Utunk, 1980 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-03 / 40. szám
Azt állítják, baráti biztatásra indultak el a lejtőn. „1974 szilvesztere előtt egy rovatvezető barátunk megkérdezte, nem írnánk-e gyorsan néhány paródiát. Mivel addig soha nem írtunk, örömmel vállaltuk. Azóta is csináljuk, örömmel, együtt. Főleg kortársainkról, akikről kritikákban már élcelődtünk, s akikről most az irodalmi karikatúrákban a legkomolyabb szándékkal szólunk.“ A két fiatal magyar parodista — Reményi József Tamás és Tarján Tamás — macskaköröm közé tett vallomása után illő, hogy néhány szót ejtsünk oroszlánkörmeikről is. Kötetük — melyben fény derül ezekre — 1980- ban jelent meg írtok ti így? címmel Budapesten, a Kozmosz Könyvek sorozatában. Paródiákról lévén szó, nem kizárt, hogy a karikírozott ötven író egyike-másika legalábbis felületi karcolásokat vagy éppenséggel karmolásokat vél felfedezni önmagán. De nem csupán a kinyilatkoztatott komoly szándék, maga a kötet is bizonyítja, hogy a szerzőpártól távol áll mind az „övön felüli“ karmolás, mind a műfajban időnként kísértő fölényeskedő gúny. „Szeretnénk megmutatni azt, ami munkájukban közös, és azt, ami (már) egyéni, sajátos. Eredmény.“ A kötet alapos elolvasása után — noha bőven találtam benne „testreszabott“ írásokat is — úgy éreztem, hogy az egyéni jegyek felmutatásával néhol adósok maradtak a parodisták. Vagy azért, mert a „kortárs“ nemzedék stiláris jegyei még túlságosan hasonlítanak egymáshoz, vagy mert inkább a tematika és a műfaji preferencia szempontjából igyekeztek egyéníteni azok írásművészetét. A műfaji lehetőségek kihasználásában, az alapötletek variálásában viszont sok helyt remekel a szerzőpár. Olyan írásokra gondolok itt, mint a Simonffyparódia: 1. novella, 2. hangjáték, 3. novellaváltozat, 4. filmforgatókönyv-tervezet, 5. a megvalósult film... Nagyobb adag humort inkább a prózai adásokban találunk, a Szatmári Abris találkozása a háborúval címűben például. írtok ti így? Az egyértelműen karinthys cím kétértelmű. Kihívásfélét is sugall, de — érzésem szerint — a szerzői szándék más, valami efféle lehet: „írótársak, tegyétek a szívetekre tollatokat, és valljátok be őszintén, időnként írtok ti így? Ennyire modorosan, sablonosan ... vagy ennyire megkapóan és lényegretörően?“ Nyilvánvaló, hogy a kérdésre, a hozzájuk címzett megszólítás ellenére, nem a parodizált szerzők, hanem a műveiket jól ismerő olvasók hivatottak „válaszolni“. A karikírozott írók alaposabb ismerete híján, magam sem állíthatom, hogy egyikre vagy másikra azonnal ráismertem, azt viszont igen, hogy megismertem a két parodistát: Reményit és Tarjánt. Azt mondják, baráti biztatásra indultak el a lejtőn. Kívánom, hogy újabb noszogatás nélkül igyekezzenek lefelé bukdácsolni, mert ha igaz, nemcsak a Parnasszus tetején hanem a hegy lábánál is terem némi babér. ZÁGONI ATTILA Tamás Pál fémdomborítása így érlel mindent az idő Salamon László versének első szakaszát idézzük a vízszintes 2., 33., 118., függőleges 1., vízszintes 30., függőleges 27. és 55. számú sorban. VÍZSZINTES: 2. Az idézet első két sora (zárt betűk: A, E, S, T, O, A). 17. Politikai vagy szellemi irányzat, mozgalom. 18. ... Flynn amerikai színész. 19. Odafel ellentéte. 20. Rezsim egyik fele! 21. Bolgár cigarettamárka. 22. Üres kohó! 23. Terhére van. 24. Itt egy tétlen! 25. Román hétköznap. 