Utunk, 1980 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-03 / 40. szám

Azt állítják, baráti biztatásra indultak el a lejtőn. „1974 szilvesztere előtt egy rovatvezető barátunk megkérdezte, nem írnánk-e gyorsan néhány paródiát. Mivel addig soha nem írtunk, örömmel vállaltuk. Azóta is csináljuk, öröm­mel, együtt. Főleg kor­társainkról, akikről kriti­kákban már élcelődtünk, s akikről most az iro­dalmi karikatúrákban a legkomolyabb szándék­kal szólunk.“ A két fiatal magyar parodista — Reményi József Tamás és Tarján Tamás — macska­­köröm közé tett vallomása után illő, hogy né­hány szót ejtsünk oroszlánkörmeikről is. Kö­tetük — melyben fény derül ezekre — 1980- ban jelent meg írtok ti így? címmel Buda­pesten, a Kozmosz Könyvek sorozatában. Pa­ródiákról lévén szó, nem kizárt, hogy a kari­­kírozott ötven író egyike-másika legalábbis fe­lületi karcolásokat vagy éppenséggel karmolá­­sokat vél felfedezni önmagán. De nem csupán a kinyilatkoztatott komoly szándék, maga a kötet is bizonyítja, hogy a szerzőpártól távol áll mind az „övön felüli“ karmolás, mind a műfajban időnként kísértő fölényeskedő gúny. „Szeretnénk megmutatni azt, ami munkájuk­ban közös, és azt, ami (már) egyéni, sajátos. Eredmény.“ A kötet alapos elolvasása után — noha bőven találtam benne „testreszabott“ írá­sokat is — úgy éreztem, hogy az egyéni jegyek felmutatásával néhol adósok maradtak a paro­­disták. Vagy azért, mert a „kor­társ“ nemzedék stiláris jegyei még túlságosan hasonlítanak egy­máshoz, vagy mert inkább a tematika és a mű­faji preferencia szempontjából igyekeztek egyé­­níteni azok írásművészetét. A műfaji lehetősé­gek kihasználásában, az alapötletek variálásá­ban viszont sok helyt remekel a szerzőpár. Olyan írásokra gondolok itt, mint a Simonffy­­paródia: 1. novella, 2. hangjáték, 3. novellavál­tozat, 4. filmforgatókönyv-tervezet, 5. a megva­lósult film... Nagyobb adag humort inkább a prózai adá­­sokban találunk, a Szatmári Abris találkozása a háborúval címűben például. írtok ti így? Az egyértelműen karinthys cím kétértelmű. Kihívásfélét is sugall, de — érzé­sem szerint — a szerzői szándék más, valami efféle lehet: „írótársak, tegyétek a szívetekre tollatokat, és valljátok be őszintén, időnként ír­tok ti így? Ennyire modorosan, sablonosan ... vagy ennyire megkapóan és lényegretörően?“ Nyilvánvaló, hogy a kérdésre, a hozzájuk címzett megszólítás ellenére, nem a parodizált szerzők, hanem a műveiket jól ismerő olvasók hivatottak „válaszolni“. A karikírozott írók ala­posabb ismerete híján, magam sem állíthatom, hogy egyikre vagy másikra azonnal ráismer­tem, azt viszont igen, hogy megismertem a két parodistát: Reményit és Tarjánt. Azt mondják, baráti biztatásra indultak el a lejtőn. Kívánom, hogy újabb noszogatás nél­kül igyekezzenek lefelé bukdácsolni, mert ha igaz, nemcsak a Parnasszus tetején hanem a hegy lábánál is terem némi babér. ZÁGONI ATTILA Tamás Pál fémdomborítása így érlel mindent az idő Salamon László versének első szakaszát idézzük a vízszintes 2., 33., 118., függőleges 1., vízszintes 30., függőleges 27. és 55. számú sorban. VÍZSZINTES: 2. Az idézet első két sora (zárt betűk: A, E, S, T, O, A). 17. Politikai vagy szellemi irányzat, mozgalom. 18. ... Flynn amerikai színész. 19. Odafel ellentéte. 20. Rezsim egyik fele! 21. Bolgár cigarettamárka. 22. Üres kohó! 23. Terhére van. 24. Itt egy tétlen! 