Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

. Szerda, junius 30. 18. SZ. Második évfolyam 1858. Vízivadászat a Sárréten. HAVAS SÁNDORTÓL. (Folyt, következik.) Ha a Sárrétjén rendesen tartózkodó vizi vadnak minden válfajait elő akarnám sorolni, alkalmasint olly munkába kapnék, melly e lapok körén túl vágna A természetbúvár s ornytolog elhiheti ha mondom, hogy min­den vizi madár mit az Isten ez éghajlat alá terelt, itt vagyon egy raká­son. Minket vadászokat azonban csak azon madarak érdekelnek, mellye­ket mi vadaknak ismerünk s mellyek megejtése nekünk kedvtöltést szerez, azért is itt csupán ezeket fogom fölhozni. Itt van először is a vadludnak (anas anser ferus, Wilde Gans) mind három faja: a na­g­y v­a­d­l­ú­d , a l­i­l­i­k és a g­y­ö­n­g­y­v­é­r; utóbbi két faj kisebb a közönséges vadludnál; gágogása élesebb, és sikol­tabb s a „lilik" szóhoz hasonlit, mind kettőnek vérpiros orra fölött gyöngyfejérség­i fiókája van, tán ezért is nevezték el gyöngyvérnek. A lilik és a gyöngyvér nem itt költ, hanem általános hiedelem szerint, mellyet én saját tapasztalásommal nem tudok támogatni, Lengyelhonban fészkel, miért „lengyel libának" is hitják. Itt vannak aztán a vadru­czának minden nemes. Szerintem legjobb izü húsa van e háromnak: a töke ruczának (anas bosch­as, Stockente) melly a sok közt legnagyobb. Ez 18

Next