26. A beszédben jelzett pontig eljut 28. Carl Schenström a filmen. 30. Az idézet hatodik sora (zárt betű: L). 32. WT. 33. Az Idézet harmadik sora (zárt betű: O). 35. Teher, súly — románul. 37. Associated Press. 39. Rövidítés régi cégtáblákon. 40. Kiss Rudolf. 42. Stroncium. 43. Díszes mintával kivarr. 45. Magyar király (ur. 1131—1141). 48. Román férfinév. 50. Forma. 51. Hírt elvisz oda, ahova kell. 52. Emlékirat. 53. Olasz város. 55. Arzén és szén! 56. Névtelen. 57. Lenin Béke-díjas indiai író (Maik Rádzs). 58. Hajlandóság. 62. Grammsúly. 63. Bakter, fordítva. 64. A múlt idő jele. 65. Szennytelenné válás folyamata. 66. Sóhaj. 68. A „cs“ betű régi írásmódja. 70. Fonetikus betű. 72. Folyadékot a szájába szíva szürcsölve iszik. 73. Négy olimpián is szerepelt magyar diszkoszvető (1948—52—56—60, Ferenc). 75. ... nyelvek: az indoeurópai nyelvcsalád keleti csoportja. 78. Román nőnév. 79. Szeretett személy, különösen hozzátartozó halálán érzett fájdalom, névelővel. 80. Zeneiskola, régiesen. 81. Alcímekkel ellátott cikkek, tanulmányok stb. összefoglaló címei. 84. Tisztelet, hazánkban. 85. Ehhez hasonló alkotás (két szó). 86. Fellegvár, Spanyolországban. 87. Eszerint ne (két szó). 88. Annyi mint. 89. Vonatban: fülke. 90. Hangtalan kanári! 91. Tórium. 92. Életét tengeti. 99. Névelő. 101. Szavakat mond. 102. Alkonyat, románul. 104. Free on board, bérmentesen hajóra rakva. 106. A törzshangsor hatodik hangja. 107. A nagyszülő nagyszüleje. 109. Tova. 110. Olasz névelő. 111. Amerikai (USA) énekesnő, filmszínésznő (Doris). 112. Aki közölnivalót továbbít. 114. Francia filmrendező (René). 116. Angol labdajáték. 118. Az idézet negyedik sora (zárt betűk: G, I). FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet ötödik sora (zárt betűk: J, M, R, L, K). 2. Származik. 3. Iváskor folyókba vándorló tengeri hal. 4. Milliméter. 5. A Nagy-Kaukázus legmagasabb pontja a Szovjetunióban. 6. Marie José..., francia színésznő. 7. A múlt idő jele. 8. Elhunyt indiai államfő. 9. A hazai repülőgépek betűjele. 10. Portéka. 11. Elhasznált textilanyag darabja. 12. Deciliter. 13. Tűzhányó működni kezd. 14. Idősebb. 15. Feleség. 16. Cirkuszi bohóc, angolul. 22. Vízimadár. 24. ... Tadashi, japán rendező. 27. Az idézet hetedik sora (zárt betű: G). 28. Kettőzve: Leoncavalló-opera. 29. Motívum. 31. Addig ... vasat, míg meleg. 34. Brit hírügynökség. 36. Rettenetesen. 38. Tartóoszlop. 41. Túlzásban van! 44. Charlotte Corday áldozata. 45. Ava párja. 46. Kávé! 47. A Temes mellékfolyója. 48. Húros hangszer szól. 49. A felületére jegyez. 51. Motbdén. 52. A jelenben. 54. A kaland vége! 55. Az idézet utolsó sora (zárt betű: K). 58. Apró. 59. Székhelye az emberi agy. 60. Eleven. 61. Magyar színész, a Nemzeti Színház örökös tagja (Gyula, 1866—1945). 67. Negatív különbözet. 69. Kenyeret vág. 71. Folyadék, itóka. 73. Kilogramm. 74. Kutyának való. 76. Matéria. 77. Elöl menetel! 79. AAA. 81. Hangtalan Fülöp. 82. Egyebütt. 83. Ó, németül. 86. Díszterem. 87. Rokkant, románul. 89. Másféle vízinövény. 90. Kilométer. 93. Ettől kezdve. 94. Szelvényutalvány. 95. Mássalhangzó kiejtve. 96. Szláv nép. 97. Nem fő. 98. Nudli, német eredetije. 100. A határnak két út vagy mezsgye közötti része. 103. Rádium és tullum. 105. Az egyik oldal. 108. Méhszállás. 110. A szó művésze. 113. Visszaad! 114. Csákányvégek! 