25. Román hétköznap. 26. A beszédben jel­zett pontig eljut 28. Carl Schenström a filmen. 30. Az idézet hatodik sora (zárt betű: L). 32. WT. 33. Az Idézet harmadik sora (zárt betű: O). 35. Teher, súly — románul. 37. Associated Press. 39. Rövidítés régi cégtáblákon. 40. Kiss Rudolf. 42. Stroncium. 43. Díszes mintával kivarr. 45. Magyar király (ur. 1131—1141). 48. Román férfinév. 50. Forma. 51. Hírt elvisz oda, ahova kell. 52. Emlékirat. 53. Olasz város. 55. Arzén és szén! 56. Névtelen. 57. Lenin Béke-díjas indiai író (Maik Rádzs). 58. Hajlandóság. 62. Grammsúly. 63. Bakter, fordítva. 64. A múlt idő jele. 65. Szennytelenné válás folyamata. 66. Sóhaj. 68. A „cs“ betű régi írásmódja. 70. Fonetikus betű. 72. Folyadé­kot a szájába szíva szürcsölve iszik. 73. Négy olimpián is sze­repelt magyar diszkoszvető (1948—52—56—60, Ferenc). 75. ... nyelvek: az indoeurópai nyelvcsalád keleti csoportja. 78. Ro­mán nőnév. 79. Szeretett személy, különösen hozzátartozó ha­lálán érzett fájdalom, névelővel. 80. Zeneiskola, régiesen. 81. Alcímekkel ellátott cikkek, tanulmányok stb. összefoglaló cí­mei. 84. Tisztelet, hazánkban. 85. Ehhez hasonló alkotás (két szó). 86. Fellegvár, Spanyolországban. 87. Eszerint ne (két szó). 88. Annyi mint. 89. Vonatban: fülke. 90. Hangtalan kanári! 91. Tórium. 92. Életét tengeti. 99. Névelő. 101. Szavakat mond. 102. Alkonyat, románul. 104. Free on board, bérmentesen ha­jóra rakva. 106. A törzshangsor hatodik hangja. 107. A nagy­szülő nagyszüleje. 109. Tova. 110. Olasz névelő. 111. Amerikai (USA) énekesnő, filmszínésznő (Doris). 112. Aki közölnivalót továbbít. 114. Francia filmrendező (René). 116. Angol labdajá­ték. 118. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: G, I). FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet ötödik sora (zárt betűk: J, M, R, L, K). 2. Származik. 3. Iváskor folyókba vándorló tengeri hal. 4. Milliméter. 5. A Nagy-Kaukázus legmagasabb pontja a Szovjetunióban. 6. Marie José..., francia színésznő. 7. A múlt idő jele. 8. Elhunyt indiai államfő. 9. A hazai repülőgépek be­tűjele. 10. Portéka. 11. Elhasznált textilanyag darabja. 12. De­ciliter. 13. Tűzhányó működni kezd. 14. Idősebb. 15. Feleség. 16. Cirkuszi bohóc, angolul. 22. Vízimadár. 24. ... Tadashi, japán rendező. 27. Az idézet hetedik sora (zárt betű: G). 28. Kettőzve: Leoncavalló-opera. 29. Motívum. 31. Addig ... vasat, míg meleg. 34. Brit hírügynökség. 36. Rettenetesen. 38. Tartó­oszlop. 41. Túlzásban van! 44. Charlotte Corday áldozata. 45. A­­va párja. 46. Kávé! 47. A Temes mellékfolyója. 48. Húros hangszer szól. 49. A felületére jegyez. 51. Motbdén. 52. A jelen­ben. 54. A kaland vége! 55. Az idézet utolsó sora (zárt betű: K). 58. Apró. 59. Székhelye az emberi agy. 60. Eleven. 61. Magyar színész, a Nemzeti Színház örökös tagja (Gyula, 1866—1945). 67. Negatív különbözet. 69. Kenyeret vág. 71. Folyadék, itóka. 73. Kilogramm. 74. Kutyának való. 76. Matéria. 77. Elöl mene­tel! 79. AAA. 81. Hangtalan Fülöp. 82. Egyebütt. 83. Ó, néme­tül. 86. Díszterem. 87. Rokkant, románul. 89. Másféle vízinö­vény. 90. Kilométer. 93. Ettől kezdve. 94. Szelvényutalvány. 95. Mássalhangzó kiejtve. 96. Szláv nép. 97. Nem fő. 98. Nudli, német eredetije. 100. A határnak két út vagy mezsgye közötti része. 103. Rádium és tullum. 105. Az egyik oldal. 108. Méh­­szállás. 110. A szó művésze. 