Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-06-30 / 18. szám
nek kedves nőiségét tanúsítja. Férje, az Earl of Craven, betegessége miatt bűn maradt, de ő nagysága helyettesíté őt mint a környékbeli agarászat fő intézőjét ,s gyermekeivel együtt nem csak hogy megjelent az agarászat minden napján, hanem az első versenytől az utolsóig valamennyi futamon az első sorban legjobb lovasként vágtatott. A nagysága legszívélyesebb üdvözlés után sajnálatát fejezé ki, hogy már az előbbi agarásznapokon nem lehetek jelen s remély, hogy ma élvezetes sportom leend. Az első versenynek vége volt már, de a péczér e pillanatban hozott pórázon két friss agarat s a lovas csapat mozogni és a dombtetőkre széledni kezdett, hogy a futamot láthassa. Az előttünk elterülő mezőn tömérdek volt a nyúl, mellyet itt sajátlag az agarászat kedvéért tilalmazva tenyésztenek s melly most tavasszal többnyire mind párosodásban vagy poczkos volt. A sportsmanek a nyúlfogatás végett tenyésztik az agarat, a világ legsebesebb futóját,— egyik tulajdonos a másiknak agara ellen fogad s azon agár nyer, melly legelőször érte a nyúlat s legtovább maradt közelében az elkapásig. Néha az ország két különböző részéből tömérdek agár gyűl össze; ekkor aztán a versenyek roppant pénzösszegekért folynak s végre egy egyetemes versenybe: „az északvidék a délvidék ellen" olvadnak össze. Ez volt a mai „Ashdown Meeting"-nek is a jelleme s a megelőzött agarásznapoknak ez lévén utolsója, a fennmaradt legjobb agarak valának döntő futásban egymással összekerülendők. Az épen készülőben lévő verseny alkotta a nap fő érdekét. Két legjobb vetélytárs volt egy pórázon, melly egy rúgó meghúzásával azon pillanatban nyithatik ketté, midőn az elbocsátó (slipper) jónak látja a nyugtalankodó agarakat a felpattant nyúlra elbocsátani. Mihelyt a pórázzsineg az elbocsátó kezébe jött, a két agár azonnal tudta a történendőket s izgalomtól remegve kezdé húzni vonni a kötelet. Az elbocsátó előtt néhány ölnyire egy szálas pór ment olly czélból, hogy nyúlat ugrasson fel; az elbocsátó mögött pedig, kinek két karját majd kirángatták az őt vonszoló agarak, a biró lovagolt skarlát vörös ruhában és vadászsapkával fején, hogy birói minőségében felismerhető s minden más jelenlévőtől megkülönböztethető legyen. Kötelessége a futó agarak nyomában lovagolni , mi végett négy gyors hátas ló áll rendelkezésére , s így nem csak bátor jó lovasnak , hanem erős edzett alkatú férfiúnak is kell lennie. A feladatával járó fáradalmat és szolgálatot nem kívánhatni egy kedvelő gentlemantől, minélfogva az agárverseny intézői a birói szerepet egy rendesen ezzel foglalkozó egyénre bízzák, kinek részrehajlatlan ítéletében mindenki megnyugodni kénytelen. A biró ezúttal Mr M'George volt, ki hat napi szolgálatáért s lovainak használatáért 90 f. sz. fizetést húzott. S valóban megjegyzésre méltó az, hogy habár nagy befolyású dúsgazdag agártulajdonosok közt s nagy pénzösszegek fölött itélt. Ítéletét senki sem hántorgatta s részrehajlottságról senki még csak nem is gyanúsított. E bizalom és megnyugvás rendkívül kedvező része az angol sportnak; fájdalom, hogy ez nálunk az egyesült államokban (csak ott? Szerk.) nem mindig jut a bíró részéüől. Amint a hajtó egy nyulat felver, az azt meglátó agarak vonulásba törnek ki, a szegény megriadt állat, pedig futásban keres menekülést. Erre az utána áhítozó