115. Lekvár. 116. Kripton. 117. Kicsinyítő képző. (Készítette Rámay Tibor) A 38. számban közölt, Ó, jössz-e már című rejtvény megfejtése: Látod: a fecske útrakél, / hull a sápadt diólevél; / deres a szőlő, őszre jár — / ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? FŐSZERKESZTŐ: LÉTAI LAJOS FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: SZILÁGYI ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI FELELŐS TITKÁR: MIKÓ ERVIN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, Str. Dr. Petru Groza nr. 2. Telefon: 951/1 24 21. Külföldi olvasóink a következő címen fizethetnek elő: ILEXIM, departamentul export—import press;________ P.O. Box 136—137. Telex: 1 12 26 București, I 49 440 Str. 13 Decembrie nr. 8. I I ----■ • A Politikai Könyvkiadónál megjelent Fazekas János A Román Kommunista Párt — a haza fiai testvériségének és barátságának, társadalmi és nemzeti egyenlőségének következetes harcosa című műve. A Kriterion kiadásában jelent meg Tompa István Három Demeter (regény, II. kötet); Boér Géza Hiányok térképe (versek, Forrás-sorozat); Marin Sorescu Réményeink füstje (versek, Éltető József fordításai); Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken (néprajzi monográfia); Gazda József Így Hidom, így mondom (A régi falu emlékezete); Bányai László Válaszúton (önéletrajzi jegyzetek). A Dacia új könyvei: Marton Lili Tizenéves házaspár (regény); Szávai Géza Helyzettudat és irodalom (kismonográfia); Jókai Mór Egy magyar nábob (regény, a bevezetőt írta Dávid Gyula — Tanulók Könyvtára). A Facla Kiadó gondozásában jelent meg Egyed Péter A szenvedés kritikája című esszé- és tanulmánygyűjteménye. • A Tribuna 39-es száma Pe ultimul címp de bătălie és Un bărbat plingea in hohote címmel Kiss Jenő két versét közli Negoiţă Irimie tolmácsolásában, valamint Bardócz Lajos După amiază című grafikáját. Folytatják a Teodor Mazilu-kollokviumon elhangzott hozzászólások közlését. A fölszólalók: Aureliu Manea, Harag György, Szabó József és Dorel Vişan. • A Románia literară 39-es számában Alexandru Andriţoiu ír Kovács Margit keramikus művészetéről, s közük a művésznő egyik munkáját. Ugyanebben a lapszámban láthatjuk Szántó Sándor egyik művének repróját. • A marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata az Élet és halál játéka a hamusivatagban című Lovinescu-darabbal nyitotta az évadot. A Contemporanul szeptember 19-i számában Bencsik János és Bordy Margit egyegy munkája látható. • Az írószövetség nyár végi csereakcióinak keretében Tóth István Lengyelországba, Tóth Mária pedig az NDK-ba látogatott. • Franyó Zoltán temesvári házát nemrégiben nyilvánították múzeummá. A felavatáson beszédet mondott Traian lánca, az írószövetség igazgatója. • A temesvári színházban Farkas István vendégrendező irányításával megkezdődtek Vörösmarty Mihály A fátyol titkai című vígjátékénak próbái. Zenéjét Müller Ferenc szerezte, a díszleteket és kosztümöket Virgil Milota tervezi. • A temesvári Várbástya kiállítócsarnokában szeptember 23-án nyílt meg Szász Adrián bukaresti fotóművész tárlata. • A kolozsvári Gaál Gábor irodalmi kör szeptember 19-én tartotta első idei ülését. HIBAIGAZÍTÁS: Az Utunk 36. számának 6. oldalán a 6. hasáb 4. bekezdésének 18—19. sora helyesen így olvasandó: „...majd 1933-ban, a kolozsvári nyelvészeti fakultás befejezése után ...