Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-06-30 / 18. szám
Kedd, Junius 30. 18. sz. Hetedik évfolyam 1863. Kaukazusi vadászatok. (Lásd 2. 5. 8. 11. 17. szám.) A folyam két partját sürü káka és sásrengeteg szegélyezte ; ezer és ezer fáczán, hattyú, gödény s egyéb vizi szárnyas ütött benne tanyát s rebbent fel nagy robajjal a vadász minden léptére, ki néhány percz alatt könnyű szerrel megtölthette vadásztáskáját. Nagy vadnak is bősége volt itt, őz, farkas, vaddisznó akadt elég. Vadászkészülékeimet hamar elrendeztem; embereimet azon utasítással küldöm előre, hogy két házas lovamat s legjobb nyolcz kopómat vigyék magukkal. Magam, két nappal később, postán utaztam utánuk, két jó vizslámmal, két pad mindenféle számú göbeccsel s egy egész zsák golyóval, a gyönyörű idő legjobb siker reményével kecsegtetett. Estére Parakcini csutorába értem. A szárnyasok vonulása már több nap előtt kezdetét vette s öreg barátom nyugtalanul várt. Reggeltől estig erkélyéről nézett ki a roppant sivatagba s nem látván semmit, türelmetlensége nőttön nőtt ; képzelhető tehát öröme, midőn a postalovak csengői egyszerre megélénkíték a magányt s e e napon századszor tekintvén ki az ablakon, hasig sáros fogattal vonott troikámat az udvarba hajtani s a folyosó előtt megállani látta. A hosszú útban megunatkozott két vizsla egyetlen szökéssel künn termett a troikából s az elém nyitott ajtón át a rég ismert vén kozákhoz rohant. Gazdám, az első kézszorítások után leányának mutatott be; ő szép és kedves hajadon méltó lett volna reá, hogy életét ne illy szomorú sivatagban töltse. Rögtön érzem, hogy bájai könnyen hatással lehetnének reám s igy szinte örömmel hallottam atyjától, hogy estére egy negyven versenybe fekvő ksátorba — Kukharenko nevű rokonához küldi leányát. Örültem, mondom, mert a vadászat kizárólagos szenvedélyének nincs veszélyesebb ellensége, mint a nőtársaság; márpedig én azzal az erős feltett szándékkal