Katolikus gimnázium, Vác, 1905
Az iskola és a vallástudomány. „Omnia religione moventur.“) A tudomány hatalom. Ez kortársainknak nem egyszer hangoztatott jelszava. Nem tagadjuk. Nem is tagadhatja ezt, aki az emberi erők s tehetségek mind fokozottabb működésének útját kellő figyelemmel kiséri. — A természettudományok újabbkori vívmányai valóban meglepők. Nyelvészet, irodalom, történet, széptudomány ezerivel számítják, a szaktudósokon kívül, híveiket. Ki-ki, habár szorosabban ragaszkodik választotta tárgyához, szorgalmasabban műveli szaktudományát, s szívesen nyújtja az elismerés borostyánját a más téren és más irányban működő tudósnak is, ha ez igazán tudós, ha kortársai is ilyennek ismerik el. Azonban parányi, — ezt bizonyítani sem kell, mert nyilvánvaló — igen csekély azok száma, akik a vallástudománynak körén kívül állva, csak néha-néha is kedvet éreznének egy pillantást vetni ezen, tárgyára, tartalmára, végcéljára nézve, kétségtelenül, legfönségesebb tudomány szentélyébe. — És mégis, mily különös jelenség, hogy, ha a legszorosabb értelemben vett vallástudománynak egynémely kérdései, habár kis időre is, a templom, a tanszék vagy a kathol. irodalom korlátain túl terjeszkedve, általánosabb érdeket keltenek, ha valamely, merészsége által talán inkább, mint ismereteinek mélysége és alapossága által, feltűnő szellem, a tagadás terén zászlót lobogtatván, egy-egy hatalmas lépéssel előre vágtat, ha a kötetek százaiban terjeszti a szabados gondolkodás, a mely, gőz s villanyhajtotta ") Cicer, Orat, in Verrem, p. 5.