Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857
1857-06-30 / 12. szám
gat a vadászt veszi tárgyul, neki áll s öt iszonyú dühvel támadja meg. Lélekéberség, ügyesség s többször személyes bátorság is tehát azon kellékek, mikre a vadásznak sokszor leend szüksége. A vadászati gyönyört még azon öntudat is fokozza , hogy nemes és a magasb vadászathoz tartozó s e mellett ritka és szilaj állatot vadászunk, melly szükség esetében védeni is birja magát s kitűnő szaglási és hallási tehetségénél fogva, a vadász részéről még azonfelül különös éberséget és elővigyázatot is igényel. A különféle módok, mellyek szerint Magyarországban vaddisznóra vadásznak, másrészt a szabályok, mellyekkel arra vadászni kellene, a következők. Mindenekelőtt a vaddisznó-lesről akarok pár szót mondani. Ez vagy este történik, mikor a vaddisznók eledelt keresendők, a rengetegből a mezőkre jönek ki, vagy hajnalban, mikor innen ismét a sűrűbe térnek vissza. Már ha a vadász a vadjárást, mellyet e vad megtartani szokott, kitudta, akkor vagy mindjárt ott helyben, vagy pedig az erdő szélén, a mezőknél, vagy végre valamelly mocsárnál, pocsolyánál foglal helyet. A vérebet (kanászó eb, San finder) szitjon rendesen magánál tartja a vadász; mindenesetre azonban czélszerűbb kutyát sem vinni magával, mint ollyat, melly veszteg nem marad, vagy nyifog s nyöszörg, vagy mikor vadat érez vagy lát, sírni kezd. A vadászat eleménél a főkellékek ezek : Mindenekelőtt a szélnek kedvezőnek kell lennie, vagyis azon tájról kell jönie, honnan a vad érkezését várjuk. Ezen szabályt, bár a vadászat sikerére nézve legszükségesebb, többen gyakorta fel sem veszik, vagy csak részben tartják szem előtt, ugy, hogy fél-széllel vagy pedig tökéletes szélcsenddel, melly utóbbi azonban valósággal sohasem, legkevésbé a les idején áll be, mentegetik magukat. Már pedig, ha nem is mutatkozik a létréteg ollyatén mozgása, melylyet a hajós vagy meteorológ a „szél" nevével jelölne, mégis mindenki, ki csak egyszer is állott lesben, érezhette, hogy például naplemente után, a legcsendesebb nap s idő után is, főleg az erdő szélén vagy völgyekben s egyenetlen partos téren, az esteli hüvösséggel olly légvonal ered, melly bár sokszor alig érezhető, még is elegendő arra, hogy a kitűnő szaglási szervekkel ellátott vadnak a vadász jelenlétét elárulja. A felszálló s tovább húzódó köd, mellyet a szó közönséges értelmében nem is nevezhetünk szélnek, például szolgálhat a létréteg főbben érintett mozgásának ismeretére.