Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-06-30 / 18. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtök, junius 30. 18. sz. Nyolczadik évfolyam 1804. Norvégiai vadászatok. (Báró Fortuné de Malet de Coupignytől a „Jour. des Chasseurs" után). (Folytatás). Mindnyájan szavatartók voltunk, másnap reggel hét órakor síkra szálltunk. Kerestem szememmel a falkát és csodálkoztam, hogy W. jóslatai annyira beteljesedtek. A falka mindössze tizenkét kutyából állott, nevezetesen öt rövidszőrű korcsból, félvizsla, félkopó, és hét nem egyforma alkatú, de jó megtermett borzkutyából, az után ítélve pedig, mennyibe került a peczérnek őket rendben tartani, jó állapotban is lehettek; végre volt ott még valami kis, nem tudom, miféle fajta ölebecske, olly picziny, hogy társai közül akármellyik egy perez alatt felfalhatta volna. Egyik kopóhoz vala lánczolva, melly minden fordulatnál vagy egész vagy félkörökben sodorta maga körül. — Ah! mondám H. úrnak, e korcsot csak nem hagyja a falkával vadászni ? — Nem, válaszolá; ez maga vadász, még pedig elég különös modorban. A mint ön látja ezt a Ralph nevü kis ebet, mellynek mintha egy fél mértföldre való élete sem volna a hasában, ez a legvadabb, legfáradhatatlanabb ellensége a rókának. E gyűlölet eredete megható kis történet. Amint apró arányai mutatják, inkább a szerelemre van teremtve, mint a havezra, és midőn először láttam, szíve már szólott volt, pedig alig volt egy éves! Egy barátom adta nekem őt és társát. Soha szerelmes emberpár nem volt ragaszkodóbb egymáshoz, mint e két állatocska. Ha Ralph, más kutya láttára fogát vicsorító, vagy fülhasító ugatással jelző nyugtalanságát, hogy a tálalással késtek, viszont, valódi bárány volt Mirza, társnője iránt szivogatással, nyalogatással halmozta. Mindketten szenvedélyesen vadászták a nyulat s akárhányszor láttam őket legkisebb hiba nélkül nyomon maradni három órán át is. Hallani kellett kedves csiripelő sopránhangokat, folyton öszhangozva. Ralph elöl, Mirzanyo-18