Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-06-30 / 18. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Csütörtök, junius 30. 18. sz. Nyolczadik évfolyam 1804. Norvégiai vadászatok. (Báró Fortuné de Malet de Coupignytől a „Jour. des Chasseurs" után). (Folytatás). Mindnyájan szavatartók voltunk, másnap reggel hét órakor síkra szálltunk. Kerestem szememmel a falkát és csodálkoztam, hogy W. jóslatai annyira beteljesed­tek. A falka mindössze tizenkét kutyából állott, nevezetesen öt rövidszőrű korcsból, félvizsla, félkopó, és hét nem egyforma alkatú, de jó megtermett borzkutyából, az után ítélve pedig, mennyibe került a peczérnek őket rendben tartani, jó állapotban is lehettek; végre volt ott még valami kis, nem tudom, miféle fajta ölebecske, olly picziny, hogy társai közül akármellyik egy perez alatt felfalhatta volna. Egyik kopó­hoz vala lánczolva, melly minden fordulatnál vagy egész vagy félkörökben sodorta maga körül. — Ah! mondám H. úrnak, e korcsot csak nem hagyja a falkával vadászni ? — Nem, válaszolá; ez maga vadász, még pedig elég különös modorban. A mint ön látja ezt a Ralph nevü kis ebet, mellynek mintha egy fél mértföldre való élete sem volna a hasában, ez a legvadabb, legfáradhatatlanabb ellensége a rókának. E gyűlölet eredete megható kis történet. Amint apró arányai mutatják, inkább a szere­lemre van teremtve, mint a havezra, és midőn először láttam, szíve már szólott volt, pedig alig volt egy éves! Egy barátom adta nekem őt és társát. Soha szerelmes emberpár nem volt ragaszkodóbb egymáshoz, mint e két állatocska. Ha Ralph, más kutya láttára fogát vicsorító, vagy fülhasító ugatással jelző nyugtalanságát, hogy a tálalással késtek, viszont, valódi bárány volt Mirza, társnője iránt s­­zivogatással, nyalogatással halmozta. Mindketten szenvedélyesen vadászták a nyulat s akárhány­szor láttam őket legkisebb hiba nélkül nyomon maradni három órán át is. Hallani kellett kedves csiripelő sopránhangokat, folyton öszhangozva. Ralph elöl, Mirza­nyo-18

Next