Zoltánnal fordíttatják le. SPORTOLÓKAT AVATNAK BOLDOGGÁ. Hír szerint a szentszék lépéseket tesz Kallós Miklós és Roth Endre boldoggá avatására. Mint ismeretes, a két pehelysúlyú filozófus — aki a boldogságról írt brosúrát — súlyemelés közben vértanúságot szenvedett. A per advocatus diabolicusa állítólag már benyújtotta az aktákat, melyekkel vitatja a szellemi ikerpár vértanúságát, súlyemelését, ikerségét, boldogságát — és csak pehelysúlyukat fogadja el. SARAGOSSÁBAN BIKAVIADALT TARTANAK Bene József „Kollektív gazdasági életkép“ c. alkotásaival. Kiváló művészünk ezen újabb megbecsülése nagy örömöt keltett zootechnikai körökben. EGY NEW YORK-I VARIETÉSZÍNHÁZ ELLOPTA K. Jakab Antal egyik mutatványát. Arról szereztünk tudomást, hogy a nyugati szórakoztató iparban sportpisztolyt alkalmaznak a sztriptíz-számoknál. Kitűnő céllövőnk — aki nyilvánosan lelőtte egyik írónk lélekmelegítőjét — hír szerint bírósághoz fordult, de perét elvesztette, mert nincs szó plágiumról: az ítélet kimondotta, hogy tulajdonképpen minden kritikusnak valójában, ezt a módszert kell alkalmaznia. Az ítélet kritikai körökben érthető nyugtalanságot keltett, ugyanis K. Jakab Antal módszerét eddig mindenki egyéni eljárásnak tartotta. A KOLOSSZEUM KIFESTÉSE. Állítólag Tóth László kijelentette: ha meghívják Rómába, egy hét alatt kész telefesteni a Kolosszeumot nézőkkel és sportjelenetekkel. A Kolosszeum falfestményeiről Banner Zoltán már meg is írta értékelését. A MEXICO-CITY-I OLIMPIA előkészítő bizottságához levél érkezett Balogh Edgár aláírásával. A jeles közéleti személyiség az alábbi kérdéseket intézte a bizottsághoz: " 1. Igaz-e, hogy ott tartják a következő olimpiát? 2. Mi az olimpia? 3. Hol van Mexiko-City? 4. Miért nem tartanak Mexiko-Cityt néha Kolozsváron is? 5. Hogyan lehet erre előfizetni, és aki előfizet, annak kötelező-e a rúdugrás? 6. Akik az Olimpiai Lángot viszik, azok tudják-e, hogy Láng Gusztáv egyébként kitűnő cikkeket szokott publikálni? 7. Szerintük milyen mélyre kell leúszni egy közirodalombúvárnak, ds miért várnak négy évig az olimpiával, összefügg-e ez a szökőévvel? 8. Nem tudják-e véletlenül, hány méter hosszú a kolozsvári fedett uszoda medencéje és merre van? 9. A győzteseknek valóban három érmet adnak-e, és ebben nem kell-e fölösleges anyagmegtakarítást látnunk a kolozsváriak kárára? 10. Hajlandók-e az előkészítő bizottságba egy kolozsvári közéleti személyiséget is bevenni? 11. Előfizettek-e már a Korunkra, és ha nem, miért nem küldenek cserepéldányképpen havonta aranyérmet? Érdemes közéleti személyiségünk kérdéseire az olimpiai előkészítő bizottság még nem válaszolt. Ebben valószínűleg annak jelét kell látnunk, hogy a bizottság a javaslatokat alapos megfontolás tárgyává kívánja tenni. SEM A RIVIÉRÁN tartott vitorlásversenyen, sem az etoni derbyn nem vett részt az Ütünk szerkesztősége. Szakértők véleménye szerint a tüntető távolmaradás mindkét versenyre rányomta bélyegét.