“ • A Népszava szeptember 20-i számában Czine Mihály írása olvasható az Európa Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyvéről. A pozsonyi Hét 36. számában Mihályi Molnár László értekezik Székely János drámáiról. • A Tel Quel című folyóirat legutóbbi száma egy eddig kiadatlan Roland Barthes-szöveget közöl. Címe: On échoue toujours à parler de ce qu’on aime. • Augusztusban osztották ki New Yorkban az idei Pulitzer-díjat, amelyet Edmund Morris kapott Roosevelt-biográfiájáért. • New Mexicóban tartják a D. H. Lawrence emlékére rendezett ünnepség-sorozat utolsó fesztiválját. A kutatók és írók hozzászólásai a Great Garson Theatre-ben fognak elhangzani. Az ünnepségen olyan egyéniségek vesznek részt, mint Edward Albee, Margaret Drabble, Alan Lillitoe, Stephen Spender, Tennessee Williams, Rosemary Burwell, Richard Hoggart, Alan Bates, Burt Lancaster, Dustin Hoffman, Jack Lemmon, Diana Rigg, Elizabeth Taylor és mások. • Giacomo Leopardi (1798—1837) La Zibaldone című műve újból és újból arra készteti a kutatókat, hogy értelmezzék. A legutóbbi kísérletet Antonio Prete tette, könyve a milánói Feltrinelli Kiadó gondozásában jelent meg. • Szeptember 26-án volt Francisco Gomez de Quevedo y Villegas (1580—1645) spanyol író születésének 400. évfordulója. Quevedo sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy költőként, filozófusként, regény- és színdarabíróként, valamint esztétaként is kimagaslót alkotott. • A francia sajtó most ünnepli Pierre Jean de Béranger (1780—1857) születésének 200. évfordulóját. A Restauráció korának nemzeti költője olyan csodálókat tarthatott számon, mint Chateaubriand, Victor Hugó, Lamartine, Vigny, Sainte-Beuve, valamint Petőfi Sándor. • A versailles-i fesztiválon ebben az évben nagy érdeklődést keltett Racine egyik csaknem elfelejtett darabjának, a La Thébaide ou les Fréres ennemis-nek a felújítása. Az 1664-ben készült darabot rögtön megírása után színre is vitte Moliére társulata, aztán csaknem három évszázadon át lepte a feledés pora. A Montasier színház által felújított darab igen időszerűnek tűnt mind a közönség, mind a kritika (Le Figaro) számára. mmni MARGÓI LEVÉLVÁLTÁS D. K. — Kolozsvár: „Mért múlik el minden, ami szép? Nem arra vagyok kíváncsi, hogy a tisztelt szerkesztőség tudja-e még ezt a szép magyar nótát, nem! Csupán e kérdéssel szóba hozni egy igen fájó észrevételt, ami nemcsak engem, hanem mindannyi kolozsvári lakost érint levelem olvasása után. Jogosan kérdezhetné, hogy mért éppen önöket nyaggatom, mert nem például az Igazságot. Habár ez az igazság, mégis szívesebben írok az Utunk szerkesztőségének, mert levelem indítóoka a mi utunk, a mi városunk, a mi sétányaink, a mi régi szép kolozsvári sétaterünk. Hova még kislány koromban hoztak sétálni a papáék, most erre idő nincs, és mégis betévedtem a férjem oldalán a nagy augusztus 23-i ünnepen (hogy kikapcsolódjunk), hogy a méreg és a pech majd megölt. Éppen ezért kutyakötelességemnek érzem szóvátenni, ki tudna erre válaszolni: mért múlik el minden, ami szép? Mert én visszaemlékezem a szépre. Itt a mi sétaterünkön valamikor a tó közepén a szigeten kecses fehér hattyúk voltak, s végigmenve a finom kavicsos sétányon, minek két oldalán virágosgrupp díszelgett. Ki tudná megmondani, hová folyt el a medrükből a víz? Nem szólva a kis japán hidakról, amik inkább hasonlítanak egérfogó