113. Visszaad! 114. Csákányvégek! 115. Lekvár. 116. Kripton. 117. Kicsinyítő képző. (Készítette Rámay Tibor) A 38. számban közölt, Ó, jössz-e már című rejtvény megfejtése: Látod: a fecske útrakél, / hull a sápadt diólevél; / deres a szőlő, őszre jár — / ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? FŐSZERKESZTŐ: LÉTAI LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKÓ ERVIN Kéziratokat nem őrzü­nk meg és nem küldünk vissza. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/1 24 21. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, departamentul export—import press;________ P.O. Box 136—137. Telex: 1 12 26 București,­­ I 49 440 Str. 13 Decembrie nr. 8. I I ----■ ­ • A Politikai Könyvkiadónál megjelent Fa­zekas János A Román Kommunista Párt — a haza fiai testvériségének és barátságának, tár­sadalmi és nemzeti egyenlőségének következe­tes harcosa című műve. A Kriterion kiadásá­ban jelent meg Tompa István Három Demeter (regény, II. kötet); Boér Géza Hiányok térké­pe (versek, Forrás-sorozat); Marin Sorescu Ré­ményeink füstje (versek, Éltető József fordítá­sai); Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken (néprajzi monográfia); Gazda József Így Hidom, így mondom (A régi falu emlékezete); Bányai László Válaszúton (önéletrajzi jegyzetek). A Dacia új könyvei: Marton Lili Tizenéves há­zaspár (regény); Szávai Géza Helyzettudat és irodalom (kismonográfia); Jókai Mór Egy magyar nábob (regény, a bevezetőt írta Dá­vid Gyula — Tanulók Könyvtára). A Facla Kiadó gondozásában jelent meg Egyed Péter A szenvedés kritikája című esszé- és tanul­­mánygyűj­teménye. • A Tribuna 39-es száma Pe ultimul címp de bătălie és Un bărbat plingea in hohote cím­mel Kiss Jenő két versét közli Negoiţă Irimie tolmácsolásában, valamint Bardócz Lajos Du­pă amiază című grafikáját. Folytatják a Teo­dor Mazilu-kollokviumon elhangzott hozzászó­lások közlését. A fölszólalók: Aureliu Manea, Harag György, Szabó József és Dorel Vişan. • A Románia literară 39-es számában Ale­xandru Andriţoiu ír Kovács Margit keramikus művészetéről, s közük a művésznő egyik mun­káját. Ugyanebben a lapszámban láthatjuk Szántó Sándor egyik művének repróját. • A marosvásárhelyi Nemzeti Színház ma­gyar tagozata az Élet és halál játéka a ha­musivatagban című Lovinescu-darabbal nyi­totta az évadot.­­ A Contemporanul szeptember 19-i szá­mában Bencsik János és Bordy Margit egy­­egy munkája látható. • Az írószövetség nyár végi csereakcióinak keretében Tóth István Lengyelországba, Tóth Mária pedig az NDK-ba látogatott. • Franyó Zoltán temesvári házát nemrégiben nyilvánították múzeummá. A felavatáson be­szédet mondott Traian lánca, az írószövetség igazgatója. • A temesvári színházban Farkas István vendégrendező irányításával megkezdődtek Vö­rösmarty Mihály A fátyol titkai című vígjáté­kénak próbái. Zenéjét Müller Ferenc szerezte, a díszleteket és kosztümöket Virgil Milota ter­vezi. • A temesvári Várbástya kiállítócsarnoká­ban szeptember 23-án nyílt meg Szász Adrián bukaresti fotóművész tárlata. • A kolozsvári Gaál Gábor irodalmi kör szeptember 19-én tartotta első idei ülését. HIBAIGAZÍTÁS: Az Utunk 36. számának 6. oldalán a 6. hasáb 4. bekezdésének 18—19. so­ra helyesen így olvasandó: „...majd 1933-ban, a kolozsvári nyelvészeti fakultás befejezése után ...“ • A Népszava szeptember 20-i számában Czine Mihály írása olvasható az Európa Könyv­kiadó gondozásában nemrég megjelent Hor­váth István Magyarózdi toronyalja című köny­véről.­­ A pozsonyi Hét 36. számában Mihályi Molnár László értekezik Székely János drámái­ról. • A Tel Quel című folyóirat legutóbbi szá­ma egy eddig kiadatlan Roland Barthes-szöve­­get közöl. Címe: On échoue toujours à parler de ce qu’on aime. • Augusztusban osztották ki New Yorkban az idei Pulitzer-díjat, amelyet Edmund Mor­ris kapott Roosevelt-biográfiájáért. • New Mexicóban tartják a D. H. Lawrence emlékére rendezett ünnepség-sorozat utolsó fesztiválját. A kutatók és írók hozzászólásai a Great Garson Theatre-ben fognak elhangzani. Az ünnepségen olyan egyéniségek vesznek részt, mint Edward Albee, Margaret Drabble, Alan Lillitoe, Stephen Spender, Tennessee Wil­liams, Rosemary Burwell, Richard Hoggart, Alan Bates, Burt Lancaster, Dustin Hoffman, Jack Lemmon, Diana Rigg, Elizabeth Taylor és mások. • Giacomo Leopardi (1798—1837) La Zibal­­done című műve újból és újból arra készteti a kutatókat, hogy értelmezzék. A legutóbbi kísér­letet Antonio Prete tette, könyve a milánói Feltrinelli Kiadó gondozásában jelent meg. • Szeptember 26-án volt Francisco Gomez de Quevedo y Villegas (1580—1645) spanyol író születésének 400. évfordulója. Quevedo sokol­dalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy költőként, filozófusként, regény- és színdarab­íróként, valamint esztétaként is kimagaslót al­kotott. • A francia sajtó most ünnepli Pierre Jean de Béranger (1780—1857) születésének 200. év­fordulóját. A Restauráció korának nemzeti köl­tője olyan csodálókat tarthatott számon, mint Chateaubriand, Victor Hugó, Lamartine, Vigny, Sainte-Beuve, valamint Petőfi Sándor. • A versailles-i fesztiválon ebben az évben nagy érdeklődést keltett Racine egyik csaknem elfelejtett darabjának, a La Thébaide ou les Fréres ennemis-nek a felújítása. Az 1664-ben készült darabot rögtön megírása után színre is vitte Moliére társulata, aztán csaknem három évszázadon át lepte a feledés pora. A Monta­­sier színház által felújított darab igen időszerű­nek tűnt mind a közönség, mind a kritika (Le Figaro) számára. mmni MARGÓ­I LEVÉLVÁLTÁS D. K. — Kolozsvár: „Mért múlik el minden, ami szép? Nem arra vagyok kíváncsi, hogy a tisztelt szerkesztőség tudja-e még ezt a szép magyar nótát, nem! Csupán e kérdéssel szóba hozni egy igen fájó észrevételt, ami nemcsak engem, hanem mindannyi kolozsvári lakost érint levelem olvasása után. Jogosan kérdezhet­né, hogy mért éppen önöket nyaggatom, mert nem például az Igazságot. Habár ez az igaz­ság, mégis szívesebben írok az Utunk szerkesz­tőségének, mert levelem indítóoka a mi utunk, a mi városunk, a mi sétányaink, a mi régi szép kolozsvári sétaterünk. Hova még kislány ko­romban hoztak sétálni a papáék, most erre idő nincs, és mégis betévedtem a férjem oldalán a nagy augusztus 23-i ünnepen (hogy kikapcso­lódjunk), hogy a méreg és a pech majd megölt. Éppen ezért kutyakötelességemnek érzem szó­­vátenni, ki tudna erre válaszolni: mért múlik el minden, ami szép? Mert én visszaemlékezem a szépre. Itt a mi sétaterünkön valamikor a tó közepén a szigeten kecses fehér hattyúk voltak, s végigmenve a finom kavicsos sétányon, minek két oldalán virágosgrupp díszelgett. Ki tudná megmondani, hová folyt el a medrükből a víz? Nem szólva a kis japán hidakról, amik inkább hasonlítanak egérfogó csapdára (a cipősarok hibás talán, hogy igen hegyes?), vajon mi lel­te a szökőkút körül levő két kentaurt, ha a víz már nem szökik, ők szöktek meg? vagy meg­szomjaztak? Jó, hogy nem akarok fúvószene­kart is, nem? Ha megkérdeznénk néhány ko­lozsvári régi lakost, vajon egy véleményen len­ne-e, én azt hiszem, hogy igen! Sőt, merem re­mélni, hogy a kedves szerkesztőség is így véle­kedik." — A Sétatér dolgában és egyebekben is egyetértünk önnel, bár félő, hogy ez se nem oszt, se nem szoroz. Sz. B. — Sepsiszentgyörgy: Könnyebben tud­nék képet alkotni vitathatatlan íráskészségének jellegéről, ha küldene valamit mutatóba pró­zájából is. K. Cs. — Zilah: „Tisztelt K. J. Antal! Mint­egy négy (4) hónapja beküldött írásaimra sem­mi válasz nem érkezett. Azóta küldtem még egy érdeklődő levelet. Ez lenne a második, ha megérkezne. Kíváncsi vagyok, írásaim bizonyul­tak-e válaszra méltatlanoknak, vagy a posta ludas a dologban." — Lehet, hogy a címzésben volt a hiba. A címzettnek ugyanis teljes nevét szoktuk a borítékra írni, a családnevet pedig éppen nem kurtítjuk kezdőbetűjére. Nekem Ja­kab a családnevem, és nem kezelendő diszkré­ten. F. O. D. — Szászrégen: „A helyzetek magas­latán állunk / kemény tervekbe kapaszkodva, / s lábunkkal a jövő útjait / próbáljuk letapo­gatni. // A helyzetek magaslatán állva / nézünk a szédületes, tátongó múltba, / s jelenünkkel koronázzuk / a helyzetek magaslatát. // A helyzetek magaslatáról / abszurd tényeket szó­runk / a valóság göröngyös barázdáiba / emlé­kül a durva simaságnak. // A helyzetek ma­gaslatán állok / s vizsgálom magam, hogy ké­pes / vagyok a titkok mély gyökereibe / le­­szállni és táplálkozni." — Ön igen sokoldalúan áll a helyzet magaslatán. J. T. — Kolozsvár: Kérem, legyen türelem­mel. V. K. — Szatmárnémeti: „Van néhány ver­sem, amit el szeretnék küldeni önöknek elbí­rálás végett, most mindjárt kettőt, az őszi al­kony és az Elmúlás címűeket. Szeretném tudni, írhatok-e tovább, hiszen jobb, ha most hagyom abba ,18 évesen, és nem, mondjuk, sok-sok évvel később, hátam mögött egy jó adag tűzre való firkálmánnyal. Magamról csak annyit, hogy 18 éves vagyok, és XII-es, nagyon szere­tem az irodalmat, a mait is, de leginkább a múlt századit, XX. század elejit, Vajda Jánost, Adyt, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát. Mindenik ki hitte volna , hogy az Utunk idei 37. számá­nak Világ rovata szerint ,,Peter O’Toole visszatér a színházhoz. Szeptember elején az Old Vic Theatre színpadán Shakespeare La­dy Machbeth-jében lép fel.“ Nana ... Ki hitte volna ... versük új élmény, egy eddig föl nem fedezett világ, melyeket valahányszor újraolvasunk, annyiszor fedezünk fel. Talán azért is próbál­tam írogatni, hogy egy új világot teremtsek magamnak, minek most rakosgatom alapköveit, ugye jobb lesz most romba dönteni, mint ké­sőbb, ha majd kiderül, hogy gyenge volt az alap?" — Az őszi alkony meg az Elmúlás meg­erősíti azt, amit a fentiekben árult el irodalmi műveltségéről, olvasmányélményeiről, ízléséről. Hogy írhat-e tovább? Ha ön magának akarja felfedezni vagy újrateremteni az említett köl­tők világát, ez ellen senkinek sem lehet kifo­gása. Mások számára viszont az említett köl­tők világa már elég jól fel van fedezve és meg van teremtve az említett költők műveiben. De reménykedjünk abban, hogy idővel ön is eljut saját koráig és világáig. K. JAKAB ANTAL

Next