csapdára (a cipősarok hibás talán, hogy igen hegyes?), vajon mi lelte a szökőkút körül levő két kentaurt, ha a víz már nem szökik, ők szöktek meg? vagy megszomjaztak? Jó, hogy nem akarok fúvószenekart is, nem? Ha megkérdeznénk néhány kolozsvári régi lakost, vajon egy véleményen lenne-e, én azt hiszem, hogy igen! Sőt, merem remélni, hogy a kedves szerkesztőség is így vélekedik." — A Sétatér dolgában és egyebekben is egyetértünk önnel, bár félő, hogy ez se nem oszt, se nem szoroz. Sz. B. — Sepsiszentgyörgy: Könnyebben tudnék képet alkotni vitathatatlan íráskészségének jellegéről, ha küldene valamit mutatóba prózájából is. K. Cs. — Zilah: „Tisztelt K. J. Antal! Mintegy négy (4) hónapja beküldött írásaimra semmi válasz nem érkezett. Azóta küldtem még egy érdeklődő levelet. Ez lenne a második, ha megérkezne. Kíváncsi vagyok, írásaim bizonyultak-e válaszra méltatlanoknak, vagy a posta ludas a dologban." — Lehet, hogy a címzésben volt a hiba. A címzettnek ugyanis teljes nevét szoktuk a borítékra írni, a családnevet pedig éppen nem kurtítjuk kezdőbetűjére. Nekem Jakab a családnevem, és nem kezelendő diszkréten. F. O. D. — Szászrégen: „A helyzetek magaslatán állunk / kemény tervekbe kapaszkodva, / s lábunkkal a jövő útjait / próbáljuk letapogatni. // A helyzetek magaslatán állva / nézünk a szédületes, tátongó múltba, / s jelenünkkel koronázzuk / a helyzetek magaslatát. // A helyzetek magaslatáról / abszurd tényeket szórunk / a valóság göröngyös barázdáiba / emlékül a durva simaságnak. // A helyzetek magaslatán állok / s vizsgálom magam, hogy képes / vagyok a titkok mély gyökereibe / leszállni és táplálkozni." — Ön igen sokoldalúan áll a helyzet magaslatán. J. T. — Kolozsvár: Kérem, legyen türelemmel. V. K. — Szatmárnémeti: „Van néhány versem, amit el szeretnék küldeni önöknek elbírálás végett, most mindjárt kettőt, az őszi alkony és az Elmúlás címűeket. Szeretném tudni, írhatok-e tovább, hiszen jobb, ha most hagyom abba ,18 évesen, és nem, mondjuk, sok-sok évvel később, hátam mögött egy jó adag tűzre való firkálmánnyal. Magamról csak annyit, hogy 18 éves vagyok, és XII-es, nagyon szeretem az irodalmat, a mait is, de leginkább a múlt századit, XX. század elejit, Vajda Jánost, Adyt, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát. Mindenik ki hitte volna , hogy az Utunk idei 37. számának Világ rovata szerint ,,Peter O’Toole visszatér a színházhoz. Szeptember elején az Old Vic Theatre színpadán Shakespeare Lady Machbeth-jében lép fel.“ Nana ... Ki hitte volna ... versük új élmény, egy eddig föl nem fedezett világ, melyeket valahányszor újraolvasunk, annyiszor fedezünk fel. Talán azért is próbáltam írogatni, hogy egy új világot teremtsek magamnak, minek most rakosgatom alapköveit, ugye jobb lesz most romba dönteni, mint később, ha majd kiderül, hogy gyenge volt az alap?" — Az őszi alkony meg az Elmúlás megerősíti azt, amit a fentiekben árult el irodalmi műveltségéről, olvasmányélményeiről, ízléséről. Hogy írhat-e tovább? Ha ön magának akarja felfedezni vagy újrateremteni az említett költők világát, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Mások számára viszont az említett költők világa már elég jól fel van fedezve és meg van teremtve az említett költők műveiben. De reménykedjünk abban, hogy idővel ön is eljut saját koráig és világáig. K. JAKAB ANTAL